Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-18 / 347. szám

Epítöanyag-ellatas a gyártok szemével Ötmillió torint értékű árukészlettel rendelkezik a szentlörinci TÜZÉP Az utóbbi években vá­roson és falun egyre több családi Ház épül, a külön­böző építési anyagok iránt megnőtt a kereslet. Ám a TLiZÉP-telepi eladók sok­szor csak a karjukat tár­hatják szét. Jelezve, hogy a keresett anyag nem áll rendelkezésre. A közel­múltban, a TÜZÉP jövő évi ígéreteit vettük sorra, most néhány gyártót kerestünk fel: mi várható 1983-ban. Az ÉPFA megközelítőleg két­száz féle albak- és ajtótípust gyárt évente, az országos meny- nyiség hatvan százaléka esik rájuk. A többi nyílászárót im­portból pótolják, illetve a kisebb üzemek készítik. Albert János, az ÉPFA termelési osztályvezető­je azzal kezdte a beszélgetést, hogy ne az ÉPFÁN kérjük szá­mon a telepekről hiányzó kü­lönböző nyílászárókat. Szerinte irreális követelmény, hogy az or­szágban működő több mint nyolcszáz TÜZÉP- és ÁFÉSZ-te- lepen mindig legyen abból, amit a vásárló keres. — Mi azt vállaljuk, hogy kellő választékot biztosítunk az orszá­gosan kijelölt koncentrált tele­peken. Ez a folyamat megkezdő­dött, de még az első lépéseknél tartunk. Ebben az évben 694 ezer nyílászárót szállítottunk a TÜZÉP Egyesülés számára, a jövő évj előszerződés alapján 705 ezer ablakot és ajtót gyár­tunk a lakosság részére. A TÜ­ZÉP Egyesülés szerint, a jövő évi igény megközelíti a kilencszáz- ezer nyílászárót, ezért a rende­lésüket 64 ezerrel „megfejel­ték”. Ezt irreálisnak tartjuk még akkor is, ha a lakossági igény országosan évj 1,2—1,3 millióra tehető. — Más kötelezettségeik miatt érzi túlzottnak a TÜZÉP igé­nyét? — Ez is közrejátszik, hiszen elsőrendű feladatunk az állami építőipar által kért nyílászárók elkészítése. Egyébként termelé­sünk felét az építőiparnak, a további ötven százalékot viszont a lakosságnak biztosítjuk. Vár­ható, hogy az állami beruházá­sok csökkenése, a visszafogot­tabb lakásépítés következtében mérsékeltebb lesz jövőre a vál­lalatok rendelése. Ez 1983 első negyedévében tisztázódik. Amennyiben az építőipar keve­sebbet kér ajtóból és ablakból, az a lakossági ellátást javíthat­ja ... — Értsem ezt a minőségre is? Mert az utóbbi időben e téren mind több panaszt hallunk a vásárlók köréből! — Az észrevétel jogos. Saj­nos romlott az import fenyőfű­részáru minősége. 1983-ban vár­hatóan tovább emelkedik a III. osztályú alapanyag mennyisége. Ez számunkra is gondot okoz. A fa hibás részének a kivágásá­val hossz- és szélességtoldással igyekszünk javítani a minősé­gen. De nagyobb előrelépést jövőre sem ígérhetek: 1983-ban a hagyományos termékeknél várhatóan 20 százalék lesz az I. és II. osztályú termék aránya, a többit kénytelenek leszünk III. osztályúként értékesíteni. Az új termékeknél viszont fordított az arány: azok 80 százaléka első osztályú, (gy mintegy negyven­ezer hőszigetelt üveggel ellátott homlokzati nyílászárót, tízezer fürnírozott belsőajtót adunk át a kereskedelemnek 1983-ban: A BNV-nagydíjas termék gyártását Lassú javulás várható Új típusú ajtók, ablakok — Nyitott gyárkapukkal várja a vevőket a BVM — Egymillió négyzetméterrel több pala egyébként idén kezdtük el . . . A hagyományos ablakoknál a csomóponti kötések változtatá­sával javítjuk a légzárást. Sop­roni gyárunk — amelynek a re­konstrukciója 1984-ben fejeződik be — jövőre tízezer nagyobb használati értékű ablakot gyárt. Ezen túlmenően a keresletnek megfelelően barnára pácolt üvegezett ablakot és erkélyajtót gyártunk, legalább nyolcezret. 1982-ben 12 000 laminált-lemez borítású belső ajtót állítottunk elő. Jövőre nagyobb mennyisé­get gyártunk ebből a termék­ből. Ha valahol, akkor a Beton- és Vasbetonipari Műveknél érezhető leginkább, a kereske­delem lüktetésszerű készletgaz­dálkodása. A folyamatos terme­lés, a gyártósorok megfelelő ki­használása a TüZÉP-ek „azon­nali" igénybejelentése okozott zavart ez évben is. Velzer Oszkár, a Beton- és Vasbetonipari Művek termelési főmérnöke: — Az előzetes igényeket ugyan fölmértük, de hadd te­gyem mindjárt hozzá, hogy ne­künk van a legrosszabb vevő­körünk. Az utolsó pillanatban rendelik meg a különböző ter­mékeket, nehogy őket terhelje a TüZÉP-telepeiken tárolt vas­betonelem, -gerenda és a töb­bi .. . A TÜZÉP ugyan adott számunkra előzetes megrende­lést, de az építőipar, a MÁV és mások nagyon óvatosak. De eb­ben az esztendőben ezt tette a TÜZÉP is, a készletgazdálkodás javítása, a forgási sebesség nö­velése céljából. Ez is közreját­szott abban, hogy az „E" jelű gerendából akadozott az ellá­tás. Telepeinken legföljebb egy­havi készletet tárolhatunk, és amivel nem számolnak, a va­gonellátás! Képtelenek vagyunk arra, hogy hat hónap alatt szál­lítsuk le és állítsuk elő az adott évre szóló mennyiséget. Mi el­ismerjük, hogy a készletgazdál­kodás szorítja a kereskedelmi vállalatokat, azt is tudjuk, hogy a vásárló akkor keresi a termé­ket, mikor szüksége van rá, de egymásra mutogatással nem lé­pünk előrébb! A BVM gyárainak termelése éves szinten három és fél mil­liárd forintra tehető. Ebből a lakosságnak értékesített arány harminc százalék. Velzer Oszkár szerint ebben az évben is töb­bet adnak a TűZÉP-telepeknek a keretszerződésben vállaltak­nál. Megfogalmazása szerint jól felfogott érdekük, hogy mi­előbb 33—34 százalékra növel­jék a magánépíttetőknek szánt vb.-elemek arányát. — Tehát lépni kívánnak! — Olyannyira, hogy megnyi­tottuk gyáraink kapuit. Jöjjön be a vevő! Minden telep és üzem hirdeti magát. Meggyőző­désem, hogy nincs termékhiány, hanem bizonyos értelemben megfelelően szervezett kereske­delmi hálózattal állunk szem­ben. (Ezt nem elsősorban a Dél­dunántúli TüZÉP-re értem.) Ezért is vállaljuk a „legújabb" újat. Számunkra ez azt jelenti, hogy egyedi termékek gyártásá­ra is vállalkozunk. Szolnokon például ez az arány elér] a húsz százalékot és művi szinten a közeljövőben a termékek leg­alább 13 százalékát így állítjuk- elő. Bevezettük a készbeton el­adást, megkezdtük a komplettí- rozott garázsok előállítását, az autótulajdonosnak csak a má­zolási munkákat kell elvégezni. A Dunaújvárosban gyártott BVM-TIP elemek nagymérték­ben elősegítik a tervezői fantá­zia gyakorlati megvalósulását: többszintes épületek, raktárak, üzemcsarnokok, üzletsorok ala­kíthatók ki az általunk kifejlesz­tett elemekből. A hullámpala-ellátás ebben az évben akadozott. Kevés volt a festett pala. Kincsem Rudolf, a nyergesújfalui Eternitgyár igazgatója ezt nem is vitatta, de hozzátette: — A TÜZÉP Egyesüléssel kö­tött megállapodás szerint tíz­millió négyzetméter hullámpa­lát és 5,2 millió négyzetméter síkpalát szállítunk. Az igényeket igyekszünk kielégíteni, de há­rom hónapon át nem kaptunk a BUDALAKK-tól színezőfestéket, ez okozta a festett palánál a le­maradást. A Dél-dunántúli TÜ­ZÉP különben az egyik legru­galmasabb partnerünk. Ők vol­tak az elsők, akik a közúti szál­lítást megoldották és ha kell, hajnalban a gyár előtt várnak a kocsik a rakodásra. Végeze­tül hadd jegyezzem meg a kö­vetkezőket: éves kapacitásunk 13 millió négyzetméter és ebben bennefoglaltatik az ÉVM, vala­mint a mezőgazdaság igénye is. Ami a jövő évet illeti, azt mondhatom, hogy egymillió négyzetméterrel több palát adunk át a kereskedelemnek, mint idén. Salamon Gyula a pécsi Borostyánban is... Diétás étel mindennap Sok ilyen kellene Az egészséges ételválaszté­kért legtöbbet a háziasszonyok és a szakácsok tehetnek, és ál­talában a vendéglátóipar. Eb­be az egészségünkért vívott küzdelembe kapcsolódott most be a Baranya megyei Vendég­látó Vállalat Borostyán nevű pécsi üzlete. Június óta cukor­betegek és általában kímélő ételt kívánó szervezetű vendé-, gek látogatják, nem kis szám­ban. Az üzlet júniusban' kezdte el ezt a munkát. Elsőként is hoz­záértő szakembert alkalmaztak, Hídvégi Péterné diétás nővér személyében. Az ő tiszte, hogy hetenként — megismerve a ren­delkezésre álló nyersanyagot, s annak árát — összeállítsa az étrendet. Kétfélét: egyet a cu­korbetegeknek, egyet pedig a sokféle betegség, avaay érzé­keny szervezet miatt kímélő ét­rendet kívánó vendégeknek. Dicséretére váljék az üzlet ve­zetőinek és a diétásnővérnek, hogy a Borostyánban nincs foraóétlap. Vagyis nem ismét­lődik hetente, kéthetente ugyanaz az ételsor, hanem ed­dig még mindig sikerült újab­bakat is kitalálni, és máskép­pen összeállítani a három fo­gást. Mert három fogásból áll az étel, és egységára 24 forint 20 fillér. Lássunk egy étlapot: csont­leves (kalóriaérték: 107), vese­velő (kalóriaérték: 3921. és pá­rolt rizs (kalóriaérték: 278), vé­gül édes ízű sütemény (kalória­érték: 42). Ugyanaznap a kí­mélőétel: csontleves (kalóriaér­ték: 107), zöldséges ragú (ka­lóriaérték: 143), párolt rizs (ka­lóriaérték: 278), és őszi turmix (kalóiaérték: 210). Az ötletek eddig még végtelennek tűnnek, az étlap vonzó. Naponta 150—200 adag ételt főznek a Borostyánban, s ebből 40—50 a diabetikus, il­letve kímélő étel. A 8—10 ezer forintos napi ételforgalomnak tehát az ötödé származik ebből a fontos akcióból. Igaz, a vál­lalat 25 százaléjcos ártérítést ad, tehát az üzlet nem rossz. A havi forgalom eléri a félmil­lió forintot. Végül egy érdekes megfigyelés: a cukorbetegek és kímélő ételt kívánók zöme a közvetlen környékről jár ide. Vagyis: máshol is elkelne az ilyen ételakció, hiszen a bete­gek többsége már idős, nehe­zebben járó, nehezebben utazó ember, aki — bár szüksége volna rá — nem jöhet el ide busszal sem a diétás, a kímé­lő étel végett, Otven-hatvan ember veszi igénybe a diétás készítmények választékát a pécsi Borostyán étteremben. w Bemutatjuk a pécsi Fészek Aruházat Telitalálot ez a név, a rek. lámszövegek giccsnevei he­lyett. Ha valaki lakást, há­zat tervez, — vagyis csalá­di fészket — többnyire eljön ide is, a pécsi Zsolnay-szo- bor fölé, a sajátos vonulatú épületbe és mindjárt a be­járatnál kétfelé vezethet az útja. Balra: fürdőszobák, fényes csapok, csempék kínálják magukat, a legmodernebb változatban is. Messze már a csupafehér vakító fürdőszo­ba. Vidám minták a csem­péken, és pasztellszínekben állnak ott a mosdókagylók, ülőkék, miegymás fürdőszo­badolgok. A modern vonalú kádak mögött pedig a Zsol- nay-szobor hagyománytiszte­lő szépsége látszik, túl a szo- bafalnyi üvegablakon. Utána visszafelé vezet az út, mintha mindjárt a bejá­ratnál nem ide a fürdőszo­bák világába, hanem jobbra fordultunk volna. Itt is bevá­sárlókosarat illik kézbe venni és utána jönnek a biztosítékok, égők, hősugárzók és az ilyen­olyan méretű, formájú, már­kájú szerelvények, házi alkal­matosságok. Felettük pedig égboltnyi csillár. Ez az egyik legrégibb kívánság: legyen már olyan sok ebből a vi­lágító alkalmatosságból, hogy a vevő szinte zavarba jöjjön, amíg kideríti, melyik illik a szobához, a fal, a bú­tor, a szőnyeg színeihez-min- tájához-formájához. Most tényleg zavarba ejtően sokat kell felfelé nézni, annyiféle csillár lóg a vevő feje fölött. De ez a legkellemesebb za­var, mert a bőség zavara. Megint újabb oszlop, me­gint újabb válaszút. Fordul­hatsz balra, a régi városfal Kölcsöntalicska, ingyenötlet felé, s ott hosszú állványo­kon fázisceruza és ezer apró villamos dolog vár rád, odébb pedig egy kivételes hely. Kivételes, mert ezen a részen a vevő nem szolgál­hatja ki magát. A csavarok világában maga válogat ugyan, de ebből az apró jó­szágból annyiféle van, hogy az a jó, ha a kereskedőkkel is megtárgyalja. Aztán ide­hozhatja az ablakredőny fá­ját, hogy vágják méretre, avagy itt veheti meg és itt is szabják le a hosszát. Ha ne­tán hazulról hoz efféle bar- kácsdolgot, akkor viszik innét a műhelybe. A Fészek Áru­ház így is segít a fészekra- kóknak, fészekszépítőknek; sokféle kívánságot kielégíte­nek. Itt nemcsak szabványíz­lésű, hanem egyéni tervekkel előálló vevőket is várnak. Aztán a fatárgyakat leviszik a pincébe és odalent szak­emberek dolgoznak majd ve­le, szakszerű, ritka gépeken, 63 négyzetméter alapterüle­ten. Lemenni persze nem le­het, mert a sok vevő és — amilyenek a barkácsoló em­berek! — órákig nézegetné, próbálgatná a sokféle jó gé­pet. Itt viszont dolgozni kell, gyorsan és pontosan, mert sokan kérik. A csillárok alól azonban nemcsak balra, északra, a városfal tövének irányába le­het elmenni, hanem tovább a posta felőli keleti irányba is. Ott már súlyosabb tárgyak várnak súlyosabb erszények­re. Az már o Bosch-szerszá- mok, kályhák, kertigépek vi­lága. Levegősebb is az áru Kívánságra méretre szabják a pécsi Fészek Áruházban vásárolt faárut elhelyezése, hosszabbak a tárgyalások a kereskedőkkel, mivel hosszabb életű árut vesznek meg. Van azonban másik bejá­rata is a Fészek Áruháznak, a főbejárattól a nyugati, Kór­ház tér felőli irányba menet. Ugyanolyan nagy, meg olyan alakú, színű, mint az előző, csak oda más célból men­nek a vevők, ötven négyzet- méter alapterületű központi megrendelőiroda működik ott. Az eddig a városban szétszórtan elhelyezett irodák helyett ebben az egyetlen, jól irányított megrendelőben várják a vevőket. Itt egyszer­re mindenféle építőanyagot megvásárolhatnak, ami a ke­reskedelemben kapható és meg is rendelhetik a házhoz szállítást. Nemcsak megren­delő, hanem tájékoztató iro­da is. Elmondják: mi kapha­tó, mi nem, ajánlott terveket mutatnak, egyedi tervekhez tanácsi jegyzék alapján ter­vezőket ajánlanak, akár ma­gántervezőt is. Aztán az épí­téshez és más úgynevezett kivitelező munkához a KIOSZ kisiparos jegyzékéből ugyan­csak szakembert ajánlhatnak. Avagy: kölcsönözhetnek itt betonkeverőgépet, állvány­bakot, állványpadlót, zsalú- zó anyagot, talicskát. Sőt, heti egy alkalommal úgy­nevezett nagy tanácsadási napra várnak mindenkit, a telekvásárlástól kezdve min­denféle házépítési,, berende­zési gond segítése végett. Ennyit „ótalnézetben”, te­hát röviden az új pécsi Fé­szek Áruházról. F. D.

Next

/
Thumbnails
Contents