Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-04 / 303. szám
e Dunántúli Rgplo 1982. november 4., csütörtök Nyugdíjasok fóruma A gondoskodás állandó föladat 1982 nem az öregek éve, bogy a sajtóban nemegyszer tévedtünk - nyugdíjasok fórumán is megróttak bennünket idős olvasóink tévedésünkért —, talán az az oka, hogy minden kampányjellegű mozgalom nélkül idén a nagyvilágban éppúgy, mint idehaza kiemelten foglalkoznak az idős emberek ügyével. Gondoljunk csak a közelmúltban megrendezett gerontológiai világkonferenciára, vagy a szinte valamennyi megyében, városban szervezett októberi öregek hónapjára, hetére. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének belpolitikai szakosztálya nemrég rendezett kerekasztal-beszélgetést, amely szintén az öregek helyzetével, gondjaival foglalkozott. Ezek a beszélgetések általában az újságírók tájékoztatását szolgálják, s hogy mégis a megszokottól eltérően szólunk a vitában elhangzottakról, elsősorban azért van, mert számtalan olyan kezdeményezésről, megvalósítandó tervről halottunk, amelyeket érdemes tovább adni. A vitában részt vettek a SZOT, az Egészségügyi Minisztérium, a HNF Országos Tanácsának munkatársai, valamint a gerontológiai kutatások szakértői. Miért fordul a világ az öregek felé? Egy japán előrejelzés szerint kétezerre megduplázódik az időskorúak száma Földünkön. Hogy kik az időskorúak? Az ENSZ meghatározása a következő (s ezt vallják a gerontológusok): a 45— 57 év közöttieket tekintik kö- zépkorúaknak, 60 éves korban kezdődik az öregedés kora, s 74 évtől beszélünk az öregkor- iól.- > A legfrissebb statisztikai adatok szerint ma Magyarországon 2,2 millió nyugdíjas van. 50,7 rzázalékuknak kétezer forint alatti* a nyugdíja, 93,7 százalékuké 3500 forint alatt, 4,7 százalékuknak 5000 forint felett van. A nyugdijakkal és nyugdíj- korhatárral kapcsolatban az il- letéseket ugyanazok a problémák, megoldásra váró feladatok foglalkoztatják, mint szinte valamennyiünket: (1) mai nyugdíjrendszerünkből adódik, hogy például a legutóbbi, 1975-ben kelt Társadalombiztosítási Törvény nyomán kedvezményesebb helyzetben vannak azok, akik később mentek nyugdíjba. 1975 óta hordozza a társadalom a '75 előtt nyugdíjba vonulók gondját. A szakemberek állásfoglalása szérint is generális változtatás szükséges a probléma megoldásában, s még ebben a tervidőszakban ígérik a nyugdíjrendszer új szabályozását. (2) A nyugdíjkorhatár kérdése: ismert, hogy Magyarországon ma a nőknél 55, a férfiaknál 60 év a nyugdíjkorhatár. Hogyan értelemezzük ezt (hiszen azt mondtuk, 60 éves korban kezdődik az öregedés kora)? Nyilvánvalóan nem szabad ragaszkodni az évszámhoz - mondják az illetékesek —, jogszabályokban lefektetett lehetőséget kell adni arra, hogy a jó munkát végző, ereje teljében, szaktudása csúcsán álló nyugdíjba vonuló dönthesse el, él-e a megérdemelt pihenővel. Tehát ne egy mereven értelmezett dátum, a munkáltató és a munkavállaló közösen határozhasson. Ma Magydrországon 35 000 idős ember él szociális otthonban. A 900 hazai öregek napközi otthonát kétezerötszázan látogatják. Mindössze nyolc nyugdíjas ház épült fel (az első 1968-ban Budapesten), ki- lencszáz lakóval. Ez utóbbira többszörös az igény, sokan ezt tartják a legjobb ellátási formának, s számtalan helyen felvetődött - szóvá tettük lapunkban is a HDN-Ablak rovatunkban —, kerülhessenek fel a jelentkezők listájára azok is, akik öröklakással, családi házzal rendelkeznek . . . Tény, hogy az elmúlt évtizedekben nem épült öregek napközi otthona, a legtöbb hazai intézményt régi házak felújítása során létesítették. Ám figyelemre méltó adat, hogy beruházás nélkül még legalább ötszázat nyithatnának országszerte — jobb szervezéssel. Például a községekben idős emberek vetették fel különböző fórumokon, szívesen felajánlanák családi házukat e-célra, hiszen nem egy kisközség idős lakója naponta 25—50 kilométert utazik, csupán azért, hogy közösségben tölthesse napjait. Érdemes elgondolkodni azon is — szintén nyugdíjasok vetették fel —, hogy a községekben maguk az idős emberek részt vállalnának a munkában, akár az építkezésben, szövetkezeti társulásban. ¥ Idősek klubja Dobszán Egy ideig csak a magnóról peregnek a nóták, aztán mozdulnak a lábak, egyre fényesebben csillognak a szemek és a dúdolás betölti a termet. Október 17-e jár a fejekben, a körzeti találkozó napja, amikor több mint 200 idős ember gyűlt össze itt Dobszán és azon a vasárnap mindannyian megfiatalodva, valamennyien jól érezték magukat. A műsoros délutánt és a vacsorát a helyi állami, társadalmi szervezetek, a tsz és a nevelési központ rendezte. Többen olyannyira megkedvelték egy délután alatt a közös időtöltést, hogy azóta eljárnak az idős emberek helyi klubjába. A klub két évvel ezelőtt alakult újjá. Egy pedagógus házaspár, Büki István és felesége vezeti, akik havonta kétszer találkoznak a törzstagságot jelentő 23—24 idős bácsival, nénivel. A férj falubeli — „vérszerinti vér" — ahogy a klub mókamestere, Tóthfalusi Sándor bácsi fogalmaz, a feleségét pedig — mint a falu gyermekének választottját — hamar befogadták. A klub tagjainak többsége az ,,új” utcában . lakik, pontosabban azokban a házakban, amiket a felszabadulás után építettek maguknak az egykori cselédek. Hajdan együtt dolgoztak a földeken, később egy helyre költöztek, s most együtt járnak a klubba. Szinte valamennyiük gyermeke helyben, illetve a közelben él, de mivel a fiatalok dolgoznak, nélkülük napközben üres a ház . . . Ezért örülnek o kéthetenkénti találkozóknak, a filmvetítéseknek, előadásoknak, a kirándulásoknak, vagyis a közös időtöltésnek. Többségük itt kapja, illetve innét a nevelési központból viszi haza pz ebédjét. Télen, mikor nem lesz any- nyi munka a kiskertekben, a ház körül, minden délelőttöt itt tölthetnek. Beszélgetve, zenét hallgatva, kézimunkázva várják az ebédet, gyorsabban múlnak majd a napok. Azt mondják, az október 17-ihez hasonló találkozón jövőre is szeretnének részt venni. Az ilyen összejövetel nemcsak nekik jelent szórakozást, hanem azt remélik, hogy utána egyre több, ma még nem köztük lévő idős ember kopogtat majd a klub ajtaján. szerkesztőség postájából S Szóvá tesszük „Nem tudunk telefonálni” Borzasztó állapot, hogy Kertvárosból nem lehet a városközpontba telefonálni. Már több ízben próbáltam, még nem sikerült. A lépcsőházunk előtt lévő telefon például szinte állandóan rossz. A Gyöngyös utcai telefonfülkén ott a felirat „Óvjuk a közös tulajdont.” Valaki ezt a felhívást „megfogadva” még a telefondrótot is gondosan a fülke alá dugdosta, ami a házzal volt összeköttetésben. Az Éva utca sarkán lévő telefonról először a tárcsa hiányzott, most már az egész telefon eltűnt. A Varsány utcában igaz, hogy van két telefon, bár az egyik teljesen üres, akár az Éva utcai, csak a fülke dísze-, leg árván. A másikat — akárhányszor jártom ott, javították, vagy hibás volt. Próbálkozásom itt is hiábavaló volt, mert a készülék csak hangot adott, vonalat nem. Fogalmam sincs, ha valakinek sürgősen orvosra vagy bármi másra szüksége van, Kertvárosból hogyan kér segítséget. Horváth Zoltánné, Pécs, Etelka u. 2. sz. Íme a következmény. Szinte nap mint nap szólunk az értelmetlen rongálások, vandál pusztítások ellen. S hangsúlyozzuk, ezek a jó heccnek tűnő virtuskodások milyen nagy gondot, kárt okoznak a közösségnek, például egy-egy összetört nyilvános telefon esetében is. Szerencsére eddig még nem történt súlyos eset, ám a lehetőség sajnos megvan rá: mi lesz, ha egyszer egy ember életébe kerül, hogy a segítségére sietök nem tudtak telefonálni? Olvasóink is egyetértenek velünk, bizonyítják leveleik, s a mindennapos telefonbeszélgetések, beláthatatlanok a követ, kezmények. Ezért is kérjük, levélíróinkkal együtt az illetékesek segítségét: ha mindenki tesz valamit a maga területén a rongálok ellen, a pusztítások megszüntetésére, közösen léphetünk fel a „heccelődök” ellen. A szerkesztő------------ * ------------„ Pontosabb tájékoztatást kérünk” Október 20-án, amikor a 10- es autóbuszon az ellenőrnek felmutattam a bérletemet, az utasok előtt megszégyenített és pénzbüntetéssel fenyegetett. Másnap felkerestem a pécsi Citrom utcai irodát: ott tudtam meg, ami kiírva nincs sehol, a nyugdíjas bérlet váltásakor sem figyelmeztettek, hogy más színű bérletigazolvány kell a nyugdíjas bérlethez. Azóta három nyugdíjas kollégának néztem meg a bérletét, de közülük kettő ugyanúgy nem tudta, mint én, hogy amit használnak, nem jó! Csokonainé. Pécs, Madách u. 9. (A szerkesztő megjegyzése: Egyetértünk abban, hogy az autóbuszokon az ellenőr ellenőrizze a menetjegyeket, bérleteket — ez a dolga. Persze tegye a dolgát udvariasan, főként az érzékeny, idős emberekkel szemben. S tudjuk azt is, hogy a pécsi Volán mennyi erőfeszítést tesz az utasok mind szélesebb körű tájékoztatásáért. Ám ha ez sem elég, tegye még pontosabban. Egyszerű dolog: a bérletjegyirodákban az ügyintézők esetleg megkérdezhetik az utast, megfelelő bérlethez vált-e betétet. Talán nem tart hosszabb ideig emiatt a bérletváltás sem, hiszen a gyorsasággal éppúgy az utast szolgálják, mint a pontossággal.) A napokban megkezdte a Közúti Épitö Vállalat Pécsett, a Mátyás király és a Zrínyi utcában a csapadékcsatorna építését. Felvételünk a Mátyás király utcában készült, ahol 260 méter csapadékcsatornát fektetnek le, s egyúttal megoldják a házak ereszeinek bekötését is. A munka befejeztével még az év végéig új útburkolatot kap mindkét utca, s ami újdonság: régi belvárosi hangulatot idéző, aszfalttal bélelt, előregyártód kockakövekből rakják ki a járdát. Okkersárga, illetve barna színű köveket raknak le a két régi, belvárosi utcában.--------------------------------------------------------------------------------------------- « --------------------------------------------------------------------------------------------. Válaszolnak az illetékesek URH-val felszerelt autóbuszok Pécsett A Dunántúli Napló 1982. október 6-i számában a 15-000 rovatban Marosi Istvánná és Hajdú Mihálynénak a helyi autóbuszjáratokra tett észrevételére az alábbiakat válaszolhatjuk. Naponta Pécs városban mintegy 4000 járatot indítunk, melynek 60 százaléka reggeli és du. csúcsidőben közlekedik. A kimaradt járatok száma csak ezrelékben mérhető, bár ez adott esetben a kimaradt járatra várakozó utasnak kevés vigasztalást nyújt, így a járateimara- dásokért a panasztevőktől szíves elnézést kérünk. Vizsgálataink szerint a járatkimaradások oka általában objektív körülményre vezethető vissza. (Pl.: szóló gépkocsik esetén a nagyobb meghibásodási gyakoriság.) A járatkimaradások számának csökkentése érdekében komoly erőfeszítéseket teszünk. Egy adott esetben ugyani; a járat- kimaradások száma a gépkocsi átcsoportosításokkal is csökkenthető úgy, hogy szóló autóbuszok helyett csuklós gépkocsit közlekedtetünk, így az utasok elszállítása biztosított. A városi tanáccsal ezért több vonalon is megvizsgáltuk a nagyobb üzembiztonságú, nagyobb befogadóképességű csuklósítás lehetőségét. (Pl.: a 30, 31, 42 járatokon.) A vizsgálat eredménye: a 31-es járat csuklósítása megtörtént, a 30-as vonalon bizonyos forgalomtechnikai módosításokkal a csuklósítás megoldható. Nem ismerjük a csuklós gépkocsiknak ezen a vonalon a téli időszakban való viselkedését. A 42-es vonalon külön forgalmi előírások mellett esetenként csuklós jármű is közlekedtethető. Az 1982-re rendelt szóló autóbuszok beérkezéséig tehát úgy véljük, hogy a fentiekben vázolt intézkedésekkel járatkimaradások számát csökkenteni tudjuk. Ezen kívül az információáramlás gyorsítását célozza 35 gépkocsira URH adóvevő felszerelése. így pontos, azonnali információ áll rendelkezésünkre az Pécsi olvasónk, aki kérte, hogy nevét ne említsük, tette szóvá, hogy nincs olyan éjszakai vonat, amellyel már kora reggel megérkezhet az utazó Budapestre. Szerinte többen igényelnék, akiknek a reggeli órákban kell a fővárosban ügyeiket intézni. Fényes Józseftől, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vasútutasforgalomról, a műszaki-forgalmi zavarokról. A 16-os járatra vonatkozó észrevétellel csak részben értünk egyet. A vonal egy-egy járata esetenként valóban túlzsúfolt. A járat a reggeli csúcsban így is 4 perces követési idővel közlekedik. Egy rövidebb követési idő egy-egy járat túlzsúfoltsága miatt lényegesen több gépkocsi egyidőben történő beállítását tenné szükségessé; úgy véljük, hogy ezt eszköz oldalról követni nem lehet, ezért a zsúfoltság csökkentésére továbbra is a lépcsőzetes munkakezdés kiterjesztését javasoljuk. Albert Ferenc, a Volán 12, sz. Vállalat igazgató-helyettese. igazgatójától kaptunk tájékoztatást: „Az olvasó javaslatára, amit az éjszakai vonatok közlekedtetésére irt, közölhetem, hogy a hétvégeken jelentkező utasforgalmi változások miatt az új menetrend szerint már lesz közvetlen vonat, kora hajnalban Pécs—Budapest viszonylatban.” Lesz éjjeli vonat Pécsről Budapestre * Ne váljék ellenségünkké az autó! Az utolsó két évtizedben ugrásszerűen megnövekedett gépjárműállományunkkal ellentétben romlott a közlekedési morál. A tényen az sem változtat, hogy a legutóbbi időkben a javulás némi jelei tapasztalhatóak. Miben látom a hiányosságokat? Elsősorban a gyorshajtásban, az alkoholfogyasztásban és az erőszakos magatartásban. De rengeteg más olyan tényezőben is,, ami felveti a kérdést, hogy a gépjármű nem vált-e ellenségünkké? Véleményem szerint csak a volán mögött ülő ember válhat ellenséggé. A sok helyes irányú propaganda melett szükségesnek tartanám kötelezően bevezetni a gépjármű vezetés képzésénél a közlekedési etika önálló oktatását. A régi vezetőknél pedig megfelelő tanfolyamok elvégzésének szükséges előírását. Ennek tartalmaznia kellene a KRESZ előírásain messze túlmenően a közlekedés „íratlan szabályait". Ilyenek: a műszaki és egészségügyi segélynyújtások. Országúton és lakónegyedekben, illetve üdülőhelyeken a helyes magatartást. E két utóbbinál a gépjárművek csak nagyon alárendelt szerepet kaphatnának. Szinte észrevétlenül — lassan és hangtalanul szabadna csak ki és belopakod- niok. A fölösleges ajtócsapkodások indokolatlan motortúráz- tatások, visszakapcsolt sebesség melletti motorbőgések megszüntetendők. üdülőterületeken az emberek kissé elengedik magukat és joggal. Itt minden körülmények között övék az elsőség! Gondolnunk kell a pihenőkre, betegekre, vagy elvókra. Megemlítem, hogy például Svájcban, ahoj az üdültetésnek komoly hagyományai vannak, nem egy helyen láttam a táblát: leiser fahren. Halkabban közlekedni. Külön téma a hangtompítás. Fiatalabb vezetőknél elterjedt az úgynevezett sportos kipufogótoldatok alkalmazása, illetve a hangtompító dobok kibele- zése. A dísztoldatok használatát szerintem be lehetne tiltani. A sérült dobbal közlekedőket meghatározott időre a javítás bemutatására kötelezni. A zajártalom ugyanis nemcsak oz utcán káros. Belopódzik a lakásokba is, rágja, marja terhelt idegzetünket akkor is, ha magunk nem is közlekedünk. Számtalan apróságot lehetne még felsorolni, ami nem is apróság. Amennyiben a közlekedési etika oktatása megvalósulna, sok évtizedes gyakorlatom alapján szívesen részt vállalnék magam is a tankönyv összeállításából. Csernavölgyi Antal Pécs, Nyíl u. 31.
