Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-03 / 302. szám
1982. november 3., szerda Dunántúli napló 5 Végre elkészül a Fészek Áruház? • Nem építkezem, s terveim szerint a közeljövőben sem fogok, a barkácsolásnak sem vagyok virtuóza, de el tudom képzelni, hogy milyen határtalan leikese. déssel fogadták a hírt azok, akik mindkét dolgot művelik, hogy az országban másodikként Pécsett létesül Fészek Áruház. Tudniillik az már korábban kiderült, hogy az osztrák minta alapján megvalósuló áruházak a házépítőknek az alaptól a tetőig biztosítják a legkülönfélébb cikkeket, s ezzel megszűnik az anyagok utáni rohangálás. De ennél többet kínálnak, hisz mint Szentgyörgyi János, a pécsi áruház vezetője elmondta, a fészek szó azt takarja, hogy faanyagokat, építőanyagokat, szerelvényéket elektromos és egyéb cikkeket, kerti szerszámokat kínálnak. Nos itt jön egy elkerülhetetlen kérdés: de mikortól? A pécsi Fészek Áruház építési munkái 1978 őszén kezdődtek, a generálkivitelezői feladatokat a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet vállalta. Az átadás, ra az áruház építtetője és leendő üzemeltetője, a Dél-dunántúli TOZÉP Vállalat szerint 1981. december 31-én, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet vezetői szerint 1982 áprilisában került volna sor. Nos sem az előbbi, sem az utóbbi dátumra nem készült el az áruház, sőt a tegnap kezdődött műszaki átadásnál is akadtak el nem végzett munkák, például a telefonközpont beszerelése, a szellőzőberendezés hiányzó részeinek felszerelése. Meiszter Péter, a Dél-dunántúli TÖZÉP Vállalat igazgató- helyettese mondta, hogy a határidő csúszások — az, hogy nem a tervéknek megfelelő idő. ben készült el az áruház —- a TOZÉP-nek mintegy 3 millió forint nyereségkiesést jelent. Ez a dolog anyagi oldala, ami a vállalatot sújtja. De hogy mit jelent azoknak ez a „határidő- módosítás”, akik most építkeznek, nem lehet anyagiakban kifejezni. Vajon miért nem készült el időben az áruház? A legilletékesebb, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet főmérnöke, Nagy János elmondta, hogy ez elsősorban az alvállalkozókon, valamint a nem megfelelő anyag- ellátáson múlott... Tehát a műszaki átadás elkezdődött, az áruházát már bir- tokba vették a TOZÉP-esek — o péesváradiak szerint jogtala. nul — de, hogy mikor használhatják az egyelőre kérdéses. Az optimisták december elejét jósoltak. A leendő vásárlókkal együtt kíváncsion várjuk, hogy végre mikor készül el a Fészek., Roszprim Nándor Megismerni egymás nyelvét Magyar—francia kollokvium Párizsban finnugor nevelési központ működik Mindennapi beszélgetéseink során gyakran elhangzik: kis ország, kis nép vagyunk, apró emberke a népek nagy családjában. A magyart körülbelül 16 milliónyian beszélik a világon, túl kevesen ahhoz, hogy színvonalas irodalmunk messze ható visszhangot válthasson ki akár csak kontinensünkön is. Az utóbbi évek erőfeszítései nyomán örvendetesen megnövekedett érdeklődés hazánk kulturális élete, így a magyar irodalom iránt is. A rendezvények, tudományos tanácskozások sorában előkelő helyet foglal el az ötnapos Magyar— Frapcia Nyelvészeti Kollokvium, amelyet már negyedik alkalommal rendeznek meg, ezúttal Pécsett. (1971-ben éppen Baranya székhelyén született meg a magyar—francia kollokviumok megrendezésének gondolata egy összehasonlító nyelvészeti konferencián. (A kollokvium házigazdája a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, rendezője az MTA Nyelvtudományi Intézete és a párizsi Centre d Études Finno-ougrienne (finnugor nevelési központ). Az ünnepélyes megnyitót tegnap délelőtt tartották meg a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. Hermann József akadémikus, a Nyelvtudományi Intézet igazgatója köszöntötte a magyar és francia, , valamint a franciaországi magyar résztvevőket. Röviden utalt az összehasonlító nyelvészet elméleti és gyakorlati fontosságára, arra, hogy az egymástól merőben különböző nyelvek tanulmányozása a lingvisztikán túl más tudományok számára is hasznos lehet. A megnyitó utáni első előadást Jean Perrot, a párizsi Centre d’Études Finno-ougrien- nes igazgatója tartotta. Referátumát tegnap még nyolc követte, majd este fogadás volt a kollokvium mintegy félszáz vendége számára a PAB-székház- ban. Ma a konferencia előadásokkal folytatódik, délután pedig siklósi kirándulásra utaznak a résztvevők. Este fél1 8-kor a kollokvium' francia résztvevői magyar nyelven tartanak előadást az akadémiai székházban, ahol minden érdeklődőt szívesen látnak. A kollokvium november 6-ig tart. H. J. Széchényi Ferenc nevét vette fel a balatonfüredi szakközépiskola Széchényi Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapítójának nevét vette fel kedden a balatonfüredi Kertészeti Szakközépiskola- és Szakmunkásképző Intézet. Az avató ünnepségen leleplezték a névadó emléktábláját. Az iskola egy emeletes, copf-stílusú épületét Széchényi Ferenc emeltette 1782-ben az időközben Ba- latonfüredhez csatolt Balaton- arácson. A családi nyaralónak épített kastélyt 1870-ben elárvult, elhagyott gyermekek sze- retetházának rendezték be, ahol később megkezdődött a gazdasági, szőlészeti és kertészeti oktatás. Itt jött létre az alapbázisa a ma működő kertészeti szakközépiskolának és szakmunkásképző intézetnek. Mint az avató ünnepségen is megemlékeztek róla, sokszor megfordult a kastélyban Széchenyi István, Jókai Mór pedig a nevelő- és oktatóotthon kormányzó tanácsának is tagja volt. Szovjet filmek fesztiválja Oj filmklub is nyílik A szovjet filmek fesztiválja november 4-én kezdődik, s ebben az évben nem fejeződik be egy hét alatt; gyakorlatilag december 30-ig tartanak a rendezvények, filmbemutatók. Hármas célt tűztek maguk elé a filmfesztivál rendezői: november 4-e és 10-e között a város és a megye filmszínházaiban a NOSZF tiszteletére tartanak bemutatókat; 10-e után, novemberben és decemberben további bemutatók következnek a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére. A harmadik, ami egyúttal újdonság is: egy-egy szovjetunióbeli nép filmművészetét is szeretnék megismertetni a magyar nézőkkel, általában annak a népnek a filmművészetét, amellyel testvérvárosi vagy testvérmegyei kapcsolatuk van. Baranyában ukrán filmnapok lesznek. Pécsen kívül a megye 19 mozijában vetítenek ukrán filmeket. Ezek közül három: Elfelejtett ősök árnya (rendezte Szergej Pa- radzsanov), Fekete tyúk (rendezte Viktor Gresz) és a Kis postáslány (rendezte Alek- szandr Muratov). E kéthónapos időszakban szovjet vígjáték-sorozat is indul. Pécsett és a megye 22 filmszínházában összesen tizennégy filmvígjátékot mutatnak be. A szovjet filmek fesztiváljának ünnepi megnyitóján, november 4-én a pécsi Park filmszínházban az „Ősszel a tengernél” című filmet mutatják be. A film rendezője: Nyikolaj Gubenko, A fesztivál tiszteletére fotókiállítás is nyílik a Park moziban a litván építészetről; az előcsarnokban rendezett kiállítást november 10-ig lehet megtekinteni. December 29-én a pécsi Petőfi moziban a szovjet állam megalakulásának évfordulója alkalmából ünnepi bemutatóra kerül sor: a „Csillaghullás” című háborús filmdrámát vetítik. S végezetül régi adósságot törlesztenek azzal, hogy megnyílik a szovjet filmek klubja a Kossuth Klubmoziban. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként nem szinkronizált filmeket mutatnak be azok számára, akik jól beszélik az orosz nyelvet — s a klubfoglalkozásokat is térmé- szetesen orosz nyelven tartják. Az első klubfoglalkozásra november 9-én kerül sor, ekkor „A 34-es gyors" című katasztrófafilmet vetítik le. A tanárképző női kórusa Kodály női kari feOoig ozásaiból énekelt, Jobbágy Valér vezénylésével. Fotó; Cseri L Tudományos ülés SzentágothaiJános tiszteletére A 70 éves Szentágothai János munkásságát tudományos ülésen méltatták kedden a Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri épületének nagytermében. Ádám György akadémikus megnyitója után az előadók Szentágothai János munkásságának néhány szakkérdésével, valamint eddigi pályafutásának kiemelkedőbb eredményeivel foglalkoztak. Az emlékülés Salánki Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának zárszavával ért véget. Penecárusok jelennek meg november 16-án reggel a pécsi állomáson korhű öltözékben, és emígy kínálják a nyakba akasztott, fonott tálcáról portékájukat: — „Friss a perec” ... S miközben a 7 óra 35 perckor, a fővárosba induló centenáriumi vonat utasai elfoglalják helyüket a szerelvényen, a vasutaszenekar ad térzenét az indóház melletti téren. Korábban szóltunk már arról, hogy több pécsi vállalat társadalmi összefogásának eredményeként a budapest— pécsi vasút 100. évfordulóján a Mecsek Tourist szervezésében — a Dunántúli Napló közreműködésével — „különvonat” indul a fővárosba. Ehhez járul hozzá a Pécsi Sütőipari Vállalat azáltal, hogy perecárusai Kodály-ünnepség a zenei tanszéken Tudományos emlékülést rendezett tegnap délelőtt a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanárképző karának ének-zenei tanszéke Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából. Az ünnepség egy - Kodály életét, munkásságát bemutató — emlék- kiállítással kezdődött, amit Hegyi István adjunktus, tanszék- vezető nyitott meg. Ezt követően zsúfolásig megtelt az ének-zenei tanszék nagy előadóterme, ahol az emlékülés programjában a leendő általános iskolai énektanárok három tudományos előadást hallgattak meg. Dr. Eősze László, Kodály életútjának neves ismerője, a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke Életmű és örökség címmel a Mester munkásságának kezdeti szakaszát, a századforduló időis ott lesznek reggel hét órakor a pályaudvaron. A centenáriumi vonaton az utasok megfelelő kiszolgálásáról az Utasellátó gondoskodik. A késő esti órákban, a Déli- pályaudvarról vissza induló szerelvényre három étkezőkocsit kapcsolnak és Wrabecz Mihály, a kormányvonat mesterszakácsa főzi a korabeli tájjellegű vacsorát, az ormánsági töltött káposztát, illetve a baranyai böllérpecsenyét. S. Gy. szakát: Bartókhoz fűződő kölcsönös fegyverbarátságát s ránk hagyott zenei örökségét, pedagógiai hagyatékát méltatta, elemezte sokszínűén átfogó előadásban. Bartalus Ilonái a Zeneművészeti Főiskola és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára hazai zeneoktatásunk ma! gondjairól szólt az előzőhöz hasonlóan feszült érdeklődéssel és nagy lelkesedéssel fogadott előadásában. Az érdeklődés a legégetőbb gondok feltárásának szólt, ami egy alapvető ellentmondásból következik. A magyar zeneoktatásnak kétségtelenül világra szóló eredményei vannak, ugyanakkor énektanításunkkal még sincs minden rendben. A mai tizenéveseket sokféle hatás éri, sajnos egyre több rossz hatás is. Nehezebben hozzáférhetőek Kodály ólma, a „Legyen a zene mindenkié!” gondolata szempontjából. Jó a tananyag, jók a tankönyvek is, de kevesebb több lehetne. Agyonelemezzük, tananyaggá sorvasztjuk legszebb népdalainkat miközben a zeneirodalom nagy alkotásai csak elenyésző arányban jutnak szóhoz. S az ihletett zenehallgatás, a derűs népdaléneklés perceit az órákon lassan elszürkítS a -,munkavégzés” penzuma; az élmény hiánya kiszikkasztja a művészet nevelő erőit; a sok merevség fásultságot okoz tanárban, diákban egyaránt. Hegyi István néhány külföldi zeneoktatási módszer tanulságait taglalta előadásában, majd a tanárképző kar két kórusának műsorszámaival zárult a Kodály-megemlékezés programja. A női kart Jobbágy Valér, a vegyeskórust Tillai Aurél vezényelte. W. E. Rádió mellett... Szesz... Azt hallottam a rádióból, egy orvos nyilatkozta, hogy aki naponta és rendszeresen két deciliter tömény szeszt elfogyaszt, az alkoholista. Véleményét nyilván mai tapasztalatokra alapozta, tehát a mai valóságot tükrözi. Elszomorított a dolog, mert ezek szerint minden társadalmi és hatósági erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. Pedig fönnállásom óta számtalan módszerről értesültem, amelyek alkalmasak az alkohol elleni küzdelemre. Hogy mást ne mondjak, még sok-sok évvel ezelőtt a Hullámétterem egy időre ifjúsági szórakozóhellyé „avanzsált”, ami annyit jelentett, hogy a szeszárusítást mellőzték: se bor, se pálinka, se sör! A konyha természetesen működött, s aki a marhapörkölt után - vagy alatta — megszomjazott, rendelhetett magának néhány fél deci tojáslikőrt, vagy csokoládéflipet, mert ugye ez nem szesz, csupán likőr. Hát a vendégek rendeltek is, és én soha nem láttam még annyi részeg tinédzsert, mint akkoriban ott a Hullámban. A módszer tehát — nem vált be. Nem baj. ötletekből kifogyhatatlanok vagyunk. Egy szép napon arra figyeltünk fel - ez is régen történt -, hogy Pécs valamennyi szórakozóhelye éjfélkor lehúzta a redőnyt. Ne randalírozzon itt éjfél után senki. Az éjféli záróra következménye természetesen az lett, hogy mór előtte másfél órával a konyhák is lezártak, mert olyan még nem volt, hogy a konyha is a bolttal együtt, zárt volna. Eléggé el nem ítélhető módon egyesek meghökkentő úri szokásokat vettek fel és színházi előadás, vagy hangverseny után — képzeljék el - vacsorázni óhajtottak valamelyik jobb étteremben. Mire kihámozták magukat a nagykabátokból a ruhatárban, mire asztalhoz ültek, s mire a pincér kérdő tekintettel megjelent, a konyha már „nem üzemelt". így jártak azok az utazók is, akik az esti vonattal érkeztek Budapestről, vagy Sásdról: mire a busszal elvergődtek a város szívébe, kitöltötték a bejelentőlapokat, elfoglalták a szobákat, megfésülköd- tek és leballagtak a lépcsőkön az étterembe, a konyha már „nem üzemelt”. Italt - természetesen még kaphattak. Esetleg. Délelőtt kilenc óráig nincs szeszkimérés a kocsmákban. Helyes. Éttermekben sincs. Helyes. Csak az élelmiszerboltok árusítanak italt kilenc előtt is. De az egészen más. Hogy miért, azt nem tudom, de biztosan más dolog. Ezért üresek a kocsmák kilenc előtt és ezért iszik az, aki inni akar kilenc előtt az élelmiszerboltok környékén. Pontosan lemérik a rendelet által előírt 150 métert különböző irányban, hogy hatósági „támadás” ne érhesse őket. Aztán hörpiznek. Parkokban, kapuk alatt, fák alatt, ki hogy és merre. Igaz, a kapualjak többsége — legalábbis a belvárosban — közterületnek nyilvánítottak, így a helyi italozás sem megy minden kockázat nélkül, de hát... én még nem hallottam olyant, hogy valaki büntetést fizetett volna azért, mert az ÁBC-től számított 150 méteres körön belül leitta magát. Most egy rádióműsorban a riporter megkérdezte a pincért. „Miért az italt kínálja előbb a vendégnek, és miért nem az ételt?” Én erre most sok mindent válaszolhatnék, de nem akarok beleavatkozni az ügybe. Abban viszont biztos vagyok, hogy a riporter - e szigorú kérdéssel — megtalálta a megoldást. Hogy ez nem jutott előbb az eszünkbe! Tényleg: hogy merészeli egy pincér megkérdezni a vendégtől: „Milyen italt hozhatok, uram?!” Rab Ferenc Perecárusok és mesterszakács
