Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-15 / 314. szám
Tízéves az Országos Telephelyforgalmi Központ Mohácsi öntöde - elektromos kemencékkel Másodosztályú presszó a pécsi Napsugár Vendéglátóhelyek osztályba sorolása A sörnek 8, a fehér bornak 12 fokosnak kell lennie Nem is oly régen „Osztály"- harc a vendéglátásban címmel utalt a vendéglátók szakfolyóirata arra a kusza szövevényre, amely a különböző éttermek, vendéglők — szakzsargon szerint: egységek — osztályba sorolását kíséri. Nem is annyira az okoz gondot: milyen legyen egy új, egy felújított, egy gazdát cserélt vendéglátóhely, I., II. vagy éppen III. osztályú, hanem sokkal inkább az: tart- jók-e a nekik adott színvonalat? S a válaszhoz nagyon sok mindenre rá lehet kérdezni. Például arra: van-e vécésnéni? Talpas pohárban adják-e a bort? Milyen az étterem előcsarnoka, belépője? Tiszták-e az abroszok? A vizsgálódás már csak azért is időszerű, mert múlt év augusztusa óta — hallottuk a Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztályán Zentai Ferenctől — új rendelkezések vannak érvényben, s most széles körű vizsgálat folyik annak felderítésére: hatnak-e ezek a szabályok? Az alapkövetelmény magától értetődő: mindenütt az osztályba sorolásnak megfelelően üzemeltessék a vendéglátóhelyet. Magyarán: összhangnak kell lennie az árak és a minőség között, értve ezen az ételek, a környezet, a felszolgálás minőségét is. Az év negyedik negyedében számos helyre eljutnak a Kereskedelmi Felügyelőség szakemberei. A vizsgálat kiterjed a Mecsektouristtól a pécs- váradi Vasút falatozóig, a Nádortól a Markó csárdáig, a drávafoki Vadkacsától a pécsi Randi presszóig. — Az a tapasztalatunk — így Zentai Ferenc —, hogy az új rendelkezések bevezetésével néhány vállalat elaludt. .. Elég utalni a mellékhelyiségekre: gyakorta visszataszítóak, s mi nem tudjuk elfogadni az üzemeltetőknek a védekezését, hogy ellopják a felszerelési tárgyakat, összetörik a tükröket, általában: hogy a vendégek ebben a hibásak. Vannak egyéb gondjaink is: például a szerződéses üzemeltetésbe adott helyeket osztályba sorolton adják át a vállalatok, ófészek, de az átadás-átvétel ebből a szempontból nem eléggé körültekintő. A felelősség egyértelműen az üzletvezetőé, tehát aki szerződésben kivette az egységet. Érdekes módon, egy-egy ellenőrzést követően más a vállalat és más az ÁKF által kapott eredmény. Például a mohácsi Pannóniát egy nap különbséggel ellenőrizték, az üzemeltető szerint a világítás kifogástalan, az ÁKF szerint csapnivaló . . . Nagyon sok helyen rendetlenek a portálok, lehangoló a kereskedelmi felügyelőség tapasztalata. Mintahogy az is feltűnő: az ellenőrzött II. osztályú helyiségek 75 százalékában hiányzik a kétnyelvű étlap, holott ebben a kategóriában ez feltétel. S hány helyen törődnek azzal, hogy a sört, ásványvizet 8 fokosán, a fehér bolt 12 fokosán kell a vendég elé tenni.? Nem véletlenül rangsoroltak vissza néhány helyet szembetűnő hiányosságok miatt, mint például a pécsi Szlivent és az Olimpia bárját, az Éva presszót és a Misina éttermet. Természetesen az osztályba- sorolásnál egyéb — például üzletpolitikai - szempontok is közrejátszhatnak. Ám megszívlelendő a tapasztalat: nagyon sok helyen a jó gazda gondossága hiányzik. Márpedig ez npm pénzkérdés ... M. A. A színvonal nem pénzkérdés Hová kerül az ólomkohó? 150 év a betű szolgálatában Az ofszetnyomás következik Kalligrafikus gyöngybetűk sorjáznak a fehér papíron, melynek alján ott a dátum és az aláírás is: Penge Sándor könyvnyomtató. 1832. november hetedikén kelt a nyomdaalapításra vonatkozó kérvény, s ettől az időponttól számítják a nyomdászat jelenlétét Kaposváron. Perger Sándor 1836-ig dolgozott itt, ez idő alatt két nyomtatványát tartják számon, az egyik Zrínyi Miklós emlékére jelent meg, a másik Nicki Sándor gimnáziumi búcsúztatóját tartalmazza. S bár a viszony a nyomdász és a vármegye között hamarosan megromlott, a 150 évesí jubileumát ünneplő kaposvári nyomdászok első ősüket tisztelik benne. Az idők folyamán számos érdekes kiadvány hagyta el a nyomdát. Knezevich Lajos nyomtatta ki Kossuth imáját, amelyet ,,a Kápolnai csatába elhunyt vitéz Magyarok felett mondott". Plakátok 1848-ból. A nyomtatott betű iránt egyre nőtt az igény, hamarosan működni kezdett a Jancsovics-féle üzem is. Volt olyan nyomdászdinasztia, amelynek tagjai, a Hagel- manók, nyolcvan éven keresztül dolgoztak Kaposváron. Az egyik virágkor 1890—1912 közé esett: ez idő alatt tizenhárom nyomIdén 10 éves az Országos Telephelyforgalmi Központ, amit minisztertanácsi határozat alapján hozott létre az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet egyik irodájaként. A közreműködésével elhelyezett beruházások az összes ipari beruházásnak több mint az egyharmadát teszik ki. A központ javaslataival fontos döntések meghozatalát szolgálja, elmehet még egy tervezett beruházás meghiúsításáig is. így volt azzal a pozdorjalap- üzemmel is, ami a gyenge minőségű fafajták feldolgozását szolgálta volna. Csakhogy a választott technológia felmérhetetlen károkat okozott volna, bárhová is telepítik a gyárat. A javaslat egyértelműen elutasító volt. Most viszont egy olyan üzemre keres helyet a központ, ami senkinek sem kell, „csak" a népgazdaságnak. Hová lehetne egy ólomkohót telepíteni? Jelenleg ugyanis az NDK-ba utaztatjuk az ólomhulladékot, s onnan kapjuk vissza tömbösítve. Az utazgatás nyilván drágítja az anyagot, az ólomtól azonban mindenki irtózik, pedig olyan zárt technológiai rendszerben dolgozna a kohó, hogy az nem szennyezné a környezetet. Mégis: egyelőre mindenünnen csak az elutasítás jön. Amint a veszélyes hulladékok elhelyezését célzó javaslatokkal is vol't: minden megye egyetértett a keletkező hulladékok elhelyezésének a szükségességével, ,,de ne nálunk!" Baranya sem lelkesedett az ideszóló javaslattal: „A térség védelme a mi dolgunk, azt helyettünk senki nem teszi meg!” Vannak „szelídebb” témái is a központnak. Pl. Javaslat kellett új fővárosi malmok telepítésére. A hajdan önellátó Budapesten megfogyatkoztak a malmok, a lisztszükségletet a vidék elégíti ki. A telepítési vizsgálat szerint az ország malomhálózata egyelőre kielégíti az országos igényeket, de ha a századforduló körül építeni kell malmot, azt a fővárosban építsék. Két helyet ki is jelöltek, Egy másik: hol lehetne új, évi 8000 tonnás kapacitású sütőélesztőgyárat építeni? 91 települést vizsgáltak, többnyire cu. korgyárak közelében, hiszen a sütőélesztő alapanyaga a melasz. És kell még víz, megoldható szennyvízelhelyezés ... A kör addig szűkült, míg a végén Csorna maradt. Az öntödei Vállalat tíz vidéki üzemére kért javaslatot: hol, hogyan fejleszthet. Kiderült, hogy csak a kisvárdai és a szegedi üzem fejleszthető, a többi profil- és energiaváltással tartható meg. A mohácsi üzemre szóló javaslat: a szénről a mai viszonyok mellett is elektromos üzemű kemencékre kell átállni. H. I. A VÁTI „vezérkarától" megtudtuk, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése utáni beruházási pazarlás — ami az erőforrásoktól a munkaerőn át a területig terjed, s amit a megyék közti versengés is tetézett — szinte kikényszerítette a „rendcsinálást", s ennek az eszköze lett a telephelyforgalmi központ. dót alapítottak Kaposváron. Itt, 1911-ben készült az első filmezéssel foglalkozó magyar szakkönyv, .amelyet a Somogyi Napló Nyomdai Intézete adott ki. A kaposvári nyomdászat legújabb kora 1970-től számítható: ekkor kezdték meg az építését az új üzemnek, amelyben végül 1976 májusában indulhatott meg a folyamatos munka. Az újabb lépés nem sokáig várat magára. Farkas Béla igazgatótól hallottuk, hogy jövő év végére várják azokat a gépeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a Somogyi Néplap ofszet-technikával készülhessen. A másfél száz éves jubileum természetesen bensőséges ünnepe volt a kaposvári nyomdászoknak. Elhatározták: Perger Sándor emlékére nívódíjat alapítanak, amelyet — egy évben csak egyet — a szakmai munkában aktívan részt vevők között fognak kiadni. Elsőként Mautner lózsel nyugalmazott nyomdaigazgató, a kaposvári nyomdászat értő kutatója vehette át az Ispánki Levente által készí- tett emlékplakettet. Mészáros A. Új tófürdőépület Hévízen Vendégeket fogad Hévízen az új fedett tófürdő: elkészült a romantikus facsipkés, jellegzetes tornyú fürdőépület, üvegfalai mögött gyógyulást, pihenést ígérve idősnek, fiatalnak egyaránt. A hangulatos, virágos környezetben gondoltak azokra is, akik nehezebben vagy csak segítséggel tudnak mozogni: a rokkantlift kényelmesen ülve ereszti vízbe a fürdőzőt, aki rövid úszkálás után ugyanígy térhet vissza a pihenőbe. Ismét dolgoznak', a forráskráter megtisztásánál a budapesti AMPHORA búvárklub tagjai, akik szabad idejükben, társadalmi munkában vállalták el ezt ,a nem kis munkát. A 38 méter mélyen található kráter északi 45 fokos lejtőjéről állandóan leváló törmeléket hozzák felszínre, ezzel szabaddá téve a gyógyvíz áramlását. Emellett az építkezés során vizbe került törmeléktől és szeméttől is megtisztítják a medret. Elkészült a felesleges vizet elvezető csatorna zsiliprendszere is. L. I. Egészséges ivóvíz Zalában Tatabánya, Szentendre és Zalaegerszeg - a térképen oly távol eső városok - egy kis faluban, Zalabéren „találkoztak”. Itt készül, méghozzá jóval a határidő előtti átadásra, az Északzalai Viz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat „legifjabb" kisvíz- műve. Áll már az épület, elkészült a két, egyenként 100 köbméter tisztított víz tárolására alkalmas magastározó, a gáztalanító berendezés és a két fúrt kút. A Tatabányai Szénbányák központi műhelyének 7 dolgozója a villamos bekötéseket végzi, életre keltik a félautomata vezérlésű rendszert. Mellettük a szentendrei Vas- és Kazánipari Szövetkezet három dolgozója, a vastalanító berendezést szereli, ígérve, hogy még e hónapban elkészülnek. A zalabéri lakosok ásott kút- ból nyerték eddig a vizet, amely gázos, vasas volt. Még az ünnepek előtt felavatják az új kisvíz- művet, amely 295 család és 23 közület mindennapjait könnyíti meg. Épül a Gellérháza, Nagylengyel, Ormándlak regionális rendszer, amely a meglevő „olajos” vízműre csatlakozik. Jövőre adják át a kőhida—kustány —zalaszentlászlói vízmüvet, a lenti—rédics-külsősárdi rendszerbe pedig Belsősárdot kapcsolják be. Ezzel a megye településeinek több mint fele egészséges vezetékes ivóvízhez jut. Luif Ibolya .v.v.v.;.v.v.;.;.v.v,v.v i.y.v^v.v.-.vXvívív.v.-.vivívlví-.-Xv.v.v.ví-.v.v.v:-.-:-:-.v.v.....>v-v>v.v,..v,..v.v-..v Toftikca, Pintes a CudarszcÜö Pécsi szerző új könyve a szőlőkről B arátcsuha, Szagoskadar, Demjén, Aranka, Mohács, Taksony, Tátika, Pintes, Cudairszőlő és az öreg Sárfehér. Az ősi, részben már kipusztult szőlőfajták „népadta" nevei, a mívesen adjusztált kéziratpapírokból olvasva ízes magyarsággal csengenek. A Tátika már majdnem kipusztult. A Pintest itt a Mecseken találta meg dr. Németh Márton. A Cudarszőlő? Az meg olyan volt, tnint a neve: egyszer cudarul sokat termett, másszor meg olyan cudarul kifagyott, hogy nem adott egy pintre valót sem. A szőlőhöz nem értő laikusoknak is igazi élvezet, az életben csak ritkán adódó nagy élmény hallgatni, amint egy nagy tudós a legkisebb s kedvenc gyermekéről, most készülő legújabb könyvéről mesél, tstvánffy Gyula (I860—1930) Grand Prix-je óta — Istvánffy a filoxé- ra elleni küzdelméért kétszer nyerte el a Francia Tudományos Akadémia Thore-díját — tehát 52 éve nem kapott magyar szőlész-tudós olyan magas kitüntetést, mint Németh Márton 1977-ben. A Párizsban székelő OIV különdíját, kétezer francia frankkal egyetemben, a Svájci Luzernben vehette volna át — más vette át helyette — ha a honoráriumból nem utazik el Luzern helyett inkább Svédországba, hogy ott élő középső fiát és a kis unokáit végre meglátogathassa. De hát a tudósok különös emberek: nincs érzékük sem a pénz, sem a földi megdicsőülés iránt. Itt van például Németh Márton esete. Mikor 1966-ban a ma már világhírű Ampelográfiájának első kötete megjelent, a könyv honoráriumából Albániába utazott az ottani hegyekbe keselyűtojást gyűjteni, mert ez a hobbija .. . S, hogy a dicsőséggel milyen a viszonya? Mint szőlőnemesítő 9 államilag elismert fajtát adott a hazának, a tizediknél azt mondta a zsűrinek: „Ne az én fajtámat ismerjék el, hanem X. Y. nemesítőét, mert az ő fajtája sokkal jobb", önmaga ellensége? Nem. Csak egyszerűen nagy tudós, aki most egy újabb kincset ad az emberiségnek. Ha a nyomda és a kiadó is úgy akarja, az 1983. évi mezőgazdasági könyvhónapra megjelenhet „Régi szőlőfajták” című új könyve, 67, zömmel ősi magyar fajta — ebből 16 csemege — leírásával és ugyanennyi színes ábrával. Amikor 1973-ban — mint a Pécsi Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója — nyugdíjba ment, azt mondta: „Még meg kell írnom a régi fajtákat, addig nem halhatok meg”. És megírta. Sőt, két újabb könyve is kész. A nyáron kiadott új Mezőgazdasági Lexikonban az Ampe- lometria címszó alatt található Németh Márton neve, eme tudományos módszer egyik legkiemelkedőbb művelőjeként említve. Argentínában és az USA- ban egyetemi tankönyvként tanítják a négy — jövőre már öt —■ kötetes Ampelográfiát. Nálunk méq nem. — Rné — Németh Márton, a harmadik könyvén dolgozik
