Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-09 / 277. szám
A két parton még ott' tátongnak a hatalmas sebhelyek, amiket több mint tízezer köbméter föld kimarko- lásával ejtettek az emberek a mindaddig háborítatlan dunai tájon. A behúzópólya sínéit felszedték, így csak a két hatalmas nyílás a partokon, az jelzi, hogy alig egy hete — hónapok megfeszített munkájának eredményeként — két, izzasztóan meleg őszi napon hazánk legnagyobb csőszerelvénye került behúzásra a Duna medrébe. Magyarországon mindeddig páratlan méretű munkát végeztek Mohács északi határán a DÉLVIÉP, a Siófoki Kőolaj- vezeték Építő Vállalat, valamint a kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet munkásai a Duna II. regionális vízvezeték Duna alatti szakaszának elhelyezésével. A színhely mintegy hirtele- nében kialakított amfiteátrum. A területi labdarúgórangadóra is elegendő közönség produkcióra vár már reggel óta. Nekik esemény kell. Csakhogy' nagyon kevesen ismerik közülük mindazt, amit az építésvezetőség ebédlőjéből hirtelen átalakított tanácsteremben az érdekelt vállalatok vezetői, a sajtó, a rádió és televízió képviselői tájékoztatójukban elmondanak. Többek között azt, hogy a 2 milliárd forintos beruházás legnehezebb szakaszának elkészítésére, az évezred csőlefektetésének ítélt munkára, ami egyben üzenet a következő évezrednek, több alvállalkozó részvételével szocialista munka- szerződést kötött az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat, a Mélyépítési Tervező Vállalat, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat és a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat. A tájékoztatók végén elhangzik egy mondat, amit a várakozás lázában alig hallanak a jelenlévők: „Uraim, ez nem demonstráció! Ez nem bemutató. Ez munka, amit nem szabad megismételni. Ezt meg kell tenni.. Bakos Károly építésvezető fülén — mintha csak ránőtt volna — egy adó-vevő készülék. Minden szóra, minden mozzanatra figyel. Mintha megszűnt volna számára a külvilág. Végül is a felvonulás napjától ő irányította azt a munkát, aminek eredményeként több mint 20 ezer köbméter föld megmozgatásával elkészült a 650 méter hosszú behúzópálya, megnyílt a part és ideiglenesen épített felüljáróra terelték az 56-os út forgalmát. Most itt áll a parton, ám éppolyan megközelíthetetlen mint a nyáron, amikor kora reggeltől késő estig utolérhetetlen - volt Dél-Dunántúl területén. Amikor végső esetben a szederkényi lakásán próbáltuk utolérni, első esetben csak felesége megbízását vihettük magunkkal: ha találkozunk vele, mondjuk meg, látni kívánja a családja! Most itt áll a parton, füléhez nőtt rádiójával, egyszercsak megszólal : erősítsétek meg a korlátokat, hiszen azonnal kiesnek a lécek. Mi tagadás, az összegyűlt közönséget valóvan mind nehezebben lehetett korlátok között tartaCsőfektetők Hirtelen valódi kakasviadal színhelyévé válik a behúzásra váró csővezeték ágya. Délre ugyanis végleg eltűnt a reggeli idillállapot. Elszakadt a csőbehúzásra készített sodronyok vontatókötele. Lázas munka kezdődött a zátonyon, míg pattanásig feszült a hangulat a csőrendszer végén. . Mind kíváncsibbá váltak a jelenlévők.' Főleg az esemény tudósítói. Orosz Ottó, a DÉLVIÉP termelési osztályvezetője egyszeriben fellobban..- Könyörgése fenyegetésbe csap át, hogy távol tartsa a szerelvénytől a kíváncsiskodókat. A televízió azonban méltatlankodik. Hirtelenében mindenki megfeledkezik a munka gondjairól és figyelme a két egymás felé görbülő vitatkozót nézi. Van is miért. Mindketten tajtékzónak. Félórával később minden tisztázódik. Az osztályvezető idegességében nem a rendőröket említette, akik különben békésen ott zárták a terepet a vezeték mellett hanem a rendészt emlegette. Kiengesztelésképpen az operatőrnek lehetővé teszik, hogy forgathasson a zátonyon és a szigeten is. Az már azonban a sors csapása, hogy másnap este a vezeték- kibukkanására sietve a folyó közepén lefullad a motorcsónak és végül is a tárházaknál értek partot a városi oldalon. így lett a híradótudósítások utolsó snittje a csőkibukkanás helyett a naplemente ... Kunszt Géza, a két, 645 méter hosszú, 700 milliméteres víz- illetve a 200 milliméteres szerelvénycső hegesztését, szigetelését és a szerelvény összeállítását felvállaló kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet munkacsapatának vezetője, szinte már hangtalanul kiabál a rádióba. Percenként próbál meg kapcsolatot keresni az éterben a munkálatok láthatatlan és utolérhetetlen irányítójával, az egyszemélyben felelős Ferenczi Miklóssal, a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat technológiai osztályvezetőjével. Az irányító azonban nemcsak a tájékoztatást végző szervek képviselői, de az ő számára is utolérhetetlennek tűnik. Végül mégis ráakad. Félszavak sokszoros megismétlése, aztán várakozás, majd hirtelen mozgás. Az 1350 tonna súlyú szerelvény 10 óra 25 perckor megmozdul, öröm, aztán negyed óra múlva csüggedés. A zátonyon lévő mozgó csigasor beásta magát a talajba, tehát állás. A zátonyon lévők szinte a tíz körmükkel esnek a homokba. Ássák, hordják a laza talajt, hogy mielőbb kiszabadítsák a köteleket. Végül, feszültséget felszabadító mozgás: két óra alatt a meder közepéig ér a szerelvény. Délután háromkor parancs érkezik a rádión: a kőzárás mellett horgonyzó uszály azonnal induljon a folyó közepére és kössön húzókötelet a jelzőbólyára, mert a mederben lévő 310 méter vezetékszakasz a sodrás irányában három métert elment! Vagyis segítsék a vezeték újra indítását és tartsák egyenesben a csöveket. Az uszály, amelyik a hátán hordozza az amerikai, 20 millió forintért vásárolt, hazánkban egyedüli erőgépet, a Caterpillart, percek alatt a helyszínen van. A 3,5 köbméteres markolókanállal rendelkező géppel, amellyel 13 méter mélységig meríthetnek, 24 ember 12 órás váltásokkal egy hónap alatt ásta ki a medret keresztülszelő, 15 méter széles és 4 méter mély csőágyat, s mivel a víz be- hordása miatt egy-egy helyen újra és újra kellett mélyíteni, összesen 52 ezer köbméter földet mozgattak meg, szállítottak a zátony és a szigeti part között lévő holtágba, uszályokkal. Délután 5 óra 35 perckor végre felkiált Hofmann Antal művezető: újra indítják a szerelvényt. Az öt hatalmas lánctalpas mintegy 3000 lóerővel nekirugaszkodik: a hatalmas súly a meder alján lévő acéllemezen mint egy óriási szántalpon meglódul. Reflektorok világítják meg a zátonyt, amikor 19 óra 13 perckor a szerelvény végére rögzített vontatóhorgony kibukkan a vízből, a homokhoz érve azonban ismét kötélszakadós. Most azonban már nincs megállás, a vontatást végzők valóságos eufórikus hangulatban, alig negyed óra alatt lecserélik a húzóköteleket, és 19 óra 42 perckor a munka befejeződött. Csend van. A helyszínen lévők egymás kezét szorongatják, kilenc órakor pedig a szálláshelyen elpukkan az első pezsgő . .. Az 1985-ben már 60 ezer, majd a valamennyi parti szűrésű kút elkészültével mór 120 ezer köbméter ivóvizet a mohácsi parton épülő víztisztítóba szállító csővezeték légmentesen zárva alussza Csipkerózsika-álmát, jelenleg 8 méter víz alatt. A parton megkezdődtek a helyreállítási munkák, bontják a sínpályát, a felüljárót, hogy visz- szaállítsák eredeti nyomvonalán az 56-os útnak a for- aalmát. A DÉLVIÉP-esek már a szigeti felvonulási épületet ácsolják, s mivel a csőbehúzást követő napon valóban beköszöntött az ősz, az esőtől duzzadó folyón, immár veszély nélkül járnak a hajók. Kapu László Fotó: Erb János Történelmi pillanat, az 1350 tonnás Duna II. vízvezeték csőszerelvényének a Duna medrébe kerülő szakasza 1982. szeptember 30-án délelőtt 10 óra 55 perckor elérte a folyó vizét és eltűnt benne, hogy este 7 óra 13 perckor a zátonyon érje el a túlsó partot. Fióktelepek, áfészek segítik az ellátást Építőanyagok Baranyában *s Építési kedv? Nem szeretem ezt a kifejezést. A házépítések túlnyomó többségénél ez nem kedv kérdése. Az elmúlt néhány év során alig akadt olyan beszélgető partnerem, aki kész, vagy csaknem kész házában ülve ne így sóhajtott volna fel: „Hát ezt még egyszer nem kezdeném elölről . . A sok fáradság, megfeszített munka, pénz előteremtése mellett a legnagyobb súllyal az építési anyagok beszerzése szerepel a gondok élcsoportjában. Igaz, ma már ritkán számít hiánycikknek a cement, a mészhidrát, még fenyő fűrészáru is akad, kellő a választék burkolóanyagból, tetőcserépből, épületgépészeti szerelvényekből. Csak az nem mindegy, hogy mindezt honnan lehet beszerezni. A Dél-dunántúli TÖZÉP Vállalat Pécsi 1. számú telepe, a Megyeri úton nyújtja a legnagyobb kínálatot. Itt valóban a legáltalánosabb cikkektől az exkluzív árukig sokminden kapható — ha éppen nem hiánycikk. De mit tegyen az, aki a megye távolabbi csücskében lakik? Nos számukra is szolgáltatást nyújtanak a vidéki TöZÉP-telepek és a helyi áfészek telepei. Hogy milyent? Ennek igyekeztünk utánanézni. Baranyában a második legnagyobb TÖZÉP-telep a siklósi. 1^978 óta a Villány felé vezető úton, a város határában nyújtja szolgáltatásait, mégpedig nem is akárhogyan. Papp Lajos telepvezető mondta, hogy gyakran még Pécsről is ide jönnek építőanyagért. A számok is a nagy keresletet igazolják, mert Siklós és Harkány egyesülésével 50 milliós forgalomra tervezték a telepet és már 1979-ben 73 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Tavaly 83 millió forint volt a bevételük. Félreértés ne essék, ez csak igen kismértékben az anyagárak emelkedésének tükröződése, hiszen a kínált áruféleségek választéka az elmúlt három év alatt megduplázódott. Érdekes a telep vezetőjének megfigyelése az építési szokások alakulásáról. Régebben szinte mindenki ragaszkodott ahhoz, hogy az egész házat kis méretű téglából építse fel. Igaz, ma már hiába is ragaszkodna, mert kis méretű téglát legfeljebb a kémény építéséhez kaphat a vásárló, de sokan rájöttek, hogy a vázkerámia, a blokk- és a poroton tégla sokkal jobb hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. Amiben nincs változás, vidéken ma is inkább azokat az ablaktokokat keresik, amelyek vagy beépített redőnytokkal kerülnek forgalomba, vagy alkalmasak arra, hogy redőnnyel lássák el. Siklós dél-Baranya ellátásában jelentős szerepet tölt be, de még a szomszédos megyéből, Szekszárdról is felkeresik a vásárlók ezt a telepet. Mint a telepvezető elmondta, a sárért ugyan nem, de a 4000 négyzetméteres fedett raktárért sokan irigylik őket. * A Boly és Vidéke Áfész tü-» zelő- és építőanyag-telepe 1975-ben került jelenlegi helyére. Az induló évben elért 13 millió forintos forgalom tavalyra csaknem 30 millióra nőtt. Belvárdgyulától Liptódig, Töttös- től Nagynyárádig innen látják el anyaggal az építkezőket. Valamennyi alapvető építési és burkoló anyag, fémszerelvény is megtalálható. Különösen a komolyabb, fuvarigényes cikkeknél nagy előny, hogy a vásárlóknak nem kell messziről — Pécsről, vagy Siklósról — beszerezni az árut. Oda legfeljebb akkor utaznak, ha valamilyen különleges árut óhajtanak beszerezni. Mint a telepen elmondták, gyakran jönnek ide a másutt hiánycikknek számító termékekért. Ebből aztán az a gond adódik, hogy időnként itt is hiány mutatkozik ezekből. A Dél-dunántúli TÖZÉP Vállalattal kötött szerződés alapján látják el — igen megbízhatóan — a telepet áruval. Sokat javult az ellátás a fenyőfűrészáruból, még az „E” jelű vasbeton födémgerendából és béléstestekből is. Kis méretű tégla viszont annyi sincs, hogy a kémények falazásához adni tudjanak. * A véméndi áfész telepe a maga tízmilliós forgalmával nem jelent konkurrenciát a mohácsi TÜZÉP-nek, viszont jelentős könnyebbséget nyújt a környéken szép számmal építkezőknek. És nemcsak a környékből keresik fel Véméndet, mert még Pécsről is jöttek vásárlók. Megbízható, jó az ellátásuk. Nagyrészt a TÜZÉP, kisebb mértékben az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat jóvoltából. Két olyan cikk van, amiből náluk is rendszeres a hiány, a hullámpala és a kis méretű- tégla. Az 'építőanyag-ellátás terén Baranyában gyakorlatilag nincs fehér folt. A TÜZÉP-telepek az említetteken kívül Sásdon, Szigetváron, Komlón vagy az áfészek — többek között — Má- gocson, Szentlőrincen, Mázp- szászváron nagy segítséget' nyúitanak a környéken lakóknak az építőanyagok beszerzésében. Kurucz Gyula
