Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-09 / 277. szám
Három év alatt kétszer szántani Siker a moszkvai Kémia, ’82 kiállításon A Sopiana külpiacokat keres Tárgyalások a csomagológépek szovjet exportjáról Üzleti remények a tőkés piacokon Sikert aratott a pécsi Sopiana Gépgyár csomagológépe a Moszkvában közelmúltban lezajlott Kémia '82 elnevezésű nemzetközi kiállításon. A svéd licenc alapján gyártott, a zsákolt anyagokat, például vegyszereket raklapra rendező pa- llettázógépet nagy érdeklődés kísérte. A szakmai kíváncsiság kielégítésére a gyár két szakembere is a helyszínen tartózkodott, mindemellett orosz és angol nyelvű filmek segítségé vei is igyekeztek a Sopiana gyártmányait népszerűsíteni. A moszkvai kiállítás és az októ- ben 19-én nyíló Budatranspack 7. Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Kiállítás jó alkalom, hogy áttekintsük a tavaly önállósult vállalat csomagológépeinek piaci helyzetét, tegyük hozzá, a Sopiana e gépek gyártására vett határozott irányt. A fejlesztők nem pihennek A svéd licenc alapján készült zsákpalettázó prototípusát a Beremendi Cement- és Mész- művekben állították munkába, s oda kerül a Moszkvában kiállított gép is, hacsak a külkereskedelmi vállalat el nem adja, hogy ne kelljen szállítgatni. Persze- a szovjeteknek nem egy, hanem több tucatnyi ilyen gépre lenne szükségük, a piaci kilátások igen biztatóak. Legalábbis így ítéli meg Viczencz Ottó, a Sopiana Gépgyár igazgatója. S ami még figyelemre méltóbb, a 2,4 millió forint értékű gép árában tisztességes nyereséget tudnak érvényesíteni, miután ezt a csomagológépet a szovjetek is csak kemény valutáért tudnák beszerezni. A megrendelésekre még ebben a hónapban visszatérnek, a Chemakamplex fogja majd megkötni a jövő évre szóló szállítási szerződést. A Sopiana fejlesztői — a moszkai kiállítás tapasztalataiból is okulva — még inkább meg akarnak felelni a piaci követelményeknek azáltal, hogy meg kívánják növelni — megkétszerezni — a palettázó órateljesítményét, igazodva a szovjet gyárak nagyobb kapacitásához. Mindez a gép kisebb átalakításával elérhető, az ebben való közreműködésre pedig két külföldi cégtől — az NSZK-beli Möllerstőf és a li- cencet átadó svéd cégtől — kaptak ajánlatot. A svédek két mörnököt küldenének Pécsre- s a nyugatnémeteknél olcsóbban működnének közre a gép átalakításában. őket választják, s úgy számítják, jövőre elkészülhet a megnövelt teljesítményű palettázógép prototípusa. 1 Ajánlatok több irányba A zsákpolettázónak létezik egy rokon gépe is, mely dobozok összerendezésére alkalmas. Ezt a csomagológépet a Budatranspackon állítják ki, majd a Törley Pezsgőgyárban helyezik üzembe. A Sopiana terméklistáján további két — NSZK és svájci licenc alapján gyártott — csomagológép szerepel. A dobozfelállító és -záró gépüket éppen a napokban indították útnak Debrecenbe, az Ottani konzervgyárban helyezik üzemibe. A svájci íicenc alapján készülő csomagológépüknek pedig a Budatranspack nyilvánosságát kihasználva szeretnének piacokat szerezni. Az eddigiekből az derül ki, a Sopiana Gépgyár megrendelőinek körét a hazai és a szocialista vevők képezik. És a tőkés piac? Viczencz Ottó igazgató szerint nyugaton önmagában a csomagológépet nehéz eladni, teljes gyártósorokra szoktak üzletet kötni. Mindenesetre a külkereskedelmi vállalaton keresztül több irányba tettek ajánlatot, s éppen Moszkvában is felcsillant egy tőkés üzlet nyélbeütésének reménye. Egy — a Közel-Keleten is eladó — nyugati kereskedő cég vetette fel, alkalomadtán megkeresi a pécsieket, miután csomagológépük olcsóbb a hasonló nyugatiéknál. A Sopiana Gépgyár különben közvetve szállít a nem rubel elszámolású piacokra. A volt anyavállalatnak- az Egyesült Izzónak vákuumtechnikai gépeket, a Medicor Műveknek műtőasztalokat készítenek, s ezekből k»>-r,i ki a tőkés piacokra is. Ugyanakkor a közvetlen tőkés kivitelük egyelőre jelentéktelen, ámbár — mint említettük —, igyekeznek a jó ajánlatokon kapni. Az idén például kisebb tételben alkatrészeket gyártanak a svéd Atlas Copco cégnek, továbbá tarsolyukban van egy angol cég ajánlata targoncaalkatrészek gyártására, amire a jövő évben kerül sor. Ezenkívül a külkereskedelem tárgyalásokat folytat palacktöltő gépek eladásáról az arab országokba, a pécsiek reménykednek, talán lesz üzlet. Teljesülnek az előirányzatait A fentiek fényében várhatóan milyen évet zár a Sopiana? Az év eddig viszonylag jól telt, ámbár újabban az importkorlátozások zökkenőket okoznak. Emiatt elmaradtak a háromnegyedévre tervezett árbevételtől, miután importalkatrész hiánya miatt négy tubusgyártó gépsort nem tudtak feladni a megrendelőnek. Mindazonáltal bíznak abban- hogy a korlátozások feloldódnak, és az év végéig sikerül teljesíteniük termelési előirányzatukat. Miklósvári Zoltán A svájci licenc alapján készülő INVOLVO csomagológép prototípusát készítik elő szállításra a Sopiana Gépgyárban Pécsett. Fotó: Erb János Energiatakarékos búzatermelés Olcsó és gyors a szórva vetés A Rába Steiger óriástraktor által vontatott ásó-boronával előkészítik a vetőmagágyat, s ezzel megtakarítják az őszi szántást. Erb János felvétele Október első napjaiban megkezdődött az őszi kalászosok vetése. Baranya mezőgazdasági nagyüzemeiben az idén 72 000 hektáron kell földbe juttatni a kalászos magvakat, s ebből 62 000 hektár a búza. A vető- ágy előkészítése nagyjából megtörtént. Optimális időben Több évtized tapasztalata igazolja, hogy Baranya éghajlati adottságai mellett az október 5. és október 25. között elvetett búzák adják a legjobb termést, a különböző érési idejű búzafajták némileg eltérő igényeit is beleértve. Az optimális vetési idő tehát igen szűk. Kevés gazdaság rendelkezik olyan gépparkkal, amely ilyen rövid idő alatt lehetővé tenné a munka elvégzését. A baj akkor nagy, ha október esős időjárással köszönt be. Vetéskor minden esős nap okozta kiesés mázsákat vihet el a termésből. A mezőgazdasági nagyüzemek ezért igyekeznek minden módon nyújtott vagy éjszakai műszakok beiktatásával növelni a napi vetési teljesítményeket. Sajnos, a hazai ipar által gyártott, forgalomban lévő vetőgépek vagy teljesítményük miatt nem felelnek meg ennek a követelménynek, vagy a nagyobb teljesítményű sorba vető gépekkel nem lehet egyenletesen a talajba juttatni a magot. A gyorsabb és egyenletesebb vetés érdekében mind több gazdaság próbálkozik az ún. szórva vetéssel. Ez látszólag technológiai visszalépést jelent, valójában azonban olcsó, egyszerű és szakmailag is bizonyítottan helyes módja a költség- csökkentésnek. Először csak a csoroszlyákat szerelték le az RCV sorvető-gépekről. De ennek a vetőgéptípusnak túl kicsi a magtartálya, s túl gyakran kellett a munkával leállni, a tartályt megtölteni. A nagy — legalább 20 mázsás űrtartalmú — magtartályhoz az ötletet az RCB-3-as típusú műtrágyaszóró gép adta. Ebből lett aztán a HSZV—12-es szórvavető gép, amelyet a bé- késszentandrási Zalka Tsz és a kecskeméti MEZŐGÉP szakemberei közösen fejlesztettek ki. A kis szériás gyártás megindult, ára pillanatnyilag 200 000 forint, napi teljesítménye 80-100 hektár, a jelenleg használatban lévő sorvető gépeknek két-, illetve négyszerese. A békés- szentandrási tsz körzetében tavaly már 14 000 hektár búzát vetettek el a szórvavető géppel, s ez év őszén 20 000 hektárt fognak elvetni vele, mert a terméseredmény egyértelműen igazolta sikerét. A Békés megyei tsz-ben ez év nyarán 6,9 tonna búzát takarítottak be, a szórva vetett táblák hektáronként 2,5 mázsával adtak többet a sorba vetetteknél. Ugyanakkor a szórt vetés költségei hektáronként 250 forinttal alatta maradtak a sorvetés költségeinek. Nagyobb jövedelmezőség A szórva vetés akkor is jó, ha azonos termést ad a sorvetéssel, mert olcsóbb. A búza népgazdasági jelentősége egyre nagyobb, üzemi jövedelmezősége pedig - a magas ipari árak begyűrűzésével — egyre kisebb. Ma az lép jó irányba, aki az olcsó technológiai eljárásokat tudja adaptáltatni. A BKR pécsi körzetében ezt felismerték, és megkezdték a bé- késszentandrási módszer elterjesztését. Baranyában a BKR bázisgazdasága, a szentlőrinci Úttörő Tsz vállalkozott rá, hogy 2000 hektáros kalászos területéből 600-700 hektáron kipróbálja ez év őszén a szórt vetést. Gergely László, a szövetkezet elnöke, a közelmúltban megtartott bemutatón felhívta a szakemberek figyelmét a módszer kockázatára is. Dombos területre eleve nem ajánlják, csak sík táblákra, s lehetőleg ne rögtön a vetési munkák elején, „vessék be", de inkább a vetési idő második felében alkalmazzák. Bárhogy nézzük is, szükségmegoldás, noha, mint azt az elmúlt év kísérleti vetései is beigazolták, gyakran valóban egyenletesebb tőszámot biztosít — sajnos — mint a „legdrágább és szupermodern" sorvető gépek. Ennél a módszernél ugyanis nem fordulhat elő a csoroszlyadugulás, mivel nincsenek csoroszlyák. A magot „repitőtányér" szórja ki 12 méter szélességben úgy, hogy a vetőgépet vontató traktor majdnem országúti utazósebességgel halad. Ez a nagy napi teljesítmény titka. Egyszerűbb munkaszervezés A szórt vetés előtt nem szükséges megszántani a talajt, elég, mint azt a szentlőrinci bemutató résztvevői is láthatták, az FK-8-as HANKMO ásóboronával — finn licenc alapján gyártja a Környei Mező- gazdasági Kombinát — 12—15 centi mély magágyat készíteni. A HSZV—12-es vetőgép a talaj felszínére szórja a magot, amit aztán egy IH-tórcsával dolgoznak be, és gyűrűshengerrel zárnak. Egy ilyen vetőgép 10 nap alatt 1000 hektár búzát vet. Ha a gazdaság emellett még sorvető géppel is rendelkezik, valóban optimális időben, vagyis két hét alatt be tudja fejezni a búzavetést. A szórt vetés mellett szól a szántás nélküli művelés is. Szakmai körökben mindinkább hangot kap az a nézet, hogy háromévenként kihagyható egy szántás. Természetesen nem minden talajon alkalmazható ez a módszer, de ott, ahol erre megvan a lehetőség, sok előnynyel jár. Csökkenti a talaj „agyonműveléséből" eredő kárt, de az az energiaköltség sem lebecsülendő, amit a szántás elhagyásával egy-egy gazdaság megtakaríthat. — Rné — Husxonegy én Zobők-bönyén Titkárságvezető - nyugdíjban Még most sem tud meghatottság nélkül arra a napra gondolni. Dr. Szakács Dezsőné nyugdíjba vonulásának napjáról beszél, a sok-sok virágról, ajándékról, a kis ünnepségről, a kollégák könnyes szeméről, bányászok zavaráról. Dr. Szakács Dezsőné — mindenkinek csak Éva néni, hiszen mór egészen fiatalon a nálánál jóval idősebb bányászok is így hívták — 21 évig dolgozott Zo- bók-bányán, és ez a bányaüzem is 21 éves. Ott volt attól kezdve, hogy az első munkagépek először belevájtak itt a földbe, és akkor, amikor megnyílt az új bánya. Ez alatt az idő alatt nyolc főmérnök, és három üzemvezető váltotta egymást. Ö, a titkárság vezetője — maradt.- 1962 február elsején kerültem Zobákra. Előtte Pécsett, a Dohánygyár titkárságán dolgoztam, férjemet azonban Komlóra helyezték, jönnöm kellett. Mi tagadás, elkeseredtem, amikor először megláttam, hogy hová is jöttem. Akkor kezdték építeni ezt a bányát. Az iroda felvonulási épületben volt, •olyanban, ahol mosdótállal, vödörrel fogtuk fel a becsurgó csapadékot, és ahová egy küldöncasszony naponta két kannával hordta fel az ivóvizet. Az értekezleteket régi lóistállóban tartottuk. Én voltam akkor az egyedüli nő tizenkét dühös ember között. így hívtam a mindig rohanó műszakiakat. Sokszor gondoltam, itthagyok csapot-papot, nem csinálom tovább. Aztán mégis maradtam. Két évig tartott ez az állapot, utána lehelyeztek minket egy évig Anna-aknára — a mostani tanbánya -, és onnan, amikor visszajöttünk, már az új irodaépületbe költözhettünk. Rengeteg ember jött és ment abban az időben. A bánya megnyitása után 2-3 év kellett ahhoz, hogy' a megbízható, rendes emberekből kialakuljon az a törzsgárda, akikre számítani lehetett. Dr. Szakács Dezsőné élete furcsa mód fonódott össze a bánya életével. Mindenről tudott, mindenkit ismert, mindenben részt vett úgy, hogy soha nem volt lenn a bányában. — Furcsállja ugye? — kérdi. - Pedig nagyon szerettem volna lemenni. Többször elhatároztam és nekiindultam, ám a szörnyű, a dühítő módon leküzdhetetlen tériszonyom miatt nem tudtam megtenni, hogy beszólljak a kasba. Amikor megszervezték, hogy a feleségek is leszállhatnak és megnézhetik, milyen is a bánya, hol is dolgozik férjük, én is le akartam menni, de nem sikerült. Mégis sokat tudtam a bányáról. A titkárságon ment keresztül minden, ott csapódtak le az események, az egész bánya élete, mondhatnám, ez volt a főhadiszállás. Olvasnom kellett a mérnöki jelentéseket, a javaslatokat, és bennünket kerestek fel ügyes-bajos dolgaikkal az emberek. Meg kellett tanulnom a stílusukat, a bányászzsargont, és láttam, hogyan, milyen fáradtan jönnek fel a bányából. A legszörnyűbb emlékeim a bányaszerencsétlenségek. Ilyenkor próbáltunk munkatársaimmal mindent elkövetni, hogy segítsünk. Nekünk ugyanúgy helyt kellett állni, mint bárki-, nek. Hiszen a szerencsétlenséget követően — lehetett az nappal vagy éjszaka — a helyszínről a jelentést, lentről, a bányából, telefonon nekem diktálták jegyzőkönyvbe. Utána pedig sokszor nekem kellett végigülni és a jegyzőkönyvet írni a bányahatósági kihallgatásokon. Sokszor hetekig tartott, reggeltől estig, és ott aztán nem lehetett félreérteni valamit. Ilyenkor különösen szükség volt az emberek nyugtatására. A kihallgatás előtti feszültséget pohár vízzel, nyugtató szóval, kávéval próbálták feloldani. Egyébként is valamennyiünknek az volt a jelszavunk, hogy tőlünk, a titkárságról — ahová legtöbbször segítségért jöttek — ne menjen el senki keserű szájízzel. Sohasem hittem volna, hogy életem így összefonódik vele, a bányászokat pedig nagyon megszerettem, különösen a régi, igazi bányászdinasztiák tagjait, akik egyszerűek, őszinték, igazak és becsületesek. Sarok Zsuzsa HÉTVÉGE 5.
