Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-09 / 277. szám
Dr. Kollár Dexső és áx orvosi hivatás Negyvenöt év a gyermekekért A felszabaduláskor alig 15 kilométernyi volt A csapadékelvezetés gondjai Pécsett Pénzügyi nehézségek miatt lassú előrehaladás Amikor telefonon megbeszéltük a találkozót, megjegyeztem: — Mi már régi ismerősök vagyunk, harminchárom évvel ezelőtt a tanár úr szedte ki a mandulámat... — Az nem lehet - válaszolt nevetve - olyan öreg nem lehetek, még csak hetvenéves vagyok. Való igaz, dr Kollár Dezső docensen, a POTE Gyermek- klinikája fül-orr-gégészeti osztályának vezetőjén egyáltalán nem látszanak az évek. A bizalom megszerzéséhez is felesleges volt egykori pá- ciensi mivoltom felidézése, hiszen Kollár tanár úr nyílt- szívűségéhez nincs szükség kulcsot keresgélni. Örökifjú frissesége egyenesen bámulatos, hiszen az a negyvenöt év, amióta orvosi hivatásának él, mindennek mondható, csak kényelmesnek, pihentetőnek nem. Kb. 35 000 műtétet végzett ez idő alatt, az elmúlt 40 év során gyakorlatilag állandó ügyeletben volt. A magyarázat - már ami a jó fizikai, lelki kondíciót illeti — szerinte nagyon egyszerű: — Soha életemben egyetlen szál cigarettát sem szívtam el. Rendszeresen sportolok ma is. Esténként torna, időnként itt szemben, a Hullámfürdő sátorteteje alatt hat-hétszáz méter úszás. No és ha az időm engedi, fizikai munka a kertben. Az élet igényli a rendszerességet, feltétlenül ragaszkodni kell egy bizonyos ritmushoz. — Kevés olyan pécsi akad, aki ne ismerné, vagy legalábbis ne hallott volna „Kollár doktor bácsiról" ... — Hát igen, csaknem tűkének számítok, mert 1921- ben, kilencéves koromban kerültem Pécsre. Itt olyan iskolába jártam, ahol még tanulhattam a hazaszeretet, az erkölcs, az emberi tartás, a szeretet fogalmát, s a rendszeres munka és a sportolás fontosságát- És az egyetem?- Medikusként az anatómiai intézetben gyakornokos- kodtam, ez kitűnő alapot adott a későbbi sebészi munkámhoz.- Miért választotta a fül - orr-gégészetet?- Akkoriban - 1937-ben diplomáztam — ez igencsak hiányszakmának minősült. Egész Dunántúlon összesen négy-öt szakorvos dolgozott. 1940-től a gyermekmenhely fül-orr-gége konziliánsa lettem. Itt ismerkedtem meg, s talán itt köteleztem el magam a gyermekorvosi pályával. 1947-ben vettem át a Gyermekklinika fül-orr-gégé- szeti osztályának vezetését.- Az azóta ott töltött idő azt igazolja, hogy szerencsés választás volt.- Két okból is szerencsésnek tartom magam. Az egyik az, hogy olyan időszakban kerültem erre a pályára, ami- •kor alig létezett más eszköz számunkra, mint a gyógyító kés. Aztán részese lehettem az orvostudomány hihetetlenül gyors fejlődésének. Másrészt olyan kiváló tudós orvos és ember mellett dolgozhattam, mint Kerpel Frónius Ödön. Igen sokat köszönhettem neki, de sokat köszönhet neki az is, aki csak egyszer betegként megfordult a gyermekklinikán, vagy ott folytatott gyógyító munkát. Kollár tanár úr világéletében többre tartotta a gyógyítás örömét, mint a tudományos hírnév megszerzését. Ám arra azért jutott ideje, ereje, hogy 1963-ban kandidátusi címet szerezzen csecsemő- és gyermekkori légúti szűkületek kezelése és megelőzése című disszertációjával. Kerpel professzor ösztönzésére 1973-ban felszámolta a szakma egyik „fehér foltját", amikor megírta a gyermek fül-orr-gégészetről szóló szakkönyvét. Ez a könyv egyébként 1977-ben a Medicina Könyvkiadó nívódíját nyerte el. Élete, mint negyvenöt éve egyfolytában ma is a beteg gyermekeké. Nemrég, hetvenedik születésnapja alkalmával a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerték el hozzáértését, áldozatkészségét. De talán még ennél is szebb elismerés azok emlékezete, akik általa nyerték visz- sza egészségüket, nemegyszer életüket. Kurucz Gyula Szerkesztőségünk postájában gyakori az olyan levél, amiben az olvasók egyes lakóterületek csapadékelvezetési gondjaira, vagy éppenséggel annak a hiányára panaszkodnak, s a lapunkat hívják segítségül. Különösen megszaporodtak az ilyen témájú levelek a nyári hónapok felhőszakadásai idején. A levélírók igaza tagadhatatlan. Pécsett nagyok a csapadékcsatornázás fehér foltjai, s ez részben történelmi örökség, a szó igazi értelmében. Ami azonban aligha lehet vigasz az érintettek számára. Mégis megköveteli a tárgyszerűség, hogy ebből induljunk ki, amint a témában dr. Szőke Z: mával, a tanács építési osztálya városüzemeltetési csoportjának a vezetőjével és Lukács Endre vízügyi főelőadóval folytatott beszélgetésünket is ez indította. Történelmi lemaradás Pécsett, mint hegyoldalra épült városban a hajdani városatyák nem tulajdonítottak jelentőséget a csapadékvíz rendezett elvezetésének, minthogy a víz mindig „lefolyt". Csapadékcsatorna ezért nem is — vagy csak alig - épült. A felszabaduláskor — becslés szerint — lehetett vagy 10—15 kilométernyi. Ma viszont mintegy 110 kilométert tesz ki a hálózat hossza, ami az előző adathoz mérten ugyan sok, de ha azt vesszük, hogy a város szilárdburkolatú -úthálózata ma mintegy 370 kilométer, okkor már távolról sem olyan jó a kép. Ugyanis elvileg minden szilárdburkolatú útnak rendelkeznie kellene zártrendszerű csapadékelvezetéssel. Elvileg ... Mert ehhez hozzá kell tenni a kiépítés költségeinek az igen szigorú gyakorlatát: igen óvatos becsléssel is másfél milliárd forint kellene ma ahhoz, hogy Pécsett megvalósuljon a teljes csatornázottság. Erre pedig manapság (és még sokáig!) — ez mindenki előtt világos — aligha gondolhatunk. Ezek után talán kár is lenne tovább időzni a témánál. A tisztánlátás végett azonban nem árt alaposabban is körüljárni ezt az egész felszíni vízelvezetési ügyet, aminek csak az egyik ága a csapadékcsatorna. Mert van ezen kívül mintegy 100 kilométernyi nyílt vízfolyás, mint pl. az örögi, a Szabolcsipatak, vagy a Pécsi víz.. És van még a megszámlálhatatlan kilométernyi út menti árok. No és az, ami nincs. Megyeri-Kertvárosban, Kovácstelepen, a Budai kertvárosban és másutt semmi sincs. A helyzet MegyeriKertvárosban Maradjunk Megyeri-Kertvárosban, hiszen onnan jön a legtöbb panasz — egy jogosnak tűnő érv kíséretében: „átlépett" fölöttünk a város, s közben nem kapták meg a csapadékcsatornát, annak Ivov-kertvárosi kiépítésével együtt. Nos, az új városrésznek teljesen önálló, más városrészektől független csapadékcsatorna-hálózata van közvetlen lefolyással a Pécsi vízbe, bár a befogadó gerincvezetékek egyike érinti Megyeri-Kertvárost. Van egy kétágú csapadékcsatorna a Móra Ferenc utcában (az egyik a Táncsics Mihály utca, a másik a Megyeri út felé viszi a vizet). A lakóterület sok kilométeres csapadékcsatorna-hálózatára csupán tanulmányterv van (mint amivel más városrészekre is rendelkezik a város), de ettől még megáll az utcákon a víz. Miért? Lukács Endre szerint az előszómú ok a terület viseonylagos lapossága, ami munkára korlátozódhat — az út felvágását, a csövek fektetését az út helyreállítását szak- vállalatra kell bízni —, ez pedig a költségeknek csak a 10 százalékára rúghat. És ha az érdekelt lakóterületen csatornaépítő társulást, gazdasági munkaközösséget hoznának létre? Erre — úgymond — a jelenlegi jogszabályok nem adnak lehetőséget. Holott szómos példa van rá, hogy a jogszabályok megváltoztathatók, s ami pár éve elképzelhetetlen volt, az ma mindennapi gyakorlat. Csapadékcsatorna-ügyben még annyit, hogy az első komplex vízelvezetési tervet 1940- ben dolgozta ki Gálhidi László, az új tervek lényegileg erre alapozva készülnek. Megtudtuk még, hogy csak önmagáért nem épül Pécsett csapadékcsatorna, újat út- és közműrekonst- rUkció kapcsán építenek. így pedig látványos eredményese aligha lehet számítani. Ennyit a létesítés gondjairól. És a fenntartásé? Mert az ezzel kapcsolatos panaszok is elszaporodtak. Joggal. A nyílt vízfolyások nem vitték el a vizet, az út menti árkok sem boldogultak vele, de a csapadékcsatorna-hálózat sem tudta befogadni a víztömeget. A nyílt folyások és a csatorna fenntartására, tisztítására évente 2 millió forintot tud fordítani a város a költségvetésből. De a vízfolyások egyetlen köbméternyi iszapjának a kitermelése (a szállítás nélkül) kb. 100 forintba kerül, s a csatornák időszakos tisztításáért a Vízmű bérmunkában dolgozó Voma és Faun gépeiért gépóránként 1500 forintot fizet a város. A nyári felhőszakadások után az ürö- gi, a patacsi, és a szkókói patakok iszaptalanítósára 1,2 miiKomplex telephelyet létesít a PETÁV A Pécsi Távfűtő Vállalatnak ma már több mint egymiliiárd forint értékű az állóalapja, amit az üzemvitel során folyamatosan kell karbantartani, felújítani, korszerűsíteni. A PÉTÁV azonban a távfűtés dinamikus fejlesztése következtében az üzemvitelhez szükséges épületeket, szociális létesítményeket is kinőtte. Az új városrészek megépítésekor mindig utolsó helyre kerültek a rangsorban a távfűtés üzemviteli épületei, s a beruházások végén egyszerűen nem maradt már pénz a megvalósításukra. A szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatok, munkák elvégzésére öt alapszakmában és négy kisegítő szakmában foglalkoztatnak dolgozókat a PÉTÁV-nál; a központifűtés-szerelőktől kezdve a kőművesekig, asztalosokig. Ezeknek a műhelyei azonban szétszórtan találhatók a város egész területén: ott helyezték el őket, ahol éppen szabad épületet, vagy inkább csak épületrészt találtak számukra. Ez a helyzet hovatovább a szolgáltatás színvonalának, biztonságának a rovására mehet, különösen a távfűtő hálózat további dinamikus bővítése során. A PÉTÁV már az ötödik ötéves terv időszakában elhatározta a vállalatfejlesztést, s megkezdte az erőforrások gyűjtését a nagy beruházás megvalósításához. A komplex telep építése tavaly év végén Korszerű technológia, megbízhatóbb lakossági szolgáltatás kezdődött meg. A beruházás teljes értéke mintegy 150 millió forint Ebből az első szakaszban 95 millió forint értékben egy szociális tömb és egy műhelytömb épül a telephelyen, a Verseny utcai MÁV- kertészet déli részén. A műhelycsarnokban forgácsolóműhely, lakatos-, bádogos-, vízvezeték-szerelő műhely, szivattyújavító és szerelőműhely, villamos motor javítóműhely, festőműhely, asztalosműhely, villamos automatikajavító- és központifűtés-szerelő műhely, valamint a hőszigetelő, illetve kőművesbázis kap helyet. Ugyanitt az ipari tanulók képzésére is létesítenek egy tömböt. A beruházás első szakasza 1984 végére fejeződik be, a komplex raktárbázis megépítésével együtt. A VII. ötéves tervben gepkocsi-telephellyel bővül a PÉTÁV Verseny utcai komplex telepe. A PÉTÁV beruházása nemcsak saját dolgozóinak munkakörülményeit javítja, hanem a szolgáltatások színvonalát és biztonságát is. A lakosság számára a komplex telephely gyorsabb, pontosabb hibaelhárítást, karbantartást, vagyis a távfűtés nagyobb üzembiztonságát biztosítja. D. I. A Pécsi Távfűtő Vállalat komplex telephelyének építkezése a Verseny utcában. Szokolai István felvétele még nem jelentene igazi gondot a másik, ennél sokkal lényegesebb ok nélkül. Ez pedig a csökkent mértékű lefolyási lehetőség. A szakirodalom szerint egy ilyen kertes beépítésű területen a csapadékvíznek csupán az egyharmadát kellene csatornarendszerben elvezetni, a kétharmada leszivárog a talajba. Megyeri-Kertvárosban a nagy fokú beépítettség - melléképületek, garázsok, betonozott autóbejárók, stb. — miatt megfordult a helyzet, nagyobb esők után tehát szinte törvényszerűen marad a felszínen a víz. Lakossági közreműködés? Próbáltuk latolgatni: elképzelhető lenne-e lakossági közreműködéssel keresni a megoldás módját, hiszen a város belátható időn belül nem veheti fel a tervébe a megyerikertvárosi csapadékcsatoná- zást A komplett társadalmi munkában kevés lehetőséget látnak. A lakosság munkája srinte kizárólag csak a földliót kellett soronkívül fordítani. Talán kevesebb is elegendő lett volna, ha ezeket a folyásokat nem tartják szemétgyűjtőnek a környékbeliek, s a víz kevesebb akadályt talál az útjában. Ugyancsak a felhőszakadások után a Mező Imre utca kétoldali árkának a megtisztítása (a Zsigmond utca és Szamárkút között) 600 ezer forintot emésztett fel. Az árkokat illetően elmondták, hogy nagy segítség lenne — nemcsak a városnak, önmagunknak is —, ha ki-ki a portája előtt rendben tartaná azt, amint néhány helyen látni is. Nem pedig úgy, mint pl. a Ma- gyarürögi úton, ahol szakszerűtlenül épített kocsibejárók sora akasztja meg a víz szabad folyását. A kocsibejáró — engedélyköteles építési munka, de az említett úton, ahol 200 körüli házszám von, $ végigmenve láthatjuk, hogy csaknem mindnél van kocsibejáró, 1975 óta tíznél kevesebb(l) építési engedélyt kértek. Most az történik, hogy a meg nem felelő áteresztőképességű behajtókat elbontják, újraépítik, és a költséget a telektulajdonosra hárítják. Hársfai István Pécsett, a Kossuth Lajos utcában folyik a csapadékelvezető csatorna fektetése . HÉTVÉGÉ
