Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-05 / 273. szám
1982. október 5., kedd Dunántúlt napló 5 Munkák az Irányi Dániel tértől keletre Épül a nyugdíjasház - tervezik a garzonházat Átalakulóban van Pécsett az Irányi Dániel tér és a Farkas István utca közti terület. Parkosított környezetben áll a közeli betegfogadásra készen az új rendelőintézet, ízléses pavilonsor készült el a Béri-Balogh Ádám utcával szemközt (a tompaszögű területen lesz a szombatonkénti „bolha- piac”), s most fontolgatják, hogyan telepítsék azt a további hat pavilont, amibe a tér túlsó oldalán települt árusokat akarják áttelepíteni. Két hete új útvonalon zajlik c közlekedés — a Kossuth Lajos utcának az itteni szakaszát mély munkaárok ha- rántolja, folyik a csapadékcsatorna építése. A hajdani „Csendes" helyén nagy szelvényű beton csatornaelemek várakoznak a sorukra . . . A Felsővámház utca és a Felső-Balokány utca háromszögében megkezdték a nyugdíjasház építését. Az alapokkal már elkészültek, tegnap a felső épületsor fogadószintjének az acélzsaluzatát kezdték a helyére rakni a BÉV szakmunkásai. A 120 - egyenként 30—32 négyzetméter alapterületű — lakóegysé- gef magába foglaló épületegyüttes a Felsővámház utcában egy-, a Felső-Ba- lokóny utcában kétemeletes lesz. A DTV-nél Nyári József és munkatársai által kidolgozott terv szerint panelból, a meglévő elemkészlet felhasználásával épül a nyugdijasház, ami nemcsak abban különbözik majd a többi pécsi panelépülettől, hogy a környezetbe illően magas tetőt kap. A Felső-Balokány utca alatti területen - a megmaradt két emeletes ház mellett — jelölték ki a 150 lakásos garzonházhelyét. Ennek a tervezése most folyik a DTV-nél. Október közepén megkezdődik az 1982-83. évi fűtési idény, s ennek megfelelően már zömmel szeptember végéig országszerte befejeződtek a fűtő- és hőszolgáltató berendezések javítási és karbantartási munkái. Ezúttal sok helyen tettek a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket az értékes fűtőenergia takarékosabb felhasználására, a hőveszteségek csökkentésére is. E munkák eredményeiről, a hasznos kezdeményezésekről és a még meglévő gondokról tudósítanak az MTI munkatársai. Az energetikus szakemberek számításai szerint a rosszul záródó ajtók, ablakok miatt a fűtési energia 12-17 százaléka szökik meg a lakásból és az utcát fűti. Ezért a Fővárosi Távfűtő Művek az idén is csaknem 40 ezer lakásban végeztette el saját költségén az ajtó- és ablakrések szigetelését, és így a budapesti távfűtéses lakásoknak több mint a felében, 101 600 otthonban állták útját ennek a hőveszteségnek. Borsod megyében hasonlóképpen gondoskodott a hőszolgáltató vállalat, az idén Miskolcon 3 ezer, Ózdon 500, Kazincbarcikán 600, a megyében összesen 5 ezer lakás ablakainak szigeteléséről. A fővárosaik számításai szerint a szigetelési költségek egy-másfél éven belül megtérülnek az energiatakarékosság révén. A családi házak és a saját lakások tulajdonosainak is érdemes tehát jobban kihasználni ezt a költségcsökkentési, megtakarítási lehetőséget, hiszen a lakóházakban felhasznált összes energia 70 százalékát fordítjuk fűtésre. Az óvodák, iskolák és egyéb kommunális épületek, valamint ipari üzemek kazánjainál az olaj- és gázégők karbantartásával és beszabályozásával 3— 5 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Ezért hasznos, hogy kedvező visszhangra talált o Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat ajánlata az átalánydíjas szerződésekre, amely szerint ebben az évben a múlt évi 700 helyett 3730 ügyfélnek több mint 11 ezer kazánházi olaj- és gázégőjét gondozták és beállították a legkedvezőbb hatásfokú, tehát energiatakarékos tüzelőanyag-fogyasztásra. A hőenergia 3—5 százalékkal hatékonyabb hasznosítását segítették 380 nagy ipari kazán vegyszeres tisztításával, amely- lyel a hőátadást akadályozó káros vízkő és egyéb szulfátos lerakódásokat távolították el. A korszerű vegyszer forgalmazásával a családi házak és egyéb nagy lakások etázska- zánjainak házi tiszítására is lehetőséget nyújtottak. A fűtési szezonban etázs-kazánonként néhány száz forintért mintegy 500 liter, tehát 2 ezer forint értékű háztartási tüzelőolaj takarítható meg. Eredményesnek bizonyult az a központi intézkedés is, miszerint a kéményseprő vállalatok megkezdték és kiszélesítették tüzeléstechnikai szolgáltatásaikat. Az ország energiagazdálkoÁz idős emberek hete Mohácson Megvásárolhatják a látogatók az ajándéktárgyakat A városi zeneiskola növen- dékinek minihangversenye és a Kisfaludy Gimnázium tanulóinak verses irodalmi ösz- szeállítása köszöntötte tegnap délután Mohácson a Bartók Béla Művelődési Központ ifjúsági klubjában azokat az idős korú embereket, akik jelen voltak a város egyesített szociális létesítménye lakóinak kézimunkáiból rendezett kiállításán. A hímzett térítőkből, párnákból, kötött kendőkből, makramékból, szőnyegekből, valamint bőrből és vesszőből készített ajándékokból és emléktárgyakból összeállítíott kiállítást október 10-ig naponta reggel 9-től délután 5-ig nemcsak megtekinthetik, de meg is vásárolhatják a látogatók. A kiállítás megnyitója egyben a városban rendezett öregek hetének megnyitója is volt. Ma délután kettő órakor kezdődik az az ünnepség, a Sallai utcai öregek napközijében, amin megemlékeznek a létesítmény másfél évtizedes fennállásról. dási programja szerint a tervidőszak végéig a közületeknek meg kell szüntetniük az egyedi olajkályhafűtést, s át kell térni a takarékosabb, elsősorban a hazai és szilárd tüzelőanyagokkal működő berendezések használatára. Ennek érdekében a belkereskedelem a hazai termelés és az importbeszerzés növelésének eredményeként a múlt évi csaknem 140 ezerről 220 ezerre bővítette kínálatát szilárdtüzelésű kályhákból. Szilárdtüzelésű etázs-kazánokból 27 ezerről 32 ezerre, gázkon- ventorokból 70 ezerről 82 ezerre növelték az árualapot. A választékon azonban még javítani kell, hogy jobban kielégíthessék a kétaknás kályhák és kazánok, valamint az öntöttvas etázskazánok iránti igényeket. Vendég a Lomonoszov Egyetemről Eszmecsere kutatók között Horez professzor több könyvet írt e témából. A városok problémái című munkája például négy kiadást ért meg és lefordították lengyel valamint bolgár nyelvre is. A beszélgetést bevezető előadásában Horez professzor elmondta, hogy a szovjet gazdaságirányítás legfőbb gondjait az imperialista országok által a Szovjetunióra kényszerített fegyverkezési verseny, a szocializmus fejlődésének több belső ellentmondása és a tudati tényeTerületfejlesztés a Szovjetunióban W z MTA Dunántúli Tudományos Intézete rendszeresen vendé- ^ gül lát külföldi tudósokat, akik saját kutatási eredményeikről tájékoztatják magyar kollégáikat. Hétfőn Borisz Sz. Horez, a moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora folytatott kötetlen beszélgetést az intézet munkatársaival a Szovjetunió gazdaság- és területfejlesztési politikájáról. zők sók helyen tapasztalható elmaradottsága okozza. Nagy ellentmondások feszülnek az ágazati és területi, a központi és regionális érdekek, illetve irányítás között. A Szovjetunióban például több mint ötven minisztérium irányítja a gazdasági életet — ezeknek számtalan főigazgatósága van — de az irányított területeken gyakorlatilag nincs olyan szerv, amely a felülről jövő intézkedéseket összehangolná. Az egyszerre több ágazathoz tartozó problémák megoldása — mint amilyen például a környezetvédelem, a szociális infrastruktúra, a szolgáltatások kérdése, stb. — érthetően még az előzőeknél is bonyolultabb. A területfejlesztésre tíz évvel ezelőtt dolgoztak ki új koncepciót, de a gyakorlatban ebből még nem sok valósult meg. A társadalom terület szervezése című könyvében Borisz Horez Lettországot hozta fel pozitív példának mint olyan köztársaságot, ahol arányosan valósították meg a településhálózat fejlesztését: a főváros és a tíz regionális központ között nincs semmilyen szempontból sem nagy különbség. A Dunántúli Tudományos Intézet munkatársai a területi irányítás lehetőségeire, a városfejlesztésre vonatkozó kérdéseket tettek föl vendégüknek a beszélgetés további részében. H. J. Gulyásleves, szőlőmárkával A gyógyult alkoholisták pécsi és szigetvári klubja közös családi estet tartott vasárnap Szigetváron. A vendéglátók ezt az első ilyen közös rendezvényt új klubhelyiségük felavatásával kötötték össze. A városi tanács segítségévei és különösképp saját kezük munkájával alakították ki a régi művelődési házban klubhelyiségüket, amely a rendszeres, spontán, és szervezett összejövetelekre is ideális lehetőséget nyújt. A gyógyult alkoholisták klubtagjai összesen mintegy harmincon jöttek össze a találkozójukra, melyre többjüket családtagjaik, feleségük és gyerekeik is elkísérték. A kötetlen ismerkedő program fénypontja természetesen a közös gulyásfőzés volt, az estét — a Márka ellenére — emelkedett báli hangulat jel- lemezté. A tanácsi szervek, a vörös- kereszt és nem utolsósorban a szervezést és fenntartást biztosító, önkéntes munkát vállaló orvosok, társadalmi aktivisták munkájának köszönhető ez az első ilyen program, amely mindannyiuk óhaja szerint sűrűbben megismétlődik. Az a felajánlás is elhangzott, hogy a megye más területein alakuló hasonló kluboknak minden tőlük telhető segítséget megadnának. K. Gy. Újítás, ötletnapok Negyvenhét újítást állítottak ki o Volán 12. sz. Vállalat pécsi, Bacsó Béla úti termében. A tegnap megnyílt kiállítás október 9-ig tekinthető meg, és ez idő alatt ötletnapokat tartanak. Szokolai I. felvétele Gazdaságosabban felhasználni a téli főtőenergiát Két-három szó Nézem a híradót, mert akár tetszik, akár nem, akár Lelkesít, akár bosszant, azért csak nézni kell. S látom, hogy megnyílt Budapesten a Vasarely kiállítás. Látom az ünnepélyes ceremóniát, majd a tolongó közönséget, a falon a képeket. S hallom közben, hogy erről-arról miket mondott a Franciaországban élő magyar származású világhírű mester. Kellő tisztelettel idézik-idézgetik az ő szövegét, majd — nagyjából szó szerint - így fejezik be a tudósítást: Vasarely mester szülőhazájának adományozott képei jelentik az alapját egy létesítendő fővárosi múzeumnak. Vége is az áhítatos híradásnak. Kész. Mondhatom, meg vagyok hökkenve, pedig az edzett tévénézők-újságolvasók közé számítom magam. Igen, szóval lesz egy újabb múzeum. A fővárosban. Tulajdonképpen nagyon helyes. Bárcsak lenne pénzünk múzeumokat építeni, isten látja a lelkemet, nagyon örülnék neki. Csak azt nem tudom, miért nem azt mondta a tudósító: a létesítendő fővárosi, egyébként második magyarországi Vasarely múzeum. Nem tudom, miért nem ezt mondta. Mint ahogy azt se tudom, hogy a kiállítás megnyitásáról szóló MTI-közlemény miért csak az 1969-es és a mostani budapesti kiállítást említi, miért nem biggyeszti oda, hogy ezenközben a folytonosságot a pécsi Vasarely múzeum biztosította, vagyis az érdeklődők már évek óta láthatnak Magyarországon Vasarely műveket. Nem tudom . . .? Dehogynem. Sajnos, nagyon is. Már szinte kisül a szemem, hogy megint ilyenről kell szólni. Unalmas, fárasztó, terhes, zavarba ejtő, kínos — sorolhatnám a szinonimákat. Legszívesebben bedúgná az ember a fülét és nem figyelne oda. Dehót nem lehet. Nem, mert ha olyanná válunk is, mint a papagájok, azért csak mindig, újra meg újra muszáj figyelmeztetni: egy magyar kultúra van, nem kettő. Nincsen egy fővárosi meg egy vidéki. Az a múzeum — hogy a példánál maradjunk —, amelyről a tudósító megfeledkezett, az magyar múzeum, a magyar állam pénze fekszik benne, az ebben az országban található, nem is olyan nagyon messze a fővárostól. Ha lesz két Vasarely múzeumunk, az persze jó, Franciaországnak is csak három van. Ha kettő lesz, biztosan hirdetjük majd, hogy kettő van. Hát akkor, amíg egy van, azt miért nem hirdetjük? Azon kezdtem tűnődni, konkrétan mi okozhatta, hogy a pécsi múzeum nem került szóba. Nem tudott róla a tudósító? Az lehetetlen, nyilván fölkészült a feladatára, megismerkedett a tényekkel. Vagy ahonnan ismereteit merítette, ott nem esik szó a múzeumról? Vagy túl kicsinek találta a létesítendő fővárosi árnyékában? Vagy nem fért bele a tudósításba ez a két-három szó? Nem a lokálpatrióta gőz fortyog bennem. Sokkal inkább az aggodalom amiatt, mert az effajta szemlélet a herdálásnak egy sajnálatosan kevéssé felismert esete. Nemcsak akkor herdáljuk ugyanis a közvagyont, amikor ténylegesen elköltjük, fölöslegesen szórjuk, meggondolatlanul kidobjuk a pénzeket. Hanem olyankor is, amikor meglévő értékekről megfeledkezünk. Nem építjük be azokat a köztudatba, tehát olyanná tesszük, mintha nem léteznének. S aztán fölmerülnek az igények, amiket ki kell — kellene — elégíteni. Gondolhatunk itt az enyészetnek odalökött hagyományokra, a kultúra szétszóródott bázisaira, sok mindenre. És sokszor csak két-három szón múlik az egész. H. E.
