Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-04 / 242. szám
Új családi házak a Petőfi utcában Proksza László felvételei Környezetünk helyzete a várns saját munkáját minősíti Együtt a vidékkel Megkezdik Szigetvár belvárosának rekonstrukcióját Kétoldalú kapcsolatok A fSO. Zrínyi-ünnep 1833 óta emlékezünk meg Sziget hős védőiről Az oroszlános emlékmű a belvárosban Szigetvár a településhálózatfejlesztési koncepciók szerint középfokú központ. A kisváros népességének növekedési üteme 10 év óta meghaladja az országos átlagot. Vonzáskörzetéből 2230 bejáró dolgozónak biztosít munkát. Jelentős a nők foglalkoztatási aránya. Szigetvár most éli a várossá válás folyamatát. Több ágazatban alapoió jellegű fejlesztések szükségesek, mivel nem örököltünk megfelelő intézményhálózatot. Az alapellátást biztosítja Közhelyszerű igazság, hogy a városfejlesztés a föld alatt kezdődik. Súlyponti feladat volt az V. ötéves tervben az ivóvízbázis felkutatása, a vízműközpont megépítése és a szennyvíztisztító telep létrehozása a mindig aktuális lakásépítés mellett. A vízműlétesítmények a növekvő felhasználás miatt a jövőben továbbfejlesztésre szorulnak, s az ellátás biztonságát végső soron a megyei regionális vízműrendszerhez való csatlakozás oldja majd meg. Az ivóvízkészletet kímélő (egyben energia- takarékos) megoldás a termálvíz háztartási melég vízként történő alkalmazása. Beruházásaink nagy része az alapellátást szolgálja. A lakásépítés a VI. ötéves tervben is kiemelt feladat lesz. Az építési formákon belül lényegesen nagyobb szerepet szánunk az OTP telepszerű társas- és családi lakóházépítés minden változatának. A magánerős lakásépítést szervezettebb és a korábbiaknál jobb telekellátással, a fiatal házasok építkezését olcsó, bontott cnyagok biztosításával segítjük. Minőségi fejlődést, jelent a város életében, hogy megkezdjük a belváros rekonstrukcióját. A központba új ellátó és szolgáltató egységek települnek, a műemléki épületek felújításával, a tervezett sortatarozások végrehajtásával is általában előtérbe kerül az értékmegőrző tevékenység. Az egészségügyi és szociális szolgáltatásban folytatódik a város legnagyobb építkezése. A megyei beruházásban épülő Lenin-lakótelepi kórház II. egysége a térség magas szintű egészségügyi ellátását fogja biztosítani. Hatására tovább erősödik a város értelmiségi rétege. A régi kórház felújításával az ápolásra szoruló, egye- dük maradt, idős emberek gondjait tudjuk majd enyhíteni. Az együttműködés bevált módozatait alkalmazva bővítenünk kell az óvodai férőhelyek számát. Ennél is fontosabb, hogy a zsúfoltság csökkentése, o diákszociális ellátás javítása érdekében valamennyi oktatás- fejlesztést szolgáló eszközünket a Rákóczi utcai, régi iskolánk felújítására és bővítésére koncentráljuk. A Művelődési Központ hiányát a Zárda utcai volt Feren- ces-rendház felújításával kívánjuk részben enyhíteni, helyet biztosítva az öntevékeny művészeti csoportok működésének és a szakköri mozgalmaknak. A városi vízszolgáltatás javítása mellett Becefán és Hobolon egy-egy egészséges ivóvizet adó artézikutat furatunk. A városba dolgozni járók, az utazó lakosság helyzetén javít az autóbusz-pályaudvar építés. A kereskedelmi és fogyasztási szolgáltatások fejlesztését beruházási-együttműködési szerződések biztosítják: a Lenin-lakótelepi ABC-áruház, a gyógyszertár-építés, a belvárosi rekonstrukcióval . összekapcsolt MERUKER Ruházati Bolt, az ÁFÉSZ belvárosi ABC-áruház építése, a Patyolat és a VILL- GÉP hálózatfejlesztése — egyenként is jelentős, ellátást javító bázisok lesznek. Jó elhelyezési és közműfeltételeket kínálunk a Baranyaker Vállalatnak egy műszakicikk-áruház létesítéséhez. Belvárosi közműves telkeket biztosítunk a magánkisiparosok és kiskereskedők üzletépítéséhez. A posta-szolgáltatás, a lakossági bankszolgáltatások és az Állami Biztosító új székházakba kerültek. A fentiekből érzékelhető, hogy nemcsak a város közigazgatására, de a városba települt és szilárdnak még nem tekinthető építőiparára is rendkívül nagy feladatok várnak. Ii közlekedés Tapasztalat, hogy a lélek- szárnban gyorsan növekvő városok problémái újratermelődnek, elért eredményeiknek, sikereiknek mellékhatásai is vannak. A befelé fordulás, a*kizá- rólag a központra koncentrált fejlesztés még több középtávú terv távlatában sem képes megoldani a központ gondjait. Ahhoz, hogy a város megmegújuló ágazati feszültségeit belátható időn belül felszámolja, vonzáskörzetének állapotára is figyelnie és áldoznia kell. A város ipara, munkahelyei, a városi szolgáltatások intézményrendszere — a mezőgazda- sági üzemek szép jövedelmet biztosító eredményei mellett — egyre inkább meghatározói a közigazgatási körzetben élő népesség életfeltételeinek is. A jó közlekedési kapcsolatokkal feltárt környezet inga-vándor forgalma városnak-községnek hasznosabb működési létformát biztosíthat, mint a befelé törekvés öncélú szorgalmazása. Emellett nem elég a városnak és vidékének egymás gondjairól csupán tájékozódni. Környezetünk népességmegtartó képességét a város bizonyított érdekének tekintjük, ezért az általános, elvi síkon mozgó együttműködés keretét a kétoldalú kapcsolatok kiépítésével, az együttműködés konkrét tárgyainak gazdagságával kívánjuk felváltani, tudva, hogy környezetünk helyzete a város saját munkáját minősíti. Berta József tanácselnök-helyettes A mohácsi csata 300. évfordulóján, 1826-ban tette fel a lelkiismeretfurdaló kérdést Kölcsey Ferenc az egész magyar nemzetnek: „Mi által dicsőítők meg a helyet, hol hős Zrínyink elhullott, hanemha azáltal, hogy a tőle védett sáncokat kótyavetyére bocsátottuk ____Mit t alál a szem mely régiségeinket vizsgálja? Nemde őseinknek várfalait, melyeket a gondatlan unoka le hagyott omlani ..Ugyancsak ő tanácsolja a nemzetnek: „Keressétek az alkalmat a múltra visz- szanézhetni, s érte melegülni ____" Szigetvár haladó értelmisége az elsők között fogadta meg Kölcsey Ferenc tanácsát: 1833- ban Géczy Konrád plébános és Mérey József járási főszolgabíró kezdeményezésére megrendezték az első Zrínyi-ünnepséget Szigetváron. . Ez az ünnep évről évre gazdagodott, különösen azután, hogy Juranits László pécsi kanonok 1000 arany alapítványával támogatta. A szigetvári Zrínyi-ünnep országos érdeklődési váltott ki. Vahot Imre a Pesti Divatlap 1845-i évfolyamában már megemlékezik róla az „Üti emlé- nyek" c. írásában: „Zrínyi emlékére — írja — nemrég vallásos ünnep alapittatott, amely a szigethi catholikus egyházban évenként isteni tisztelettel és emlékbeszéddel tartatik meg...'’ Az 1859. szeptember 7-i Zrínyi-ünnepről a .,Napkelet" tudósítója így ír. „£ hét a hősök szellemi ünnepének nevezhető. Mindenki megtisztelve érző magát, ha az ünnepély költségéhez hozzá szólittatott. Az ifjúság vetélkedve fáradozott a ritka buzgalom megtestesítésében. ... A diadalív külső kivilágításra volt szánva, és én mégis nappal írtam le ezt. Nem csoda, mert a folyvást tartó szél csak részben engedő kivilágítani ... Az ünnepély bennünk komoly megfontolást szült, és sokaktól halottam: Örökítsük meg a hősök emlékét akként, hogy azt a szél el ne ronthassa. És ha az ódon várról ezeket is mondom a költővel: „Emlék vagy magad is...", de mégis jól illene azon az oly régóta emlegetett „Zrínyi-emlék" a kegyelet szilárd örökítésére. Hat órakor a tarackok dörgései a színházba hívtak, éspedig a Zrínyi-várba, melynek egyik bástyaköre színkörré alakiitatott át. Mily szép volt itt a hely színen Zrínyi és hősi esküjét, végharczát s áldozatát csak néma képzeletben is, de még mily szép lett volna drá- mailag is előadva látni! Azonban szintársaságunk, mely eredeti darabban ezt bírni nem dicsekedhetett, s mely Körner nagy drámájának előadására képtelen volt, megfosztott minket az élvtől, de dicséretesen pótolta a Zrínyi jellemével azonos Kemény Simon elöada'tá- sa .. íme, nincsen új a nap alatt: Szigetvár már 1859-ben megrendezte ez első várjátékot! A szigetvári Zrínyi-ünnepségek rendezésében a lelkesedés, az áldozatvállalás a következő években sem csökkent Ezt a Vasárnapi Újság 1860. szeptember 8-i száma is igazolja > ........Daczára a tegnap és előtte folytonosan szakadó esőnek, a magyar Leonidász ünnepe oly fényesen, oly nagyszerűen, s az elesett vértanuk emlékéhez annyira illően tartatott meg, hogy emberemlékezet óta még soha! — Az ünnepélyt megelőző estén tervezett kivilágítás sikerült csak a rossz idő miatt kevésbé, (a házak ki voltak világítva!), de azért a már ekkor nagy számmal ösz- szesereglett vendégkoszoruhak egyáltalán nem volt oka megbánni, hogy ürgemódra össze- ázott, mert a Pécsről ez alkalommal átjött Reszler István igazgatása alatti opera- és drámatársulat által rendezett hangverseny nagyban kárpótolta a künn elmaradt élvezetet. .. Hangverseny után kissé engedékenyebb lévén az idő, az ifjúság mit sem törődve a térdig érő sárral, nagyszerű fáklyamenetet rendezett, melyet még a köznép is — hallván a Hym- nuszt és Szózatot - levett kalappal s oly áhítattal kisért. mintha csak precessziót tartott volna.. Az 1860. év utáni Zrínyi-em- lékünnepségekröl nagyon ellentmondásos adatok állnak rendelkezésünkre. Pozitív eredmény annak a tervnek a megfogalmazása, hogy országos ünnepséggé fejlesszék a szigetvári ünnepet. Erre jó alkalomnak látszott a közelgő három évszázados jubileum. Ismét felmerült az a javaslat, hogy a vár elestének 300. évfordulójára méltó emlékmű készüljön Szigetvár hős védőinek. Gyűjtést is kezdeményeztek, sok vita, visszaélés, sőt botrányok is előfordultak. Hiába voltak hangzatos ígérgetések, sallan- gos tervezgetések, megalomániás elképzelések, a 300 éves jubileum gyakorlatilag csődbe jutott. „Mindennek dacára — írja a „Hazánk és a külföld” c. folyó-, irat 1866. évi októberi száma — a lelkes szigetváriak tőlük telhető minden erővel törekedtek, hogy az ünnepélyt mégis szertartásosabban, fényesebben mint máskor, megülhettük; mihez még közreműködni szíveskednének a Pécsi Dalárda és a Miklóssy igazgatása alatti színtársulat. Az elsők sziveme- löen elzengedezték az „Isten áldd meg a magyart!" stb., az utóbbiak is szép sikerrel adták elő a „Szigetvári vérta- nuir-at..." Űj lendületet és az 1348-as forradalomból táplálkozó ötletet kapott a szigetvári Zrínyiünnepség, amikor az emigrációban élő Kossuth Lajos 1870- ben elfogadta az Olvasó-egylet tiszteletbeli elnökségét, és erről egy sajátkezüleg írt hétoldalas levélben értesítette a szigetváriakat: ____A nemzeti büszkeségnek, a nemzeti bánatnak érzelemvihara hullámzik fel a honfikebelben — írja a turini remete köszönőlevelében — a hely nevének olvasásakor, hol becses levelük kelt. Mennyi dicsőséget beszél e név „Szigetvár!", melyei hervadhatatlan dicskoszoru vészén körül Hazánknak, a kereszténységnek, az Európai polgárosodásnak az évkönyveiben! De mennyi fájdalmas emlékezet csatlakozik e dicsőséghez! S mennyi tanulság hangzik — bárcsak ne hiába hangzanék — a Magyar nemzethez e fájdalmas emlékezetből! Engedjék meg Önök, kik ama földet lakják, melybe Zrínyinek a 2500 többnyire névtelen félisteneinek porai vegyülnek, engedjék meg önök, hogy a tanulság kedvéért visz- szavezessem emlékezetüket a régi dolgokra, amiket ismernek, de amiknek tanulsága el nem avult. A történelem az élet mestere, az igazságnak a világa ... Jó néha felfrissíteni az emékezetet.. ." A továbbiakban bemutatja Zrínyi és társai heytállását, majd a Zrínyi család szomorú sorsát ecseteli, amelynek tagjai az „Osztrák ház” politikájának lettek az áldozatai. Áttérve az 1867-es kiegyezésre, logikus okfejtéssel bizonyítja, hogy ezzel a politikai lépéssel már nemcsak a Zrínyiek lesznek az idegen uralom áldozatai, hanem az egész magyar nemzet. A sokat emlegetett Zrínyi- emlékmű végre 1878-ban elkészült. Leleplezéséről a „Vasárnapi Újság” 1878. évi szeptember 12-i száma így tudósított: „A .magyar történet egyik legmagasztosabb eseményének 312.-ik évfordulóját hazafias ünnepéllyel ülték meg Szigetváron szeptember 7-én. Három századnál tovább kellett várni a magyar Leonidász és hős társai szellemének, míg dicső emlékezetünk nemcsak a könyvek lapjain, nemcsak szájról-szájra kelve lesz megörökítve, hanem külső kifejezést is nyer azon a módon, amint más országokban szokásos, hol a nagy emberek és tetteik emlékét kőbe faragva is megörökítik ... Szigetvár ime, meghozta a magyar történelem pantheonjá- hoz a maga kövét. Csak harmadfél éve, hogy felmerült a terv, hogy a szigetvári dicső hősök emlékét, magán a hőstettük színhelyén márvány és érez is hirdesse. Mint mindenünk, mink van, ez is a nemzet fiainak áldozatkészségéből állt elő. Háromezer néhány száz lorintot gyűjtött rá együvé a hazafias kegyelet, s ez év szeptember 7-én, ugyanazon napon, melyen 312 évvel ezelőtt Zrínyi és társai vérükkel pecsételték meg e helyen lángoló hazaszeretetüket, lelkes nagy közönség jelenlétében, ünnepélyes szertartás mellett leplezték le a kész emlékszobrot. A lehulló lepel rohamra készülő ércoroszlán alakját tünteté elő, az erő, a bátorság és a fenség jelképét. Lábai alatt török és magyar fegyverek és zászlók tróieu- ma. Az öt láb magas ércoroszlán nyolc láb magasságú, valamivel hosszabb, s hatodfél láb széles vörös márványból faragott kőtalpon áll, egyik lapján Vörösmarty e soraival; Honfi! ha föllépendsz düledék várának Szigetnek, Sin/a ne említs szót sajnos eleste felöl. Ott hős Zrínyi körül Bátor daliái nyugosznak, Gyönge panaszszózat bántja nagy álmaikat. A talapzat hátulsó oldalán e lölirás olvasható: ZRÍNYI MIKLÓSNAK Szigetvár és vidéke. SZIGETVÁR HŐSI VÉDELMÉBEN elesett 1566. szept. 7-én Ez emlék felállitatott 1878-ban" Molnár Imre HÉTVÉGE 5. A Lenin-lakótelep egy részlete
