Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-21 / 259. szám
1982. szeptember 21., kedd Punantmt Tlaplö 5 Óránként 5 tonna takarmányt fog előállítani az a keverőüzem, amelyet a szajki Béke Tsz épít saját kivitelezésében. A berendezésekkel együtt mintegy négymillió forint értékű létesítmény építését még ez évben befejezik, jövő év elején megkezdődhet a termelés. Fotó: Proksza László Filmklubok évadja kezdődik az IH-bcm Kesztyűgyári lecke- sokunknak E ’”’ vek óta nem megy ki a fejemből egy alföldi kisüzem sajátos példája „műszaki fejlesztésének". Milliókat érő cipőipari gépeket tettek raktárba, Ítéltek rozsdahalálra „csak" azért, mert nem tudtak melléjük megfelelő, kellően szakképzett és gondos munkásokat állítani. A kérdés így vetődik fel: jut-e idő, figyelem, energia az üzemi általános- és szakképzésre a mai körülmények között, amikor a tempó, a haszon, a gyors megtérülés nem csupán mindennél fontosabb, hanem — indokoltan! — immár lét s nemlét kérdése? Tarkovszkij és a kortárs filmművészet más, kiemelkedő alakjainak filmjét vetítik a pécsi Ifjúsági Házban — a most pénteken kezdődő sorozattal jövő májusig bezárólag sok ezer pécsi, baranyai filmkedvelő számára beindul a filmklubok, filmbaráti körök műsora. Tegnap délután Pécsett Pozs- gai Miklós, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója ismertette a már hagyományos sorozatokat, és azt, milyen új kezdeményezésekkel keresi a vállalat a közönség kedvét: azo- két a nézőkét, akik mélyebben meg akarnak ismerkedni a filmművészet egy-egy korszakával, jelentős rendező- és színészi egyéniségeinek életművével. A sorozatok az általános iskolától az egyetemistákon át a szocialista brigádokig, a társadalom legkülönbözőbb rétegeit fogják át. Két alaptípust szervezett a vállalat. Az egyik az Felmérések szerint a hazai lakosság csaknem egyharmada szinte sohasem vesz a kezébe könyvet. Nem csekély azonban azoknak a száma, akik viszont el sem tudnák képzelni életüket a rendszeres olvasás nélkül. Az irodalom szeretete országszerte számos közösséget hívott életre, s százakkal mérhető azoknak a baráti köröknek a száma is, amelyek ugyan nem a könyvek okán szerveződtek, de tagjáik kapcsolatában meghatározó az írott betű iránti vonzalom. A Hazafias Népfront kisközösségekkel foglalkozó munkabizottságának hétfői ülésén rámutattak, hogy ezeknek A tűzkakast talán már nem hizlalják a gyerekek — véget ért a vakáció. Reménykedhetünk, hogy a tanítás, a tanulás mellett nemigen jut idejük a tűzzel való játszásra. Pécsett két építkezésen raktak tüzet a felvonulási raktárépület mellett. Nem rajtuk múlott, hogy kíváncsiságuk, játszásuk fizetsége: jelentéktelen kór. A bó- lyi 8—10 éves kisfiúk azt már tudták, hogy az égő gyufát elfújja a szél, így lyukakat fúrtak a szalmakazalba és ott csodálatos lánggal égett a gyufa. Aztán a 10 000 forint értékű kazal is. Ózdfalun is szalmakazal égett el gyermekjáték következtében. Pálén a 7 éves fiú a saját melléképületükben gyújtotta meg a szalmát, égtek az ott tárolt használt bútorok is. Ók a hibásak? A gyufát minden esetben ők gyújtották meg. A kíváncsiság a gyerek éltető eleme. Ök csak kíváncsiak voltak. És eszükbe se jutott — talán —, hogy játékukarchiv klubok rendszere: ezek a filmművészet klasszikus alkotásait ismertetik meg — a másik a kortárs filmklubok rendszere, amelyek a napi állomány művészileg legértékesebb darabjait mutatják be, és itt láthatók lesznek olyan hazai és külföldi filmek is, amelyeket a forgalmazás kizárólag a klubtagság számára vásárol meg. (Archív klubból tizenhatot, kortárs klubból tizennégyet szervezetek.) A kortárs klubok lesznek a kísérletek, viták, egy-egy speciális irányzat tájékoztató vetítésének színhelyei is. Újdonságnak számít, hogy a Balázs Béla klub műsorát megismétlik Pécsett, Mohácson és Komlón. A szocialista brigádok számára Változó valóság címmel vetítenek filmeket, ezenkívül megyei filmklub szovjet és magyar filmek klubját szerveznek. Szaporodik a gasztromozik száma is. G. T. a csoportoknak, közösségeknek jószerivel semmiféle kapcsolatuk nincs az olvasó népért mozgalommal, s a lakóhelyük szerint illetékes közkönyvtárakkal, művelődési otthonokkal. A bizottság, céljai megvalósítása érdekében a közelmúltban módszertani kiadványt állított össze és juttatott el a megyei népfrontbizottságokhoz. Ebben felvázolta azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználásával elérhető a szükséges és kívánatos együttműködés, ugyanakkor segítséget nyújt újabb művelődő közösségek megalakulására is. nak milyen súlyos következményei lehetnek. A 17 éves pata- poklosi fiú kifejezetten jót akart, amikor az istállójuk padlásán lévő darázsfészkeket igyekezett papírral leégetni. Talán nem is gondolta, hogy jótettének mi lesz az ára: lángrakapott a szalma, a tető- szerkezet. A kár 45 000 forint. Jó lenne megértetni gyermekeinkkel, hogy aki tűzzel játszik, az éjjel . .. Nem, nem ezt. Azt, hogy az az életével is fizethet — volt rá példa! —, hogy egyetlen égő gyufaszállal tönkreteheti szülei évtizedes munkásságának gyümölcsét a házat, a melléképületet, a javakat. S ha a szép szó lepereg — vagy annál-is erősebb a kíváncsiságuk —, akkor kötelességünk, valamennyiünk köHogyan oldja meg a hosszú távra méretező bölcs előregon- dolás és a napi kényszerűség ellentmondását egy nagyüzem? Van-e teherbírása, (nagyságából következő) tartaléka, szellemi potenciálja ahhoz, hogy a holnaputáni termést a mai, holnapi kenyérért ne kelljen feltétlenül áruba bocsátania. A pécsi Kesztyűgyár — új nevén: a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat — impozáns kék tömbje legalább annyival magasodik a tettyei kismesterek egykori műhelyei fölé, amennyivel a mai, csaknem ötezres gyár többet, jobbat, rugalmasabban termel, mint az alapító Hamerli János mesterei vagy tanoncai. A Keceltől Marcaliig és Dombóvárig több gyáregységet, üzemet működtető vállalat létszámgazdálkodásának gondjaiba Pető Istvánná személyzeti vezető és Gá/er Lajosné oktatási felelős avat be. Kiderül, hogy mintegy 100 lányt, asszonyt: kesztyűst vagy szabászt — akár a betanítás mun- Vájót is vállalva — bármikor fel tudnának venni, ám ennél is izgalmasabb számunkra annak az 590 munkásnőnek a helyzete, akik — egy tavalyi felmérés szerint — nem rendelkeznek 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, s épp ezért felnőtt szakmunkásképző tanfolyamra sem küldhetők. — Reálisabb a kép — mondja a személyzeti vezető —, ha ennél mégis kevesebbel számolunk, ugyanis ennek az 590-nek a 60 százaléka vidéki kistelepüléseken élő bedolgozó. Telephelyeinken is alkalmazunk még továbbiakat, akikelt koráknál fogva sem lenne méltányos azok közé sorolni, akiknek el kellene végezniük a 8 általánost, de csak 6., 7,, vagy ennél is kevesebbet végeztek. Am még így is marad kb. 250 dolgozónk, akiknek a beiskolázása mindenképp szükséges lenne, de számuk, sajnos átlagban 10—12-vel csökken évente. Ennyit tudunk — nem kis rábeszélés, erőfeszítés árán — a nem végzettek közül a 7., 8. osztályos vizsgákra előkészítő tanfolyamokra beiskolázni. Az, hogy a gyárnak az kevés, a sok-sok tényező közül csupán kettőnek a figyelembevételével is könnyen belátható. Az egyik: a szakmunkástanuló képzés, amely ez idő szerint túlzottan elméleti jellegű, s így a friss szakmunkásoknak még legalább egy év gyakorlat kell ahhoz, hogy a termelésben felvegyék a versenyt az akár csak közepesen ügyes betanított munkásokkal. A másik tényező: a gyár telessége jól elzárni minden tűzkeltő eszközt. De mi felnőttek mindig és mindenben jó példát mutatunk? Nem! Pécsett két lakástüzet okozott a dohányzás. Egyiknél cigarettával a szájában rakta el az ágyneműt a felnőtt, az ógy- neműtartóba parázs pottyant. A másiknál a lecserélt ágyneműt a kádba tették, hogy majd beáztassák. A letett égő csikk ráesett — nem maradt mit beáztatni. A következő eset sem követendő példa: a komlói lakás fürdőszobájában a szilárd tüzelésű kályhában égett a tűz, azon melegítették a mosáshoz a vizet, a kimosott ruhát a kályha füstcsövére teregették száradni. A ruhanemű annyira megszáradt, hogy néhány marék hamu maradt csak belőle. rohamosan bővülő műszaki fejlődése, az az igény, amit ez támaszt. Könnyebb pl. kézi varrással dolgozni, mint gépivel, de ez utóbbi sokkal termelékenyebb, tehát erre van szükség. A kézi bélelést meg lehet tanulni akár egy hét alatt is, de a gépihez legalább 2 hónap kell. (A lasch-varrás elsajátításához elég 4 hónap, viszont 6 hónap kell a stepp-hez stb.) A gépivarráshoz már komoly gépismeret is szükséges, ennek a technológiája más, bonyolultabb. Mindezek a tényezők együttesen magyarázzák, hogy a gyár nem elégedhet meg csupán — a hat szükséges szakmában képzett —• évente kb. 140 végzett szakmunkástanulójával, hanem arra kell törekednie, hogy betanított munkásai közül minél többet, minél hamarabb gépivarró szakmunkássá képezzen. És éppen ennek a feltétele, hogy az általános iskolát még nem végzettek a hiányzó végzettséget megszerezzék, mert e nélkül az alap nélkül szakmunkásképzés sem lehetséges. Nagyon fontos tehát a gyárnak az a bizonyos 250 ember is, mert közülük verbuválódhatnak azok, akik a felnőtt szakmunkásképzés két éve utón a gyár új. képzett szakgárdájának tagjai lesznek, esetleg várományosai a közép- vagy felsőfokú szakképzésnek is. — Mitől jobb a 8 általánost végzett gépi varró, mint a nem végzett — kérdezem. — Miből látszik ez? — Meglátszik! — szögezi |e a személyzeti vezető. — A munkavégzésben is. meg a munkához való jobb hozzáállásban is megmutatkozik az eredmény: aki elvégezte, lelkiismeretesebb, igényesebb önmagával és másokkal szemben is. öntudato- sabb munkás: jobban kihúzza Katádfón is égő cigaretta esett a lakásban lévő ruhaneműre... A figyelmetlenség számlájára írhatók az alábbi esetek. Mohácson az ügyeskezű tulajdonos az S—100-asán az akkumulátort az eredeti helyéről a hátsó ülés mögé építette át. Azt nem rögzítette, ráadásul a vezetékek szigetelése a fém- karosszérián ótbújtatva kidör- zsölődött. A rövidzárlat következménye: kiégett a személyautó kárpitozása, az elektromos rész. Megérte? És főleg így? Gordisán a tsz sertéstelepén az olajtüzelésű kazán olajégő feje kilazult és elmozdult, a lángok nem a kazánt, hanem a mellette lévő elektromos kapcsoló- szekrényt hevítették. Ha nem hanyagolják el a karbantartást, nem keletkezik 16 000 forintos kár. A gödrei tsz tormási baromfitelepén teljes vezetékcserét kellett végrehajtani, mert az előző elektromos vezetékek kötése meglazult, a nagy átmeneti ellenállás tüzet okozott. magát, tehát követelni is jobban lehet tőle — mindezt a brigádvezetők, művezetők tapasztalatai egyértelműen bizonyítják. Ezért a 8. osztályos végzettség megszerzését minden módon szorgalmazzuk, sőt, 300—400 Ft-os fizetési pótlékot adunk azoknak, akik a bizonyítványt megszerezték. Nem sajnáljuk a fáradságot, a munkát az ösztönzésre, a propagandára; a párt- és a KISZ-imunkának is egyik legfontosabb része ez, és a szocialista brigádmozgalom vagy a szak- szervezeti mozgalom részéről sem hiányzik az — esetenként anyagi formát is öltő — elismerés . .. — Miért nem megy jól mégse? — tűnődik az oktatási felelős. — Özemen kívüli tényezőkben is keresnünk kell az okokat. Túl gyakran változnak pl. az oktatás fontos segédeszközei, a tankönyvek. Olyankor is, amikor ezt a tantárgy — pl. a matematika vagy a fizika — jellege nem indokolja. Atz tapasztaljuk, hogy a nem-végzettek szórna állandóan, sőt növekvő mértékben-újratermelődik: hiába „kopnak ki" a 40—50- esek közül, helyettük egyre több fiatdT jön, aki nem végzett. Úgy látom, nemcsak szégyenérzetből titkolják el egyesek, hogy nincs meg a 8 osztályos végzettségük, hanem azért is, mert a tudásnak, képzettségnek nincs ma olyan presztízse, becsülete, amilyet érdemel, s amire építeni lehetne. Itt vannak például a kismamák — őket évente megkérdezzük: volna-e kedvük a gyerek mellett, szabadidőben tanulni. Alig ketten-hárman jelentkeznek — pedig máskor fásultságra, unalomra panaszkodnak ... Olyan gondok ezek, amelyek szerves, ütemes fejlődésünket, továbblépésünket nemcsak hosz- szú távon, hanem — láttuk: már ma is veszélyeztethetik. Aligha hibáztathatnánk a gyárat, egyetlen üzemet, s akkor se járnánk el méltányosan, ha csupán az iskolarendszert tennénk meg bűnbaknak. Inkább az valószínű. hogy egy bonyolult, igen sok tényezős társadalmi mozgásrendszer illetve állapot váltja ki a felnőttoktatás, az üzemi általános és szakképzés, továbbképzés mai gondjait. A megoldás: közös érdek — közösen keresendő tehát, és minél előbb. A tűzokozás fokozatai: gyermeki játszás, felnőtt figyelmetlenség és szándékos gyújtogatás. Augusztusban erre is fél- tucatszor került sor. Cserdiben a férfi a ruhaneműit gyújtotta meg — családi perpatvart követően - a disznóólban. Leégett az ól és a benne tárolt tüzelőanyag. Mohácson a tulajdonos meggyújtotta a lakását, oz udvaron tárolt tűzifa rakatot, a melléképületet, és magával is végzett. Lángot fogott a két szomszédos épület is. .. Étterem-gyújtogatások tartották lázban az embereket: lángolt a belvárdgyulai Csabagyöngye, a cserkúti csárda, a pécsi Kolozsvár és Aranykacsa étterem. A gyanúsított előzetes letartóztatásban gondolkodhat, a vizsgálat folyik. Augusztusban a baranyai tűzoltók 128 esetben vonultak ki, 49 tűzeset és rengeteg műszaki mentés adott nekik munkát. A keletkezett kár értéke 580 000 forint. Murányi L. Képernyő előtt Jogkör A kaposvári városszépítő egyesületről már sokat hallottunk, olvastunk, most a televízió jóvoltából láthattunk is egyet-mást. Olyasmit csinál ez az egyesület, amire minden városnak égető szüksége lenne, még nyugodalmas időkben is, nem ilyenekben, amikor egyfelől az építkezési láz, másfelől a kultürálatlanság fenyegeti-szo- rongatja a régi városrészeket. Megvédeni mondjuk egy múlt századi ház szép kapubejáratát nemcsak a vandáloktól kell, hanem a tulajdonostól is aki modernizálás címén garázsbejáróvá alakíthatja, vagy a hivataloktól, amelyek ezt engedélyezik, illetve akik szanálási lendületükben a földdel tesznek egyenlővé történelmet-szépsé- get-hangulatot. Egyszóval van mit tennie egy ilyen városszépítő egyesületnek. Mégis, lám, az egyesület vezetői panaszkodnak. Miért? Azért, mert sokmindent nem tudnak elintézni. Nem, mert ők csók egy egyesület. Nincs „jogosítványuk" vétót emelni, javaslataikat vagy megfogadják, vagy nem. Korábban mondta valaki, az ilyen egyesületek elődeinek hatósági jogkörük is volt! Most a városvédők-város- szépítők „csak" egy egyesület Egy hivatali íróasztal, üljön mögötte akármilyen kvalitású, in- dulatú és felelősségű akárki, az ellenkezőjét rendelheti el annak, amit az egyesület javasol. Mert az egyesület „csak” egyesület — vagyis embereknek, lakóknak, állampolgároknak az egyesülése, azoké, akikre az a város, az a környezet tartozik, hisz ők élnek benne, ők és a gyerekeik és az unokáik. A lakók, állampolgárok egyesülésének nincsen jogköre ... Holott a normális, a demokratikus az lenne, ha a vétójog őket illetné. Erről a kérdésről jószerivel évek óta szó van már. Megy a vita városvédők és hatóságok között. Úgy értem ezt, városvédő „lelkű" állampolgárok, legyenek azok riporterek, fotósak, filmesek, építészek, orvosok, munkások, bárkik különben, gyakran szóváteszik a meggondolatlanságot a sok bába közt elvésző gyerek sorsát, a nemtörődömséget, a döntések nem kellő átgondoltságát. Közben rendszerint nem feltételezik, hogy a hivatal merő rosszindulatból vaqy teljes hozzá nem értésből döntött úgy. ahogy döntött. A döntések möqött inkább a sietség, az információk és a szempontok szeqényesséae, az eqyoldalúsáq bújik meg. Hiányzik a nézőpontok teljessége. Hiányzik a társadalmi eszmecsere, a több vélemény megismerése, a meqvitatás. A döntések ilyen értelemben nincsenek előkészítve. Az emberek, akik lakóhelyük környezetük érdekében hallatlah áldozatokra képesek — erre rengeteg tapasztalati bizonyíték van — úgy érzik, örökké a hátuk mögött intéznek el olyan dolgokat, ami pediq rájuk tartozik. Ettől idegesek lesznek és az érveket is elengedik a fülük mellett. Pedig milyen egyszerű lenne a megoldás. Az egyesületek választott képviselői lehetnének a teljes lakosságnak, s azon belül természetesen a területen élő szakembereknek is. S az egyesületeknek nemcsak ahhoz lenne joquk, hoqy a házak előtti fű közül kitépjenek néhány szál gazt. Vitafórumai és döntőbírói lehetnének olyan kérdéseknek, amelyekhez mindenkinek köze van, amelyeknek megoldásához a társadalmi megegyezés elengedhetetlen. Nagy országos gond ez, sokfélekép igyekeznek megoldani. Sok városnak még egyesülete sincsen. Akár egyesület persze, akár más. valami újkori magyar gyakorlatnak ki kell már alakulnia, ami lakályosabbá, ápoltab- bá, ízlésesebbé teszi az egész országot, s ami a demokratikus közélet kialakulásában sem megvetendő lépést jelent. H. E. Művelődő közösségek, támogató mozgalom HNF bizottsági ülés Varga János A Szolgáltatóipari Vállalat Endresz György utcai irodagépüzeme évente 4000-4500 villany- és mechanikus Írógépeket, pénztárgépet javit. Fotó: Kopjár Géza Tűzesetek!
