Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-15 / 253. szám
1982. szeptember 15., szerda Dunántúli napló 5 Meditáció a közönyről O lvasom az újságban és nézem a képet: Pécsett. a Budai Nagy Antal utcai bölcsődében vandálok garázkálkodtak és szétverték a társadalmi munkában épített babaházat. Máskor arról írunk, hogy vandálék tönkretették a Köztársaság téri szökőkutat, ismét máskor, hogy letarolták a virágágyásokat, még máskor, hogy elpusztították a Kálvária-kápolna berendezéseit... Újra, meg újra a megdöbbentő pusztításokról szóló híradások. El lehet ezen gondolkodni. Mifélék azok a pusztító, romboló emberek? Egyáltalán: illethetők-e azzal a szóval, amit Gorkij az Éjjeli menedékhelyben úgy magasztal, hogy ez a szó nagyszerű* Megdöbbentő, hogy vannak „emberek", akik jópofaság- nak, szórakozásnak, vagy mit tudom én, minek tartják a pusztítást. Megdöbbentő? Négy—öt évtizede sincs még, hogy Európa sok országában (sajnos nálunk is) e jellembéli fogyatékosságot az államhatalom nyergelte meg és hagyta kiélni a vad szenvedélyeket. S hogy milyen eredménnyel, azt tudjuk. De ma már nem kapnak hivatalos buzdítást, támogatóst a vad. bizonyos értelemben perverz emberi indulatok, e rossz tulajdonságokkal megvertek tehát kiélik magukat privátszorgalomból és teszik azt, amit tesznek, s amikről újság, rádió, televízió ismételten - és elrettentésül! - hírtad. De kiket kéne elrettenteni? Akik olvassák, hallgatják, azokat nem kell, hisz nem ők a címzettek, akiket meg kellene, azok úgysem olvassák, így a megjavulá- suk sem várható az újságírói dörgedelmektől, vagy ej- nye-ejnyéktől. Hát akkor? A bölcsődei rombolásról szóló híradásban is az ragadott meg, ami már korábban is oly sokszor. A szemtanúk közönye. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a babaház szétverése olyan nesztelenül zajlott volna le, hogy senki észre nem vette. Biztos vagyok abban, hogy a csukott ablakok, a függönyök mögül óvatos tekintetek lesték az eseményeket, mint ahogy a többi rombolásoknak is van szemtanújuk. Ilyenkor azonban a ,,be nem avatkozás" eszméje diadalmaskodik (emlékezzünk csak: négy és fél évtizede ugyanez a három szó „segítette" hozzá az emberiséget a második világháborúhoz!), hiszen ki akar ujjat húzni nyilvánvalóan erős huligánokkal. De talán nem is olyan erősek, mint amilyeneknek a cselekedeteik alapján látszanak! Csak az teszi őket - látszólag — azzá, hogy nem merünk szembeszegülni velük. Meggyőződésem, hogy ha az obiak mögül figyelők közül ketten-hárman vették volna a fáradságot, időben lemennek és kellő eréllyel fellépnek a garázdák ellen, azok szó nélkül eloldalogtak volna, s csak a biztos távolból acsarkodtak* volna elkergetőikre, megvert kutya módjára. De senki sem vette ezt a fáradságot! Sem a bölcsődéi rombolásnál, sem máskor. Gyakran eltűnődtem már ennek az okán, s minduntalan oda lyukadtam ki, hogy valamiért nem érezzük igazán a magunkénak a köztulajdont, és közönyösen tűrjük a pusztítást. Elnézzük a frissen festett falak telerondítá- sát (pedig nem az éj leple alatt teszik), nem törődünk a padok, játszószerek szétverésével (pedig meglehetősen zajos ez a tevékenység), csak legyintünk a letarolt virágszőnyeg láttán és oda sem figyelünk, ha a szökőkutak medencéjét szeméttárolónak nézik .. . Soroljam még? Ideje volna már végre fülön csípni néhány garázdát! Bizonyára megvolna ennek a módja. Aztán, ha megfogták, a nyakukba kellene sózni a megérdemelt büntetést, és végre egyszer már ennek is hangot kellene adni, nem csak mindig sopánkodni és szavakban „megbélyegezni" őket. Mert ez - lássuk be végre! - nem egyéb, mint ördögnek a tömjénfüst. Hársfai István Belvárosi rekonstrukció Szigetváron // y" ■ VI£ÍyÖrÍmérle0 Őszi munkák Baranyában érték el az ország legjobb búzatermését A műszaki színvonal, a takarmányozás országszerte komoly gondot okoz tes elképzelések 30 uj lakóssol számolnak. Az OTP és o tanács kozott már létrejött a szerződés oz építkezés lebonyolítására'és finanszírozására. Nemcsak az új létesítmények szolgálják a belváros arculatának szebbé formálását, hanem — o Zrínyi emlékünnepség előtt különösen felgyorsult - tatarozás: munkálatok. Szinte uj homlokzatot kapott a tanácsháza, és jó ütemben halad a többi belvárosi épület tatarozása, felújítása is. K. Gy. Szigetvár városközpontjában jelenleg a régi posta épületét bontják A TNOIK varsói szervezetének Új arcot kap a patinás belváros Négy megye legjelentősebb mező- és élelmiszergazdasági üzemeinek vezetői tartottak tegnap délután tanácskozást Cser- kúton: Fejér, Tolna, Somogy és Baranya mezőgazdasági szakemberei. A jelenlevők összegezték a nyári munkák legfőbb tapasztalatait, és meghatározták az előttük álló — nem csekély - őszi feladatokat. A tanácskozáson - dr. Földvári Ionosnak, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesének megnyitója utón — dr. Papócsi László MÉM miniszterhelyettes adott áttekintést a szóban forgó témáról. Kiemelte, hogy — a sok tekintetben kedvezőtlen időjárás ellenére — az aratás jól sikerült, gazdaságaink egy része igen jó termésátlagokat ért el a búzatermésben. Elmondotta, hogy a legjobb eredményt éppen Baranyában érték el, ezután nyomban Tolna, majd Fejér következik, s e három megye együttesen az országos mezőnyt is vezeti. Ezután dr. Állá Miklós, a Baranya megyei Tanács mezőgazda- sági osztályvezetője mondta el összegzését, észrevételeit. Hangoztatta- a baranyai eredmények értékesek, de nem feledtethetik, hogy 41 gazdaságunk még a megyei átlagot sem érte el a búzatermelésben. A gépesítettség, illetve gépkihasználtság alacsony szintjét jelzi, hogy a legtöbbet arató üzem mindössze 8, a legkevesebbet betakarító Viszont 32 napig aratott. A további terméskilátások is biztatóak. A kukorica, a napraforgó és a cukorrépa betakarításán több száz gép dolgozik; legnagyobb gondot valószínűleg a cukorrépa betakarítása okozza, amely annak ellenére tart el majd november végéig, hogy a szokásosnál egy héttel korábban kezdődött. Az állattenyésztés helyzetéről az osztályvezető elmondotta, hogy bár gyarapodott az állatállomány,. a takarmányozás színvonala romlott: 36 dkg abrak kellett 1 liter tej és 4,5 kg 1 kg sertéshús megtermeléséhez. A legkomolyabb gondok azonban a gépesítettséggel, ennek készenléti állapotával, műszaki színvonalával vannak. A többi megyék tanácsi osztályvezetőinek beszámolói után hozzászólások, problémafelvetések következtek. Tolna megyei szakemberek - egyebek közt — hangsúlyozták, hogy a közöstől és az egyéni termelőktől egyaránt át kell venni gyümölcsből, zöldségből a szerződött termésmennyiséget. Somogy, illetve Fejér megyei gazdasági vezetők arra kérték az országos szakirányítást, hogy juttasson több támogatást meliorációra, talajjavításra a dunántúli megyéknek is, mert az egy- te fokozódó követelményeknek csak a termőképesséq fokozásával lehet eleget tenni. Varga J. Őszi gabonavetések alá szórják a műtrágyái a kétújfalui termelőszövetkezetben, ahol eddig hat- . ezer hektáron végezték el ezt a munkát. (Képünk a tárolótéren készült.) — Szokolai István felvétele — delegációja Pécsett A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság vendége, ként szeptember 13—17-e között Magyarországon tartózko. dik a lengyel társszervezet, a TNOIK varsói szervezetének háromtagú delegációja. A len. gyei szervezési szakemberek: Marian Egeman egyetemi docens, a közgazdasági tudományok kandidátusa, a TNOIK varsói szervezetének elnöke; Jozef Konieczny egyetemi docens, a műszaki tudományok kandidátusa, a TNOIK varsói szervezetének elnökhelyettese és Boleslaw Kulczycky, a műszaki tudományok kandidátusa, elnökségi tag^ma Pécsre érke. zik, s .az SZVT Baranya megyei Szervezetének vendégei. Elsőként a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán tesznek látogatást, ahol eszmecse. rét folytatnak a vállalati kiszállítási folyamatok rendszerszem. íéletű szervezési módszeréről, majd látogatást tesznek a Pé. esi Dohánygyárban, ahol tanulmányozzák a vállalat működési mechanizmusát, és a külföldi szakemberek segítségével bevezetett szervezési rendszert. Délután a pécsi Technika Házában találkozóra kerül sor az SZVT baranyai szervezési klubjának tagjaival. Elbeszélgetnek a pécsi vállalatok szer. vezésí eredményeiről, ennek keretében levetítik a DDGáz szervezési tárgyú díjnyertes dia. porá máját. 64 lakás építését tervezik ABC-üzlet, ifjúsági áruház Új arcot kap Szigetvár belvárosa. Természetesen úgy, hogy megőrizze patináját, régi hangulatát. Ebben a tervidőszakban két tömbben folyik a rekonstrukció, amelynek részleteiről tegnap tárgyaltak a beruházók és a kivitelezők a városi tanácson. Elsőként a régi posta tömbjének rekonstrukciójára kerül sor. A beruházási program elkészült, rövidesen kiadják a megbízást a kivitelezési tervekre. Több régi, felújításra már alkalmatlan épületet lebontanak, helyükre ugyancsak lakóházak kerülnek, amelyeknek földszintjére -kereskedelmi és szolgáltató létesítményeket terveznek. Ezen a területen már megtörtént 18 lakás kisajátítása, sőt a szanálások is megkezdődtek. A régi posta épületének tetőrészét már le is bontották. Itt épül majd fel 34 tanácsi lakás, célcsoportos beruházással. A földszinten az egyik legnagyobb kereskedelmi egység, a Meruker ifjúsági ruházati áruháza lesz. Az áfész egy 580 négyzetméter alapterületű ABC- üzletet létesít. A tanács építtet egy gyorstisztitó szalont, melyet a Patyolat rendez be és üzemeltet. A tanács végrehajtó bizottsága a programtervet jóváhagyta, nem látszik akadálya annak, hogy ebben a tervidőszakban meg is valósulhassanak az elképzelések. A másik kiszemelt terület a régi mozi tömbje, vagyis az a rész, ahol jelenleg a Zrínyi cukrászda áll. Ide nem kerülnek közületi intézmények, az előzeRádió mellett... Igénytelenség... Szakemberek nyilatkoznak most már a nyár végeztével, hogyan, miképpen alakult a főidényben az idegenforgalom, mit lehet jó tapasztalatként elkönyvelni, miből lehet hasznos következtetéseket levonni, esetleg tanulságként. Újságírók is kis jegyzetekkel jelentkeznek a rádió műsorában: nekik is van tapasztalatuk és — őszintén szólva — nekik valamivel jobban hiszek, talán mert tárgyi- Icgosabbak. Elmondom a véleményemet én is néhány dologról, amelyek közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódnak a turizmus elmúlt nyári helyzetéhez. Azt már most megjegyzem, hogy egy kissé nehézkes nálunk a vendéglátás, hiányzik a sikk, az ötlet, a szakmai szeretet, a bátrabb önállóságra való törekvés. Vagy a nagyvonalúság? Mesélik társaságban, külföldi útjáról hazatérve egy magyar állampolgár, több külföldi utassal jó fél órát töltött el Ferihegyen a bezárt — és a tűző naptól átforrósodó — repülőgépben, csupán azért, mert az autóbusz nem jelent meg pontosan a gép érkezésének időpontjára. Magyarunkat - sajnos - nem lepte meg eme udvariatlanság, ám elképzelhetjük, milyen volt a külföldiek első benyomása abban a pillanatban, hogy a gép motorjai leálltak és a ful- lasztó melegben vártak jósorukra. Tudománnyal foglalkozó kutatók tárgyalás, közös munka szünetében az intézmény önki- szolgáló éttermében ebédelnek. Okos ötlet, nem kell elvonulni a város valamelyik „elitebb" éttermébe, egyébként pedig a vendégek szűkebb hazájukban is önkiszolgáló rendszerű munkahelyi étkezdékben táplálkoznak. Ez természetes. Csak a velük tartó magyar kollégák kissé szégyenkeznek: a gusztustalan, megsárqult műanyag tálacskák miatt. De hát uqye — Nyíregyházától Hegyeshalomig találkozhatunk szinte valamennyi önkiszolgáló bisztróban az ilyen szegényes, ócska edényekkel. A harkányi Dráva szállóban ismerősöm nem az étteremben kívánja elkölteni vacsoráját, hanem a kerthelyiség egyik asztalánál: tekintettel a jó levegőre, hűs szellőre, ugyan miért is zsúfolná be magát a négy fal közé? A pincér azt mondja, a kerthelyiségben nem lehet vacsorázni, mert nincs terítve. Ä konyha ugyan közelebb van ide a benti étteremnél, de hajthatatlan. Hogy ennek ellenére miért nem terítenek? Miért nem lehet egy abroszt dobni a kerti asztalra és feltálalni a vacsorát a vendéq kívánságára? Ki tudja? így kényelmesebb: a pincérnek. Pécsett több járda- presszót teremtett a vendéglátóipar a nyáron. Az új lakótelep új presszójának új kerthelyiségében azonban este hat óra után már senkit ki nem szolgálnak, holott az üzlet este 10 órakor zár! Csupán azért, mert a felszolgálónak kényelmesebb a benti asztalok között bóklásznia. A vendég meg csak fulladozzon bent a fülledt helyiségben. Szombaton este! Annak a bizonyos szabad szombatnak estjén! Kertvárosból busszal utazok be esti negyed tizenegykor a pécsi vasúti pályaudvarra, ahal majd átszállók az induló 30-as járatra. Jó harminc percet várakozom. Várakozunk vagy negyvenen, busz sehol. Sétálunk* föl-alá a hihetetlenül mocskos és szemetes járdán, amelynek felületén piszkos folyadékok nyomai hatnak még undorítóbban. Nem ez az egyedüli piszkos járda kies kis városunkban. De ami itt van, az elképesztő. Mindezt persze észre sem vennék, ha nem kellene már az esti órákban ennyit várakozni - ezúttal a 30-as buszra. Ha sürítenék a járatot, nem tűnne fel a mocsok és szenny. Nos?! Rab Ferenc
