Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-07 / 215. szám

Új óvoda, S72 lakás, épül az új iskola fi pécsi város­fejlesztés első féléire A folyamatban lévő beruházások befejezésére törekednek Túl vagyunk 1982 első fe­lén, . az ilyenkor szokásos számadások is elkészültek már a gazdaság különböző területein. Pécsett is felmér­ték, hogyan valósult meg a város fejlesztési terve féléves szinten. ^ Elöljáróban azonban hadd idézzük fel, hogyan in­dokolta Balaskó István városi tervosztályvezető a decem­beri tanácsülésen az idei ter­vet. Tudósításunkban megír­tuk, hogy a város fejlesztési terve 109 millió forinttal ala­csonyabb, mint ahogy azt a hatodik ötéves tervben ere­detileg 1982-re tervezték. A csökkenés a célcsoportos la­kásépítést érinti: a tervezett­nél 167-tel kevesebb lakás megépítésére lesz lehetőség. Viszont az eredeti tervben szereplő 1524 lakást minden­képpen fel kell építeni, ezért a tanács az előkészített terü­letek biztosításával a magán­erő fokozottabb belépésére számít. Pécs fejlesztésialap-elő- irányzata éppenhogy megha­ladja az egymilliárd forintot, aminek a felét az állami hoz­zájárulás teszi ki a bankhite­lekkel, s csaknem 200 millió forintot hoznak a különféle helyi bevételek. A félév vé­géig a tervezett bevételek­nek a 45 százaléka folyt be; ettől elmarad a felhaszná­lás — a terv 31 százalékra teljesült, ami — a hivata­los megfogalmazás szerint — közel azonos az előző évek féléves teljesítésével. A ma­gyarázat egyszerű: a fej­lesztések zömét úgy üteme­zik, hogy az év második fe­lében (annak is a végefe- lé!) készülnek el, s termé­szetes, hogy akkor is fizetik ki. A város beruházási hely­zetének az elemzésekor meg­állapították, . hogy a 31 szá­zalékos teljesítésen belül is eltérések vannak az egyes ágazatok között. így pl. az egészségügyi ágazatban az új rendelőintézet átadását az el­ső félévre tervezték, de az át­húzódott a második félévre. Megfelelő szinten teljesült a város lakásépítési terve. A bevezetőben is említett 1524 lakásból 672 épült meg, ez 44 százalékos tervteljesítést jelent. Figyelemre méltó, hogy az év közepéig meg­épült a célcsoportos állami lakásoknak több mint a fele (553-ból 289), s ugyanilyen arányban teljesült a telepsze­rű, több szintes kategóriában épülő lakások terve is (574- ből 300). Ez egy évek óta szilárduló irányzat kifejező­dése: messze mögöttünk van az az idő, amikor ez idő tájt csupán 25—30 (vagy ennél alacsonyabb) lakásterv-telje- sítésről lehetett számot adni, hiszen a bevett gyakorlat szerint a tervezett lakások többsége az év végén (néha az után) készült el. Jelentő­sebb lemaradás van a ma­gánerős lakásépítésnél (256 helyett 56), erről viszont tudni kell, ez mindenkor becsült adatként kerül a város tervé­be. . HÉTVÉGE A közlekedés területén a legjelentősebb esemény volt, hogy elkészült a felüljáró északi lehajtó ága a Bajcsy- Zsilinszky úti és Vasút utcai kapcsolatokkal. Az utóbbi akkor lesz teljes értékű, ha elkészül az összeköttetés a Kálvin utcán át a Mártírok útjához. Az új úthálózat vég­leges közvilágítása áthúzó­dott a második félévre az oszlopok késedelmes szállítá­sa miatt. A nyugati Mecsek- oldalon elkészült a Kisszkókói út, a Boszorkány út és a szénbánya lakásaihoz vezető út. Lvov-Kertvárosban a lakó- területi utak a lakásokkal egyidőben készülnek el. Keveset mutathat fel a ke­reskedelmi ágazat: mindösz- sze 932 négyzetméternyi új üzlettér készült el, ebben van a Diana téri kisvendéglő, az új OFOTÉRT és a ruházati bolt a Hajdú Gyula úton. A város legfontosabb egészség- ügyi beruházását, az új ren­delőintézetet pontosan a fél­év utolsó napján jelentették készre, de mivel a jegyző- könyvi átvétel július 16-án történt meg, valójában máso­dik félévi teljesítésként fog­ható fel. A rendelőintézetben egyébként megkezdődtek már a technológiai szerelések, az intézmény átadását novem­berre tervezik. S egy hír még ezzel kapcsolatban: a város megrendelte az Általános Épülettervező Vállalatnál a második ütemben megvalósí­tandó reumatológia beruhá­zási programját. Májusban készült el az új, 150 személyes belvárosi óvo­da 22 millió forintért a Kulich Gyula utcában. Befejezés előtt van a Nevelési Központ­ban a központi és a kollé­giumi épület. 150 személyes óvoda építését kezdték meg Lvov-Kertvárosban, a Testvér- városok terén; az indítást né­mileg hátráltatta, hogy a munka kezdetén avarkori sí­rokat találtak ott, a gyorsított ütemű régészeti feltárás és le­letmentés után az építkezés most már a tervezett ütem­ben halad. Ugyanott egy 16 tantermes iskola építése is megkezdődött, az 1983 őszi tanévkezdésre tervezett át­adás már most gyorsított üte­mű munkát kíván — állapítot­ták meg. Ismét daru áll a belvárosban: az alapozás és a támfalak építése után kez­dik az új belvárosi, könnyű- szerkezetes iskola szerelését, amivel a kivitelező — ígérete szerint — év végére el is ké­szül. Ez az iskola is a jövő tanévben lép az oktatás szol­gálatába. S hogy mennyire nagy a tanteremhiány ma Pé­csett, azt igazolja, hogy a fejlesztési alapból tíz új — menlévő létesítményekben ki­alakított tantermet rendeztek be. Az év hátralévő részében a folyamatban lévő beruházá­sok befejezésére törekednek, a továbbiak előkészítésénél pedig szigorúan az alapellá­tást szolgáló beruházásokra összpontosítja a figyelmet — és az erőforrásokat - a vá­ros. H. 1. Harkány, hétköznap Aki busszal érkezik Harkány­ba, a végállomáson szinte el sem kerülheti a ,,bolhapiacot’', amely ugyan méreteiben nem nagy — mindössze egy pavilon, illetve két betonasztalsor — ám annál nagyobb a híre. Nem a szépen és fényesre glancolt paprikák, paradicsomok, illatos dinnyék, drága barackhegyek, hanem a zsibárusok kínálta portéka miatt. Zömében hasz­nált holmik, nőj férfi ruhada­rabok, farmer, blúz, pólóing, „népi" hímzett vászoning, övék, csattok, nyakláncok, amelyek korábban butikok polcairól ke­rültek át használatba, és itt már többnyire mint „külföldi" áru cserél gazdát: ha külföldi, akkor sláger. A zöldségeseknél éppen úgy kapható mondjuk lépesméz, mint „nyugatnémet" magból termesztett fura alakú, tömött fejes saláta, vagy ko­romfekete „zöldpaprika”, és persze kovászosuborka, virág­mag és paradicsom. A kofák összetartanak: — Ma nem megyünk tíz alá a paradicsommal, lányok! — adja ki az utasítást egy terme­tes asszonyság, és a hír végig­fut az asztalsoron. A „zsibo- gón" keszeg férfi duplafogas lengyel fésűt árul, bal csukló­ján — amelyen a bő és rojtos pulóver kissé fölcsúszik — há­rom-négy kvarcóra. Félrebillent fejjel közelebb hajolok. — ötszáz — mondja halkan. — Mi ötszáz? Csak az időt nézem ... — Akkor menjen a francba - súgja, aztán elfordul. Néhány nyiszlett hegyespap­rika árválkodik öreg anyóka előtt. Kartondarabon a felirat: „Atomerős paprika". A dinnyé­sek „Cuki édes hevesi!" jelszó­val kínálják az árut, egyelőre tíz forintért kilóját. (Pécsett 6 forint.) Gyűrött inges, borostás férfi ácsorog a járdán, néhány szót vált. a végállomásról érkezők­kel, de ezek csak integetnek a fejükkel, és továbbmennek. Mellém lép: — ötvenért adok szállást meg egy pohár pálinkát mellé. Hozhatja a feleségét is . . . — Nincsen - mondom neki. — Akkor a naccságáját... Nem kérek papírt. .. Harkányban körülbelül 1500 magánüdülő van, és szintén 1500 körüli a társasüdülőkben levő lakrészek száma. (Melles­leg: az eladó 1 szobás-kony- hós-fürdőszobás lakrészeket 350 000-ért kínálják, a kétszo­bások ára 6—700 ezer forint.) Az üdülőtulajdonosok közül nem sokan, talán hét-nyolcszá- zan ha bérbe adják a lakást, legalábbis ennyien adóznak, ha legálisan nyújtanak szállást. Az így beérkezet adó 1970-ben valamivel több mint 190 000 forint volt, a múlt évi összesí­tés ennek tízszeresét jelzi, egé­szen pontosan 1 933 704 forin­tot. Egy vendégéjszaka bére 60—100 forint között mozog, a lakrész komfortjellegétól függő­en. Még Pécsett beszéltem egy asszonykával, akinek a harká­nyi Zengő társasüdülőben van egy lakrésze. Volt idő, amikor kiadta: — Már nem éri meg. Adóz­nom is kell, nem sok marad, ha minden kiadást figyelembe veszek. Pécsről nem tudok ki­járni mindennap, hogy váltás­kor takarítsak, ágyneműt cserél­jek. És tudja, hogy van ez: a bútorok is kopnak, tönkremen­nek, a vendégek nem úgy vi­gyáznak rá, mint sajátjukra. — így viszont nincs kihasznál­va ... — Nincs. Sőt, novemberben már a fagyveszély miatt lezár­ják az épületben a vizet, egé­szen március végéig üres a háromemeletes üdülő. Nem a Zengő az egyedüli, amely hasonló rendszerben épült meg: télen víztelenítik, holott, ha az épületek egyhar- madát laknák —, aminek a fűt- hetőség szempontjából nincs akadálya — nem kellene félni a fagyveszélytől. De ősztől ta­vaszig Harkány-fürdó sivár és kihalt. A harkányi víz gyógyító hatásáról ne beszéljünk most. ez közismert. Az üdülési beuta­lókért — kórházi ágyakért — sort állanak a várakozók. Zsifkó Ferenc, a Fürdő Vál­lalat igazgatója mondja: — Köztudomású, hogy mi egész évben nyitvatartunk, hi­szen annak idején azért építet­tük meg a téli fürdőt is. Ennek Szúnyogteleppé vált a Szúnyog csárda bűzös, iszapos, tava mint a téli fürdő új épületének önkiszolgáló bisztrójában), más­részt előtérbe kerültek a spe­ciális ételek, például a Szú- nyog-szgieti vendéglőben, hogy csak egyet említsek. A strandon — mondom — nap mint nap óriási tömeg fe­szíti ki magát a napfénynek — sokan meaesküsznek, bámulni csak itt, Harkányban lehet igazán, holott mindenkire „ .. . egyformán süt le a nap . .." Jaroslava Karesovával — egy­szerűbben: Jerkával — hoz ösz- sze a sors. Prágai vegyész­mérnöknő, kedves, jókedélyű vendége a Dráva szállónak. Azt mondja, amikor megérke­zett, és meglátta a szépen le­barnult nőket, férfiakat a gyö­nyörű strandon, elkedvetlene­dett: mit hoz számára a tíz nap idegenben? Harmadik na­pon majdnem elsírta magát, amikor Dörömböző Géza a Ba­ranya szálló kerthelyiségében hegedűjén Smetana muzsikáját idézte fel neki. A medence szegélyén ülünk, lógatjuk a lábunkat a vízbe, Jerka elkapja a kezemet: jó­sol. Azt olvassa ki a tenyerem­ből, hogy végletekben élek. Határtalanul tudok örülni, vagy éppen dühöngeni... Ez utóbbi főleg igaz, amikor a következő percben az üvegpavilon tete­jéről lottyadt őszibarackkal dobnak fejbe apró kis köly­kök ... , A strand stúdiója szüntelenül ellenére a téli hónapokban a fürdő kihasználtsága csupán ötven—hatvanszázalékos. Kintlétem napján - ezt ké- sőb tudtam meg — 16 000 em­ber fordult meg a strandon. Ez nem rossz szám, de... az idei nyáron mintha kevesebb külföldi látogatott volna el Harkányba, mint a korábbi években. Figyelmeztet erre az is, hogy az egyik legforgalma­sabb és legforróbb szombati napon a Zöldkert-vendégló- höz vezető kis rövid utcaszaka­szon négy villa, illetve víkend- ház ablakában kint állt a táb­la: „Szoba kiadó". Erre ritkán volt példa. Ezt érzik a zugszál­lásadók is, akik közül lám, az egyik az imént mindössze öt­ven forintért kínálta a szobát. Azt hiszem Harkány idegenfor­galmi propagandája nem meg­felelő. Az országos propagan­dahálózatban jóval többet hal­lunk Gunarasról, vagy Zalaka- rosról, mint Harkányról. A Zöldkertet említettem az előbb. Patinás — gyönyörű kert­helyiséggel rendelkező — torná- cos épület, a századforduló után Németh István nyitott itt vendéglőt, utána a, fia vette át, Németh Sándor, aki ké­sőbb az államosítás után is maradt a vezetői poszton egé­szen haláláig. Ennek a ven­déglőnek mindig jó konyhája volt, és ma is jó kezekbe ke­rült: Matus Gyula vezeti fele­ségével és a kitűnő ételekről Balázs János főszakács gondos­kodik. Nagyszerűen. A vendéglátásról ennyit még : az állami, szövetkezeti, szerző­déses és több magánvendég­lősnek sikerült megoldania azt, amit korábban hosszú éveken át nem: gyorsan és jól ellátni a több tízezres tömeget. A déli órákban persze — de csak rö­vid ideig — ugyan még sorban állnak a vendégek, de hát hol, és az ország melyik strandján nem, főleg csúcsidőben? Spengler Józsefné, a Fürdő Vállalat gazdasági igazgatóhe­lyettese mondja, hogy a szer­ződéses rendszer, illetve a ma­gánkereskedők szereplése óta egészséges verseny alakult ki akár a strandon, akár a köz­ségben egyaránt. Udvarias a kiszolgálás (a siklósi tsz bor­kóstolójánál például vagy az I. medence büféjében, aztán az Élelmiszerkereskedelmi Vál­lalat kis boltjában éppen úgy. Fürdőtök a strand régi medencéjében közvetíti az üzeneteket, meg a pontos időt, továbbá az orvosi tanácsokat. — Az ügyeletes szerető jöj­jön a bejárathoz. Bő szárú, fürdőnadrágos, so­vány bácsika ül a medence lépcsőjén, derékig vízben. — Nem hallod? Keresnek a portán! - szól neki egy hason­ló korú asszony. A kupacban fürdőző többi tsz-nyugdíjas ért­hető derültsége közepette. Az ügyeletes szerelő - szóbotlás ellenére — bizonyára megjelent már a bejáratnál, de ott töb­ben is tolonganak, várakozók, akik hozzátartozójukat szeret­nék kihívatni e beláthatatlan tömegből. — Slezák Ferencné saját ér­dekében azonnal jöjjön a ka­puhoz, a férje várja .. . Úristen, mit követhetett el a Slezákné? A parton — talán a legszebb alakú — fehér mini- fürdőruhás nő vonul el, tűsar- kosan, kecsesen, mint egy pá­va. A víz felületén úszó ezer­nyi férfifej úgy fordul jobbról balra, mint ahogy a teniszlab­da útját követi a tekintetével a közönség. — Nálunk kint, a Szövetségi Köztársaságban kezdik lenyom­ni a turistaárakat — meséli a vízben kefefrizurás férfi, nehéz­kes magyarsággal. - Túl ma­gasak voltak, csökkent a for­galom ... — Maga mivel jött? — Lakókocsival. Voltunk Szo- boszlón is, de a harkányi víz jobb. Minden jobb itt. — Azért mondja csak, mert magának ez új még ... — veti ellene beszélgetőtársa, aki nyil. van idevalósi. — Nézze meg, egyik pavilonnál százötven fo­rint a grillcsirke, a másiknál ki­lencven forint. Hogy van ez? Maguknál ott kint?! — Ott is van különbség. Az olcsót kell megvenni. Vagy egyiket sem. Maguk itthon so­kat esznek ... Ez igaz. A néhány percen belül feltámadt vihar beűzi a fürdőzőket a büfékbe, bisztrók­ba és — más dolguk nem lé­vén — perceken belül fölfalnak mindent, de mindent, amit csak a pult kínált. Aztán ismét kisüt a nap. De már bágyad­tabban. Augusztus van, hiába. A Napsugár mögötti üdülősor egy részlete Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents