Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-28 / 235. szám
Csohány Kálmán rajza Galambosi László Hódolat feketében Tűz-folyondár. Vas csikordul. . Kering a bot. Tömeg mordul. Dong a hajó. Éjszakába merül a dob jajongása. Szívét veszti az okosság. Csonkulnak a csillag-torzsák. Sólyomtalan bástyáidon zubog a jég, Magyarország. Lajos király, világ-árva, soha nem dőlsz nyoszolyádra. Bűnöz a nyíl. Sisak horpad. Nyirkos hollók sokasodnak. Az ég öblét lángok lakják. Rabok torkát kaszabolják. Sólyomtalan bástyáidon zubog a jég, Magyarország. Iszap-ingű harcosokon lépked a köd. Harangokon nem kondul a holdfény szárnya Vérzik a rét vadvirága. Zuhanók a Csont-fát fogják, seb-mohával koszorúzzák. Sólyomtalan bástyáidon zubog a jég, Magyarország. Hol a rigók lomb-hálóban surrogtak, az éj nyit zordan. Szenved a viz. Árnyék-malom üstököst nyel hallgatagon. Hegyek mögé hajszolt csordák hurkolják a szirtek fodrát. Sólyomtalan bástyáidon zubog a jég, Magyarország. Páncélt nem old Égi Asszony. Fiat se küld, hogy virrasszon. Csak a húsból kibukkanó penge rozsdátl. Bolyong a ló. Korbácsoltak káromolják dárdás Isten kristály-odvát'. Sólyomtalan bástyáidon zubog a jég, Magyarország. Félhold ring a boiydult sáncon. Tükrös turbán Szolimánon. Bukó zászlót tápod lóba. Tornyok fölött buzogánya. Arany-ingét kigombolják. Márvány-tálban megmosdatják. Sólyomtalan bástyáidon zubog a jég, Magyarország. Dorottya a mezőt járja. • Gödröt kerít félénk fáklya. Fejek fölött rózsán-rengö redöt vet a halott-kendő. A hódolat gyémánt-szobrát zsugorítják, lerombolnák. Sólyomtalan bástyáidról v múljon a jég, Magyarország. Mohács, 1976. júl. 2. Gárdonyi Géza Baranyában A kalendárium 1882. augusztus 30-ót mutatott. A nyárvégi verőfényben, a Mecsek országútján, egy városi szekér döcögött. Rajta, világos szürke ruhában, barna garabonciás diákköpenyben egy 19 éves fiatalember ült. Lábai már elzsibbadtak a sok üléstől: Szőlősgyö- rökrői, Lengyeltótiból, öreglak- lól hosszú és fáradságos volt az út Pécsig .. . Elbúcsúzott a szekér gazdájától, leszállt a kocsiról és gyalog folytatta útját. Időnként meg-megállt, elgyönyörködött a tájban, majd leereszkedett a városba. Később naplójába a következőket jegyezte be: „A Mecsek gyönyörű vidékére értünk, alig győztem betelni a természet szépségével. Üde lombozatéi fák borítják az egész hegyet, melyen nagyszerűen kövezett hófehér országút kígyózik. Gyalog mentünk. Szedtük az út mellett a földi szedret. A hegyről lefelé a bányatelepek téglaházai pirosul- tak elénk. Szép, igen szép vidék." Ez a fiatalember Ziegler Géza - a későbbi Gárdonyi Géza — népiskolai tanító volt., Azért jött Pécsre, hogy szerencsét próbáljon, hátha felveszik tanítónak. Végigjárta a várost, de útja éppen olyan eredménytelen volt, mint Lengyeltótiban, öreglakon, vagy édesanyja lakóhelyén: Szőlősgyörö- kön. Pécsi tartózkodását fel akarta használni arra, hogy tanítói oklevelében természettudományi osztályzatát kijavítsa. A mai Kossuth Lajos utcában bekopogtatott Schulz Imréhez, a pécsi tanítóképző akkori igazgatójához. Az igazgató moró- zus és beképzelt ember volt, aki maga is tankönyveket írt. A beesett mellű, csupasz arcú, vöröshajú „tekintetes úr" Gárdonyi Gézát barátságtalanul fogadta.- Ha javítani akar, akkor az egész képesítő vizsgálatot újból ki kell állnia — mondta neki — s akármilyen jeles oklevele is van, nálam növénytanból úgyis megbukna.- Miért? Az ön növénytana talán nem Linée elvein alapszik? - kérdezte Gárdonyi Géza, majd elkeseredettel távozott. Mérgében évek múlva az „Egri csillagok"-ban megtette a legellenszenvesebb regényalaknak: Móré Lászlónak. A kalendárium 1897. november 17-ét mutatott. Pontosan 17 év telt már el Gárdonyi Géza pécsi tartózkodása óta. A Mecsek, a pécsi emlékek még mindig frissen éltek benne. Elhatározta, hogy kétkötetes történelmi regényt ír, amely a Mecseken kezdődik, Eger várának ostromával végződik, főhőse pedig egy pécsi kovácsmester fia fesz. Ezért Egerből 1897. november 13-án levelet irt Pécsre, Majorossy Imre akkori polgár- mesternek. Megírta, hogy Egerben regényt készül írni és ennek főhőse Bornemissza Gergely lenne, aki — amint azt Tinódi Lantos Sebestyén döcögő pennájával megírta — Pécs város szülötte, pécsi kovács fia. Levelében a polgármestert arra kérte, hogy a föld alól is (ezt a három szót levelében kéfszer is aláhúzta), de kerítsen neki egy olyan írást, könyvet vagy levelet, amiből kibetűzhető valami a Gergő gyerek múltjából. Majorossy Imre polgármester azonban hiába kutatott Bornemissza Gergelyről szóló írások után, nem talált egyet sem. Válaszlevelében Gárdonyi Gézának csők annyit írt: „A Gergő gyerek végleg eltűnt.” Gárdonyi ekkor Pécs után Bécs felé fordult, a császári levéltárban kutatott tovább. Miért izgatta Gárdonyi Géza fantáziáját éppen a pécsi kovácsmester fia: Bornemissza Gergely és miért éppen erről a jobbágyfiúról, erről a népi hősről akarta megírni regényét? A kérdésre maga Gárdonyi Géza adja meg a feleletet ez időből származó naplójában, amelyben a következőket írta: „Egy tavaszi napon felvezettem a fiamat az egri várba. Azt mondtam neki: hunvd be egy pillanatra a szemedet és gondold azt, hogy az idő kereke visszafordult az 1552-ik esztendőbe. Ez a bástya, ahol állunk, tele van sárgacsizmás, sisakos, fegyveres katonával. Lent meg amerre látsz, mindenütt fegyveres török nyüzsög. A török minden oldalról lövi a félmázsás ágyúgolyót, vasgolyót ... Az ágyúk úgy dörögnek, mint az ég a zivatarban. Puff! Ide csattan egy golyó a lábunk elé. Szétütötte a követ. Egy magyar katona leesett. Puff! Itt a másik golyó is. Félsz, ugye? Bezzeg azok a hősök nem féltek. Nézd amott az akácfánál jön Dobó, lóháton . . . Vasba öltözötten, mint a többi .., , Élénk színekkel festettem eléje az ostromot. A gyerek napokig ezt forgatta az elméjében, de ami engem meglépett, az volt, hogy figyelmét Bornemissza Gergelynek, a király főhadnagyának alakja ragadta meg legjobban. Ö volt, akiért legjobban lelkesült és ckinek tettein szívből kacagott. S nekem a gyermeki lélek érzékeny tükrében kellett meglátnom, hogy csakugyan ő a legérdekesebb alakja az egri ostromnak. Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak az életét meg kellene írnom regénynek. Micsoda kedves, vidám, bátor és eszes ember! Hogy a fiamat annyira felizgatta ez az alak, magam is foglalkoztam vele. Olvasgattam a kor történelmét: Vere- nesiese-t, Hammert, Busque-t, Dselabzade Musztafát, Orté- liust, s akkor láttam, hogy mi a török-magyar kor eszményeit csak a képzelet hamis képeiben ismerjük. Fogalmunk nincs egy vároströmról, vagy török—magyar csatáról, s akkor élt személyek csak azért nem érdekelnek bennünket, mert árnyalakok. Ha valaki ezéket az alakokat úgy állítaná elénk, hogy látnánk szemeiket, hallanánk a szavukat, éreznénk a szívük dobogását.. . Az én nagy kérdésem ez volt: — Lehet-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok érdekes sötétségébe? Lehet-e igaz történelmet írni regény alakjában? Két neheze volt a feleletnek. Az egyik az, hogy Wlassich miniszter egy meggondolatlan rendeletével az összes vidéki írókat kizárta a Nemzeti Múzeum könyvtára (a nemzet könyvtára) használatából, s így a magam csekély jövedelméből kellett az összes könyveket, adatokat beszereznem. A másik nehézség maga az érdekes hős élete. Ez a vidám, szép alak tragikus véget ért. Lehetetlen olyan életrajzot írnom, hogy azt sírva tegyék le a kezükből. Ezen úgy segítettem, hogy elejére fordítottam annak a nehéz sorsnak a képét, amely öt érte. Az olvasó a regény első felében megismeri a magyar rabok útját és a héttornyú börtönt, hogy amikor a "regény végére ér, gondolatban visszahelyezhesse az érdekes hőst a regény első felében rajzolt állapotokba. Furcsa munka, ugye? Munkának furcsa. Olvasmánynak nem. Az olvasó csak az utolján veszi észre, mint a fasorban menő ember, aki az út végén visszafordulva látja meg a fák egységét, s visszafelé is elméláz a megtett út érdekességén" — fejezi be naplóiát Gárdonyi Géza. Ilyen előzmények után látott hozzá Gárdonyi 1897 telén az „Egri csillagok" című kétkötetes történelmi regényének megírásához. A pécsi kovácsmester fiát, Bornemissza Gergelyt, mint a regény hősét olyannyira megszerette, hogy regényének legelőször nem is az „Egri csillagok", hanem „Gergő diák" címet adta. Később ezt a regényeimet „Holdlogyatko- zás"-ra változtatta meg. Ez sem tetszett neki és ezért „Hol terem a magyar vitéz?" lett a regény címe. Később ezt a címet „Török gyűrü"-re változtatta. Egy hónap múlva „Hold és csillagok" címet adta regényének, amiből végre a maradandó regényeim „Egri csillagok" alakult ki. A regény eredetileg nem úgy kezdődött, ahogyan ma olvassuk, hanem ott, hogy Éva asszony az urának a ruháját foltozza Fejérvárott. Rátapint a ruhában az egri. vár rajzára, a török gyűrűre, s ugyanakkor megjelenik a félszemű Ju- murdzsák és elrabolja Éva gyermekét. A regény nehézkesen indult és ezt Gárdonyi Géza maga is észrevette, főleg 1897. december 9-én. amikor a 135. lapnál úgy elakadt a regényírásban, hogy egy hónapig nem tudta folytatni, mert regényvázlat nélkül kezdett az íráshoz s ez megbosszulta *magát. Hozzálátott a regény elejének átdolgozásához. 1899 karácsonyán a „Pesti Hírlap” már elkezdte az „Egri csillagok" közlését úgy, ahogyan Gárdonyi Géza azt átdolgozta. így a regény cselekménye Pécsett kezdődik. A mecseki patak vizében fürdik a 7 esztendős fiúcska: Bornemissza Gergő és a nála 2 évvel fiatalabb Cecei Éva. „Az a kis falu, ahová a két gyerek való — írja regényében — a Mecsek egy völg/ében rejlik." Pécsi vonatkozású Gárdonyi Géza első, 23 éves korában irt regénye, az „Álmodó szerelem" is. Ennek a regénynek a főhőse: Pajnádi Sándor, aki Pécsre kerül gyógyszerészsegédnek. Itt találkozik a szép Herminávol, akit sok bonyodalom után mégis feleségül vesz. Ugyancsak pécsi vonatkozású Gárdonyi 1894-ben írt „lámpás" című könyve is. En- nA a regénynek a főhősét egy pécsi kötélverő munkás neveli. Gárdonyi Géza 1886. január 2-án Győrött megindította a „Tanitóbarát" című folyóiratot, hogy tanítói működése alatt szerzett tapasztalatait a lap hasábjain megjelentesse, a népoktatás elhanyagolt á I Iá - potára felhívja, s a tanítók szemét felnyissa, öntudatukat kialakítsa. Gárdonyi lapja állandóan foglalkozott a baranyai néptanítók' helyzetével. A „Gatyás pedagógusok" című egyik cikkében a baranyai Ócsátd községben lefolyt iskolai záróvizsgát ismertette. Élesen támadta Gárdonyi a pécsi pedagógus lapot azért, mert az Gönczy Pál jubiláló államtitkárt magasztalta. Gárdonyi Géza a pécsi újságokkal is kapcsolatot tartott. Több elbeszélése jelent meg a „Pécsi Napló" című napilap hasábjain. Pusztai József A magyar kultúra háza Zágrábban Ötvenéves az- Ady Endre Magyar Kultúrkör Múlt és a jelen, az ünnepi megemlékezésen. Tóth Tibor, a Kör leköszönt efnöke emléklapot nyújt át Klemm Adámnénak, aki még egyetemistaként Schulteísz Irma néven a 64 alapító tag egyike volt. Bensőséges ünnepségre került sor a közelmúltban Zágrábban. Jóllehet a találkozón résztvevők többsége Magyarországról érkezett, jöttek a meghívásra Ausztráliától Kanadáig, Venezuelától az NSZK-ig a városban tanult és onnan elszármazott hajdani diákok, akik hosszabb-rövidebb ideig tagjai voltak a zágrábi Ady Endre Magyar Kultúrkörnek. Ma népszerűbb nevén csak Körnek nevezett egyesületet fél évszázaddal ezelőtt alakították magyar nemzetiségi egyetemi hallgatók. 1932-ben az alapító közgyűlésen a Tvrtko utca 5. szám alatti diákkonviktusban 64-en vettek részt és létrehozták a Zágrábi Magyar Egyetemi Hallgatók Kultúregyesületét, amely elnökének Major István egyetemi hallgatót választották, míg a vezetőség tagja lett Muhi Pál, Csányi Sándor, Mérth József, Hegedűs László, Pinkert István, Jedlicska Sándor és Gyetvai Ferenc. A háború alatt a Kör tagjait vagy az usztasák zavarták el, vagy önként távoztak Zágrábból. Aki tehette Budapesten, Szegeden vagy egyebütt fejezte be Zágrábban kezdett tanulmányait. A háború miatt távozni kényszerült diákoktól a városban élő magyarok, többnyire iparosok és hivatalnokok vették át az egyesület irányítását. Ök megváltoztatták az egyesület nevét Horvátországi Magyar Közművelődési Közösség Zágrábi Helyi Csoportjára, de tevékenységüknek volt köszönhető, hogy 1946. január 20-án újra alakulhatott a Kör, Zágrábi Magyar Kultúrkör néven. S bár a megalakult Kör vezetőségének zömét, akkor is a helyi lakosok alkották, lassan növekedni kezdett az egyetemi hallgatók száma, akik mind nagyobb részt kértek az egyesület irányításából. 1954. április 4-én felvette az Ady Endre Magyar Kultúrkör, Zágráb elnevezést. Ekkor már zömében az egyetemi hallgatók irányították a munkát. Nehezítette később a helyzetüket, hogy a hatvanas évek második felében lassan, de állandóan csökkent o Zágrábban tanuló magyar egyetemi hallgatók száma, mert főiskolák, egyetemek nyíltak Újvidéken, Szabadkán és Eszéken, de lehetővé vált a továbbtanulás a magyar- országi egyetemeken is. Mindezek hatására mind több Zágrábban letelepedett magyar nemzetiségű lakost vontak be a Kör tevékenységébe, pótolva ezzel az egyetemista fiatalok csökkenését. Amint azt az ünnepség után a Kör éves elnöke, a Dráva- háromszögi Csúzán született Kurel János, másodéves gépészhallgató elmondta: „A nagyteremmel, klubbal, 2500 kötetes könyvtárral és tévészobával rendelkező Kör, tagsági díjakból, pártoló tagság segítségéből, a rendezvényeik bevételéből, valamint a Horvátországi Magyarok Szövetsége és a Zágrábi Művelődési ön- igazgatási Érdekközösség támogatásával képes megvalósítani azt a hármas feladatot, amit az alapszabály is kimond: lehetővé tenni a tagság számára, hogy beszédben, írásban, zenében és táncban ápolja anyanyelvi kultúráját, hagyományait. A jubileumi ünnepségen megjelent volt körtagok és mai támogatók — pontosan 271-en - biztatást adtak arra, hogy a Kör megfizeti fáradozásunkat: kultúrával, barátsággal, egymás megismerésével." K. L. HÉTVÉGE 9.
