Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-28 / 235. szám
Bővíti tevékenységét a Pannónia Áfész Együttműködnek, fejlesztenek Sörözöt nyitnak a Barbakánnál A néhány évvel ezelőtti krízis — amikor több volt a peres ügyük, mint a megye összes ófészének együttvéve — ma már csak rossz emlék. Az 571 áfész-tag ismét emelt lövet járhat. Az új vezető gárda beváltotta az ígéretét. Erkölcsileg és gazdaságilag is talpraállt, s ma a megye egyik legdinamikusabban fejlődő áfésze, a Pécsi Pannónia Afész. A kis szövetkezet tavaly 57 millió forintos termelési értéket állított elő 7 százalékos nyereség mellett. Az idei első féléves tervüket 17 millióval teljesítették túl. S ezt mindenekelőtt a Béri Balogh Adóm úti Kertbarát Boltjuk szenzációs első félévi forgalmának köszönhetik. Ez a város ma legvirágzóbb kertészboltja, ahol a boltvezető nem röstelli bejárni az országot, hogy mindig legyen elegendő vetőmag, műtrágya, kisgép- és eszköz, fólia, vagyis árukészlet, hogy ne távozzon üres kézzel a vevő. A bolt idei éves terve 11 millió, ezzel szemben már az első félévben 22 milliós forgalmat csináltak, vagyis rádupláztak, s az év végéig újabb 5 millió forgalomra számítanak. Népszerűek és jó forgalmat bonyolítanak le az áfész pécsi és komlói vendéglátó egységei is. Különösen a Pécs, Munkácsy utcai II. osztályú Barlang Borozó és az egy éve megnyílt romantikus, hangulatos Barba- kán Borozó. A várfalba épített borozó 5 millióba került, amiből az áfész 3 milliót tett lé, további 2 milliót a város adott. Féltek, hogy a II. osztályú árak elriasztják majd a közönséget, de nem így történt. A Barba- kán a város egyik legnépszerűbb borozója lett, ahol még este 10-kor, záráskor is teltház van. És a külföldiek is nagyon kedvelik. A várfal mint lehetőség úgy tűnik nemcsak a Pannóniások fantáziáját mozgatta meg. A most épülő Bástya Sörözőt közösen építi a Ponnónia Áfész és a Bólyi Mezőqazdasági Kombinát. Az ötmilliós beruházás költségeit fele-fele arányban viselik, abban a reményben, hogy testvériesen megosztoznak majd a nyereségen is. A sörhöz való komlót a BMK termeli. Az ez év november 7-én nyíló Bástya Sörözőben, ahol melegkonyha is lesz, csak Pannónia söröket, tanksört, üveges Szalont árusítanak majd. Illetve külföldi söröket is, de csak választékbővítésként. Nyereséges az ipari tevékenységük is. A Tettye utcában lévő kis ostyaüzemben 16—18 ember dolgozik két műszakban. Évi 1200 mázsa sajtos, paprikás ropoqóst termelnek, ellátják Dél-Magyarország bolthálózatát A parányi üzem ^árbevétele 6,6 millió forint. Ennél is többet, évi 11 milliót hoz a műanyagüzem, ami házaknál működik. Húsz bedolgozó gyártja saját gépeivel az áfész-nek a műanyagtömlőket, polietilén csomagolóanyagokat. Ősztől új ágazat lép be az áfésznél, a borászat. Ez évben vették át a Pécsi Állami Gazdaságtól az ún. püspöki pincét, s ezzel egy 2000 hektoliteres bortároló kapacitáshoz jutottak. A borkombinátnak nem nagyon éri meg a kistermelők apróbb tételeivel bajlódni, az áfész viszont kifejezetten a szakcsoporti tagok, egyéni kistermelők borát kívánja szerződésileg átvenni, s ezzel a piaci biztonságot megteremteni. A borászati ágazat újabb 10 millió forint árbevételt hoz a szövetkezet konyhájára. Ez olyan plusz pénz, amivel az idei tervekben még nem is kalkuláltak. Az ez évre tervezett 65 milliós tevékenységük várhatóan 80 millió lesz az év végére. A szigetvári Konzenvgyárral együttműködve még ez évben 3000 őszibarack facsemetét helyeznek ki kedvezményes akcióban a szakcsoporti tagjaikhoz. A legjobb konzervfajták szaporítóanyagát a Siófoki Állami Gazdaság alsótekeresi telepéről szerzik be a tagoknak. A vállalkozó kedv együttműködési készséggel párosul a Pannónia Áfész-nél. Tele vannak jó ötletekkel, ismerik a piac igényeit, keresik, a legtöbb esetben meg is találják a kooperációs partnert, hisz minden új tevékenységhez bizonyos összegű tőke is kell. Jangl Béla, a Pannónia Áfész elnöke mondja.- Valamikor a pécsi kistermelőktől 8—10 vagon barackot exportáltunk. Most jó, ha 8—10 mázsát eladnak. Nem megy a friss áru. Sok' értékes gyümölcs kerül a cefrébe, mindből pálinka lesz. Pedig az aszalt, cukrozott gyümölcs keresett cikk a nyugati piacon. Az osztrákok minden mennyiséget megvásárolnának. Ezért akarjuk jövőre beindítani a gyümölcsaszalást. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát felajánlotta egy használaton kívül helyezett komlószárítóját, ahol meleg levegővel tudnánk a szilvát, almát, barackot aszalni és exportra szállítani. Belföldön is hiánycikk télen az aszalt gyümölcs. Az üzlet biztosnak látszik, anpál is inkább, mert nincs konkurrencia. A SZÖVOSZ már évek óta keres olyan vállalkozó áfészt, amely hajlandó elfogadni 6 millió forintos támogatást egy aszalóüzem beindításához. Kiskőrös vállalta, de csak a zöldségaszalót építette meg. A gyümölcsaszaló gépsorát így átadják a pécsi Pannónia Áfész- nek. A kapacitás jelentős lesz. Két megyéből, Baranyából és Tolnából vásárolják majd fel az aszalni való gyümölcsöt. A beruházás rövidesen beindul. Nincs akadálya, hogy jövőre üzembe helyezzék.- Rné — A Pannónia Áfész Pécsi, Béri Balogh Adám utcai boltja Kataszterek tanúsága Elektromos targoncával helyezik el a készárut a Bikali Halfeldolgozó hűtőházában Fotó: Proksza L. Típusgazdagság - targonca- szegénység Az alkatrész- hiány egyre aggasztóbb Országos szervizhálózatra van szükség Szakember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hányféle típusú targonca dolgozik ma hazánkban és ezek felújításához mennyi alkatrészre van szükség. A Taurus Gumigyár nemrég végzett egy nyolc nagyvállalatra kiterjedő felmérést: kiderült, hogy 172-félét alkalmaznak a vizsgált cégek, míg az alkatrészféleségek száma több ezer. A Gépipari Technológiai Intézet és a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki kara hasonló céllal vizsgálódott 250 gyárban, üzemben, s csaknem 150- féle típust állapított meg. Ezek a vizsgálódások a közelmúltban Pécsett lezajlott országos targoncakonferencián is terítékre kerültek. Alkatrész házilag Akár új, vagy régi a berendezés, mindenképpen nehéz beszerezni a megfelelő alkatrészt: van olyan, amelyik 3—4 évet késik. Legsúlyosabb a gond a motorok, hidraulikák és akkumulátorok esetében. Az alkalmazók kénytelenek felhalmozni és némelyiknek bizonyos típusú alkatrészből több van, mint a MÜÁRT-nak, vagy pedig a házilagos előállításra állnak át. A Magyarországon levő targoncák száma a felmérések alapján 30—35 000-re tehető, aminek a kétharmada bolgár, míg a többi csehszlovák, NDK, szovjet és lengyel gyártmányú. A tőkés országokból kevés került be. Az adatok értékelői nem any- nyira a típusgazdagság, az aggasztó alkatrészhiány okait feszegetik, ehelyett kiutat akarnak találni, igyekeznek tanácsot nyújtani a külkereskedelmi vállalatoknak, a javító cégek. nek és az Ipari Minisztériumnak, amely egyébként kezdeményezte a vizsgálódást. Azt tanácsolják, hogy kevesebb ti. pusú targonca legyen forgalomban, s főleg olyanok, amelyekhez könnyű alkatrészt beszerezni, vagy épp előállítani. Nagy hangsúlyt fektetnek az importkiváltó házilagos alkatrész- és gépegységgyártásra, amely csak akkor sikeres, ha magas műszaki szinten történik. Ebben az esetben arra is képesek lennének a hazai javítóüzemek, hogy a külföldi gyártókat is ellássák alkatrésszel. A biztató példák adottak, hiszen Törökszentmiklóson komplett targoncaalváz, míg Szombathelyen téli vezetőfülke készül. Már 15 hazai javítóbázis működik, amelyek főként az utóbbi időben erősödtek fel. Példamutató a Törökszentmiklósi Mezőgép és a balkányi tsz, de szép munkát • végeznek Marcaliban és a Ferihegyi tsz-ben is. Korábban évente csak 3000 targoncát javítottak meg, most 5000-nél tartanak a szervizállomásokon, bár az igény 1000 —1’500-zal több. Az anyag- és alkatrészhiány ésszerűségre, takarékosságra kényszeríti a javítókat, s mindinkább a felújítást részesítik előnyben a csere helyett. Egy felújítás így is még 100—150 000 forintba kerül. Mindenképpen szükséges, hogy a két kiemelkedő javítóközpont, tehát Balkány és Törökszent- miklós gesztorságával országos szervizhálózat alakuljon ki, hogy a legjobb felújítási művetetek, alkatrészbeszerzési lehetőségek közismertté váljanak. Ezt indokolja az is, hogy nincs egy kézbén a targoncaszerelők képzése. Próbálkozott a budapesti 9-es számú Szakmunkásképző Intézet, a MÁV záhonyi főnöksége, de jelenleg csak a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán folyik részképzés, elsősorban vezetőknek, Mudri Béla adjunktus irányításával. Igaz, a fiatalok sem kedvelik az univerzális szakmát, mert magas szinten kell érteni a belső égésű motorokhoz, a villamos gépekhez és a hidraulikákhoz. A hazai szervizhálózat megszervezése fontos amiatt is, hogy a házilagos úton alkatrészeket készítő szakembereket, üzemeket koordinálják. Például két pécsi kisiparos, Takács Jenő és Vágó András az egyik legnehezebb feladatot vállalta, hidraulikába gumitömítést készítenek, de szeretnék felvenni a kapcsolatot egy nagyobb szervizzel, amely az árujuk terítését vállalná. Nem szabad, hogy ötletük együttműködők nélkül esetleg parlagon maradjon. Kímélni a gépeket Az is tény, hogy a sajáterős műszaki erőfeszítések, továbbfejlesztések rendkívül munka- igényesek, költségesek, főleg a kisszéria, a hidraulikák gyártása miatt, sőt nemegyszer sikertelenek is. mert a precíz felületkezelésre nem mindegyik üzem képes. Éppen ezért a részben országos hatáskörű javítóüzemekkel, valamint a gyártók, kai való együttműködés nélkül nehéznek tűnik az előrelépés. Mindenesetre — s ezt is sürgetik a tanácsadó tanulmányok szerzői —, a targoncavezető- képzést egységesíteni kell. Abszurdum, hogy 6 nap, sőt 12 óra alatt képeznek ki embereket maguk a vállalatok. Eredménye, hogy sok a hanyagságból eredő meghibásodás: például menet közben emelnek, s leég a motor. A bolgár szállítók szerint a szocialista országok közül mi igényeljük a legtöbb alkatrészt, bár korántsem rendelkezünk a legnagyobb gépparkkal. * Csuti 1. Gazdasági munkaközösség a BEU-nél Kosaras vasalás hajlitása a panelüzem hálóhegesztö részlegében Fotó: Läufer László Vasszerelést vállalnak a családi házakban Lakossági szolgáltatást is ellátó gazdasági munkaközösség alakult a Baranya megyei Építőipari Vállalat acélháló-hegesztő üzemében. A nyolc vasbetonszerelő, gépkezelő nemcsak a BÉV-nek dolgozik szabad idejében, hanem a vállalata állandó ellenőrzése mellett a csa- ládiház-építőknek is végez munkát. Vállalják a komplett vasszerelést. így acélhálót, áthidalót, kerítést, lépcsőt, álmennyezetet, térelválasztót készítenek. Természetesen elsőrendű a vállalati feladatok teljesítése. Mindnyájan fiatalok, maximum harminc évesek, míg a legfiatalabb 18 éves. A legjobbakat csaknem húsz jelentkező közül választotta ki Takács László üzemmérnök és Vadászi Ferenc építésztechnikus, akik a csoport képviselői. Azok maradtak együtt, akik magas szinten értik a szakmájukat, rendszeresen túlóráznak, hét végén pedig családiház-építkezéseken segítenek. Meglepő, hogy mindössze 300 forintot adtak össze a közös tőkébe. Az első pár hónapot próbaidőnek szánják, ha nem sikerül személyenként az 5-6000 forintos átlagkeresetet minimum 2000-rel megtoldani, akkor feloszlatják a közösségüket. Ehhez egy embernek havonta körülbelül 80 órát kell dolgoznia. Az eddigi hetek kemény hajrában teltek el, rendszerint délután és éjjel dolgoznak, de nem gondoltak arra, hogy abbahagyják a vállalkozásukat. Meglepődtek és nagyon büszkék arra, hogy mire is képesek fizikailag. Kiderült, hogy tudnak ügyfelet szerezni, akinek a megrendelését sikerül elfogadtatni a cégnél, s oly gyorsan teljesítik, hogy egy-két napon belül a helyszínen a kért vasszerkezet. Nem restellik, sót, örülnek annak, hogy még nagyobb fegyelemhez szoknak. Nincs tré- cselés, sőt, cigizés se, s mindenki tudja már, ha hibázik, azt a maga pénzén hozhatja csak helyre. A vállalati meózás egyébként kiterjed a lakosságnak előállított vasszerkezeti elemekre is, ha minőségromlást tapasztalnak, azt a saját pénzén köteles megszüntetni a munkaközösség. Mindjobban megbíznak bennük, hisz a munkaközösség keretében más vállalatnak, mint például a MÉV-nek, a Somogy megyei Építőipari Vállalatnak hegeszthetnek acélszerkezeteket. Cs. J. HÉTVÉGE 5
