Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-03 / 180. szám
Ne kívánja, vissza senki azokat az időket. Az emberek leköpdösték egymást, a vasvilla hamar előkerült. „A csajka kell nektek, koldusok ... ! Kolhoz ... ? Ezt nektek !...” Sziveri Kálmán szobájába alig jön be a fény: a besöté- títés a meleg ellen kell. Odakint ömlik a hőség, a szokatlan június eleje próbára teszi az ember idegeit. — Még a kocsmában sem ülhettünk egy asztalhoz — mondja, a maga nyugodt hangján, s valahol mosolyog magában rajta. - Nem hinné az ember, micsoda feszült volt itt az élet, tele kínlódással, gyötrelemmel. Régen volt. Vagy nem is olyan régen? Hisz ugyanazok az emberek élnek itt ma is, ugyanazok köszönnek egymásnak reggelente: a sógor- komaság beszőtte a soknemzetiségű község mindennap- - jait. A 33 év alapjaiban megváltoztatta Mágocs arculatát, a mágocsiak gondolkodás- módját. Hogy indult? A felszabadulást követő napokban megjelennek a földosztást hirdető plakátok, az újjá szerveződő hivatalokban tanácsokat osztogatnak; megindulnak a ki- és betelepítések ... Sziveri Kálmánt Kiskundórozsmán — szülőfalujában — arra biztatják: menjen a Dunántúlra, ott földet kaphat. A húszegynéhány esztendős fiatalember, rokonaival, barátaival nekiindul az új életnek ... Mágocs, 1945-1946... Folyik a svábok kitelepítése, földjeik, lakásaik „újraelosztása". — Hét holdat kaptam, s beköltöztem egy Hómann nevezetű lakásába, s ptt éltünk együtt, ők az egyik szobában, mi a másikban. Érthető volt: nem baráti öleléssel fogadtak bennünket... Sorsukra vártak. Mikor indul a vagon, kifele... ? Sziveriék megművelték a földet, aztán visszamentek Dorozsmára. Aratáskor jöttek megint. A zsellérsort, a szegénykonyhákon osztogatott leveseket megért fiatalember számára mégsem volt köny- nyű a döntés. Aztán megnősült, s maradt Mágocson. — Sokféle nép keveredett itt akkoriban — mondja. — Aföldi agrárproletárok, felvidéki kitelepítettek, erdélyi magyarok, délvidékről érkezők... Szorgalmas, rendes emberek és ingyenélők. — A termelőszövetkezetet 1949-ben -alakították meg ... — Ennek külön története van. Akkoriban Kirdetgették a szövetkezést, a „kolhozalapítást". Mágocs erős község lett, pártvonalon. (Magam is 45-ös párttag vagyok.) Töprengtünk, beszélgettünk: fel kéne már mutatni valamit. Alig aludtunk: éjszakákon át vitatkoztunk, győzködtük egymást, de csak nem akaród- zott a közösködés. Aztán, hogy őszinte legyek, majdnem felkerültem a kuláklis- tóra, mert olyan jól ment a gazdaságom... S kulák- könnyen lett az ember: csak rá kellett mutatni, és kész... Augusztusban megalakítottuk a téeszcsét, néhányon, dorozsmaiak. A szövetkezet az „Üj Élet" nevet kapta. Akkoriban egy másik csapattal alakult egy másik tsz is Mágocson, az „Új Barázda". Az akkor 25 esztendős fiatalembert, Sziveri Kálmánt választották meg elnöknek a» ..Új Élet"-esek. A közel 40 család bevitt vagy 30 lovat, 30—40 szarvas- marhát ... — Annvi gondunk volt, hogy ma már magam se hiszem. A negyven holdon, negyvenféle elképzelés... Szinte minden nap elölről kellett kezdeni. Végül is szerencse sem hagyott el: hallgattak rám az emberek, jöttek az eredmények . .. Eleinte alig volt pénzük. Aki nagyon megszorult, ka6. HÉTVÉGE 33 mágocsi esztendő pott húsz forintot, hogy legalább kenyeret vehessen. Aratáskor levágtak egy disznót, s 15-20 dekánként osztották el ... — Nem igen hittek bennünk. Még a szövetkezeti tagok is azt mondogatták: hamar összedől itt minden. Családok, barátok, rokonok, testvérek rúgták össze a port. A mágocsi föld nem a legjobb, aranykorona-értéke jóval az átlag alatti: 8,7. ide olyan emberek kellettek, akiket a kemény rög edzett, akik tudták, mi a nincs. A siker nem maradt el. Mintaszövetkezet. lett a mágocsi, jöttek az ország minden vidékéről, hogy rácsodálkozzanak. Országos eredmények, sikerek. (És elismerés a tsz-elnöknek is; Sziveri Kálmán országgyűlési képviselő lett, a megyei pártbizottság tagja, a TOT tagja, elnökségi tag és még megannyi társadalmi megbízatás ...) — ön három szövetkezet elnöke is volt, egyidőben ... — Előbb Mekényesen választottak meg, hogy rendbe- tegyem a xlolgokat. Az állami dotációk elúsztak, szétzilálódott a gazdaság. A vezetők kocsmáztak ... Arról voltak híresek, hogy reggelig tartó, 'pofozkodással egybekötött közgyűléseket tartottak. A másik szövetkezet meg a bikali-köblényi-szalatnaki volt, Azok is elcsúsztak . .. Szinte nyilvánvaló: sikerült a két szomszédot helyes útra vinni, majd azt javasolták: egyesülni kéne. Ma a mágocsi Béke Tsz hét község lakóit fogja össze: ide tartozik Mágocs, Bikái, Nagyhajmás, Mekényes, Köblény, Szalatnak, Mocsolád. — Milyen vezetőnek tartja önmagát? — Úgy gondolom, elég kemény vagyok De gyorsan tudok oldódni. Nagyon szeretem a rendet itt is, otthon is. A trehányság ellen szenvedélyesen küzdők... — Úgy hírlik, hogy ön az egyetlen vezető a megyében — talán az országban is —, akinek nincsen titkárnője. — Ez így van. így alakult. De 33 éves elnöki posztom ezt nem sínylette meg; s azért van olyan munkatársam is, aki elvégzi ezeket a teendőket is. —■ Koránkelő . ..? — Nem igen tudnak reggelente mellőzni. Tudja, én együtt élek ezzel a gazdasággal, minden órában, percben. Még vasárnap is bejövök az udvarra, körülnézek, sétálok egyet. Van úgy, hogy a feleségemnek azt mondom: „Megint hoztak 20 vagon műtrágyát, ott kell lennem!" Pedig hogy hoznának műtrágyát vasárnap ...? Beszélgetésünk közben most mosolyodik el először. Aztán elmondja: mindösz- sze egyszer mentek el nyaralni, akkor is alig várták, hogy leteljen. Legalábbis ő. Járkált föl-alá, ideges volt, nem találta a helyét, — Szerintem a semmittevésbe bele lehet halni... — Hol nyaraltak? Szabadkozik, de aztán elmondja: — Csodaszép helyen, Jaltában. Úgy kiszolgáltak bennünket, mint az urakat, semmire sem volt gondunk. Még az MSZMP KB tagság idején kaptam a beutalót, s bizonyára hihető: a jaltai pártüdülőben megbecsülik a vendéget. Mégis, ez az egy hónap volt az életemben, ami iszonyatosan lassan ment el... Hiába, más fajta vagyok. — A többi év? — Elröpült. Magam se hiszem: 59 éves vagyok. Amikor a mai mágocsi gazdaságról kezdünk el beszélni, akkor értem meg igazán Sziveri Kálmánt. Ahogy említette: amilyen gyötrelemmel indult itt az élet, olyan szépen beteljesültek az álmok, összeforrott ez a nép, megszűntek a torzsalkodások. Az igazi nemzetiségi politikát ebből a szövetkezésből, kudarcokból és sikerekből kovácsolták Mágocson. A kezdeti 40 hektárból 6816 hektár lett. A szarvasmarha létszám 2750, ebből 1200 a fejőstehén. Tejtermelési átlaguk 5300 liter! Van egy évi 6000 sertést kibocsájtó szakosított telepük, évi 600 000 pecsenyepulykát — 380 vagon pulykahúst — adnak a népgazdaságnak, s ugyancsak évente 550 ezer naposcsibét visznek a piacra. A kezdeti 4— 6 forintos munkaegységekből olyan bérek lettek, s olyan jövedelmek, hogy ezen a bányákkal körülvett területen sem gond a munkaerő. (A tsz dolgozók átlagéletkora 37 év), — Valaki egyszer úgy fogalmazott: ezeken a dombokon, itt Észak-Baranyában zer- géket kéne tartani... Csak arra jók a földek. — Mondanak sokmindent az emberek. A „zerge" dologban az az igazság, hogy tényleg belterjes a gazdálkodás, itt az állattartás a kifizetődő. — A mágocsi pulyka? — Valahogy idejött. .. Jó tízegynéhány éve, mindenki csak csirkékkel foglalkozott a háztájiban, Sziveri Kálmán is. Aztán kapott egy ötletet: a pulykában több a pénz. Megpróbálta, hozott néhány „satnyát" Pécsről, a keltetőből. Föltették a padlásra, várták mi lesz. Aztán egyik napról a másikra 20—25 fokot esett a hőmérő higanyszála. — Nagyon megijedtem: megfagy az összes. Az emberek persze összeröhögtek mögöttem. Az elnök, pulykába ölte a pénzét. Szó szerint. Fóliákat szereztem, befóliáztuk a padlást, melengettük a kispuskákat. Vagy harminc megfagyott, de a többi kibírta. Szép lett a haszon. Megpróbálták a többiek is, s beindult a nagyüzem ... A tsz-iroda tornácán közepes méretű tabló, rajta az alapítótagok fényképe: Fodor Istvánné, Dudás Ferenc, id. Simon Istvánné, Tari Viktória, Csongrádi Ferenc, Dudás ím- réné, Fehér Vince és Sziveri Kálmán. — Hogyan lett a szövetkezet neve: Béke...? Az elnök megrázza a fejét: — Nem is tudom. Talán azért hogy végre, kissé jelképesen is, de békességben végezzük a munkánk. Hosszú évekig böjtöltünk rá . .. Megyünk ki, a szövetkezeti központ rózsákkal, díszparkkal ékesített udvarára. Már hallom is: amilyen a porta, olyan a gazdaság. Egy, az Alföldről ideszakadt ember életműve, aki itt, Mágocson, -igazi társakra, szövetségesekre talált, A központ nagykapuja mindig tárva-nyitva, ide bárki bejöhet. Sehol egy portás, egy valaki: aki megállítaná az embert, megkérdezné, mit akar? Sziveri Kálmánról azt mondják, leszerelte a bádogot az ablak-párkányáról, hogy ne hallja, az eső verését. (Akkor ne essen, amikor nem kell!) Most viszont már vagy két hete, minden éjjel ki-ki megy félóránként a lakása tornácára, s nézi, hogy látszik-e a hold...? önmagáról ezt írta egy jubileumi visszaemlékezésben: „Aki elkötelezte magát egy ügy mellett, annak magánéletre nem sok idő jut, de mindenért kárpótolt a szövetkezet fejlődése, gyarapodása, a tagság megelégedése .. Kozma Ferenc NUDISTÁN Olykor elámulok, hogy mi mindenen nem tud összekülönbözni lényeges dolgokban egyetértők véleménye. Hát még azoké, akik némely kérdésekben ugyan nem értenek egyet, de tiszteletben tartják mások meggyőződését. Teszem azt, olyan alapvető kérdésekben, mint hogy az anyag-e az elsődleges, vagy a tudat — leegyszerűsítve egy szűk területre: hogy van-e isten vagy nincs? A minden állampolgárra érvényes lelkiismereti szabadság e kérdés megvitatását a gyakorlati élet porondján kívülre helyezte, hogy maradjanak ott csak azok, amik az evilági élet gondjai — világnézettől függetlenül. Hiszen marad e porondon úgyis elég elintézendő, aminek feloldása egyaránt érdeke materialistának és idealistának, vallásosnak és ateistának. S akkor feltűnnek látszólag jelentéktelen, mellékes, ideológiai, filozófiai, politikai állás- foglalást, érvelést nem kívánó jelenségek, melyek megítélése iehet ugyan eltérő, de semmi esetre sem lehetnének elkeseredett vita tárgyai. Ilyen például a nudizmus. Hallgatom a rádió hétvégi politikai magazinját, benne a riportot, ami egy „öntevékeny” nudista strandon készült. Egy elhagyott kavicsbánya környékét fedezték fel a „testkultúra" hívei, s egészen egyszerűen, igaz „feketén”, levetették a bányató partján a fürdőruhájukat. Azóta feljelentgetik őket az erkölcscsőszök, némelyiket büntetik, mert: bányatóban tilos a fürdés! S az egyik nudista nyilatkozik, érveket keres, hogy egészséges, hogy az egész világon, sőt a szocialista országok némelyikében is, s mondja végezetül: igen, kénytelenek vagyunk ideológiát keresni és konstruálni a nudizmus mellett a támadókkal szemben. Nem a nudizmus ellen, vagy mellett íródik e dolgozat, de megkockáztatom: mindenkinek a legsajátabb magánügye, szeret-e a jó levegőn tartózkodni és fürdeni, vagy sem, s ha igen, akkor fürdőruhában vagy pucéran. Mint ahogy az is magánügy, hogy a mákos tésztát kedveli-e valaki, vagy a diósat. Vagy hogy hisz-e istenben vagy sem. Ám amit elértünk a tészták és a világnézetek terén, az most komoly gondot okoz némelyeknek a nudizmusnál. Mert igaz ugyan, hogy ez is magánügy, de nincs lehetőségük és alkalmuk gyakorolni magánügyüket a nudistáknak. Milyen furcsa lenne, ha a mákostészta- kedvelők kerekednének felül, s csak a lakás zárt ajtaja mögött lehetne diós tésztát enni, s büntetnék, aki vendéglőben kívánná azt... Igen ám, de az ellenzőknek súlyos érve van. Tudniillik az, hogy a nudizmus erkölcstelen. Vannak, akik szerint úgy általában erkölcstelen, vannak, akik szerint a vallási erkölcsöt sérti a nudizmus, mások éppen a szocialista erkölcsöt érzik támadva általa. Márpedig ami erkölcsi kérdés, az kétségtelenül világnézeti kérdés is, de legalábbis politikai. Nem egészen véletlen tehát, ha a vonyarcvashegyi nudistastrand terve egyházi tiltakozáson bukott meg (mondván, kápolna és felszentelt temető van a közelben), mint ahogy bizonyára politikai döntésre lesz szükség a nudista strandok engedélyezését vagy tiltását illetően. Mint ahogy közel tizenöt éve vezető politikusnak kellett egy csepeli munkásgyűlésen kijelentenie, hogy farmerben és hosszú hajjal is lehet a szocializmust építeni. Mert akkor a farmerviselet és a hosszú haj kapott erkölcsi, világnézeti, ideológiai körítést... Meggyőződésem, hogy pucéran is lehet építeni a szocializmust, no nem szó szerint véve a dolgot, hanem úgy, hogy pucéran is regenerálhatja valaki a szocialista építésben elhasznált munkaerejét. No, tessék, már magam is ideologizáló érveket mondok, pedig éppen az az eredeti szándékom, hogy bizonyos jelenségek ideológiamentességére hívjam fel a figyelmet. Világnézetnélküliségükre. Erkölcstelenségükre. Hogy ti. a nudizmusnak nincs köze az erkölcshöz. És még sok másnak sem. Választhattam volna akár némely gazdasági jelenséget, hiszen hányszor jelentkeznek erkölcsi, ideológiai, politikai köntösben egy új rendelet, jogszabály ellen szóló érvelések. Például, hogy kapitalizmust kiáltoznak jobbról és balról azok, akiknek sérti az egyéni érdekeit a piac- gazdálkodás tért nyerése. Ez az egyéni érdek leginkább persze csak az, hogy többet vagy jobban kellene dolgozni .., Ám vitatkozással halasztani lehet a munkát — alkalmasint, ha erre lehetőség van -, szívesen is vitatkozunk, akkor is, ha nincs elég alap hozzá. Mert ama bizonyos gazdasági intézkedések tényre alapulnak, arra, hogy a szocializmus alapjainak a lerakása után is árutermelő a társadalom, s az árutermeléssel együtt* jár a piac is. Az ellenérvek azonban nélkülözik a tényalapot, helyébe* jön az ideológia. Elég sokat fizettünk rá arra, hogy „meg- ideologizáltuk" a valóságot, s nem akartunk tudomást venni az áru- és a pénzviszonyokról, a piacról. És alkalmasint még ma is szeretünk megideologi- zálni, olyannyira, hogy némi pejoratív éle is lett a szónak. Azért keletkezhetett ilyen hangulata a szónak, mert gyakorta ideológiával láttuk - látjuk el azt is, ami nem kívánja meg azt. S ezzel az ideológia is kompromittálódik — éppen elég példát sorol erre a történelem. Sajnos a szocializmus története is. Okultunk is belőle. S mennyit tanultunk? Mert okulás és tanulás között van némi különbség. Aki okul, az nem követi el ugyanazt ugyanúgy; aki tanul, az nem ugyanazt követi el ugyanúgy. S ez nemcsak a szavakkal való já- * ték: aki okul, még nem feltétlenül cselekszik majd, megelégedhet a cselekvés hiányával, míg aki tanul, az cselekvéséhez keres új utakat. Tanultunk-e annyit, hogy nemcsak hallgatunk olyan vitákban, amik tulajdonképpen nem is viták, de amelyekben az egyik, a másik fél ideológiai érveket használ a keresztény, vagy éppen a szocialista erkölcs nevében. Világnézeti viták sekélyesed- nek ezekbe az álvitákba, s ez nagyon nem jó, mert az álviták az igazi vitákat szorítják ki, vagy éppen az igazi viták helyett jelentkeznek. Márpedig nem állunk annyira jól, hogy ne arról vitatkozzunk, ami sürgető, ami lényeges, ami megoldandó, ami hátráltató. Egy példával élve: a gátak közé szorított folyó sok hasznot hajthat és sok kártól védenek meg a gátak. Ugyanígy sok hasznot hozhat és hoz az alkotmánnyal, törvényekkel helyes mederben tartott világnézeti vita, s sok kártól kíméli meg a társadalmat. És amilyen veszélyes a gátak mögött alattomosan feltörő buzgár, olyan kártékony az álvita. Akár a nudizmus körüli is. Kártékony, mert ideológia, politika, világnézet keveredik egyszerű ízlésbeli dologba. Tanultunk-e annyit a bebizonyosodotton kártékony álvitákból, hogy megelégedjünk ma csak azzal, hogy büntetjük a valóban büntetendőt, a veszélyes vizeken való fürdést? Gondolunk-e arra, hogy éppen a reális lehetőség hiánya vezet valakit tiltott, mert valóban veszélyes helyre? S nemcsak nudistát. Bodó László
