Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-03 / 180. szám
* A recepció Dr. Forgács Gábor, a Hotel Rege ifjú igazgatóhelyettese és balszélsője. E két hivatal említése az új budapesti szálló bemutatásakor nem önkényes. A Cooptourist ifjú idegenforgalmi szakemberei, vendéglátó gárdájának kis csapata még a futballal is szolgálja a rugalmas, új szellemű szíveslátást. Az elmúlt napok egyikén, útban a budai erdők koszorújában fekvő új Rege Szállóhoz, az ifjú igazgató vezetett, de előre megmondta: fél 2-ig ér csak rá, mert utána • meccsük lesz. Az egyik vendégcsoport — kölniek — kívánsága az volt: keressen a szálloda nékik fut- ballpartnert, mert ők (diákok, szakmunkások) odahaza, a „Kölner S. V. 59/65" futballcsapat tagjai. Budapesti kirándulásuk idején is szeretnének egy kis játékot, egy kis mozgást. Forgács Gábor azt válaszolta: rrii sem egyszerűbb ennél. A cooptouristosok majd megmérkőznek velük. Egyébként, mondja, ez nem is olyan különlegesen új kívánság, legutóbb a li- vornói vasutasokkal — vendégek szintén — játszottak. Fél 2- kor elő is állt négy taxi — a kölniek rendelték és a négy kocsi felhajtdtott a Gellérthegy oldalára, az úttörőpályára. Igazi meccs volt, a Coopturist fiataljai 4:2-re győztek a kölni vendégek ellen. De térjünk vissza az egyik legfiatalabb pesti szálló bemutatásához. A Rege harminchat hónap alatt épült fel. Pontosan, a tervnek megfelelően. Az építés ideje alatt kovácsolódott össze a gárda. Százhúszra tervezték a csapatot, de még nincs minden állás — főként a szobalány, a takarítónő kevés — betöltve. Forgács Gábornak két diplomája is van, közgazdasági és vendéglátó főiskolai. A szakma minden lépcsőfokát végigjárta Gimnazista korában Balatonfü- reden londinerkedett, a Gundel- nél pincér volt, a Hungar Hotelsnél értékesítési osztályvezető, majd „átigazolt" a Coop- touristhoz. A felszolgálók jó része a Cooptourist-hálózatból került ide a János-hegy alá. Az új szálló színeiben a szövetkezetiek színét, a zöldet viseli, arra „rímelnek" a mennyezetet borító sötétbarna lambériák, a sok fa, amely a falakat borítja. Az épület egyik szárnyán, ha lefelé haladunk — lankás hegyoldalba épült a Rege —, akkor legelőször a solá- riumba lépünk be. Utána az uszoda jön. A kék-fehér csem- pés medencében egy olasz forgatóberendezés biztosítja a friss tiszta vizet. A feszített víztükrű medencét nádból készült pihenőfotelek övezik. Ezen c szinten van a szauna is. Finn kamra, finn kályhával. A kály-' hóban a föltüzesített kő is Finnországból való; csillámló kristályos, ez tartja legjobban a száraz meleget. Eredetileg 75 szobásra tervezték a szövetkezetiek a pesti szállójukat. Most mégis 83 szoba áll a vendégek rendelkezésére. Ugyanis több szobát különféle irodahelyiségnek terveztek, de, ahogy az igazgató-helyettes mondja: „Inkább ösz- szébb húztuk magunkat, az adminisztráció legyen kevesebb, a szobák száma több". Az étteremben nyersfa asztalok várják a vendégeket. Az egyik pincér — Csada István — a baricskai csárdából jött ide. A Rege sörözőjében Gold Fassl-t is mérnek ... — szerződésük szerint havi öt hektót vehetnek az osztrákoktól. A pult berendezése is osztrák, nem „pisztollyal” adja a csapoltat, hanem egy olyan berendezéssel, amely még a 40 fokos kánikulában is mindig friss, hűtött sört tölt a korsókba. A szálló szövetkezeti, ezért is ősztől kezdve a Regé ad majd otthont az ország különböző áfészainak a pesti bemutatkozásokhoz. Kőbányai György 83 ilyen szoba áll a vendégek rendelkezésére Műemlékek a Hegyháton A Mecsek túloldalán a hajdani hegyháti járás ma is elevenen élő tájegység. A megyei Műemléki Albizottság legutóbbi ülésén Sásdon a helyi honismereti szakkör vezetője, Vajda József is így kezdte a beszámolóját (nem mentesen az önérzettől): „Mi sásdiak, hegyhátiak ..(Pedig állítólag idáig nem is ér el a Hegyhát.) Ebből is látható, hogy a Hegyhát nem tűnt el egy közigazgatási átszervezéssel. hangsúlyt kapott minden, ami hangsúlyt érdemelt. A MAB szakembertagjai nem is mulasztották el megállapítani: így kell felújítani egy templomot (mert sajnos sok ellenpéldával is találkozni). A sekrestyében korszakokat átívelő három hordozható feszületet mutat a plébános; a két „fiatalabbon" szokványos a korpusz, a legrégebbi viszont egy hajdan élt fafaragó ihletett művészetét dicséri. Bakóca új látványosságával ismerkedett ezután a MAB: a helyben működő fazekasnépművész, Sáfrány Géza munkásságát bemutató kiállítással. Egy jellegzetesen egyszerű, tor- nácos parasztház „tisztaszobá- ja", azaz az utcai szobája ad ijesztettek, semmint rajtaütöttek a Pécsről idejött nemzetőrök. Aprócska epizód a szabadság- harc másfél esztendejéből. Ám a templom kínál még valami érdekességet: az északi oldalon lévő kis mellékajtó keretét, ami szemlátomást nem egykorú és nem azonos stílusú a templommal, de nem is ez az eredeti helye. Gótikát utánoz, de természetesen nem az. És még egy templom, a mindszentgodisai, azaz hogy pontosabbak legyünk, a felsőmindszenti. Valamikor a XVIII. században épült, nem műemlék, de méltó egyede a török utáni időkben a volt hódoltsági területen épült sokszáz templomnak. Amiért most külön is figyelmet érdemel: Uhr László nyugaFma- zott igazgató és lelkes lokál- patrióta kezdeményezésére és fáradhatatlan irányításával küL sőleg úgy újították fel, hogy helyet a tárlóknak, a rendkívül gazdag kiállítási anyagnak, amelyben a tésztaszűrőtől a káposztasavanyítóig minden megtalálható. Imre Mária, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze beszél a hegyháti fazekasságról. A nagymúltú iparnak ma mór alig van művelője, annak idején azonban sokféle igényt kellett kielégíteniük a mestereknek: a sásdi paraszt-polgárság elsősorban díszedényeket igényelt, a szegényparasztság viszont a célszerű használati edényeket kereste. Sáfrány Géza munkásságában is ez a többoldalúság figyelhető meg a kiállításon is és otthon, a műhelyében is. A dombok közt meghúzódó hegyA MAB a sásdi kihelyezett ülés előtt szemlét tartott a Hegyhát műemlékei között. Az útvonal volt a meghatározó, de ha másként lett volna, akkor sem lehetett volna sokkal többet látni. „Ezt a vidéket mindig is a szegénység jellemezte — állapította meg egy beszélgetés alkalmával Szigetvári János Ybl-díjas építész, a népi műemlékek avatott ismerője. — Ezért -sincsenek látványos műemlékei. Figyelemreméltóak a templomai, továbbá falvanként egy-két jellegzetes, régi parasztháza . .Az első megnéznivaló mi más is lehetett volna, mint a» mánfai Árpádkori templom. Megilletődötten járja körül az ember az egyszerűségében is tiszteletremél- tóan szép épületet, lépked lábujjhegyen az ódon-hűvös falak között. Tizenegy-évszázados történelmünk nagy részének a tanúja a hatalmas fa árnyékában megbúvó templomocska. Az oroszlói templomnál állunk meg ezután. Ennek a falán emléktábla az 1848. szeptember 27-i „nemzetőr-rajtaütéstől”. Bezerédy Győző hely- történész magyarázza el a pá- kozdi csata előtt két nappal itt történtek tényleges lefolyását: egy harcolni nem akaró horvát seregtestre inkább ráEgy jól sikerült felújitás — a felsőmindszenti templom. A szerző felvételei Bakócai parasztház — a fazekasmúzeum otthona háti falu egyik szülöttét múzeummal tisztelte meg és itt most egy újabb dolog van születőben: emlékszobát kívánnak nyitni az élete egy szakaszában itt élt kiváló ifjúsági írónak, Fekete Istvánnak. Szilágyi Mihály, a sásdi nagyközségi tanács elnöke: „Nem olyan a múltunk, ami műemlékeket hagyott volna — és nagyon röviden el is sorolja, ami a nagyközségi tanács területén található: a sásdi és az oroszlói templom, a XIV.(?) századi oroszlói temetői kápolna, a sásdi Nepomuki Szent János szobor. Viszont így folytatja: — A jelen életünk közvetlen kapcsolata 1919, a megyei direktórium". Az ugyanakkor megnyílt fotókiállítás (Baranya munkásmozgalmi emlékeit mutatta be) kísérőjeként volt látható a 19-es direktórium fennmaradt iratanyaga. A mai Sásd büszke a tanácsköztársasági múltra, Albert Istvánra és a többiekre — az épített műemlékek helyett az ő emléküket ápolják, őrzik. Egy negyedíves gépelt meghívót nézek: 1919. július 25-i dátum, s egy augusztus 3-i gyűlésre hív, az aláírás pedig: Baranya vármegye direktóriuma. Bizony, abban az időben ennyi volt Baranya a Tanácsköztársaság számára: Sásd és környéke. Hanem amikor a mai élet közvetlen előzményeként beszél a tanácselnök 1919-ről, azért nem mulasztja el megemlíteni, hogy a környéken talált leletek szerint ehelyt római település is volt, Sásd létéről azonban megnyugtató írásos emlék 650 évvel ezelőtt- ről datálódik, ezért is készül most a „hegyháti” nagyközség az őszi jubileumra, amelynek a tiszteletére a Janus Pannonius Múzeum gondozásában monográfia is jelenik majd meg. A mánfai templom tornya reggeli napfényben Templomajtó — Mánfa Sásd és környéke mai életében — a múlt emlékeinek az őrzését, felkutatását illetően — nagy szerepe van a honismereti munkának, aminek itt részese szinte az egész lakosság. Ahol a történelmi múlt oly kevés emléket hagyott há'tfa, mint itt, s ahol oly nagy szerepe van a 650 éves (vagy 2000 éves?) múlt legszebb, 133 napos szakaszának, a honismereti munka különösen fontos. Hogyan is fogalmazott a tanácselnök? „A lokálpatrióták lelkes mun- kája nélkül már a közeljövő sem tudna semmit Sásd múltjáról." Hársfai István Templomajtó — Or.oszló (Honnan került ide?) HÉTVÉGE 7.
