Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-10 / 187. szám

2 Dunántúli Tlaplo 1982. július 10., szombat A budapesti találkozó megteremtette a további együttműködés alapját Francois Mitterrand és Kádár János sajtókonferenciája A mongol nép ünnepe Urgóból Ulánbátor lett.. Hatvanegy esztendeje, 1921. július 11-én forradalmi lovas hadsereg vonult be Ur- ga városába. Ezzel az ese­ménnyel Mongóliában győ­zött a forradalom. Urga, a főváros, akkor né­hány kőépületen kívül csu­pán nemezsótrakbói, jurták­ból állt, néhány ezer lakos­sal. Azóta Urgóból Ulánbá­tor lett, a „vörös hős városa". Négyszázezer lakójának túl­nyomó többsége korszerű la­kótelepi házakban lakik. A nomád pásztorok nagy része azóta korszerű mező­gazdasági üzemekben dolgo­zik vagy az iparban keresett magának munkát, megélhe­tést. Az egykori feudális bi­rodalom helyén élő és virág­zó Mongol Népköztársaság­ban a hagyományos állatte- , nyésztés mellett meghonoso­dott a korszerű növényter­mesztés. A forradalom előtt úgyszólván nem létező ipar fejlődését pedig mi sem jel­lemzi jobban, minthogy nap­jainkban már az ipar nem kevesebb, mint 30 százalékát adja a nemzeti jövedelem­nek. A tehetséges és szorgal­mas mongol nép szocialista hazája építéséhez kezdettől fogva nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól, majd az utóbbi három évtizedben a többi szocialista országtól. E segítségnek köszönhetően az eddig rejtett kincseit feltárta a mongol föld: ólomra, vas­ércre, szénre, wolframra, ón­ra bukkantak a kutatók. A Mongol Népi Forradalmi Párt tavaly megtartott XVIII. kong­resszusa nagy fontosságú ha­tározatai célul tűzték ki, hogy Mongólia agrár-ipari országból ipari-agrár ország­gá váljon. Ennek előfeltétele a termelékenység növelése, a belső tartalékok mozgósítá­sa, a munka minőségének ja­vítása. Hazánk és a Mongol Nép- köztársaság kapcsolatai ki­egyensúlyozottan, a közösen kidolgozott terveknek megfe­lelően fejlődnek. E kapcsola­tok megerősítését szolgálta a két ország között 1965-ben megkötött barátsági és együttműködési szerződés. Az évek során Kádár János párt- és kormányküldöttséget veze­tett az ázsiai baráti országba, és Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára ugyancsak ellátogatott hozzánk. Legutóbb, néhány hete, Zsambin Batmönh mongol kormányfőt láttuk vendégül. A látogatásról kiadott közös közlemény megelégedéssel állapította meg, hogy az el­múlt években az országaink közötti testvéri együttműkö­dés töretlenül fejlődött és szélesedett. Nagy nemzeti ünnepén igaz barátsággal köszöntjük a testvéri mongol népet, és további sikereket kívánunk hazája szocialista építésében, nagy céljai valóra váltásá­ban. Francois Mitterrand nyilatko­zatában — mint mondotta — bi­zonyos mérleget vont kétnapos magyarországi látogatásáról, amelynek eredményeit politikai szempontból a következő na­pok, hetek és hónapok fogják megmutatni. Elmondta, hogy u magyar vezetőkkel megvitatták o kétoldalú kapcsolatokat, s a tárgyalásokon a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiben egyetértés mutatkozott, mások­ban a vélemények eltértek egymástól. Hangoztatta, hogy a kétol­dalú kapcsolatokat vitás kérdé­sek nem terhelik, de a kapcso­latok nem elég aktívak. Ezeket fel akarjuk lendíteni. Erre ko­rábban különböző kísérletek történtek, de az eredmények nem voltak valami ragyogóak.Magyar részről hosszú idő óta érdeklő­dés van a francia kultúra iránt. Francia részről is meg akarjuk teremteni a lehetőséget a ma­gyar kulturális élet jobb meg­ismertetésére. Arra törekszem — és a velem levő miniszterek is azon dolgoztak —, hogy Fran­ciaország megtegye a szüksé­ges erőfeszítéseket a termelési - műszaki együttműködés fejlesz­tésére. Az sem közömbös, hogy mi a véleményünk a világ dolgai­ról. Különböző társadalmi, po­litikai és katonai rendszerhez tartozunk, de vannak közös ér­dekeink is. Mindegyikünk a bé­két akarja szolgálni, s a maga táborában igyekszik keresni a béke és a kollektív biztonság útját a madridi értekezleten, c többi nemzetközi fórumon, ki­váltképpen az "ENSZ-ben. Eszmecseréink kiterjedtek az európai problémákra, az eny­hülésre, a békés egymás mel­lett élésre, a leszerelésre, az erőegyensúly kérdésére. Nem állítom, hogy mindenben egyet­értettünk, de azt hiszem, hogy claposabbcn megismertük egy­más véleményét. Beszéltünk másról is, például a Közel-Keletről, olyan kérdé­sekről, amelyek a közös érdek­lődés középpontjában állnak, konfliktusokról, amelyek súlyos­bodnak és összeütközésekhez vezethetnek. A nemzetközi in­tézményeknek fontos szerepük van e konfliktusok feloldásá­ban. Azzal az érzéssel hagyom el Budapestet és Magyarországot, hogy a magyar vezetőkkel, s mindenekelőtt Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával — akivel harmadízben volt a! kalmam találkozni — olyan kap­csolat született, amely lehető­nemzeti zászlóval díszített Or­szágház előtt felsorakozott a Magyar Néphadsereg dísz­zászlóalja. Megjelent Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Marjai Józsei, Pé­ter János, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, valamint az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, állami és társadal­mi életünk számos más vezető személyisége. Jelen volt Bényi Józsei, hazánk párizsi és Jacques Lecompt, Franciaország budapesti nagykövete, s ott vol­tak a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek veze­tői. A Kádár János és Losonczi Pál társaságában levő köztár­sasági elnök érkezését kürtszó jelezte, a díszzászlóalj pa­rancsnoka jelentést tett Fran­cois Mitterrandnak. Elhangzott a,kék otszág himnusza, majd p francia államfő Kádár Jánossal séget .ad hasznos kezdeménye­zésekre. Remélem, hogy megbeszélé­seink eredményei mindennapi életünkben gyakorlattá válnak. Jobban megismertük egymás', és az ügyeket, s erre támasz­kodhat politikánk. Megterem­tettük egy olyan együttműködés alapját, amelytől sokat várok. Mint hazám képviselője el­mondhatom, hogy nagyon nagy tiszteletet érzek , az önök sok megpróbáltatást átélt nemzete iránt. Teljesültek várakozásaink Kádár János bevezető nyilat­kozatában kijelentette: nagy várakozással tekintettünk a lá­togatás elé, s most a befeje­zéséhez közeledve meg szeret ném mondani, hogy várakozá­saink teljesültek. Országaink különböző szövetségi rendsze­rekhez tartoznak, s ezért külö­nösen fontosnak, jónak tartom, hogy itt és most Kelet- és Nyu- gat-Európa között egy sikeres találkozás történt. — Ami a magyar—francia kapcsolatokat illeti: magyar részről elhatározott a szándék — miként benyomásaink szerint a francia kormányzat részéről is az —, hogy a kapcsolatoknak minden területen lendületet adjunk. Ez még a politikai kap­csolatrendszerre is vonatkozik: bizonyos konzultációkra a jö­vőben is gondolunk, hogy ele­venek legyenek a kontaktu­saink. Nagy reményeket fűzünk a magyar—francia gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez; érde­keitek vagyunk ebben, mert or­szágunk adottságaiból követ­kezik, hogy mi Nyugat-Európa államaival is élénk és fejlődő gazdasági kapcsolatokat kívá­nunk. Amint Mitterrand elnök úr is említette, a magyar-francia kapcsolatok területén bizonyos történelmi lemaradást látunk, amit szeretnénk magunk részé­ről behozni. Abban is megál­lapodtunk, hogy ezt ne csak most, e nagyon fontos látoga­tás idején nyilvánítsuk ki ünne­pélyesen, hanem a látogatást’ követően, a hétköznapokon se sajnáljuk az erőfeszítést, c munkát, hogy az itt elgondol­tak, fejlesztési terveink való­sággá váljanak. — A francia kultúra iránt magyar részről, mint századok óta mindig, most is nagy és élénk érdeklődés van. Szeret­nénk az eddigi helyzethez ké­együtt elhaladt a díszzászlóalj előtt. Ezután az elnök és kíséreté­nek tagjai elbúcsúztak a ma­gyar közéleti vezetőktől, s a diplomáciai testület megjelent képviselőitől. Az ünnepség vé­gén a zászlóalj díszmenettel tisztelgett Francois Mitterrand, Kádár János és Losonczi Pál előtt. Az Országház előtti ünnepé­lyes búcsúztatás után a vendé­gek gépkocsikba szálltak és — vendéglátóikkal együtt — a Feri­hegyi repülőtérre hajtattak. Ká­dár János és Losonczi Pál itt szívélyes szavakkal, kézfogással elköszönt a magyarországi hi­vatalos látogatását befeje­zett Francois Mitterrand-tól. A légikikötőben — ahol magyar és francia nemzeti lobogókkal övezetten „Jó utat kívánunk kedves francia vendégeinknek!” felirat díszítette a homlokzatot - a különgéphez kísérték a Francia Köztársaság elnökét, aki kíséretével együtt nem sok­kal 19 óra után elutazott a. magyar fővárosból. pest előrelépni a turizmus terü­letén is. Bízunk abban, hogy ezek az elgondolások megvaló­sulnak, a magunk részéről ké­szek is vagyunk mindent meg­tenni ennek érdekében. — Természetesen foglalkoz­nunk kellett nemzetközi kér­désekkel. Megállapítottuk, hogy bizonyos nemzetközi kér­désekben azonos, másokban közelálló nézeteket vallunk, és megint más kérdésekben — el­térő álláspontot képviselünk. E tekintetben számunkra a leg­fontosabb: egyetértünk abban, hogy Európában béke és biz­tonság legyen. A megbeszélé­sek során mindkét fél kijelen­tette, hogy ezért és ilyen érte­lemben kíván dolgozni. — Úgy gondoljuk: lehetséges bizonyos területeken közösen eljárni, más kérdésekben pedig azonos célért ugyan, de külcn- külön dolgozni. Ami bennünket magyarokat illet, a mi állás­pontunk világos és közismert. A fegyverkezési verseny új hul­láma ellen vagyunk, ennek megfékezéséért dolgozunk, min­den erre irányuló javaslatot örömmel fogadunk. A Szovjetunió, a Varsói Szer­ződés országai több kezdemé­nyezést tettek, amelyeket mi üd­vözlünk és támogatunk. A tár­gyalások hívei vagyunk, s en­nek megfelelően együtt üdvö­zöltük — sikert kívánva — a Genfben megkezdődött tár­gyalásokat. Ugyancsak szót vál­tottunk - ahogy az elnök úr említette — a közel-keleti hely­zetről is. Ami bennünket illet: mint minden politikai kérdés megoldásánál, itt is annak hí­vei vagyunk, hogy az érdekel­tek tárgyalások útján rendezzék a vitás kérdéseket. A magunk részéről ezt szeretnénk előmoz­dítani. — Befejezésül: azt kívánom, hogy itteni tárgyalásaink szel­lemében erősödjenek és fejlőd­jenek Magyarorszáq és Fran­ciaország sokirányú kapcsola­tai. Kádár János — kérdésekre válaszolva — egyebek között el­mondotta : — A két ország politikai kon­taktusáról szólva már céloztam arra, hogy a kormány, a kül­ügyminisztérium rendszeres kapcsolatot tart, hogy konzul­tálhassunk az időszerű kérdé­sekről és álláspontunkat ösz- szehango'va együtt, vagy egy irányban dolqozzunk. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, példát azonban mondok. Elha­tároztuk, hogy együttes erőfe­szítéseket teszünk annak érde­kében, hoqv a mindkettőnk ál­tal naay ielentőséqűnek tartott helsinki folyamatban ne követ­kezzék be törés, és a madridi találkozó megfelelő, a helsinki folyamatot tovább vivő határo­zattal feleződhessék be. Mitterrand a. kétoldalú kapcsolatokról Mitterrand, francia köztársa­sági elnök a kétoldalú kapcso­latokra és a nemzetközi hely­zetre vonatkozó kérdésekre vá­laszolt. Azzal a döntésével kapcso­latban, hogy Magyarországra látogatott, hangsúlyozta: ezt jó politikai lépésnek tekinti, mert olyan országot keresett fel, amelv eredeti, hasznos politikát valósit meq, amelynek lakossá­ga eredményeket ér el, ahol a kormány és a lakosság jól meg­érti egvmást. Azt hiszem, mon­dotta, Franciaországnak érde- demes közelebb kerülnie ehhez a világhoz, amely olyan régóta távol van tőle, amelyet túlságo­san kevéssé ismert eddig. Szélesebb értelemben - mon­dotta - mindig is igyekeztem fenntartani Franciaország dia­lógusát a kelet-európai orszá­gokkal, és az a véleményem, hogy noha nem mindenben ér­tünk egyet, Franciaországnak fenn kell tartania a párbeszé­det minden kelet-európai or­szággal. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit tehet Franciaország, illetve Magyarország közösen egy enyhültebb világért, a fran­cia elnök hangsúlyozta, hogy mindkét országnak meg lehető maga szerepe saját szövetségi rendszerén belül, hasznos taná­csokat adhat, jó kezdeménye­zéseket tehet. Mindkét ország népe szenvedett a háborúban, és. ez feljogosítja őket, hogy riasszák a nemzetközi közvéle­ményt, felhívják a figyelmet a veszélyre. Az elnök erőteljesen állást foglalt a tárgyalások, konkré­tan a szovjet-amerikai straté­giai tárgyalások sikerre vitele mellett. Ez közös érdeke a rész­vevőknek, és a többi országok­nak is. Itt az erőegyensúlyról van *ó, amit nehéz meghatá­rozni, de ha a tárgyalás nem lenne sikeres, megvalósulnának a már mindkét fél által beje­lentett tervek, újrakezdődne a fegyverkezés, és túlfegyverkezés- be csapna át. Francois Mitterrand ugyanak­kor megjegyezte: a biztonság, az erőegyénsúly nem indulhat ki abból, hogy egyik vagy má­sik ország leépíti biztonsági erejét. Egyrészt szilárdságra van szükség, másrészt nagy el­tökéltségre, hogy a tárgyalások sikerre vezessenek. Párbeszéd a Szovjetunióval Az újságírók kérdést tettek fel a szovjet—francia viszonyról, egy szovjet—francia csúcstalál­kozó lehetőségéről is. A fran­cia államfő hangsúlyozta, hogy állandó a párbeszéd a Szov­jetunióval, külügyminiszteri szinten, valamint legfelsőbb szintű üzenetváltásokkal —, ép­pen most kapott üzenetet Brezsnyevtől, jegyezte meg. Utalt a közös szovjet—francia űrrepülésre, a kereskedelmi kapcsolatokra. Mitterrand ugyanakkor a legfelsőbb szin­tű, jelképes tartalmat is hor­dozó találkozó eddigi elmara­dását az olyan nézeteltérések­kel indokolta, mint amilyenek Lengyelországgal és Afganisz­tánnal kapcsolatban állnak fenn. Leszögezte azonban: Franciaország tudatában van annak, hogy a Szovjetunió az európai és a világegyensúly döntő fontosságú tényezője, ezért a két fél döntésétől függ, mikor alkalmas az idő a talál­kozásra, Európa érdeke mikor indokolja a közvetlen tárgya­lást, nézetegyeztetést. Kérdés hangzott el a liba­noni helyzetről is, Mitterrand elnök ezzel kapcsolatban rész­letesen ismertette a legutóbbi napokban a Biztonsági Ta­nácsban és más fórumokon tett francia diplomáciai lépéseket, állást foglalt Libanon függet­lensége, szuverenitása, integri­tása mellett. A sajtókonferencia végén is­mét Kádár Jánoshoz intéztek kérdést:- Hogyan hatotta át a ma­gyar-francia tárgyalásokat a béke megőrzéséért, az államok közötti kapcsolatok fenntartá­sáért érzett közös felelősség? — Teljes mértékben — hang­zott a válasz.-f BONN: Dr. Herbert Weiz, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese, tudományos és műszaki miniszter pénteken befejezte több napos látogatá­sát a Német Szövetségi Köztár­saságban. Andreas von Bülow- val, az NSZK kutatási és tech­nológiai miniszterével megtár­gyalta a két állam közti mű­szaki-tudományos kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Korábban találkozott Hans-lür- gen Wischnewskivel, a bonni kancellári hivatal államminisz­terével. + VARSÓ: Hivatalos diplo­máciai képviselet rangjára emelték a PFSZ állandó varsói képviseletét. Erről a lengyel ha- tósáqok és a Palesztin Felsza- badítási Szervezet vezetőségé­nek tárgyalásai nyomán szüle­tett döntés. A lengyel nép és a Palesztinái arab nép között régóta egyre jobban mélyülő baráti és együttműködési kap­csolatok vannak, Lengyelor­szág a PFSZ-t tekinti a pa­lesztin arab nép egyetlen tör­vényes képviselőjének — hang­súlyozza a lengyel hírügynökség ezzel kapcsolatban kiadott köz­leménye. ♦ BUENOS AIRES: Juan Ramon Aguirre Lanari argentin külügyminiszter csütörtökön rö­vid megbeszélést tartott Harry Shlaudemannal, az Egyesült Államok Buenos Aires-i nagy­követével. Ez volt az első hiva­talos kapcsolatfelvétel Argentí­na és az Egyesült Államok kö­zött azóta, hogy Washington a falklandi válság idején nyíltan Nagy-Britannia mellé állt. A tárgyalásról mindössze annyi ismeretes, hogy azon a kétol­dalú kapcsolatok rendezésének lehetőségéről volt szó. Felveszünks gyakorlattal rendelkező, számviteli főiskolai végzettséggel főkönyvelőt. Jelentkezés: „Ipari Szövetkezet" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. TAKARÍTÓNŐKET, SEGÉDNÖVÉREKET ÉS MOSODAI DOLGOZÓT felvesz a Gyermekkórház, Pécs, Nyár u. 8. A TENKESALJA ÁFÉSZ 103. SZ. SIKLÓSI MEZOGAZDASAGI BOLTJÁBAN 4,5 kW-os cseh hőtárolós kályha kapható! Ara: 11 100,- Ft. Érdeklődni: Siklós, Harkányi u. Telefon: 442. Mitterrand elnök befejezte magyarországi látogatását (Folytatás az 1. oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents