Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-24 / 201. szám
Hajnali rakodás a pécsi kenyérgyárban. Lantos Lajos gépkocsivezető és Hergerőder József, a friss kenyérrel teli konténerek között. Szokolai István felvételei. KE BUYER- SZALUTOK Az első szállítmánnyal megérkeznek Újmecsekaljára- Tudják-e, hogy az utóbbi hetekben, a késedelmes kenyérszállítások miatt úgy várták önöket, mint az első randevúra későn érő kislányt?- Hát hogyne! De nehogy azt gondolja, hogy a szállítók miatt akadozott a megszokott kiszállítási rend! - mondja Lantos Lajos gépkocsivezető, miközben újabb kenyeres konténert tol a Roburra. Több minden összejött, ahogy hallottam: gyári üzemzavar, aztán éppen néhány hete folyt a harmadik vonal tmk-ja, és még sorolhatnám ... Pécsett néhány héttel ezelőtt a város különböző körzeteiből vissza-visszatéróen érkeztek jelzések amiatt, hogy késve érkezik a kenyér, vásárlók százai fejezték ki rosszallásukat, az üzletvezetők pedig azért panaszkodtak, mert az egy-másfél órával későbbi szállítások miatt, a vevő más ABC-ben vette meg a mindennapit, nem egy üzletben a kereskedők nyakán maradt a napi kenyér. A sütemény- és kenyérszállítók névtelenek mindaddig, míg valamilyen okból fel nem hívják magukra a figyelmet. Mivel napi ellátásról gondoskodnak, maguk is tudják, mennyire fontos az a munka, amit végeznek. Pécs közel százhetvenezer fős lakossága napi átlagban 320-— 350 mázsa kenyeret fogyaszt és több mint száznyolcvanezer péksütemény kerül az üzletekbe hajnalonként, nem számítva a túróstóskát, kakaós és fahéjas tekercset. . . Mindezt több mint harminc gépkocsivezető és megközelítőleg ugyanannyi árukihordó végzi el hajnali fél négytől késő délutánig. Lantos Lajos és Herqerőder József a harmadik fuvart kezdi perceken belül, közel tíz mázsa konténeres kényeret gurítanak a gépkocsira. A rakomány főként alföldi kenyérből áll, kisebb része a „sima”, öthatvanas. A kiadóval egyeztetik a szállítólevélen feltüntetett adatokat, maid irány a Mecsek Áruház melletti tejbolt és élelmiszerbolt. Előbbinél ötven alföldit, ugyanannyi öthatvanast, tíz kukoricapelyhes kenyeret raknak le második szállítmányként, az utóbbi két konténer alföldit és harminc vekni kukoricás kenyeret kap. Eztán a Bánki Donát utcai fűszerbolt következik, majd az uránvárosi S2TK- val szembeni üzlet. A harmadik fuvar utolsó állomása a Kolozsvár utcai bolt. A kenyérrel teli konténerek helyére üresek kerülnek. Az órámra nézek, alig múlt délelőtt kilenc . . . A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal kötött szerződés értelmében a napi mennyiség legalább felét délelőtt tizenegy órára a boltokba kell szállítani. Csaba István, a Pécsi Sütőipari Vállalat igazgatója szerint ennél jóval több kerül az üzletekbe már a délelőtti órákban. Persze, ezt csak úgy tudják megoldani, hogy legalább negyven pécsi ABC, HÉTVÉGE 6. valamint a nagyforgalmú csemege- és a reggeliztető tejboltok előtt már hajnalban ott állnak a süteménnyel, kenyérrel teli rekeszek... Ez azt jelenti, hogy a boltok tíz százaléka nyitás előtt megkapja a friss árut. Az igazgató nem tagadja: ha rossz éjszakája van, vagy zuhog az eső, nemegyszer eszébe jut, bárcsak a süteményt is zárt konténerben szállíthatnák. De ilyeneket egyelőre nem gyártanak, pontosabban Csepelen, illetve Dunaújvárosban vezették be eddig kísérletképpen a hajr nali szállításoknál az új rendszert. Addig is nincs mást mit tenni: az árukísérők fóliával takarják a rekeszeket. De itt is nehezen szűrhető ki a szubjektív ok. Jómagam többször is tapasztaltam, hiányzik a műanyagtakaró az üzletek előtt lévő süteménnyel teli rekeszekről ! Ebből is érzékelhető, hogy van még javítani való ezen a téren. Különben eléggé nagyarányú a szállítók között a fluktuáció és nemegyszer előfordul: mikorra megismerné a mindennapos túra útvonalát a rakodó, a gépkocsivezető, továbbáll. A felvételnél nincs különösebb módjuk a válogatásra, annak ellenére, hogy a fizetés nem rossz. A kereseti lehetőségek négy és fél illetve hatezer forint között ingadoznak, a gépkocsi- vezetők a megtakarított üzemanyag árát is megkapják, továbbá a sofőr és áz árukísérő érdekeltté van téve a túraidő tartásában, a pékáru minőségének megóvásában, ami havonta több mint ezer forintos prémiumot jelent számukra. A szállításnál dolgozók legalább háromnegyede régi dolgozó. A többiek - főként a fiatalok — azért nem maradnak hosszabb ideig, mert számukra kedvezőtlen a munkaidő-beosztás. De milyen lehetne egy folyamatos üzemnél, amelynek alapvető feladata a lakossági ellátás! — Második éve vagyok a sütőiparnál - mondja Lantos Lajos az Egyesült Izzó pécsi gyárát hagytam ott. Hetente többször kellett Pestre menni, sokat voltam távol és ennek ellenére nem kerestem többet, mint három és félezret. Igaz, hogy most hajnali fél háromkor kelek, de értem jön a vállalati autó, és délután kettőre végzünk a napi öt fuvarral. Végső soron szükségből csinálom, nemrég kaptunk lakást, magas a részlet és rezsiköltség. — És maga honnan került ide? — fordulok Hergerőder Józsefhez. — Csillés voltam István-ak- nán. Itt állandó nappalos vagyok és ugyanazt a pénzt megkeresem, mint a bányánál. Az is igaz, hogy a hét végére már fáradt az ember a kora hajnali ébredések miatt — mert ugye a gyerekek miatt tíz óra előtt nem kerülök ágyba — de megéri. Amíg tudom, csinálom. Különben, a nyári időszak könnyebb, márcsak azért is, mert ilyenkor szünet van az iskolákban. A külterületre járó társaink viszont most is ugyanúgy „hajtanak” mint máskor.- Miből fogy a legtöbb? — A kenyérre érti? - kérdez vissza Lantos Lajos. - Az alföldi a legkeresettebb, utána a sima, a kukoricásból kérik a legkevesebbet. De láthatja maga is, jól tükrözi a mostani szállítás az igényeket! Csaba István igazgató egy pillanatig sem tagadja, hogy az utóbbi időben jelentkező gondok miatt ők is okolhatók. De hozzáfűzi azt is: sehol az országban nem szállítanak any- nyi friss „kemencemeleg" kenyeret az üzletekbe, mint Pécsett. Aztán azt is megjegyzi: a boltok is változtathatnának a rendelésen. Mert hajnalra az üzletek nem kérnek kenyeret, illetve előző nap ffem rendelnek annyit, hogy másnap reggel is kiszolgálhassák a vásárlókat. Mindezt nem holmi egymósra- mutogatásként veti föl a kereskedelemmel szemben, hanem leginkább józan megfontolásból. És azt is el kell fogadnunk, amit végezetül mondott az igazgató. A Pécsi Sütőipari Vállalat az utóbbi másfél-két évben konténerek százait, rekeszek ezreit vásárolta annak érdekében, hogy a pékáru minősége jobb legyen. Ma több mint háromszázötven konténerben, és legalább tizenkétezer lapos rekeszben fuvarozzák a péksüteményt, illetve kenyeret. Mély rekeszek helyett laposat használnak az áru megóvása érdekében, ami azt jelenti, hogy tizenöt mázsa helyett legfeljebb tíz mázsa kenyeret rakhatnak egy-egy gépkocsira. Most azon törik a fejüket, hogy mielőbb zárt „dobozokban” hordják majd ki a süteményt is ... Salamon Gyula Süteményátvétel a vállalat Zsolnay Vilmos utcai üzemében Fogalmak ébresztése S okan kérdezik manapság egymástól, hogy a megindult és nagyarányú filozófiai könyvkiadás vajon nem valamiféle kulturális adó-e. A kultúra érdekében, úgy látszik, adóznia kell a magyar könyvkiadásnak - mondják —, tehát megjelenteti egymás után Kanttól A tiszta ész kritikáját, Hegel tői az Ifjúkori műveket, Marcuse- tői az Ész és forradalmat, és sok más alkotást. Azt mindenki elismeri, hogy minden társadalomnak szüksége van — többek között — a maga műveltségi színvonalának fenntartására, és ehhez hozzátartozik a valamikor klasz- szikussá vált művek kiadósa. Amit azonban sokkal kevésbé látnak, az az, hogy kiadásuk nagyon is .konkrétan gondolatébresztő lehet. Pedig valós tény- hogy a klasszikus alkotások történetileg mindig is gondolatébresz- tőek voltak. A régi fogalmak állandóan újra feltámadtak, megmutatták erejüket, és kiderült róluk, hogy frissek. Platón régen élt, de az újplatonizmusban a 15. és 16. században megint csak reneszánsza volt, és aki ismeri a reneszánsz igazi történetét, nagyon jól tudja, hogy Platón nélkül nem zajlott voina le úgy, ahogy lezajlott. Sőt, mi több, a kor művészete is befolyása alatt állt, és ha nemcsak az olasz festőkre gondolunk, hanem például Dürerre is- a német festészet egyik legkiválóbb alakjára, akkor tudnunk kell, hogy ő sem lehetett volna az, aki volt, az úgynevezett újplatonizmus nélkül. De menjünk tovább. Lessing például megújította Arisztotelész fogalmát a drámai megtisztulásról, a katarzisról, mint ahogyan a maga módján a francia forradalom megújította az antik demokrácia csaknem minden jelszavát. Fölelevenitette többek közt a demokratizmus fogalmát, a szokratészi egyenlőség-gondolatot stb. Ezen nincs mit. csodálkozni. Nagy j osztályok, nagy történelmi | mozgások onnan merítenek, j ahonnan tudnak. Moliére-t idézhetném ezzel kapcsolatosan, aki midőn megkérdezték tőle, hogy miért vett át egy egész felvonást Cyrano de Bergerac darabjából- azt válaszolta csupán: „Ami nekem kell, azt onnan veszem, ahol találom”. De ez nemcsak művészi magatartás. A történelem is mindig onnan meríti a gondolatokat, ahol találja, a haladó történelem onnan, ahol a haladó gondolatok vannak, a reakciós történelem pedig onnan, ahol a retrográd gondolatok rejtőznek. De ideje visszatérni eredeti kérdésünkre. Vannak-e a filozófiai történelemben ma is j felhasználható gondolatok? Persze, nem a marxizmus klasszikusaira célzok- akiknek I nagyon sok alapvető gondolatát ma is naponta felhasználjuk. Azt hinnők, hogy pusztán polgári gondolatok egyáltalán nem használhatók már napjainkban, különösen azért nem, mert a múltra vonatkozóan a múlt légkörében hangzottak el, és több évszázados gondolatokat nem érdemes feleleveníteni. Pedig velük is • éppen az történik, mint az arisztotelészi gondolattal Lessing idején, vagy mint a pla- ! tonival a reneszánsz korában. Egyetlen gondolatot szeret- j nék kiemelni, melyet igen sok- I szór nem értenek meg vagy félreértenek. Ez a gondolat a felvilágosodás idején alakult ki: az értelmes ~6nzés‘ gondolata. Persze paradox problémafelvetés. Különösen para- j dox mindazok szemében, akik az önzés mellé teljesen képtelenek volnának egy pozitív jelzőt társítani. Valami vagy értelmes, vagy önző — általában ez a felfogás uralkodik, s nemcsak most, hanem évszázadok óta a köznapi életben. Illetve: az önzés az vala- | mi egészen más fogalom, mint az értelem. Az önzés pusztán etikai- helyesebben szólva negatív etikai fogalom, az értelmesség viszont ismeretelméleti, pozitív ismeretel- - méleti fogalom. Ne keverjük tehát össze a fogalmakat — szokták mondani. Ugyan ki is értené meg egy ismeretelméleti és egy etikai fogalom kapcsolatát különösen akkor, ha az egyikét negatívnak, a másikat pozitívnak tekintjük. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felvilágosodás idején eleinte szintén nagy ellenállásba ütközött ennek a két kategóriának a párosítása. De azután szinte divattá vált. Mert mit jelentett az értelmes önzés? Voltaképpen a polgárság nagy illúzióját. Azt jelentette, hogy ha az ember nem szűk látókörűen gondolkozik, hanem például uzsora helyett befekteti a pénzét valamiféle vállalkozásba,, akkor ennek az eredménye kettős lesz. Egyfelől saját érdekeit is szolgálja, hiszen a vállalkozáson nyer, keres és a vállalkozás eredményeként meggazdagszik. Másfelől pedig az egész társadalom gazdagságát növeli, hiszen az új vállalat új munkaalkalmat teremt, felgyorsítja a társadalmi létben a technika fejlődését- továbbá szükségszerűvé tesz olyan - a társadalmi élet szűkebb körében is végbemenő - változásokat, mint amilyen például a lakosság tömörítése vagy a harmadik rend, a polgárság erősödése, melyeknek jelentőségé az egész társadalmat érinti Ebben a vonatkozásban már lehet értelmes önzésről beszélni. Értelmetlenül önző ember Moliére Harpagonja, .akinek éppen ezt a vonását emelte ki Márkus László mostani Harpagon-alakitása. Az értelmesen önző ember egészen más, az a társadalomnak hasznára van. Miért ébresztgetjük ma az értelmes önzés fogalmát? Nyilván nem azért, hogy valamiféle kapitalista vállalkozásokat és azok pozitívumait propagáljuk. Az értelmes önzés eay más vonatkozásban, új interpretációval a szocialista társadalomban is hasznos fogalom lehet. Engels egyszer azt mondta: ..Hisz mindannyian ércjekből vagyunk kommunisták.” S ezzel azt jelezte, hogy a szűk látókörű emberek nem veszik észre: a társadalmi érdek előbb-utóbb a szocializmus felé irányítja az embereket. S fűzzük hozzá, hogy az érdekek és az értelem összhangja, vagyis az, hogy mindenkinek legyen érdeke okosabban, pontosabban dolgozni, mivel a társadalom értelmesen méltányolja, anyagilag is, erkölcsileg is elismeri — már a szocializmusban is létező fogalom. Ha az érdek nem ütközik össze a szocialista közösség tendenciáival, ha tehát a szocialista társadalom az egyéni és a közérdeket egyesítő gazdaságirányítást dolgoz ki, akkor szintén az értelmes önzés lehetőséqe jön létre, ami azt is jelenti, hogy a szocialista társadalomban az egyén boldogulása és boldogsága- valamint a társadalom előrehaladása nem képzelhető el egymás nélkül. R égi fogalmat ébresztettünk fel. Azért tettük, mert a fogalom egyre aktuálisabb társadalmunkban. Az értelmes önzés fogalma élesen szemben áll ugyanis a harácsolással. az, értelmetlen, a közvetlenül | hasznosnak tűnő, de a közér- i deket eltaoosó önzéssel, de ! szembekerül azzal az álönzet- j lenségqel is, mely sokszor a tehetetlenséget, az, ötlettelenséget és a pontatlanságot is eltűri és leplezi. Ezért aktuális e csaknem háromszáz éves fogalom ma. a szocializmusban, s az ilyen példák magvarázzák: miért aktuális a réai filozófusok mai közreadása. Hermann István
