Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-24 / 201. szám

ü HU EZ OG EV9 uj üzeme két eu után

Drávaszabolcsi változások

Bérmunka a Kawasakinak

teni, homokszórással fémtiszta felületet képeztek. A nyugatnémet cinkfestéket 90 százalékos páratartalom mellett kellett felhordani a szerkezetre. Ilyen körülményeket télen szinte leleteden biztosítani. Ráadásul ezek a hatalmas berendezések nem fértek el a robbanásbiztos, kiimatizált festőszekrényekben. Végül a festőcsarnokot jól lezárták, kívülről, az ablakokon keresztül reflektorokkal megvilágították, és a fűtési gőzzel biztosították a szükséges páratartalmat. A magas minőségi igények ellenére a líbiai megrendelő még mindig óvatos volt. Ezért fölkérte a milánói ENCIKO céget műszaki ellenőrzésre. Drávasza- bolcson az együtt megjelent japán, nyugatnémet, olasz átvevő jónak minősítette az elkészült elektrofiltert.

— üzemünk, a többi gyáregységgel megegyezően, kiemelkedő félévet zárt az idén- mondja Molnár László, a drávaszabolcsi üzem vezetője.

— Az időarányos félévi teljesítésünk 110 százalék volt. Jelenleg az ALUVENT-et, szárítószekrényt, húsz köbméteres alutartályokat, tejszűrőket és borsótisztitó-tároló berendezéseket gyártunk'. Még ebben az évben a nyugatnémet DEMAG cégnek elektrofiltert építünk.

Drávaszabolcson már májusban félévet zárhattak. Rövid két év alatt bebizonyították életképességüket. Von sorozat- gyártmányuk, • de elsősorban egyedi darabokat készítenek. Ide kívánkozik még két apró momentum. A munkásoknak a gépek mellett szolgálják fel az üdítőt és a kávét. A másik: visszautasított, meghiúsult ex. portjuk nem volt. Sőt, a nyugati fél ragaszkodott ahhoz, hogy az elektrofiltereket a szigetvári gyáregységben és a drávaszabolcsi üzemben gyártsák a jövőben is. Mindez önmagáért beszél.

Kőszegi Lajos

A japán úr elővette zsebkendőjét és nyugodtan töröl- getni kezdte az acélszerkezetet. A magyarok megrökönyödve figyelték: a szép festékréteg alól előtűnt az eredeti fémfelület. A japán elment, a szerkezet maradt — újra kellett festeni. Mindez Drávaszabolcson történt a MEZŐGÉP üzemében. Minden kezdet nehéz, hát még a tőkés piacon eladni! Ügy tűnik — a tanuló idő után — a drávaszabolcsiaknak sikerült.

1980 januárjában jónéhány napilap - köztük a Dunántúli Napló is - megírta, hogy a veszteségesen dolgozó drávaszabolcsi lengyár épületeiben nem áll meg a munka, csak az emberek — akik maradnak — mást fognak csinálni. Több nagyvállalat is versengett azért, hogy a telepet megkapja, végül a cserkúti MEZÖGÉP-é lett, annak villányi gyáregységéhez csatolták a határmenti faluba telepített üzemet. Ebben az időben a kedvezőtlen közgazdasági szelek nem egy kisüzemet fújtak el. A villányi gyáregységnek kifejezetten jól jött az új üzem. Munkájuk volt bőven, ráadásul — az új telep révén - egészséges profil- tisztítást hajthattak végre a házuktáján.

Villányban található a központi présműhely és a forgácsoló üzem, itt készítik a bonyolultabb gépészeti berendezéseket: a hűtőházi tolóajtókat, a meggyszártépő-gépeket. Palotabozsokon pedig elsősorban mindenféle funkcionális darukat gyártanak.

Drávaszabolcson tágas és - üres — csarnokok várták az új telepeseket. Rövid idő alatt átalakították a helyiségeket, gépeket és darupályát állítottak be. Az első évben, 1980- ban tizenhárommillió forintot termelt a kis üzem. A lenkévéket látott termekben alumínium táblák, hengerek kerültek. Itt készülnek az ALUVENT szellőző csövek, amelyeket a panel lakóházakba építenek be. Fehérfém megmunkálásra szakosodtak: az élelmiszeripar számára különböző méretű tartályokat gyártanak, meg speciális kannamosókat, tejszűrőket, borsótisztító és tároló tartályokat. Az itt készült alutartályok- ban szállítják majd a tejet és a bort is.

Százan dolgoznak itt, közöttük harminckét nő. A munkásoknak több mint a fele az örökhagyó lenqyárból maradt itt. A közeli Siklósról is sokan járnak át — távoli pécsi munkahelyüket cserélték fel.

Már az első évben kijutottak a tőkés piacra. Nagyszerű érzékkel a környezetvédelmi berendezésekre álltak rá. Háromnegyedmilliót hozott az első elektrofilter. A második évben, tavaly újabb környezetvédelmi acélszerkezetet építettek a nyugatnémet megrendelőnek, a LURGI cégnek. A terveket a LURGI szállította, a magyarok ezeket a terveket honosították, majd Drávaszabolcson elkészítették a szerkezetet - hazai anyagból. A LURGI aztán

Szállításra váró aluminium folyadéktárolók

Mexikóba szállította és ott ösz. szeszerelte az elektrofiltert. Ez a munka két és félmilliót hozott, de még ebben az évben újabb tőkés üzletben vettek részt. Spanyolországba félmillió forint értékű borsótisztító és tároló berendezést küldtek.

— Az igaz, hogy mór az első év februárjában Stotz védőhálót gyártottunk o meglévő gárdával — meséli Kórodi János, a villányi gyáregység vezetője -, de sokan elmentek, főleg a szakképzetlenek. Az első évben még csak ötven százalékos kapacitással dolgoz, tunk, aztán jöttek a sikerélmények. Nehéz volt elhitetni az emberekkel, hogy igenis képesek megcsinálni az igazán magas műszaki, minőségi követelményeket támasztó berendezéseket. Ahogy idősödött az üzem, úgy jöttek az egyre bonyolultabb felodatok, és úgy futott föl a bér is. Ma ott tartunk, hogy magyar munkósnö hegeszt a japán Kawasakinak.

Nos, itt jutunk el a japán úr. hoz. A Kovasaki, a világ legnagyobb acélkonszernje Líbiában cementgyárat épít. A környezetvédelmi berendezéseket a LURGI vállalta. A hatalmas berendezést a MEZŐGÉP szigetvári és villányi gyáregysége gyártotta. A 130 tonnás szerkezetből 40 tonna jutott Drávaszabolcsnak. Az összeállított szerkezetet a nyugati DIN- szabvóny szerint kellett elkészí.

Szárítószekrények készülnek a Sopiana Gépgyár számára

Zsákutcán át

▼

Aranyat érő újítás

Hiába, az alma nem esik messze a fájától. Ribli István, a Pécsi Bőrgyár művezetője a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége országos anyagtakarékossági pályázatán javaslatával a csaknem háromszáz pályázó között elnyerte a 18 ezer forintos második díjat. Ribli István ugyanott, a sertésbőr gyárrészlegben dolgozik, ahol annakidején édesapja, a tragikus autóbaleset következtében elhunyt Ribli János, a szakmai berkekben nagyra becsült, tudós gyárrészlegvezető, akit kísérletező és újító munkásságáért, a korszerű sertésbőrtermékek kifejlesztéséért Állami-díjjal tüntettek ki.

Köztudott, bőrgyáraink a bőtök kikészítésénél rengeteg vegyi anyagot használnak fel, nagy részüket a tőkés piacokon kénytelenek beszerezni. Ribli István, a kísérletező kedvű, fiatal vegyésztechnikus szeme előtt az a cél lebegett, miként lehetne ezekből a drága import vegyi anyagokból minél többet megtakarítani. Keresett, és talált is egy ilyen anyagot. A svájci Ciba—Geigy cég prospektusában még 1974-ben egy olyan vegyszert ajánlott, amit ha az anilines festésnél a technológiába beépítenek, évi 10 millió forint pluszköltséget jelentett volna Pécsnek. A cégnek nem is sikerült bevezetnie ezt a vegyi anyagot a piacon, pedig hetven országba ajánlotta ki. Zsákutca — meg kell állni, vissza kell fordulni.

Ribli István maüacsabb volt, s nem így gondolkodott. A kínált svájci vegyszer egy szín- élénkitő anyag, talán érdemes lenne mégis foglalkozni vele, s felhasználásával esetleg megtakarítani valamit az anilines színezékből. Úgy döntött, megpróbálja úgymond bejátszani a technológiába. Három hónapon ót dolgozott, míg végre kikísérletezte, milyen arányban is kell a Ciba-Geigy cég színélénkítő- jét adagolni, miáltal az anilines színezék negyede megtakarítható, s így végeredményben olcsóbb lesz a sertésbőrök anilines festése.

Javaslatát — amit újításként is kidolgozott és benyújtott — elfogadták, s a múlt év második felében bevezették a sertésbőr- gyár-részlegben. Kiderült, az új eljárás az eredeti technológiához képest éves szinten 6 millió forintnak megfelelő dollármegtakarítást tesz lehetővé. És még mást is! A svájci színélénkítő felhasználásával készült velurbőrök minősége jobb, sokkal szebben és egyenletesebben festődnek, könnyebben szabhatók, mindez pedig cseppet sem mellékes a termék versenyképességét illetően. Ezenkívül a technológia a marhabőrök festésénél is alkalmazható, ezáltal további, a Pécsi Bőrgyárban éves szinten összességében 7,5 millió forintnak megfelelő dollár takarítható meg. Az eljárás kiterjesztése minden cikkféleségre mellesleg folyamatban van a PécSi Bőrgyárban.

Tőkés importot takarítani meg a tőkés piacokra ajánlott termékeknél - ezzel kapcsolatosan minden javaslat és újítás aranyat ér. Ezt az MTESZ országos pályázatán is magasra értékelték, amikor Ribli István javaslatát második díjra érdemesítették. De vállalata sem bizonyult szűkmarkúnak, a megtakarítás 3 százalékát ajánlották fel Ribli Istvánnak. Bizonyítva. a Pécsi Bőrgyár ösztönzi és felkarolja a megújulást célzó alkotó munkát. Most már csak az a nagy kérdés, a technológiai újítás vajon elterjed-e a többi hazai bőrgyárban is? Ha ugyanis mindenütt bevezetnék, a megtakarítás országos szinten megsokszorozódhatna. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés mindenesetre megpróbálkozik elterjesztésével. Remélhetően egyenes útjuk lesz.

Miklósvári Zoltán

A Pécsi Állami Gazdaság danitzpusztai gyümölcs üzeméből eddig 40 tonna őszibarackot értékesítettek, a felét exportra

ló a gyümölcstermés

A megye egyik legnagyobb gyümölcsösével rendelkező Pécsi Állami Gazdaságban befejezték az ötven hektáron termett meggy szüretét. A kézzel szedett, kifogástalan minőségű' gyümölcsből öt vagonnal exportáltak az NDK-ba és Csehszlovákiába. A géppel szedett gyümölcs egy részét hűtőházakba, más részét konzervgyárakba szállították. Az idei 80 mázsás hektáronkénti termés igen jó eredmény, az országos termésátlagnak a négyszerese.

A gazdaság kajszibarack-telepítéséből körülbelül 32 hektárt károsított a vihar. A 42 hektárnyi védettebb területen levő fákat nem érintette. Innen jó minőségű és körülbelül 50

mázsás átlagtermésre számítanak. Ez jóval kevesebb ugyan a tavalyinál, mert ezek a fák jórésze csak idén fordult termőre. A gazdaság mintegy 100 tonna étkezési minőségű barackot szállít a tőkés, és 150 tonnát szocialista országokba.

Tíz—tizenkét fajta őszibarackot termesztenek 124 hektáron. Az idei termés jónak ígérkezik, legalább száz mázsára számítanak hektáronként, és a termés hatvan százalékát exportálják.

A Pécsi Állami Gazdaság új együttműködési kapcsolatot hozott létre az idén a Zöldérttel. Megállapodtak, hogy a 76 hektáron levő szilva termését leszedik, aztán úgy, ahogy van.

átadják a Zöldértnek, az válogatja és bonyolítja le az exportot is.

A piacokon itt-ott már látni az aprószemű édes körtét. A nemesebb fajták érése azonban még várat magára. A termést már meg lehet becsülni. a gazdaságban 51 hektárról, kilenc fajta körtéből összesen 700 tonnás terméseredményre számítanak. A megye- szerte ismert almóskert termő- területe az idén lecsökkent, 230 hektár helyett csak 101 hektáron terem. Sok elöregedett fát kellett kivágni. Az idén újdonság lesz a részes szedés! Bárki jelentkezhet majd almaszüretre, a leszedett mennyiség tíz százalékát megkapja.

Baranya legnagyobb kajszibarackosával a Bikali Állami Gazdaság dicsekedhet - 167

hektáron termesztik. A szüret — amely július 13-án kezdődött — teljes ütemben folyik, naponta kétszázan serénykednek a barackfák között, és százan a válogató szalagoknál. Az elmúlt vihar itt is károkat okozott, ennek ellenére rendkívül jó eredményre számítanak. Becslések szerint összesen száz vagonnal szüretelhetnek le, ami 100 mázsa feletti hektáronkénti termésátlagot jelent. Ebből a HUNGAROFRUCT-on keresztül 37 vagonnal exportálnak.

S. Zs.

HÉTVÉGE 5.

Ribli István országos második díja