Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-20 / 197. szám

1982. július 20., kedd Dunántúlt napló 5 Ha a munkáltató gava+ Esték az építőtáborban Nyári kulturális kínálat Biztos, amit helyben szerveznek 0 Érettségizett vájárok A Calcutta-trió körülbelül há­romezer forintért játszik egzo­tikus zenét. A 100 Folk Celsius három és fél ezer forint fellép­ti dijat, valamint hatszáz forint technikusi költséget kér, ezen­kívül elszámoltat hét darab vo­natjegyet és kilométerenként négy forint benzinköltséget. S ők még nem is tartoznak . a „legigényesebb” zenekarok kö­zé. Drága mulatság a nyári szó­rakozás, különösen akkor, ha a meghívó fél egy-egy építő­tábor fiatalsága. A kialakult normák szerint diákonként har­minc forintot lehet számolni kulturális kiadásokra egy-egy turnus alatt. Ez bizony nem sok. A Baranya megyei KISZ Bizott­ság kiadott ugyan egy listát, amelyen a nyáron is foglalkoz­tatható együttesek, előadómű­vészek névsora található, de ők maguk is erősen tamáskod­nak abban, hogy a táborveze­tőségek vendégül láthatnak ézek közül a művészek közül akár egyetlenegyet is. A diákok többsége azonban szeretne a munka után kikap­csolódni, szórakozni. Sokan ezekért a délutáni, esti „ban- zájokért” jelentkeznek építőtá­borba. Mi a megoldás? Az Ál­lami Ifjúsági Bizottság számos előadót küld a központi tábo­rokba. A tapasztalatok szerint sajnos nem mindig sikerül a legszínvonalasabb műsorokat kiválasztani, és a programok egyeztetésével -sincs minden rendben. (Tavaly például Hat­vanból érkezett egy csoport az egyik baranyai táborba, és fé­Abaligeten hétfőn megkez­dődött az eszperantista termé­szetbarátok XV. találkozója. A táborozáson tíz európai és ten­gerentúli ország 130 eszperan- tistája vesz részt — tolmács nél­kül. A tíznapos találkozót a Magyar Eszperantista Szövet­ség és a Magyar Természetba­rát Szövetség együttesen szer­vezte, ennek megfelelően öt­vöződik programjában a világ­nyelv és a turisztika. Az 1968- ban kezdeményezett találkozó­sorozatot az Országos Béketa­nács kitüntetésben részesítette a békemozgalomban való aktív részvételéért, a népek közötti barátságnak a nemzetközi nyelv útján történő síolgála­Hallom a várakozó fuvarosok­tól — és megerősítik ezt a Dél­dunántúli TÜZÉP Vállalat Me­gyeri úti irodáiban is —, hogy tegnap reggel több mint 100 ember várakozott a legnagyobb pécsi telep előtt diószénre. Megszületett a nap legendája is: egy vásárolni szándékozó ember már reggel 3 órakor a kapuhoz érkezett... A 7 órai nyitáskor azonban vele, s a többi pécsi diószénre várako­zóval csak azt tudták közölni: egy dekányi eladható sincsen a Megyeri úti telepen . . . A hétfői várakozásnak „ha­gyománya" van. Dr. Gellert Fe­renc telepvezető-helyettes el­mondta, hogy korábban a Me­cseki Szénbányáktól a hétvé­geken kapták meg a szállít­mányt, a pécsiek ezt időben „kifülelték”, s ha frissek voltak, megkaphatták az áhított szén­ből a kért mennyiséget. Idő­közben azonban kényszer hatá­sára megváltozott ez a hagyo­mány. A Szénbányák akkor szállít, amikor rendelkezésére «II a szén, figyelembe véve nyes nappal akartak diavetítést tartani. Miután ez nem sike­rült, úgy ahogy jöttek — taxi­val! — távoztak. Más alkalom­mal egy idős operaénekes csasztuskákkal szórakoztatta az érthetően nem túl lelkes közép- iskolásokat.) Sok a tábor Magyarországon, az AlB-nek is végesek az anya­gi lehetőségei — ez szolgálhat magyarázatul a központi mű­sorok színvonalának ingadozá­sába. Sokkal jobb helyzetben vannak azok az építőtóborosok, akiknek a szórakoztatásáról a munkáltató gazdaság gondos­kodik. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát például csak a sze­replő együttesek fellépti díjára százharmincezer forintot költ évente, ezenkívül komoly ér­tékű technikai és sportfelszere­léssel látja el öt táborát. A kombinát népművelője kész programot kínál a táborlakók­nak, akiknek természetesen megvan a joguk a választásra is. A másik jó példára a Villányi Borkombinát gréczpusztai tábo­rában akadtunk: a gazdaság anyagi támogatásával a Fejér megyei diákok, fazekasoktól, fa­faragóktól, bábosoktól a népi kismesterségek fortélyait tanul­hatták el a munkaidő után. A táborban szervezett KRESZ­táért. A táborozok egy része minden nyáron visszatér a Me­csekbe, az idén minden tizedik résztvevő „törzsgárdatagnak" számít. A tafálkozó egyaránt alkalmas az eszperantó nyelv ápolására és a túrázásra, sport­ra, amellett - a gazdag prog­ram révén — bepillantást kap­nak a vendégek a mai magyar valóságba is. A nemzetközi ta­lálkozó egy napját — hagyo­mányosan — a béke gondola­tának szentelik, s ez alkalom­mal az eszperantisták hazájuk békemozgalmáról, a lakóhelyü­kön és a munkahelyükön foly­tatott békemunkáról számolnak be társaiknak. azt, hogy a kereslet a pécsi dió iránt rendkívül megnövekedett. — Mit esznek a pécsi dión, fogalmam nincsen — mondja Kovács János, fuvarozó, aki ta­núja volt a tegnap reggeli ro­hamnak. A választ dr. Szebényi Ignáctól, a Mecseki Szénbányák illetékes szakemberétől kaptuk: — Magas a fűtőértéke, hasz­nálata gazdaságos és könnyen kezelhető. Az ára mázsánként 87 forint 20 fillér. Elérhető ár. Dr. Gellért Ferenc: — A Szénbányák többet nem tud szállítani, ezzel tisztában vagyunk. Annál is inkább, mert a vállalatunkkal kötött szerző­désben meghatározottaknál lé­nyegesen többet kapunk. Az más kérdés, hogy — vélemé­nyem szerint — a kínált meny­tanfolyamon közel százan tet­tek sikeres vizsgát, s így kis­motorvezetői engedélyt kaptak. A legfontosabb tapasztalat itt az volt, hogy a jól szervezett szabadidős foglalkoztatós a délelőtti munkakedvet is növel­te. Pénzkérdés a szórakozás? Az is, természetesen. De nem mindegy, hogy az a pénz hová kerül, s hogyan kamatozik. Egy-egy jó ötlet pedig néha többet ér minden piroshasú- nál. M ondják: nincs szebb, fel- emelőbb látvány e na­pokban, mint d pergő búzaszemek. Sokáig elnézné az ember, s tettük is a Mohácsi­sziget mellett pihenő uszálynál. A Dunavölgye Tsz teherautói szinte megállás nélkül hozták az új termést, álltak a depóra, s a munkások kezében szünet nélkül járt a lapát. Sárdi József szerint 140 va­gon fér ebbe az uszályba:- Négy nap alatt megtelik, s aztán már vihetik is exportra. Sárdi József, a Dunavölgye Tsz dolgozója, az átadás-átvé­tel egyik vigyázója. A hőség nagy, mindenki izzad, de ahogy mondja, megvan az ér­telme. Jó az idei aratás. Hasonlóképpen vélekednek a Dunán innen is, a Gabona- forgalmi és Malomipari Válla­lat mohácsi üzemében. Csep- reghy Ferenc üzemvezető elé­gedett a körzet eredményével. nyiség az igényeknek csak mintegy 75 százalékát fedezi ... Dr. Szebényi Ignác: — Az év első felében a Dél­dunántúli TÜZÉP Vállalatnak a szerződésünk értelmében 2800 tonna pécsi diót kellett volna szállítanunk. Ehelyett több mint 6305 tonnával küldtünk. Ezt a mennyiséget — tekintve, hogy a diószén a bányászat közben úgy „termelődik" — nem lehet tovább növelni. A Megyeri úti telep egyébként júliusban 535 tonnával vár tőlünk, eddig eb­ből 423,5 tonnát már leszállí­tottunk. Ebbő! kiszámítható, hogy az éves kontingens is jó­val több lesz a szerződött mennyiségnél, becslésem sze­rint 10—11 000 tonna között. Másfél év alatt szerezhet­nek vájár szakképesítést az érettségizett fiatalok a kom­lói Csizmazia Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol az új tanévtől a közép­iskolát végzett jelentkezők számára is indítanak vájár­tanuló osztályt. Az érettségi­zett vájárok fontos szerepet kapnak a mecseki szénme­dence feketeszén bányászatá­nak intenzív fejlesztését cél­zó liász-program megvalósí­tásában : új gépek, korszerű bányaművelési módszerek be­vezetése és alkalmazása vár rájuk. A másfél éves szor­galmi időszak alatt félezer elméleti és több mint más­fél ezer gyakorlati órán tanul­ják meg a bányászati szak­ismereteket. A másodévesek termelési gyakorlatait teljesít­ménybérben számolják el, s így havonta kétezer forintnál többet is megkereshetnek. A szakma gyors elsajátításán és Telnek a- Most, hétfőn, egy kicsit nehezen indult a beszállítás, de szombaton és vasárnap szinte megállás nélkül jöttek a gép­kocsik. A járás mezőgazdasági üzemeitől 60 000 tonna búzát kötöttünk le, de több lesz. Már a szabad téren is megkezdtük a tárolást... A silók kapacitása 40 000 tonna, s hétfőig 38 000 tonnát az üzem kapuin átvittek. Ahogy hírlik, a járásban az aratás jó 75-80 százalékos készültségi fokon áll, s ha a jó idő ma­rad — ezért áhítoznak a hely­beliek —, akkor a bét közepén- végén leállhatnak a kombáj­nok. — A nagy mennyiségre való tekintettel kint a gazdaságok­nál is élünk a bértárolás lehe. — Keverni kellene más sze­nekkel — mondja dr. Gellért Ferenc. — Ezt a tanácsot tud­juk adni, azzal együtt, hogy tudjuk: nem mindenki kazán­jába felel meg a rostasűrűség miatt a mogyorószén. Ajánljuk a darabos szenet, ennek is megközelítőleg azonos a fűtő­értéke a diószénével. — A rossz nyelvek szerint elő­jegyzésre, egyéb kiskapun át hozzá lehet jutni a diószénhez is. — Ezt valóban a rossz nyelvek mondhatják csak. Utoljára 16- án érkezett hozzánk egy szál­lítmány, 500 mázsa, ezt mind­járt tovább is adtuk más tele­peinknek. Az előjegyzésről meg csak annyit: nem teheTém, hogy felírom az emberek nevét és a későbbiekben is csak az ígére­tet kapják: majd lesz,.legyenek türelmesek. M. A. az átlagosnál magasabb bér­szinten kívül a képzési rend­szer további előnye, hogy a végzettek a Mecseki Szénbá­nyák támogatásával a Pécsi Vegyipari Gépészeti Szakkö­zépiskola idén induló kétéves aknászképző szakán techni­kusi képesítést, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men pedig bányamérnöki ok. levelet is szerezhetnek ké­sőbb. A komlói 501. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ok­tóber elsejéig folyamatosan fogadja a jelentkezőket, 3 a Mecseki Szénbányák pécsi központjában vagy a komlói tanbányaüzemben is útbaiga- zítást kaphatnak az érdeklő­dők. Az iskola két elsőéves osztály indítására is felké­szült, s az ország más vidé­keiről érkező érettségizett vá­jártanulókat diákszálláson helyezik el. raktárak tőségével — tájékoztat Csep- reghy Ferenc. — Most, hogy felemelték a tárolási díjakat, ez jól is jön a gazdaságoknak. Az exporttal egyelőre vára­kozó állásponton vannak: a búza világpiaci ára erősen zu­hanóban. Mind a vevők, mind az eladók az ár beállását vár­ják. így csak a korábban le­szerződött tételek indulnak út­nak. Úgy mondják, hogy az idén nagyon jól bejöttek a marton- vásári fajták, az MV-4-es, MV—8-as — az eső előtt 83—84- es hektolitersúllyal is hoztak (!) —, a GK Szeged és a Baranjka is jól fizetett. A mohácsi üzem 95 százalékban étkezési búzát vesz át. Kollár István a lippói szövet­kezet átadója. Ő már elmond­hatja: nem sokáig kell itt ül­nie, a mohácsi malomportán. A gazdaság befejezte az ara­tást, s már a színekből szállít­ják át a termést. — Hasonló a termés, mint ta­valy; 6,5 tonna az átlag. — mondja. — A gépek átmentek Kovácshidára, segíteni. Az esőről — ami némileg rontotta a búzák hektolitersú­lyát — így vélekedik: Amit itt elvesztettünk, az kétszeresen bejön majd a kapásoknál. Olyan szép a kukorica, hogy ilyet már régen nem láttam . . . Hímesházáról Zsivko Milán hasonlókat mond: 2510 tonnát már átadtak a felvásárlónak, s amolyan 75 százalékon állnak az aratással. Volt egy szeren­csés balesetük is: egy kom­bájnjuk felborult, de a gép ve­zetőjének nem történt baja. Pedig a fülke úgy összenyomó­dott, hogy egy zsák búza se fért volna el benne. öröm volt hallani: Mohács térségében nem ritka a 6 ton­nán felüli átlag, s kisebb zök­kenőkkel, de simán folyik a be­takarítás. Kozma Ferenc ÍÍÍi|ii|Í liÄiil Oktatófilm Amiről említést kívánok tenni, eredetileg nem oktatófilmnek, hanem kifejezetten szórakozta­tó filmnek készült, sőt egy ked­ves, népszerű német színész ju­talomjátékának ugyanakkor. Heinz Rühmannak hívják ezt a kissé gyermeteg alkatú, alig öre­gedő, félénk, csaknem bocsánat­kérő mosolyú színészt, aki — ír­ják, tehát el kell hinnünk — most nyolcvan éves. A szóban forgó film a három kis jelenet egyike, a televízió vasárnap mutatta be. Rühmann az első jelenetben egy kiskereskedőt alakít, aki negyven éve van a pályán, és egy alkalommal el­ad egy zenélődobozt, aminek rossz a címkéje. A címke sze­rint ugyanis a doboznák a Ma- nócska az erdőben kezdetű gyermekdalt kellene megszólal­tatnia, de nem azt teszi. A ve­vő, egy kislány ragaszkodik a Manócskához. A kereskedő — na nem mondom, hogy azon­nal, eleinte még felhívja a kis­lány figyelmét a készletben ta­lálható dalok szépségeire — ne- kiáíl beszerezni a szóban forgó zenedobozt, összekötve azzal a céllal, hogy a gyártók figyel­mét felhívja a rossz címkézés helytelenségére. Ezen az útján a kereskedő , nem találkozik osztatlan lelkesedéssel, sőt hogy pontosabbak legyünk, a mammutcég vezetője kirúgja a pár márkás vacakért lármázó kiskereskedőt. Ekkor azonban ő szigorú kioktatásban részesíti a magáról megfeledkezett nagy- kereskedőt. s miközben kalap­ját, ernyőjét magához veszi, megfellebbezhetetlen igazságo­kat mond a kereskedelem cél­járól és feladatairól. Azt mond-, ja például: a kereskedő a ve­vőért van. A kereskedőnek igenis ki kell elégítenie a vevő igényeit. A kereskedőnek óvnia kell a hírnevét, tisztességét, ami azt is magában foglalja, hogy nem adunk el olyan árut, aminek félrevezető a címkéje. A minőség és . az udvariasság, az előzékenység és a „szolgá­lat” a kereskedelem alfája és ómegája, s az elveket követke­zetesen be kell tartani, még akkor is, ha egy ilyen „pitiá­ner" Manócska' nem Manócska kérdésről van szó. Tanításai — ez egyébként még a film lé­nyegéhez tartozik — termékeny talajra hullanak a nagykereske­dő lelkében, aki a nagyraktár­ból kiásott, a Manócska az er­dőben kezdetű dalt tartalmazó zenélődobozzal maga keresi fel c méltóságteljes kiskereske­dőt. Mármost miért tartom én ezt a kedves kis történetet született oktatófilmnek? Egyszerű a vá­lasz: a tapasztalat azt mutatja, hogy betölthetne ilyen felada­tot. Nemrégiben egy fiatal ke­reskedőtanonc (nálunk per­sze), bevallotta, hogy az isko­lában nem tanulnak olyan tár- gyat, aminek bármilyen formá­ban a vevő lenne a tárgya. Nem tudom, nem ellenőriztem, lehet, hogy ez a szó: vevő mégiscsak felbukkan valahol a tananyagban, csak ez a szó­ban forgó fiatal nem vette ész­re. Maga a szó nem lehet szá­mára teljesen ismeretlen, majd c gyakorlatban úgyis megta­nulja: a vevő az a kellemetlen ráadás, ami a szakmával saj­nos vele jár. Vevő nélkül a bol­tot nem kéne annyit takarítani, az áruk szép rendben ott ma­radnának a polcokon, nem len­nének folyton összetúrva. A ve­vő az, aki miatt nem lehet vé­gigmesélni, mi történt a szom­bat esti diszkóban, mert a vevő belebeszél és követelőzik. Jó rendben van, a vevő pénze nélkülözhetetlen a végered­ményhez, de ha a vevő pénzé­hez hozzá lehetne jutni úgy, hogy magát a vevőt kiiktassuk — az élet kellemesebb lenne. Ez az alapállás kétségkívül különbözik a Rühmann által ki­fejtettektől. Igaz, ő, mint mond­ta, negyven éve kereskedik. És ismerjük ugye a klasszikus ado­mát, hogy miért olyan szép az angol lordék gyepje? Én is nyí­rom és öntözöm, mondja a kül­földi, ja, de én már háromszáz éve, mondja a lord. H. E. Eszperantista természet- barátok találkozója v.'.r.'TTTT-i'T-c Diószéncsata H. J. Uszályra rakják a búzát a mohácsi kikötőben

Next

/
Thumbnails
Contents