Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-12 / 159. szám
dr. Schuitheisz Emii Szombati interjú egészségügyi miniszterrel Egészségpolitika és társadalom A lakosság egészségvédelme, az egészségügyi hálózat munkája mindinkább a társadalom érdeklődésének középpontjába kerül. Állampolgáraink egyetlen szolgáltatással szemben sem támasztanak olyan magas igényeket, mint az egészségügy! ellátással szemben. Az orvos és a beteg kapcsolatának, az ellátás színvonalának hangulatteremtő szerepe van a közvéleményben. Az egészségügyi kormányzat munkáját milyen mértékben határozza meg ez a fokozott érdeklődés? Dr. Schuitheisz Emil egészségügyi miniszterrel készített interjúnkban ezzel a kérdéssel kezdtük a beszélgetést. — Az utóbbi időben valóban megnövekedett a lakosság érdeklődése az egészségügyi tudományok és az egészségügyi ellátás minden része, ága és alágazata iránt. Ez az érdeklődés azért is rendkívül fontos, mert igen nagy a jelentősége annak, hogy a lakosság, a társadalom az egészségüggyel együtt dolgozzék. Magyarországon az egészségpolitika a társadalompolitika integráns része, és ezért is tartjuk fontosnak ezt a megnövekedett érdeklődést. Természetesen ezzel az érdeklődéssel együttiáró jogos kívánságnak a kielégítésére nagyon sok új dolog bejelentésével nem szolgálhat a tárca. Eaészséqpolitikánk nem rövid távú politika, hanem olyan hosszú időt felölelő program, amelynek egyes eredményeit aránylag rövid idő alatt regisztrálhatjuk ugyan, de magát az egészségpolitikát évtizedekre tervezzük. Ezt az egészségpolitikát nem feledkezvé el természetesen a gondokról sem — azok az eredmények igazolták, amelyek az elképzelések következetes, tervszerű végrehajtása nyomán születhettek meg. Sokat beszéltünk a betegségek sorrendjéről, a' megbetegedések alakulásának számsze- rűségéről, elsődlegességéről. Közismert, hogy a szív- és vérkeringési betegségek állnak az első helyen, és a daganatos megbetegedések mellett a külső tényezők által bekövetkezett — sérülések, balesetek, öngyilkosság - halálozások száma is magas. Ezenkívül jelentős a légzőszervi, mozgásszervi megbetegedések aránya. Azt egyikünk sem várta, hogy a daganatos vagy a szív-, illetve keringési betegségeknek a számát egy év alatt látványosan csökkenteni tudjuk. Mindez hosszú, kitartó munkát, a tudomány előrehaladását, sok emberi munkát, anyagi felhasználást igényel. Hosszú évek óta beszélünk arról is, milyen magas Maavarorszáaon a csecsemőhalandóság. Ezt mondtuk akkor is, amikor 32—42 ezrelék fölött volt, és boldogok voltunk, amikor 32 ezrelék alá sikerült szorítanunk, ma pedig már 20,8 ezreléknél tartunk. Ezzel sem lehetünk elégedettek, hiszen az európai középátlagot sem értük el, de önmagunkhoz képest ez nagy eredmény. Az egészségpolitikánknak, társadalompolitikánknak, ezen belül családpolitikánknak elszakíthatatlan része a gyermekgondozási segély. Az elsők között vezettük be Európában. Többször változtattuk, továbbfejlesztettük. A közelmúltban bevezetett módosítással az igénybevevők jogosultsági körét terjesztettük ki, s az igényeket figyelembe véve megszüntettünk néhány kötöttséget. így a kismamák részfoglalkoztatásának lehetőségét, vagy az apák gyes-jogosultságát. — A hazai szívsebészet eredményei és fejlesztése szintén a lakosság érdeklődésének a középpontjában áll. Hogyan alakulnak a magyar szívsebészet lehetőségei, hiszen közismert, hogy ma még sokan várakoznak szívműtétre? — A szívbetegek gyógyítása — a cardiológiai program — nem elsősorban a szívsebészet kérdése, hanem a szívbetegek korai felkutatását, az ilyen betegségre hajlamosak, a kiszűrtek megfeleiő gondozását és ellátását jelenti. Lényeges változás van a szívműtét-javallatoknál is. A megelőző munka eredményeként megfigyelhető, hogy jóval kevesebb az olyan szívműtét, amelyet a gyermekkori láz maradványai indikálnak, inkább előtérbe kerültek az időskorú koszorúér-megbetegedéssel kapcsolatos szívműtétek. Ezekre felkészültek a magyar szívsebészek; és egyre több az ilyen beavatkozás. Egyébként a múlt évben 1200- nál több szívműtét volt az országban. A felkészülés eredményeként pedig megteremtettük azt a lehetőséget, hogy 4—500 szívfejlődési rendellenességgel született gyermeket tudunk megoperálni évente. (Körülbelül 1200 csecsemő születik szívfejlődési rendellenességgel, ezeknek körülbelül a fele sajnos nem m üthető, mert egyéb fejlődési .endellenességük is van.) Amíg nem volt lehetőség csecsemőkori szívműtétekre, évente .400 csecsemőt veszítettünk.el. Most időben kivizsgálásra és műtétre kerülnek ezek a gyermekek. Budapesten a Tűzoltó utcában a II. Gyermek- klinikán és Szegeden végzik ezeket az operációkat. Ebben az ötéves tervben igen jelentős összegeket költünk a különböző célprogramokhoz szükséges eszközök és felszerelések beszerzésére. Általában a szívműtétekkel és az azt megelőző vizsgálatokkal kapcsolatos berendezések igen drágák. Nem egy értéke meghaladja a 30 millió forintot Ezért központilag irányítjuk e központok műszerezését. Az Érsebészeti Intézetben most szer relnek fel egy új műtét előtti vizsgáló készüléket, a felújított készülék Debrecenbe kerül. Jelenleg tehát nem az a gond, hogy valaki azért nem jut el a szívműtétig, mert a műtéttel kapcsolatos kivizsgálás gép hiányában nem végezhető el. A gond abból adódik, hogy a műtéti kapacitás miatt kell várakozni. Jelenleg 1000— 1200 kivizsgált beteg vár műtétre. Arra törekszünk, hogy csökkentsük a várakozás idejét, ehhez azonban az anyagi feltételek mellett a szellemi kapacitást, az e területen dolgozó speciális szakemberek számát is növelni kell. — A daganatos megbetegedések terápiás ellátásában várhatá-e a közeljövőben változás? Terveznek-e lejlesztést, milyen újabb gépi eszközök bevetése várható? — Budapesten a Weil Emil kórház sugárterápiás intézetében új kobaltágyút állítottak be, s a régit is felújítják, ösz- szesen három készülék lesz az eddigi egy helyett. Az Onkológiai Intézet lineáris gyorsító készüléket kap, amely a legkorszerűbb sugárterápiás lehetőséget biztosítja. A szegedi régióban eddig nem volt lehetőség sugárterápiára, ezért odatelepítettünk egy megfelelő készüléket. Debrecenben és Pécsett pedig a meglevő sugárforrás megduplázódik. — Mennyire felkészültek ezek a regionális központok a mű- vese-program végrehajtására? — Két központból hiányzott eddig művese-állomás, Szombathelyen és Győrben. Mindkét régióban rövidesen megszűnik ez a gond; a készülékeket már szerelik, s ezzel a többi központhoz hasonlóan Győrben és Szombathelyen a progresszív betegellátás e hiányzó láncszemét pótoljuk. — A terhesgondozásról — népesedéspolitikánk szellemében — az egészséges utódok érdekében gyakorta esik szó. Az egészségügyi kormányzat törekvései a mainál egy humánusabb terhesgondozást jeleznek; a gyermeket váró anya és a vele foglalkozó egészségügyi szakdolgozó komplex kapcsolatát szorgalmazzák. A mechanikus találkozások helyett valóban olyan orvos-terhes, illetve védőnő—terhes találkozásokat ígérnek, várnak el ezek a tervek, amilyen az alapellátásban a körzeti orvos és betege között már-már általános jelenséggé válik. — Ez valóban nem anyagi kérdés, hanem elsősorban szervezési, tervezési és mindenekelőtt hivatásbeli felelősséget vár az egészségügyi dolgozóktól. Sajnos maguk a terhesek sem mindig állítják életmódjukat születendő gyermekük szolgálatába. A magasabb szintű terhes- gondozásra már igen jó sémák alakultak ki az elmúlt évek alatt az ország jó néhány régió- jóban. Egy-egy szüjész-szakor- vos egy területet lát el, ő végzi el a család- és nővédelmi feladatokat, akkor találkozik az anyával, amikor az még csak az első terhességi vizsgálatra érkezik a rendelésre, de ő találkozik akkor is vele, amikor az a 9 hónap végén a kórházba kerül. A másik törekvésünk, hogy fejlesszük a szűrővizsgálatokat a terhességi idő alatt. Már több olyan szűrővizsgálatot rendszeresítettünk, amely eredményeket hozott. így például Tolna, Baranya, Zala megyében értek el jelentős sikereket a terhesek anyagcsere szűrésében. A kiemelt célprogramok között szerepel az ultrahangos magzatvizsgálat. A cél az, hogy általánossá váljék ez a diagnosztikai eljárás, ahol valóban szükség van rá — minden esetben el is végezzék. Természetesen a lakosság együttműködése nélkülözhetetlen elképzeléseink megvalósításában. — A szívbetegek, a daganatos elváltozások gyógyításának, a terhesgondozás nagy kérdésköre után, kérem, szóljon a külső tényezők okozta sérülések ellátására tervezett vagy már megvalósulóban lévő legújabb célkitűzésekről. A jobb traumatológiai ellátás érdekében tervezzük azt is, hogy Budapesten nem egy, hanem két helyen legyen egyidő- ben a járóbetegek számára traumatológiai ügyelet. Általában a baleseti ellátás — az ágy, a műszerezettség, a műtő, és a szakemberek tekintetében országosan megoldott. Gond azonban a balesetesek utógondozása, rehabilitációjának meggyorsítása. Tehát a jelenleg folyó fejlesztéseken túl nem új traumatológiai osztályokat kell a jövőben létesítenünk, hanem — meggyorsítani a beteg mozgását a traumatológiai osztályról az utógondozókba. Mór most foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a VII. ötéves tervben rehabilitációs ágyakat hozunk létre. Saiátos, de jelentős feladatot jelent az öngyilkosok egészségügyi gondozása. A Korányi utcai kórházban korszerű pszichiátriai központot teremtünk azok ellátására, akik életük krízishelyzetében az ön- gyilkosságot tartották egyedüli megoldásnak. Hogy mit tehet és mit kell tennie az egészségügynek a társadalom e válságba jutott csoportjának megmentésére, erről nemréqiben programot fogadtunk eh hiszen ez sokoldalú, elsősorban megelőző munkát igényel. Légrády Eszter Az új tanév munkarendjéről A Művelődési Minisztérium közzétette az 1982—83-as tanév munkarendjére vonatkozó utasítását, amely az óvodákban, az alsó- és a, középfokú nevelési-oktatási intézményekben, továbbá az állami zeneiskolákban szabályozza az oktatómunkával kapcsolatos kérdéseket. Eszerint idén az általános iskolákban és a középfokú tanintézetekben augusztus 30-án, az első tanítási nappal kezdődik meg az új tanév. A tanévnyitó ünnepélyt — a nevelőtestületek döntése alapján — az első tanítási napot megelőzően, 28-án vagy 29-én, illetve a 30-i munkakezdés reggelén lehet megtartani. Az első félév 1983. január 30-ig tart, az utolsó tanítási nap január 28-ra esik. A diákok és szüleik február 4-én kapják meg az addigi munka minősítését tartalmazó értesítést. Az utolsó tanítási nap az alsófokú oktatási intézményekben, a középiskolák 1—3. osztályaiban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szakiskolák 1—2. osztályaiban 1983. június 17-én lesz. A szakmunkásképző intézetekben — az utolsó évfolyamok kivételével — június 10-ig tart a szorgalmi időszak A végzős kör zépiskolások, illetve egészségügyi szakiskolások 1983. május 13-ig, a szakmunkás- képző intézetek végzős növendékei május 27-ig, a nemzetiségi gimnáziumok negyedikes tanulói pedig május 12-ig járnak iskolába. A téli szünet 1982. december 23-tól 1983. január 3-ig tart, s 4-én folytatódik a tanítás. A tavaszi szünet első napja április 5-e, az utolsó pedig április 8-a lesz. Azt, hogy az új tanévtől általánossá váló heti ötnapos tanítási munkarendben is maradéktalanul teljesíthessék a nevelési-oktatási tervekben előírt feladatokat az iskolák, elsősorban jobb szervezéssel, a tanórák tartalmasabb kihasználásával kell elérniük, így az év közi vakációkra, s a különböző célokra — honvédelmi napra, kirándulásokra, üzemlátogatásokra, pedagógus-továbbképzésre — fordítható idő a korábbihoz képest csak kismértékben rövidül meg. Az érettségi írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimnáziumokban május 13-án, a többi gimnáziumban és szakközép- iskolában május 16-án, az esti és a levelező tagozatokon pedig május 30-án kezdődnek. A közös érettségifelvételi dolgozatokat május 23-tól írják a diákok. A szakmunkásvizsgákra június 16-tól, illetve a középiskolát végzettek számára indított másfél éves tanfolyamok zárásaként február 17-től kerül sor. EStliaiiegír cigánytelep Bogod mindszentnél eltűnik egy putritanya Erb János felvétele Viskók helyett tiúzatenger CD ogádmindszentről Vajszló felé haladva a falu határában ^ gyakran megtorpantak a nyugati turisták gépkocsijai, és előkerültek a fényképezőgépek. Az otthoni fotóalbum néhány „egzotikus" képpel gyarapodott a magyarországi túra, vagy éppen rokonlátogatás emlékeként: „ilyen ma egy cigánytelep Dél- Baranyában, agyaggal, vályoggal kőrbetapasztott favázas putri, náddal-sással befedve. Modernebb változatban a tetőt széltől cibált nylonfólia borítja.”. Ha csak a legenyhébb előítéletet feltételezzük, a bogád- mindszenti cigánytelep a vajsz- lói út mentén a nyugati turisták számára néprajzi kuriózum volt, a helybelieknek viszont nemcsak a nemzeti hiúságon sebet ütő keserű látványosság, hanem a cigányság társadalmi beilleszkedését puszta létével is megnehezítő öröksége egy elfogadhatatlan életformának. Pedig ennek a problémának a megoldása Bogádmindszenten különösen fontos volt és lesz is talán még egy darabig: a község közigazgatási területén (ide tartozik Ózdfalu és Hegyszentmár- ton is) élő 1276 lakosból 346 cigány. A bogádmindszenti tanács a hetvenes évék elején a cigánylakosság beilleszkedését meggyorsító akcióba kezdett. A turisták fényképei persze nem örökítették meg, hogy évről évre a cigánytelep 37 viskója közül egyre több tűnik el: a maradék is elég volt a rácsodál- kozáshoz. Idén május végén aztán végre készülhetett egy olyan fotó is, amely a falu életének történelmi pillanatát örökíthette meg: a cigánytelep utolsó putriját dönti le és tolja el egy dózer. Az utóbbi tíz év alatt a cigánytelepi családok rendes körülmények közé kerültek: beköltöztek a községekbe. — Kezdetben nagyon nehéz volt megküzdeni az ellenállásukkal, a megszokott életformájukhoz való ragaszkodással — meséli Lakatos Gyula, aki 1971 óta tanácselnök Bogádmindszenten. — Döntő volt, hogy sikerült felkeltenünk az igényeiket egy más, a fejlődésüket biztosító életforma iránt. A jószándék végül is mindkét részről megvolt: a tanács felújított házakat adott, sőt nyolc újat is építtetett a cigánytelepieknek, ők pedig — legalább is túlnyomó többségük — munkájukkal bizonyítottak. Ma már a 69 cigánycsaládunk mindegyikében legalább a családfőnek állandó munkaviszonya van. Becsülettel és megbecsültén dolgoznak a termelőszövetkezetben, illetve a Szentlőrinci Állami Gazdaság telephelyén. Jól is keresnek, nem egy közülük szakmunkás már, milliós értékű gépeket kezel, s akad olyan egykori cigánytelepi is, akiből agrármérnök, pedagógus, katonatiszt lett. A már régebben a községbe települtek a házuk vételárának utolsó részleteit fizetik már, s ezeket a lakásokat közülük jó néhányon saját erőből és tanácsi támogatással tovább bővítették. A falu szélén új, nagy családi házak is épültek az utóbbi években: természetesen fürdőszobával, s a háztetőkön tv-antenna. Hogy megtalálták-e a számításukat, hogyan érzik magukat ebben az új életformában a volt cigánytelepi családok? — erre Bogádmindszenten annyira magától értetődő a válasz, hogy nemcsak felesleges, de sértés is lenne megkérdezni. Helyzetük azonos a falu többi családjáéval: azonosak a jogok, de azonosak a velük szemben támasztott követelmények is. Ennek a kettőnek együtt kell járnia, ha az előítéleteket és ‘a megkülönböztetéseket ki akarjuk gyomlálni a társadalmi tudatból. Az egykori cigánytelep területe nem marad parlagon: a 17 hektárnyi földdarabot a tanács átadta a bogádmindszenti termelőszövetkezetnek. Most a Sellyéi Vízgazdálkodási Társulás erőgépei dolqoznak itt. A dózerek, szkréperek 30 000 köbméter földet mozgatnak meg: eltüntetik a 4 méteres szintkülönbséget a terület két széle között. Az alacsonyabban fekvő részekre is humuszban gazdag, kitűnő termőtalaj kerül. A melioráció során ezt még meszezik és trágyázzák. A talajjavítás a termelőszövetkezetnek 609 000 forintjába kerül, ami csak 12 éven belül térül meg. „Nem szabad veszni hagyni egyetlen hektár földet sem. Körzetünkben 290 hektár olyan terület van, amely talajjavítást igényel" — mondja Keszü Lajos, a termelőszövetkezet elnöke. A május véqén kezdődött meliorációs munkát néqy-öt hét alatt végzi el a Sellyéi Vízgazdálkodási Társulás az egykori bogádmindszenti cigánytelep helyén. Azután kölest vetnek ebbe a földbe, hogy már idén se maradjon parlagon. Jövőre pedig búzatenger hullámzik majd a rossz emlékű viskók helyén. D. I. HÉTVÉGE 3.
