Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-11 / 158. szám

1982. június 11., péntek Dunántúli napló 5 Szociális szervezők a fogyatékos fiatalokért zociólis szervező — ma még nem közismert fogalom. A Budapesti Gyógypedagógiai Főiskolán néhány éve kezdték meg a szociális szervezők képzését: az itt végzett szakemberek magas szinten képzettek a rehabilitáció­ra szorulók szociális problémáinak megoldásában, a munka­közvetítő feladatokon, a szociális segélyek ügyintézésén túl­menően egészségügyi képzettséggel is rendelkeznek. Magyar- országon számuk ma még igen kevés, s többségük az egész­ségügy valamilyen más területén keres állást. Pedig első­sorban az üzemekben, a területi szociális gondozás terén lenne munkájukra nagy szükség. A POTE adott otthont teg­nap az országban dolgozó szo­ciális gondozók, gyógypedagó­giai szakemberek kerekasztal- konferenciójának, amelyet a MAGYE (Magyar Gyógypeda­gógiai Egyesület) Szociális Szervezői Szakosztályának fog­lalkoztatási munkabizottsága, valamint a Pécs városi Tanács egészségügyi osztálya rende­zett. A vitát dr. Szitás! Anna, az orvostudományok kandidátu­sa, a városi tanács egészség- ügyi osztályának vezetője, egy­ben a foglalkoztatási munkabi­zottság titkára vezette. A kon­ferenciát dr. Gábor József, a MAGYE Szociális Szervezői Szakosztályának titkára nyitotta meg. Hogy mennyire fontos a szo­ciális szervezők munkája? A vi­tában is kiderült, a hazai fog­lalkoztatási rehabilitáció, az utógondozás ügye az útkeresés szintjén áll: nincsenek pontos felméréseink a rászorulók szá­máról, igényeiről, hiányos, vagy néhány területen egyáltalán nincs központi útmutatás. Nagy szükség van tehát a jól képzett szervezőkre, akik koordinálják e széles körű munkában részt ve­vők tevékenységét. S ezt még egy fontos dolog alátámasztja: Kemény Ferenc, a Gyógypeda­gógiai Főiskola docense mond­ta el, hogy hazánkban a 18 éven aluli fiatalok (számuk kö­rülbelül két és fél millió) 8—10 százaléka szorul valamilyen szinten a rehabilitációra. Pécsett jelentős eredmények születtek az elmúlt években, ta­lán ezért is rendezte meg az egyesület itt az országos érte­kezletet. Létrejött a foglalkoz­tatási rehabilitáció két bázisa, a Fiatalok Napközi Foglalkoz­tató Intézete és fa Tüzér utcai Szociális Foglalkoztató. A fia­talok negyvenszemélyes foglal­koztató intézetének ma huszon­két dolgozója van, a rendsze­res munka és kereseti lehető­ség mellett a klubfoglalkozá­sok alkalmával mindennapos elfoglaltságot is biztosít. Óriá­si segítség ez a fogyatékos gyerekeket gondozó családok­nak. A Szociális Foglalkoztató tavaly két és fp\ millió forintos nyereséggel zárta az évet, 162- en dolgoznak itt, és 90-en vál­lalnak bedolgozói munkát. Egy új munkacsarnok megépítésével szeretnék átképző központtá fejleszteni a Szociális Foglal­koztatót. Bár mindkét intéz­mény mindössze kétéves múlt­ra tekint vissza, a szakembe­rek véleménye az, hogy fontos szerepet töltenek be az itt dol­gozók önálló életkörülményei­nek megteremtésében, beillesz­kedésében. Sokszor elmondtuk már, ez ideig nem sok eredménnyel, milyen fontos feladataik van­nak az üzemeknek a rehabili­tációs munkahelyek megterem­tésében. A tegnapi konferencia is ezt határozta meg a követ­kező feladatként: bevonni az üzemeket, vállalatokat a szo­ciális foglalkoztatás, az utó­gondozás munkájába. G. M. Tízszer több termés Zöleségtorony, virágoszlop A hajdúhadházi Bocskai Ter­melőszövetkezet egyik fóliahá- zában különleges látvány fo­gadja a látogatókat: másfél méter magas, 30—40 centi át­mérőjű fóliahengerek oldalán hoznak termést a zöldségfélék, pompáznak a virágok, az egyikben paradicsom, a má­sikban paprika, földieper, sa­láta, portulácska és más, leve­lükkel díszítő növények. Készí­tettek néhány vegyes telepítésű hengert is. A „torony” alsó ré­szén zöldhagyma, egy kicsit feljebb saláta, petrezselyem, majd paprika, sóska és kara­lábé díszük. A fóliahenger ol­dalán a növény nagyságától függően kell sűrűbbre vagy ritkábbra vágni a nyílásokat, ide ültetni a palántákat, vagy a magvakat. Felülről kell lo­csolni, de azt sem túl sűrűn, mert az a keverék-tápanyag — amit kertészetükben kísérletez­tek ki és állítottak össze — so­káig tartja a nedvességet. A községi tanács elnöke és a szövetkezet szakemberei kí­sérletezték ki az új termesztési eljárást, miáltal a számítások szerint egy adott területről — oszlopban termelve — tízszer több zöldséget lehet betakarí­tani, mint a szántóföldi táblák­ról, kerti parcellákról. Központi ünnepség Szigetváron Építők napja, 1982 A hagyományoknak megfe­lelően ebben az évben is meg­ünnepeljük az építők napját, amelyet június 13-án, vasár­nap tartanak. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete Baranya megyei Bi­zottsága tegnap délelőtt ün­nepi megemlékezést tartott, ahol Kiss József, az építők szakszervezete megyei titkára jutalmakat adott át a társa­dalmi aktíváknak. * Az építők napja központi ün­nepséget Szigetváron, a Zrínyi várban és környékén rendezik, június 13-án. A tartalmas prog­ramban lesz lovas bemutató, öregfiúk labdarúgó-mérkőzés, fellép a dunaszekcsői népi együttes, a Madrigál kórus, a Carbon kórus és bemutatót tart az MHSZ modellező szakosz­tálya. Beremenden a hagyomá­nyokhoz hűen nyugdíjas-talál­kozó előzi meg az ünnepség- sorozatot. Június 12-én pedig a beremendi öregfiúk a Bu- hapesti Honvéd veteránjaival mérik össze erejüket a futball- pályán. ünnepi gyűlés nyitja majd meg az építők napját június 13-án a beremendi filmszínházban. Ezután juniá- list rendeznek a beremendi sportpályán. A Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat június 12-én, szombaton, a Verseny utcai te­lepen egész napos sportverse­nyeket rendez. A Zsolnay Por­celángyárban ma délután ün­nepséget tartanak, amely után kulturális műsor és sportvetél­kedő lesz. * Az országszerte megtartan­dó építők napja ünnepségen megyénk építőipari vállalatai­nál most adják át a miniszteri kitüntetéseket és a vállalati ju­talmakat. A vállalatok meghív­ják nyugdíjasaikat az ünnep­ségekre. Általában tartalmas kulturális programot és tömeg­sport-vetélkedőket rendeznek. Az ünnepségek estjén baráti, családi vacsorát, összejövetelt tartanak. Magyarok, öregek, pedagógusok Felvételünk a Kiből lesz pedagógus? című film egyik helyszínén készült A két éve végzett an­gol szakosok egyik társuk szüleinek lakásán gyűltek össze, és éppen Hárságyi Margit riporter kérdéseire válaszolnak. Új riportfilmek készülnek a pécsi tv-stúdióban öregek szerelme, Magyarok a Mura mentén, Kiből lesz pe­dagógus? — a Magyar Televí­zió Pécsi Körzeti és Nemzeti­ségi Stúdiójának munkatársai egyebek mellett e három témá­ban forgattak legutóbb, Bük­köséi László szerkesztő-rendező irányításával Két idős, szociális otthonban élő házaspárral készült beszél­getés az öregek szerelme cí­mű filmben. Az egyik néni és bácsi az otthonban kötött há­zasságot, s most, anyagi hely­zetüktől független boldogság­ban élnek. A felvételt, melynek riportere Hárságyi Margit, ope­ratőre Pálfi István volt, még ez évben bemutatják. Szlovéniában készült színes dokumentumaim vágási mun­kálatait is az elmúlt napokban kezdték. Lendva és Muraszom­bat környékén mintegy tízezer magyar anyanyelvű ember él. Világviszonylatban is figyelem­re méltó nemzetiségi jogaikról és lehetőségeikről, mindenna­pi életűikről szól a film, mely­nek operatőre Bárány György volt. A Kiből lesz pedagógus? cí­mű film egy részletét kedden forgatták. A beszélgetés részt­vevői a két éve a Pécsi Tanár­képző Főiskola magyar—angol szakán végzett fiatalok voltak. Közülük senki sem dolgozik szakképzettségének megfelelő helyen. Angolt (intézményes ke­retek között) csak ketten ta­níthatnak, míg nagyobb ré­szük nem is a tanári pályán he­lyezkedett el. A filmben meg­szólaló többi szereplő a felvé­teli rendszerrel, a vidéki ta­nárok helyzetével és a jelen­legi kétszakos képzés buktatói­val foglalkozik. (Operatőr: Pál­fi István, riporter: Hárságyi Margit). Bozsik L. TERVEZÉS. ELŐKÉSZÍTÉS, GYÁRTÁS A hazai járműipari részegy­ség és késztermékgyártó válla­latoknál fokozatosan bevezetik a minőségellenőrzés olyan kor­szerű rendszereit, amelyeknél az ellenőrzés kiterjed a terve­zés, a technológia, gyártás-elő­készítés és a termelés minden fontosabb mozzanatára. Arra törekednek, hogy az ellenőrzés folyamatossá tétele, kiterjeszté­se révén a munkapadoknál és a tervezőasztaloknál minden feltételt megteremtsenek a kí­vánt minőségű termékek gyár­tásához. A minőség már elért szintjé­nek megtartása, illetve fokoza­tos javítása a közúti járműipar versenyképességének alapvető feltétele. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár termékeinek mintegy 90 százalékát expor­tálja. Jelenleg már a világ út­jain közlekedő minden 5. autó­busz magyar gyártmányú. A ki­vitel csak úgy válhatott ilyen Minőségjavítás a járműiparban jelentőssé, hogy rendszeresen javították a termékek minősé­gét. A vállalatnál az ellenőrzés­sel foglalkozó szakemberek bé­rének mintegy 20 százalékát a gyártmányok minőségétől tet­ték függővé. A Csepel Autógyárban azo­kon a termelőhelyeken, ahol különböző közúti járműipari fő­egységeket készítenek, több mérőhelyes ellenőrzési rend­szert vezettek be, amely lehe­tővé teszi a hibás munkadarab korai észlelését. Még mindig nagy gondot okoz azonban a vállalathoz érkező alkatrészek, illetve különböző vásárolt anya­gok minőségének az ellenőrzé­se. Egy felmérés szerint a se­lejt 40 százalékát az ilyen ter­mékek hibája okozza. Ezt felis­merve szigorították az úgyneve­zett idegen anyagok átvételét. A beérkezett termékeket, első­sorban új anyagokat, gyártmá­nyokat rendszeresen tesztelik. Az elkövetkező években 12-mil­lió forintot költenek különböző, úgynevezett célvizsgáló beren­dezések vásárlására és üzem­be állítására. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban olyan komplex rendszert alakítottak ki, amely­ben a tervezés, az előkészítés és a gyártás minden lényeges döntési pontjánál ellenőrzik a minőséget. A hatékony ügyvi­teli rendszer lehetővé teszi, hogy az eltérésekről, a rendel­lenességekről időben értesülje­nek a beavatkozásra jogosult vezetők. Az egész szervezetet minőségbiztosítási igazgató irá­nyítja. A Veszprémi Bakony Művek­nél is jelentős erőfeszítéseket tesznek az átfogó minőségel­lenőrzési rendszer kialakítása és működtetése érdekében. Gondot fordítanak a felhaszná­lók tapasztalatainak gyűjtésére és hasznosítására is. Nemcsak külföldi szakemberek vélemé­nyét kérik ki, hanem a hazai felhasználókét is. A Főtaxi pél­dául — ahol zömében a Bakony Műveknél készített gyújtásel­osztókkal, gyújtáskapcsolókkal, feszültségszabályozókkal fel­szerelt Lada gépkocsikat hasz­nálnak —, a vállalatnak rend­szeresen megküldi e berende­zések üzemeltetési informá­cióit. Borsókombájn - magyar-szovjet kooperációban Új tipusú, önjáró zöld­borsóbetakaritó-kombájn két mintapéldánya készült el a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál. A csaknem tíz méter hosszú, három és fél méter magas berendezés legfontosabb részei, így a meghajtó motorja, vala­mint a szedőkészüléket a talajviszonyokhoz igazító hidraulikus vezérlő beren­dezés, továbbá a forma- tervezett, csupaüveg veze­tőfülke szovjet gyártmá­nyúak. A kombájn többi része hazai tervezésű, a Hódgép szakembereinek munkája. A szedőkészülék acéluj- jai valósággal lefésülik a zöld szárról a borsószeme­ket, amelyek megtisztítva, konzervgyári feldolgozásra készen a tartályba, majd a gyüjtökocsiba kerülnek. A kombájn teljesítőképessége két-három tonna borsó­szem óránként, s ez a tel­jesítmény kétszerese a traktor vontatású borsó­cséplőének. A gép további előnye az energiatakaré­kosság, hiszen a nagy mennyiségű zöldtömeg, vagyis a borsószár levágá­sa, cséplése elmarad, te­hát nem emészt üzemanya­got. Az elkészült két min­tapéldány egyikét már út­nak inditották a Szovjet­unióba, a másik pedig a következő napokban kezdi meg a munkát az egyik békési állami gazdaság­ban. Az elhallgatás Fenókel Judit azok közé az írók közé tartozik, akikre mos­tanában kezdünk igazán felfi­gyelni. Az utóbbi években megjelent regényei, novellái egyre inkább arról győznek meg bennünket, hogy az írónő kitűnően ismeri mai valóságun­kat, s életünk morális problé­máit izgalmasan szólaltatja meg. Népszerűsége növekedé­sének titkát is minden bizony­nyal ebben kell keresnünk. Számára jó iskola volt az új­ságírás — ma is munkatársa a Nők Lapjának - szociális érzékenységét fejlesztette, s ez most bőven kamatozik az írói alkotómunkában. A közelmúlt­ban megjelent regénye, Az el­hallgatás, pályájának újabb ki­emelkedő állomását jelzi, s úgy érezzük, mind a kritika, mind az olvasói közvélemény nagy érdeklődéssel fogadja. A regény egy nő sorsát kí­séri végig több mint három év­tizeden keresztül, de ebben az egyéni sorsban mindenütt ott van az élő történelem. Forgács Júlia, a főhős - akinek meg­rajzolásához az írónő érezhe­tően számos vonást kölcsönzött önmagából — kora gyermekko­rától nyitott lélekkel éli át a környező világ emberre kirótt viszontagságait. Háború, ötve­nes évek, ötvenhat, majd a konszolidációs idők ellentmon­dásai — olyan stációk, melyek a mai középnemzedék számára egyben erkölcsi próbatételeket is jelentenek. Forgács Júlia egész életében a morális megmaradásért küzd, őszinte, egyenes ember akar maradni minden körülmények között, ami a történelem szeszélyes fordulatait, s a bonyolult társa­dalmi környezetet tekintve gyak­ran lehetetlennek látszik. Ö mégis megpróbálja, s mint a sorsa bizonyítja, nemegyszer si­kerrel. Tény azonban, hogy ‘a mindennapi harcokban végül is felőrlődik, kissé rezignálton bú­csúzik tőlünk a regény utolsó lapjain. Megéri-e ilyen áron tisztának maradni? — kérdi ön­magától, s kérdezzük vele mi is. A választ az a megnyugta­tó érzés adja meg, amit a tör­ténet egésze sugall: ha ki- sebb-nagyobb buktatókon ke­resztül is, de lehetséges és ér­demes megőrizni jobb emberi énünket. Fenákel Judit már első mun­káiban bebizonyította, hogy alaposan ismeri valóságunknak azt a szeletét, melyet néha pejoratív értelemben „vidéki­nek” nevezünk. Várkony és kör­nyéke, ahol Forgács Júlia él és dolgozik — előbb mint ta­nító, később mint újságíró — sok tekintetben magán hordoz­za ezt a vidékiséget. Megtalál­ható az emberek gondolkodá­sában, életvitelében, a közélet számos területén. Érzékelhető jelenségei — összefonódó ér­dekszövetségek, kisstílű hatal­maskodás, ostoba tekintélytisz­telet, kétszínűség — szinte ész­revehetetlenül rombolnak, em­beri értékeket tesznek tönkre. Olykor kilátástalan ellenük a harc, a megfutamodás, a me­nekülés célravezetőbbnek tű­nik. Mégis akadnak olyan em­berek, akik belső indíttatásból nem ezt teszik. Forgács Júlia közülük való. Tisztességét, s valamennyiünk becsületét vé­di, amikor nem hajlandó igent mondani arra, ami minden őszinte emberségtől idegen. Az írónő sokoldalúan ábrá­zolja hőse magánéletét. Ez az a terület, ahol Forgács Júliá­nak nem sikerül rendet terem­tenie. Szerelmi kapcsolatai so­rozatosan zátonyra futnak, a családjától fokozatosan elide­genedik. Talán éppen a* nyu­galmat, a biztos erőt adó hát­tér hiánya miatt kell éreznie oly sokszor keserűséget, csaló­dottságot. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents