Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-18 / 165. szám

2 Dunántúli napló 1982. június 18., péntek Szovjet memorandum a háborús veszély elhárításáról, a fegyverkezési verseny megfékezéséről Moszkvában közzétették an­nak a memorandumnak a szö­vegét, amelyet a Szovjetunió terjesztett az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka elé a növekvő nuk­leáris háborús veszély elhárítá­sáról, a fegyverkezési verseny megfékezéséről. A memorandum összegezi a Szovjetunió már korábban be­terjesztett javaslatait, kiegé­szíti azokat, részletesen kifejti a szovjet álláspontot a nuk­leáris leszerelés kérdésében és a leszerelés egyéb területein. A terjedelmes dokumentum ki­tér a leszerelési problémák minden részletére és olyan megoldásokat javasol, amelye­ket valamennyi érdekelt állam elfogadhat. A memorandum bevezető ré­sze megállapítja: a jelenlegi körülmények között az államok számára nincs és nem is lehet fontosabb feladat, mint olyan hatékony intézkedések elfoga­dása, amelyeknek eredménye­ként csökken a feszültség, megszilárdul az egyetemes bé­ke, a népek biztonsága. „Olyan politikai szándékot követel meg a helyzet, hogy az álla­mok egyesítsék erejüket a helyzet normalizálására, az ál­lamközi kapcsolatokban létre­jött pozitív kezdeményezések megszilárdítására." A szovjet •memorandum rész­letesen foglalkozik a fegyver­kezés, ezen belül a nukleáris fegyverkezés veszélyével, az olyan próbálkozásokkal, ame­lyek „elfogadhatóvá" akarják tenni a nukleáris konfliktust, és amelyek megkísérlik megbon­tani a hadászati stabilitás po­litikáját, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai egyensúly fenntartásának politikáját, amely pedig a jelenlegi körül­mények között az egyetlen ész­szerű politika. A jelenlegi körülmények kö­zött a fegyverzetkorlátozásról és a leszerelésről folytatott tár­gyalások jelentik az államközi kapcsolatokban azt a fő irány­vonalat, amely a békét, az emberiségnek a nukleáris ka­tasztrófa fenyegetésétől törté­nő megszabadítását szolgálja. A szovjet memorandum rész­letesen kifejti valamennyi té­mában a szovjet kormány ja­vaslatait, álláspontját. Befeje­zésül a dokumentum megálla­pítja: „Az ENSZ közgyűlésének második rendkívüli leszerelési ülésszaka előtt nagy, felelős­ségteljes és halaszthatatlan feladatok állnak: meg kell vi­tatni a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés legidőszerűbb, leg­inkább döntésre érett kérdé­seit, ami új ösztönzést kell hogy adjon a problémák gya­korlati megvalósításának.” Reagan hidegháborús beszéde az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakán Ronald Reagan amerikai el­nök csütörtökön beszédet mon­dott az ENSZ-közgyűlés máso­dik rendkívüli leszerelési ülés­szakán. Az utóbbi idők legdur­vább hidegháborús hangnemű beszédében az amerikai elnök a Szovjetuniót próbálta felelős­sé tenni a fegyverkezési hajsza fokozódásáért és még a múlt heti háromnegyed milliós New York-i béketüntetésért is. Rea­gan elnök előterjesztette a „béke naoirendjét" — amelyben tulajdonképpen a korábbi ame­rikai javaslatokat ismételte meg. Az amerikai elnök egy szót sem ejtett a Leonyid Brezs- nyev által bejelentett szovjet kötelezettségvállalásról, hogy a Szovjetunió nem alkalmaz első­ként atomfegyvert, s nem tett említést a Gromiko külüqymi- minszter közayűlési beszédében foglalt javaslatokról sem. Az amerikai elnök — mint mondotta — amerikaiként és ..világpolgárként” szólt az ENSZ-tcgországokhoz — olyan ország polgáraként, amely „nem szív.esen" alkalmaz erő­szakot, és amely „szilárdan el­kötelezte magát a népek ön- rendelkezése, a szabadság és a béke mellett”. Az elnök elítélte az agresz- sziókat, a világon folyó konflik­tusokat — de nem tett említést sem Libanonról, sem pedig a fclklandi válságról. Ezzel szem­ben a „szovjet magatartást” okolta a közép- és dél-ameri­kai, afrikai felszabadító moz­galmakért, a Szovjetuniót tette felelőssé a „gerillák támogatá­sáért”, Afganisztánért, az 1968- as csehszlovákiai válságért, az 1956-os magyarországi esemé­nyekért, a lengyelországi hely­zetért . . . Az amerikai elnök az ENSZ fórumán is kísérletet tett az amerikai fegyverkezési politika igazolására. Az amerikai leszerelési erő­feszítéseket illusztrálva — az Egyesült Államoknak tulajdoní­tott egy sor olyan szerződést, NAGYVILÁGBAN Francois Mitterrand francia köztársasági elnök Becsben Bruno Kreisky kancellárral tárgyal. cmelyekről köztudott, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok kezdeményezése nyomán születtek: az 1963-as atom- csend-egyezménytől az atom­fegyverek elterjesztésének meg­akadályozásáról szóló 1970-es megállapodásig. Az elnök beszédét udvarias taps fogadta az ENSZ-palotá- ban. ENSZ-diplomaták a beszé­det a tanácskozás célja szem­pontjából meglepően tartalmat- lonnak ítélték. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy Reagan mintha még tovább akarta vol­na fokozni a republikánus kor­mányzat éles szovjetellenes kampányát, ami semmiképpen sem felelt meg a szovjet kül­ügyminiszter keddi beszéde ér­velő és amerikai források által is mérsékeltnek ítélt hangne­mének. Kommentár Megtört a jég szerdán Genfben, amikor megkez­dődtek Afganisztán és a ve­le szomszédos Pakisztán kül­döttségének tárgyalásai. A két ország képviselőit ugyan fal választja el, de nem át­hatolhatatlan — a delegáci­ók az illetékes ENSZ-főtit- kárhelyettes közvetítésével cserélik ki nézeteiket. Jólle­het, egymással nem érint­keznek, a megbeszélések té­nye önmagában is újdonsá­got jelent. Kedvező változást. 1979 decembere, ' tehát két és fél év óta alighanem ez a legjelentősebb fejle­mény a két ország viszonyá­ban. Iszlámábád egyértelmű­en elítélte az afganisztáni ellenforradalmi lázadás le­veréséhez nyújtott szovjet katonai segítséget, s mind­máig nem ismeri el Babrak Karmai akkor hatalomra ke­Mitterrand­Kreisky találkozó A hivatalos látogatáson Ausztriában tartózkodó Fran­cois Mitterrand francia köztár­sasági elnök csütörtökön ellá­togatott az osztrák törvényho­zásba, és a parlamenti pártok vezetői képviselői előtt vá­zolta az egy éve hatalmon lévő francia kormány főbb politikai célkitűzéseit. Ezek so­rában a szociálpolitikai prog­ram megvalósítását és az inf­lációs folyamat feltartóztatását emelte ki; utóbbi célkitűzés megvalósítását - a kormány több más gazdaságpolitikai erőfeszítései mellett — nagy­mértékben megnehezíti az Egyesült Államok magas ka­matláb politikája. Bruno Kreisky kancellár hi­vatalában folytatott kétfordu­lós megbeszéléseken a közel- keleti témakör mellett a kelet -nyugati együttműködés, az Észak—Dél problematika és a leszerelés kérdése dominált. Mint a francia elnök szóvivője elmondotta, Francois Mitter­rand rendkívül nagy jelentősé­get tulajdonít a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői által Genfben megvitatásra kerülő leszerelési témakörök­nek is, amelyekről beható vé­leménycserét folytatott vendég­látójával. Francois Mitterrand a kora esti órákban nemzetközi sajtó- értekezletet tartott. ♦ + SZÓFIA: A Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­sága a nemzetközi elméleti konferencia résztvevőinek tiszte­letére csütörtökön este foga­dást adott a szófiai Bojana re­zidencián. + LONDON: Margaret Tha­tcher brit miniszterelnök csü­törtökön délután a Parlament­ben közölte, hogy a Falkland- szigeteken 10 ezer 660 argen­tin hadifoglyot vettek jegyzék­be, közülük ötezret — „fiatal sorkatonákat" - még csütörtök este a Canberra nevű csapat­szállító hajó fedélzetére vesz­nek, s valószínűleg Uruguayba szállítanak. A kerülő oka Tha­tcher asszony szerint az, hogy az argentin kormány eddig nem adott szabad behajózásra engedélyt honi kikötőkbe. A miniszterelnök megerősítette to­vábbá, hogy Buenos Aires nem tett nyilatkozatot az ellen­ségeskedések teljes beszünte­téséről, a fegyverszünetnek az Atlanti-óceán egész déli felére való kiterjesztéséről. + NEW YORK: Andrej Gro­miko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívüli leszerelési ülésszakának alkal­mával szerdán New Yorkban találkozott Carlos Rafael Rod- riguezzel, a kubai államtanács elnökhelyettesével, miniszterel­nök-helyettessel, Gus Hallal, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja főtitkárával és La­zar Mojszov jugoszláv külügyi szövetségi titkárral. + MOSZKVA: A Magyar— Szovjet Baráti Társaság arany­koszorú jelvényével tüntettek ki több olyan szovjet közéleti sze­mélyiséget, aki munkásságá­val kiemelkedő módon járult hozzá a két■ ország, a két nép közötti barátság elmélyítéséhez, fejlesztéséhez. A kitüntető jel­vényeket meleg, baráti hangu­latú ünnepségen csütörtökön nyújtotta át Szűrös Mátyás nagykövet Szergej Novozsilov- nak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettesé­nek, Leonyid Kravcsenkónak, a szovjet szakszervezetek közpon­ti lapja, a Trud főszerkesztőjé­nek, Rudolf Kolcsanovnak, a lap főszerkesztő-helyettesének és Borisz Feldmannak, a Pravda Könyvkiadó Vállalat igazgatójá­nak. Arafat üzenete az ENSZ főtitkárához Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke üzenetet intézett az ENSZ főtitkárához — jelentette a Tanjug jugoszláv hírügynök­ség New Yorkból. Arafat üze­netében rámutatott: harminc­ezer palesztint és libanoni la­kost öltek vagy sebesítettek meg eddig az izraeli agresszorok az invázió kezdete óta; tízezren el­tűntek, 800 ezren voltak kény­telenek elhagyni otthonukat. A behatolók 14 palesztin mene­külttábort és három libanoni nagyvárost pusztítottak él. Ara­fat sürgős cselekvésre Szólította fel a főtitkárt és követelte: az ENSZ lépjen közbe az agresz- szió megfékezése, az izraeli csa­patok kivonása érdekében. + GENF: Teljes ülést tartott csütörtökön Genfben az euró­pai nukleáris fegyverzet csök­kentéséről tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. + ADEN: Az adeni rádió je­lentése szerint elindult Libanon­ba a dél-jemeni önkéntesek el­ső csoportja, hogy a Jemeni Szocialista Párt Politikai Bizott­ságának és a Jemeni NDK kor­mányának határozata értelmé­ben részt vegyen az izraeli ag­resszorok elleni fegyveres harc­ban. Tunéziai lapjelentés sze­rint a szakszervezetek és a PFSZ tuniszi irodája felhívására több százan jelentkeztek a libanoni harcokban való részvételre. A jelentés szerint az önkéntesek első három csoportja — mint­egy 70 fő — már elutazott Szí­riába. Az Európai Közösségek Bizottsága félmillió dolláros sür­gős segélyt szavazott meg Liba­nonnak az izraeli agresszió kö­vetkezményeire való tekintettel. Ez a második ilyen segély egy héten belül. Falak és remények rült kormányát. De a diplo­máciai bojkotton túl Pa­kisztán mindent megtett a törvényes kabuli rendszer megdöntésére: nemcsak be­fogadta, hanem fel is fegy­verezte az afgán lázadókat, és vállalta a részükre az Egyesült Államokból, Kíná­ból, Egyiptomból és más or­szágokból érkező támogatás összehangolását. És ha e dicstelen szerepről még nem is mondott le, a mostani genfi megbeszélések jelzik, hogy Ziaul Hak kormánya lassan kezdi átértékelni po­litikáját. Nyilvánvaló, hogy a reali­tások ereje kényszeríti erre. Mindenekelőtt az a tény, hogy az Afganisztán ellen vívott hadüzenet nélküli há­ború kudarca katonai szem­pontból immár tagadhatat­lan. Azzal párhuzamosan, hogy az ellenforradalmi ban­dák kiszorulnak a nagyobb falvakból is, s csupán elszórt gerillaakciókra mernek vál­lalkozni - meggyorsult Af­ganisztánban a belső kon­szolidációs folyamat. A ka­buli kormány nemzeti össze­fogásra törekvő, türelmes politikája, az, hogy a mul- lahokban már nem ellensé­get, hanem lehetséges és szükséges szövetségest lát, a népjólét emelését célzó szociális intézkedések — nos, mindez egyre inkább támo­gatásra talál a lakosság kö­rében. Mint az afgán kor­mányfő nemrég közölte, a területi államhatalmi szer­veket demokratikus válasz­tások révén fogják megala­kítani. A konszolidáció sikerei nyomán Pakisztán mintha kezdené belátni, hogy vesz­tett vállalkozás mellé állt. Az sem közömbös, hogy a mintegy másfél millió afgán menekült ellátása mind na­gyobb tehertétel számára. Az Afganisztánból gyakorla­tilag kiszoruló ellenforradal­márok pedig akár jelenlegi kenyéradóik ellen fordíthat­ják fegyvereiket, hiszen a törzsi kérdés Pakisztánban jórészt megoldatlan. Genfben most jó irányban mozdult meg valami. Úgy hírlik, hogy a következő for­duló, talán az év végén, már közvetlen tárgyalásokat hoz, sőt azokon már a má­sik szomszédos állam, Irán is képviselteti magát. Akkor közelebb juthatnak az érde­keltek ahhoz, amit Kabul mindig is szorgalmazott: az Afganisztán körül kialakult helyzet tárgyalásos rendezé­séhez, a falak végleges le­bontásához. Kürti Gábor Marjai József és Johannes Rau tárgyalásai Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese csütör­tökön a Parlamentben megbe­szélést folytatott Johannes Rauval, a Német Szövetségi Köztársaság Észak-Rajna-Veszt- fália tartományának miniszter- elnökével. Áttekintették a nemzetközi politika és a világgazdaság időszerű kérdéseit, tárgyaltak a kétoldalú gazdasági és ipari együttműködés továbbfejleszté­sének lehetőségeiről. Ennek kapcsán megállapították, hogy bár a magyar vállalatok ko­operációs kapcsolatai az Észak-Rajna-Vesztfália tarto­mányban működő cégekkel a legkiterjedtebbek, a jelenlegi gazdasági helyzetben* is van­nak konkrét lehetőségek az együttműködés szélesítésére. A megbeszélésen részt vett Rolf Krumsiek, az Észak-Rajna- Vesztfália tartomány kancellári hivatalának államtitkára és Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár. Hazánkba érkezett a Tunéziai KP első titkára Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására csütörtö­kön hazánkba érkezett Moha­med Harmel, a Tunéziai Kom­munista Párt első titkára. A vendéget a Ferihegyi repülő­téren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője fogadta. LAPZÁRTA Négynapos nemzetközi íjász­verseny kezdődött a bajor fő­városban, amelyen Nagy Béla, a moszkvai olimpia ötödik he­lyezettje is részt vesz. A ver­senyt g férfiaknál 90 és 70 tri­es, míg a nőknél 70 és 60 tri­es távon rendezik. Az első nap után a férfiaknál a holland Re­ne vezet 601 körrel, de ugyan­ennyit lőtt Nagy is, és ezzel a második helyet foglalja el. A nőknél a nyugatnémet Zinkl egészen kiváló 600 körös telje­sítménnyel áll az élen. * A Bp. Spartacus Sport Klub elnöksége Klampár Tibor fellebbezése alapján megtár­gyalta a fegyelmi bizottság ko­rábbi határozatát, és egyhan­gúlag az alábbi döntést hozta: Klampár Tibort a hazai és nemzetközi asztalitenisz-verse­nyektől másfél évre eltiltja. Er­re az időre a sportolóknak já­ró kedvezményeket sem veheti igénybe, kivéve a munkaidő­kedvezményt, ha a szakosztály edzéseit rendszeresen látogat­ja. A határozat a fegyelmi bi­zottság korábbi döntéséhez vi­szonyítva enyhébb. Az elnök­ség figyelembe vette Klampár eddigi eredményeit és a tár­gyaláson tanúsított megbánó magatartását. Az elnökség Klampár Tibor kérésére lehető­séget biztosit arra, hogy az edzéseken viselkedésével be­bizonyítsa, hogy megbánása megalapozott. Az eltiltás in­doklása: Klampár Tibor meg­tagadta a szakosztállyal közös vonatutazást az NSZK-ba, csak saját gépkocsijával lett volna hajlandó menni. Erre nem ka­pott engedélyt. Cselekedetét súlyosbítja, hogy a csapat el­utazásának napján feleségével együtt az NSZK-ba ment min­den külön engedélykérés nél­kül, s az együttesnél külföldön nem jelentkezett. Súlyosbító körülményként értékelték, hogy a külföldi meghívás nemzetkö­zi hírnevének szólt, így a Spar­tacus kötelezettségének nem tudott eleget tenni, továbbá, hogy a közelmúltban kiszabott fegyelmi büntetésnek semmifé­le nevelő hatása nem volt.

Next

/
Thumbnails
Contents