Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-12 / 159. szám

Felmérés öt héiMi|» étén Az ötnapos munka­hét tapasz­talatai A megváltozott heti munkarenddel megváltozott a boltokban a vásárlás ritmusa is. A hétvége he lyett már csütörtöktől indul a nagyobb forga lom. Lépésváltás Egyházaskozáron Hasznosítják az új kutatási eredményeket - Bentokarb eladásra is - Roppantok szériában Nemrég ismét üzemi bemuta­tó színhelye volt az egyházas- kozári Haladás Tsz. A résztve­vők ezúttal arra kaptak választ, miképp lehet az új kutatási eredményeket a gyakorlatba szinte azonnal átültetni, s ezzel a mind nyomasztóbban jelent­kező szarvasmarha-takarmányo­zási költségeket enyhíteni. Akik a néhány évvel ezelőtti szakma pelletálási bemutatón is részt vettek, most meggyő­ződhettek róla, hogy a mellék­termék-hasznosításnak ez az energiaigényes módszere mór a tegnapé. Mivel a kis értékű Zökkenőmentes átállás az iparban — Gondok a szolgáltatásban — Szeptembertől minden iskolában szabad szombat Az ötnapos munkahét beve­zetése az elmúlt évben széles körű társadalmi vitát váltott ki. Fogadtatása egyáltalán nem volt egyöntetű, az előkészítés során sok aggály, kérdés merült fel. Ma már azonban ki lehet jelenteni — annak ellenére, hogy egyes területe­ken jelentkeztek speciális prob­lémák, hogy bizonyos megrög­zött szokások nehezen mozdul­nak —, mégis vívmánynak te­kinthető. Megyénkben 1982. január 1- től az összesen 167 ezer fő az aktív kereső, 81 százaléka tért át az ötnapos munkarendre. Az áttérést nagyarányú felkészítő, szervező munka előzte meg. A legnagyobb aggodalmat a vál­lalatok számára a kieső mun­kaidő-alapok visszapótlása je­lentette. Az ennek érdekében tett intézkedések 60 százaléka a normarendezésre és műszaki fejlesztésre irányult, 30 száza­lékban a munkaszervezést, mun­kafegyelem megszilárdítását tartották fontosnak, a munka­erő átcsoportosításából nyerhe­tő visszapótlást csak 10 száza­lékban alkalmazták. Az ötnapos munkahétre való áttérés óta eltelt ót hónap nem nagy idő, mégis elegendő arrc, hogy bizonyos észrevételeket le lehessen szűrni. A közelmúltban végeztek felmérést a Baranya megyei Tanács munkaügyi osz­tályán. A felmérés eredménye nagy vonalakban a következő: Az ipar, építőipar területén az átállás zökkenőmentesen, problémák nélkül zajlott le. A kereskedelemben további fino­mításra van szükség, örvende­tes, hogy ha lassan is, de vál­tozás mutatkozik a vásárlási szokásokban. Szombat délelőtt már korántsem jelentkezik ak­kora foraalom, mint azelőtt. így mérleqelik annak a lehetősé­gét, hogy az idegenforgalmi szezon után az élelmiszerkeres­kedelemben a szombati nyitva­tartási megrövidítik. Az egészségügy területén a tanácsi jelentés szerint jól ol­dották meg a hétvégi ügyeletet, azzal, hogv egy központi helyet jelöltek felnőtt- és gyermekor­vosi üqye'et ellátására, és a gyógyszerigények kielégítésé­re. A lakosság részéről azonban nagyon sok panasz merült fel a hét végén — különösen a qver- mekorvosi —, rendelők zsúfolt­sága miatt. Az illetékesek sze­rint ez abból adódik, hogv ta­lán sokan nem tudják, a lázas gyerekhez ki 'ehet hívni a külön e célra ügyeletben lévő orvost. Előfordult, hoqv a betegek ház­nál történő ellátására ügyeletet tartó orvosnak semmi dolga nem volt, míg kollégája a ren­delőben alig győzte a betegek ellátását. A szolgáltatás területén az átállás miár korántsem volt problémamentes. Uqyanis a szolgáltató vállalatok megvál­tozott munkarendiüket — még a felkészülés időszakában — az ioari vállalatokhoz hasonlóan dolgozták ki, figyelmen kívül hagyva a lakosság ellátásának feladatait. Ezért az elképzelé­seiket természetesen módosíta­ni kellett, és 1982. január 1 -tői már eszerint valósították meg. Azonban ennek ellenére, az eltelt hónapok során vállalatok dolgozói több fórumon kifogá­solták, hogy a szolgáltatói nyit- vatartás nem minden esetben egyezik az érdekeikkel. Ezért szükséges felülvizsgálni és mó­dosítani az OTP, az Állami Biz­tosító, és a Gelka nyitvatartási rendjét. Nem fogadható el pl. a Tüzép, OFOTÉRT, óra-ékszer vállalatok kérelme sem, mely szerint szombaton zárva lenné­nek. Szeptember 1-től állnak át valamennyi általános és közép­iskolában az ötnapos tanítási hétre, és talán egyik munka­hely, munkarend változását sem kísérte ennyi érzelmi vihar és aggály, mint ezt, hiszen a családoknak több mint kéthar­madát érinti. Néhány iskolában kísérleti jelleggel már egy^év óta az új rend szerint tanítottak. A kez­deti idegenkedés után ezekben az iskolákban is kedvezően meg­változott mind a pedagógusok, mind a szülők véleménye. A pedagógusok menetközben ta­pasztalt észrevételeit, javasla­tait pedig hasznosítani lehet a jövőben. Jelezték például, hogy fokozatosan csökkent, végül megszűnt az igény a szombati szervezett programok iránt. A másik tapasztalat, hogy a je­lenlegi 45 perces tanítási óra időtartamát az oktatás károso­dása nélkül 40 percre lehetne csökkenteni. Ily módon öt óra után 25 perc többlet állna ren­delkezésre, mely 15 perc kibő­vítésével a hatodik órát adnák. A közelmúltban érvénybe lé­pett rendelet szerint az iskolák szeptember 1-től nem reggel 8- kor kezdik a tanítást, hanem 40, vagy 45 perccel korábban. Az órarendet 10 napos tanítási ciklusra kell felosztani. Minden­képp csökkenni fognak a taní­tási időn túli elfoglaltságok. A legnagyobb aggodalom az új tanítási rend miatt kieső túlórákat kíséri, hiszen emiatt a pedagó­gusok fizetése jelentősen csök­kenhet. Nos, a további intézke­dések feladata lesz megoldani, hogy egyrészt csökkenjen a pe­dagógusok kötelező óraszámé, másrészt, hogy a bérkeretet másképp lehessen felhasználni és biztosítani, hogy a pedagó­gusod keresete ne legyen keve­sebb. Hiszen, az ötnapos mun­kahétre való átállás egyik fel­tétele volt, hogy sehol ne je­lentsen ez bércsökkenést. Az év elején megváltozott munkarend a Volánra óriási szervező munkát hárított, és most szeptember 1-től újabb feladat elé állították, az új munka- és tanítási idő kezdése újabb járat-átcsoportosításokat követel, hog^r a csúcsidőben za­vartalan legyen a szállítás. A Volán saját dolgozóinak ötna­pos munkarendjét zökkenőmen­tesen oldotta meg, s mindezt úgy kellett megszervezni, hogy a hétvégi közlekedésben ez ne érződjék. Viszont mind a Volán, mind a MÁV az áruszállítások­kal kapcsolatban nyújtott be panaszt illetékes fórumokon, ugyanis a hétvégi szállítás a kedvezmények ellenére tovább­ra is akadozik, sőt csökken. így a hét közben feltorlódott szál­lítási igényeknek nem tudnak eleget tenni Sarok Zsuzsa ÖTVENESEK Sárán Ferenc Hát néhány találkozót mór megejtettünk — mondjuk a művezető postavölgyi préshá­zában, ahol aztán azonnal mással foglalatoskodtunk (ugyan mivel, mit gondol­nak ...?), közben az idő is elszaladt — de aztán nagy el­határozással mégiscsak leül­tünk egyszer a Mártírok úti kis családiház egyik szobájá­ban. Sárán Ferenc mindjárt be is mutatta néhány esztendős unokáját — szappan- és nap­illatú kis fiúcskát — aztán a család otthon lévő tagjait, fe­leségét és asszonylányát. A testes, zömök művezető­vel jó húsz esztendővel ezelőtt hozott össze először a sors va­lamelyik építkezésen. A felvo­nulási épületben kecskelábú asztalon tervrajzok voltak ki­terítve, néhány technikus ücsör­gött a pádon halkan tárgyal- gatva, kint hideg vihar tom­bolt. — Tulajdonképpen miért dobtad ki akkor a jegyzetfüze­temet az esőre? Megereszt egy Sárán-féle „mosolyt", amibe belerenge­nek a vállai: — Kidobtam volna?! Látod, nem is emlékszem rá ... — Hány éve is vagy a vál­lalatnál? — Már benne vagyok a ne­gyedik évtizedben . .. — Van még a családban építőiparos? — A fiam. Főépítésvezető a mélyépítőknél. Többnyire nagyobb objektu­mok építéséből vette ki részét Sárán Ferenc — ma már fő­művezető — a Bm. Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozójaként: sörgyári rekonstrukció, Sziget­vári Cipőgyár, pécsi raktárbá­zis, DÉDÁSZ-létesítmények, 400- ágycs klinika, AGROKER-telep, Pécsi Bőrgyár bővítése, Pécsi Műszergyár, baromfifeldolgozó, jelenleg pedig Lvov-Kertváros- ban a nevelési központ. — Melyik áll a legközelebb hozzád? — A nevelési központ! A tervezők nagyon szép munkát végeztek. A kivitelezés a miénk, reméljük, sikeresen dolgozunk mi is . .. Egyébként nagyon tet­szik nekem a műszergyár is.. Az asztalon kitüntetéseket, jjkleveleket rakosgatunk, né­melyik már lassan sárgul, a piros dobozok egyikében Mun­ka Érdemrend. Van itt gépelt hivatalos papír is — 1954-ben íródott káderjellemzés —, azt mondja: „ . . . Munkatársaihoz a viszonya jó, kitűnő szakem­ber . .. csak néha durva kife­jezéseket használ, ha mér­ges . . .” — Vagyis sűrűn káromkod­tál ... — Úgy is lehet mondani, de hát erről ki a ... isten tud ie- szokni? Az építőipar nem ko­lostor. — Azt mondják, őrmester nélkül nincs hadsereg, műveze­tő nélkül nincs ipar. — így is van. A rádió Szabó család műsorában van egy idétlen textilgyári művezető. A valóságban aligha élne meg az ilyen figura. A művezetőnek „tíz ujjal kell zongoráznia", vagyis széles körű szakmai hoz­záértéssel kell rendelkeznie az iparágon belül, Ha ez nincs, előbb-utóbb kihullik a gárdá­ból. A tekintélyt nem adják, hanem meg kell szerezni: szak­mai tudással. A melós semmit nem tisztel, csak a tudást. Ak­kor kalapot emel, különben nem. — Voltak jó mestereid? — Persze. Harmincnyolcban szerződtem inasnak Juhász Fe­renc építőmesterhez. Két év múlva már ismernem kellett a rajzot, vagy például g Schnei­der Karcsi bácsi, aki pallér volt, már rám bízta az épülendő ház kitűzését, amit nagyon gondosan, pontosan kell elvé­gezni. Akkoriban nemcsak a kőművességet, hanem az épí­téssel kapcsolatos szakipari te­endőket is illő volt elsajátí­tani. — ... És a maiak? — Szakmunkástanulókra gon­dolsz? Nem vagyok jó véle­ménnyel ról.uk. Van közöttük néhány tehetséges gyerek, de úgy általában bizony .. . Né­melyik méq egy ajtótokot sem képes beállítani. Azt hiszem, kevés időt töltenek el a kimon­dottan szakmai munkával. Ha mindegyiket be lehetne oszta­ni egy segéd mellé, hosszabb időtartamra, többet tanulná­nak. Legalábbis én így lá­tom. — A gyermekkorod milyen volt? * — Szép családi életet él­tünk. Fönt laktunk a Frühweiss- ben, a Székely Bertalan út fö­lött. Hat darab gyümölcsfát ül­tetett az apám, meg aztán volt egy kis zöldség, ez-az, de a kertünkben alig volt egy arasznyi humusz, alatta csak szikla, vaspajszerrel feszeget­tük ki a köveket. Eleinte ko­csival hordtuk a termőföldet. Apám a sörgyárból lovaskocsi­val szállította a tábla jeget a belvárosi lakásokba. Nyáron segítettem neki, a jégtömb több mint tizenkét kilót nyo­mott, s mire fölcipeltem az emeletekre, levegőért kapkod­tam. A mi grundunk ott volt a kőbánya környékén. Tarzant játszottunk, ha „idegen" ban­dabeli gyerekek beléptek a mi területünkre, abból mindig nagy verekedések lettek. Még fiatal segédéveimben is örökké bal­héztunk, a muzsikus cigánynak bekentem a vonóját szalonna- bürkével, szegény apám min­dig azt mondta, soha nem ko- molyodok meg ... — És . ..? — Mit és?! Megkomolyod­tam! Miért? Nem látni rajtam? — Egy nagyobb létesítmény avatásánál mindig tartanak ünnepséget. Ilyesmire szoktál kapni meghívót? — Többnyire. Amikor a ba­romfifeldolgozót építettük, tíz­ezer forint célprémiumot kap­tam, a többiek is szép összeg­gel mentek haza. — Mit tudtál összekaparni az elmúlt harmincvalahány esz­tendő alatt? — Annyit, mint esetleg más is, ha jól megfogja a pénzt. Ezt a családi házat én tervez­tem, én építettem, nemrég bő­vítettem, mert a lányom is itt lakik családjával. Aztán van egy kis szőlőskertem Posta­völgy elején. Műszak után csak átballagok a munkahelyemtől tíz percnyi séta az egész. Fe­leségem is kint van gyakran, műtötték, de már jól van hála­istennek. —- Most már megmondhatod végre: miért dobtad ki az eső­re a jegyzetfüzetemet annak idején? —• . . . Mert csak akkor sze­retem az újságot, ha mások­ról olvashatok benne. írjál egyszer a mieinkről. Mondha­tom, nagyon jó gárdám van. Ezekkel egy hegyet elmozdít­hatok, ha éppen az kell .. . Rab Ferenc szalma nem viselte el a növek­vő költséget, a tsz azóta váltott. Szárítóüzemük kapacitásának kihasználására licencvásárlással egy új technológiát adaptál­tak, s ez év februárjában meg­kezdték a Bentokarb gyártását. Bentonit (vagyis agyagás­vány) lecitin, (a napraforgóolaj­gyártás mellékterméke), karba- mid és gazdasági abrak — ezekből ál! a Bentokarb, amely a kérődzők takarmányában 30— 40 százalékban helyettesíti a növényi fehérjét, mindenekelőtt a szóját. Az új termék - ame­lyet a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem kutatói és a visz- neki Béke Tsz szakemberei kí­sérleteztek ki, kizárja a karba- midmérgezést. A Haladás Tsz- ben naponta átlagosan 40-50 deka Bentokarbot etetnek gaz­dasági takarmányhoz keverten a tehenekkel igen jó eredmény­nyel. Az átállás nem igényelt külö­nösebb beruházást. Ez év janu­árjában vásároltak - 280 000 forintért — egy automatamérle­get, zsákolóval, zsákvarróval. Ezzel 8 óra alatt 20-30 tonna Bentokarbot tudnak zsákolni. A termék iránti érdeklődés nagy. A viszneki Béke Tsz az Alföld, Egyházaskozár pedig a Dunán­túl nagyüzemeit látja el. Leg­nagyobb vevők az állami gaz­daságok, ottjártunkkor éppen a Nagyszentjánosi Állami Gazda­ságnak szállítottak el 300 má­zsát. Az idén 5 ezer tonna Ben­tokarb kerül Egyházaskozárból a felhasználókhoz. A Haladás Tsz-ben néhány évvel ezelőtt még 70 százalékos volt a tehenészet takarmányo­zási költsége, tavaly ezt 50 szá­zalék alá csökkentették s az egy liter tejre jutó takarmányozási költség nem érte el a 3 forin­tot. Az egy tehénre jutó tejter­melést 2600 literről 4380 literre emelték. Itt nyilván többről van szó, mint egy új termék beveze­téséről. A szövetkezét — mint az a legutóbbi bemutatón is kide­rült - átfogóan racionalizálta a szarvasmarha-takarmányozási módszerét. Továbbra sem mondtak le a melléktermékek hasznosításáról, de ezeket — főként a kukorica­szárat — a húsmarhákkal etetik fel. A tejelő tehenek takarmá- nvozásának alapja a jó minő­ségű silókukorica-szilázs. Nyá­ron a zöldtakarmány. A tehenek pótabrakja egész éven át a nedves kukorica. Egyházaskozá­ron két fontos kutatási ered­ményt ültettek át a gyakorlat­ba. Azt, hogy Toppantva a ned­ves kukorica jobban erjed, mint szemesen és azt, hogy gödörsi­lóban jobban és olcsóbban tá­rolható, mint toronyban. Először csak saját részükre szerkesztettek roppantó-beren- dezést, amelynek óránkénti tel­jesítménye 15—20 tonna volt, majd melléküzemükben elkezd­ték a gyártását is. Ebből a tí­pusból jelenleg 75 üzemel az országban. Tekintve a nagy ér­deklődésre, a tsz ismét lépett és felkészült egy nagyobb tel­jesítményű berendezés gyártá­sára. Az óránként 30 tonna ka­pacitású EKR-2-es roppantó- berendezés elkészült. Rövidesen megkezdik a sorozatgyártást. Nedves kukoricatárolási mód­szerük is igen egyszerű. A gö­dörsilókat betonlapokkal és fó­liával bélélik, s erre ürítik a 36 százalék nedvességgel betaka­rított, toppantott szemeket. Lé­nyeg, hogy a gödör két-három nap alatt megteljen. Az így be­tárolt nedves kukoricát fóliával, s végül 10 centis homokréteg­gel fedik be, A takarmány az újig megtartja jó minőségét, magas beltartalmi értékét. A beruházáshoz az állam 30 százalékos támogatást nyújt. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents