Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-08 / 124. szám
Parkosítás társadalmi munkában az új lakótelep játszóterén Läufer László felvételei Kettőszázhuszonhárom százalék Siklósért Új város a régi vár tövében...? A szocializmus „modellje” A vérzivataros évszázadok emlékét őrző vár ma is jelképé Siklósnak. S bár a Gara család históriája, Zsigmond király fogságát, Corvin Jánost, a Peré- nyieket, Kanizsai Dorottyát könnyedén elfelejtheti a középkori magyar történelem iránt kevéssé érdeklődő,' a híres tévéfilm hőse, a Tenkes kapitánya azonban messze az országhatárokon kívülre is elvitte Siklós hírét. De nemcsak a vár, hanem Siklós városának sorsa is fordulatokban gazdag volt az évszázadok során: nádorok székvárosa, majd török helyőrség közel másfél évszázadon át, ezt követően sokáig a mezővárosi rangért is küzdenie kellett, amit csak az 1860-as években kapott meg, a felszabadulást követő három évtizedben pedig csak nagyközségként tartották számon. A városi rangot újra 1977-ben nyerte el. Az azóta eltelt öt év alatt bebizonyosodott, hogy Siklós korántsem csak a múltjából él. A városi rang lendületet adott a közösségnek, a várost gyarapító, szépítő társadalmi összefogásnak. Siklós 1980-ban nyerte el először a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított Nemzeti Zászló kitüntetést az egy főre jutó társadalmi munka értéke alapján a kisvárosok kategóriájában. Ez a siker idén megismétlődött: az újabb Nemzeti Zászló kitüntetést április 21-én, a siklósi várban rendezett ünnepségen vehette át a Városi Tanács elnöke. ♦ Aki Siklóson . járt ezen a tavaszon, csak különös véletlen folytán nem találkozott az utcákon, tereken, parkokban, játszótereken fát és virágokat ültető emberekkel. A Városi Népfront Bizottság székházának egyik szobájában nagy halom szerszámba botlik a látogató: lapátok, gereblyék, ásók . .. — Egyelőre még ez a legbiztosabb hely, ahol a szerszámok mindig kéznél vannak mindenki számára, aki társadalmi munkára vállalkozik - mondja Fábos Pál, a Városi Népfront Bizottság titkára. Tavaly 12 275 000 forint volt a társadalmi munkák értéke Siklóson és egy lakosra 1156 forint jutott. — Ez több, mint 1980-ban volt, amikor először nyertük el a Nemzeti Zászló kitüntetést — mondja Szarka Árpád, a Városi Tanács elnöke. — Ebben az eredményben biztosan szerepet játszott az is, hogy tovább erősödött a népfront és a tanács együttműködése a társadalmi munkák szervezésében. A tavalyi példa azt mutatja, hogy a városért és a sz'űkebb lakóhelyért való tenniakarás mind nagyobb összefogást, és eredményeket produkál. 1981-ben úgy számoltunk, hogy az a reális, ha 5,5 millió forint társadalmi munkát tervezünk. Évközben azonban új igények, új lakossági, üzemi és -intézményi 6. HÉTVÉGE felajánlások születtek, így aztán az eredeti tervet körülbelül 223 százalékra teljesítettük. A város lakossága a közterületek tisztítása, gondozása mellett részt vett a facsemete ültetési akcióban, pótolták a hiányzó fákat az utcákon, s újabb tereket parkosítottak. Az utóbbi négy évben hat játszótér és park létesült Siklóson, nem beszélve arról a háromról, amelyek egy-egy gyermekintézményhez tartoznak. (S mindegyik alapterülete meghaladja az ezer négyzetmétert!) — A társadalmi összefogás eredményeként jelentős értékű létesítmények valósultak meg városunkban - kezdi el sorolni Fábos Pál: — Az Építőipari Szövetkezet dolgozói 480 000 forint értékben elkészítették a 2. számú ivóvízkút gépházát. A kutak a Harkány felé vezető ivóvíz- hálózattal a Baranya megyei Vízmű Vállalat siklósi üzemegységének dolgozói kötötték ösz- sze, s a munka értéke meghaladta az egymillió forintot. A Pozsonyi és az Aradi utca lakói másfél millió forint értékben ideiglenes útburkolatot építettek, amely már lehetővé teszi a gépkocsiközlekedést ezekben az utcákban. Az új autóbuszpályaudvar kialakításában és környékének rendezésében a Volán 12. Vállalat siklósi üzemegységének, valamint a tanács költségvetési üzemének dolgozói jártak élen: társadalmi munkájuk értéke 1,2 millió forint. A BM klubkönyvtár létrehozásában jelentős munkát végeztek a határőrség katonái, a művelődési központ pincejdubjának kialakításában pedig az 500-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói. A teljesített társadalmi munka érték 1,2 millió, illetve 400 000 forint volt. Szarka Árpád:- A tanács igyekszik ennek illő megbecsülést is adni. Ezért alakítottuk a „Pro Siklós” emlékplakettet. Idén a vállalatok és az intézmények közül ezt az elismerést öt gazdasági egység érte el: a Baranya megyei Vízmű Vállalat siklósi üzeme ösz- szesen 1 470 000 forint és egy főre jutó 19 600 forint értékű társadalmi munkával, a városi tanács költségvetési üzeme 868 000, illetve egy főre jutó 12 405 forintos értékkel, a Siklósi Építőipari Szövetkezetnél egy dolgozóra 6498 forint társadalmi munka jutott, összesen 799 000 forint, a siklósi Magyar -Bolgár Testvériség Tsz 966 000 forintos teljesítményéből egy főre 6076 forint jut, a Volán 12. sz. Vállalat siklósi üzemének dolgozói 1 427 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek, s náluk egy dolgozóra 5266 forint esik. Jövőre azt tervezzük, hogy külön kategóriát szabunk meg a termelőegységek, s az intézmények számára.- Bár most nem kaptak emlékplakettet — tűzi hozzá Fábos Pál — de mégis dicséretet érdemel a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, amely évek óta rendszeresen sok apró munkát vállal, összességében nagy értéket teljesítenek, valamint az iskolák közül az 500-as szakmunkás- képző. A többi iskola példát vehetné róluk. A Városi Tanács és Népfront Bizottság, valamint az általuk közösen létrehozott társadalmi munkákat koordináló bizottság már az idei tervekkel foglalkozik.- Ezek közül a legkiemelkedőbbnek ígérkezik a művelődési központ felújítása. Sokan ígértek segítséget. így például az 500-as sz. Szakmunkásképző Intézet a villanyszerelésben és a Vízmű Vállalat a vízvezetékszerelési munkákban. Emellett újabb igények jelentkeznek a városban és a szőlővidéken földutak rendbe tételére, köves utak építésére — mondja Szarka Árpád. Siklós és környéke híres szőlőtermelő vidék és a beszélgetésünk végén természetesen ez a téma is szóba kerül, de sajátos szemszögből. Fábos Pál, a Népfront Bizottság titkára érdekes módon a szemlélet gyökeres változásának egyik bizonyítékát éppen a szőlősgazdák mentalitásának alakulásában látja: Siklóson szinte minden családnak van szőlője, s a szőlőtermesztés tavasztól őszig szinte állandó törődést, munkát igényel. És mégis amikor a közösségi munkáról van szó, amikor Siklós gyarapodásáért kell tenni válamit, szinte mindenki szakít erre is időt. Ezért talán nem túlzás azt állítanunk, a régi vár tövében most egy egészen új városkép formálódik és nemcsak építészetileg az új létesítményekkel, hanem a város lakóinak szemléletében is Siklós jövőjéért. Dunai Imre A cím egyik szavában szereplő idézőjelből a tapasztaltabb olvasó már tudja', hogy alább nem a szocializmus modelljéről, még csak nem is úgynevezett modelljéről lesz szó. Ilyen ugyanis nincs. Van azonban politikai ellenségeinknek és az időnként akarva-akaratlanul őket támogató barátainknak propagandájában, Szerintük a szocializmusnak létezik valamiféle egységes modellje — éspedig ne hímezzünk-há- mozzunk: a szovjet „modell" —, amelyet ez idő szerint a létező szocializmus országaiban egyenruhaként húznak magukra (alkalmasint éppolyan muszájból, mint a frissen bevonult újonc a katonagúnyát). Márpedig — folytatódik ez a gondolatmenet — ez a rájuk erőltetett „modell” nem felelhet meg a más-más történelmű, társadalmi és kulturális előéletű, gazdasági adottságú országoknak, sőt a Szovjetunióban sem felel meg igazán. Következésképpen a szocialista országok nehézségei ebből adódnak. Ezzel a gondolatmenettel sokkal könnyebb leszámolni, mintsem gondolnánk. Nem szükséges vele szemben tudományos elemzés — persze, ha a vita'tudományos síkra terelődnék, erre is szükség lenne —, elég felfrissíteni emlékezetünket, és szertenézni a világban. Rátérve a dolgok érdemi részére, vegyük előbb az idősíkot. Ha, tegyük fel. a szovjet „modell” a kötelező, akkor óhatatlanul föl kell tenni a kérdést: ugyan melyik? Vagy talán a hatvanöt év alatt semmi, semmit sem változott? A hatalom megragadása, kiépítése, a hadikommunizmus, a NEP-korszak, a a szocialista építés menete, a második viláaháború és az azóta eltelt idő csakugyan ugyanaz a „modell”? Ami a hatalom megraga~ dósának kérdését illeti, emlékeztetni lehet arra: 1917 nyaráig Lenin még bízott benne, hogy az a törvényhozás útján végbemehet. Ezt a lehetőséget a burzsoázia konok ellenállása foszlatta szét; Lenin tehát nem általában, mindenhol és mindörökké érvényes jelleggel beszélt „parlamenti kreténizmusról", hanem éppen ő követelte meg a konkrét helyzet konkrét elemzését. Arra is helyénvaló emlékeztetni, hogy a Téli Palota ostroma, amely a hatalom átvételének jelképévé lett, úgyszólván vértelen, a hatalmas ország méreteihez képest jelentéktelen erőszakkal végrehajtott roham volt. Ami aztán tengernyi vért követelt, az a reakció és a külföldi intervenciósok háborúja volt. De ez már nem a hatalom megragadásának, hanem megvédésének történetéhez tartozik. Ismeretes az is, hogy 1919- ben, a Magyar Tanácsköztársaság győzelméről szólva, Lenin újólag kiemelte a pro- letórforradalom vértelen győzelmének jelentőségét, egyszersmind eleve hangsúlyozta, hogy minden nép, — miközben eljut, mert okvetlenül eljut a szocialista forradalomhoz — sajátos jelleggel, új meg új. tapasztalatokkal gazdagítja a közös forradalmi eszmetárat. Ezt a megáHapítást később fényesen igazolta a történelem: a második világháború után kialakult népi demokratikus országok a dolgozó nép hatalma megragadásának, a szocializmus fejlesztésének megannyi színét festették föl a történelem palettájára. Ez az óriási fordulat alátámasztotta az SZKP XX. kongresz- szusának időszerűsített megállapítását, hogy tudniillik adott történelmi körülményektől függően, a polgár- háború nem elengedhetetlen tényezője a hatalom kivívásának, hanem az osztályerők helyzete dönti el, hogy lehet- séges-e a parlamentet a burzsoázia szervéből a néphatalom eszközévé tenni. Forradalom és polgárháború tehát nem azonos, nem egymást feltételező és kiegészítő fogalmak. Nos, ennyire tartotta és tartja a szovjet testvérpárt saját múltját kötelező „modellnek". És ahogyan másként győzött a proletárforradafom, mondjuk Bulgáriában és Kubában, másként Kínában és Magyarországon, az azóta eltelt évtizedek is sok érdekes és értékes tanulsággal szolgálnak. • Ennek vizsgálata már átvezet a térbeli tényezők felvázolásához. De előbb egy kis kitérő. Való igaz, hogy a dogmatikus felfogás, a szovjet fejlődés gépies másolására törekvés jellemző volt egy időben. Ám ez —, hogy például Magyarország a vas és acél országa legyen — nem valósulhatott meg, azon egyszerű okból, hogy sem vasércünk, sem kokszolható szenünk (legalábbis elegendő) nincsen. Tény az is, hogy meg kellett fizetnünk a tandíjat, amire teljesen kiviláglott, mit jelent a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításainak alkalmazása a sajátos viszonyokra. Márpedig a sajátos adottságok nem óhaj szüleményei, hanem nagyon is földrajzi, történelmi, néprajzi stb. meghatározottságúak; s ezeken erőszakot tenni nem lehet. De hát ki akar ma erőszakot tenni rajtuk? Ami mármost a különbözőségeket illeti, elég néhány tényre utalni saját helyzetünkből és másokról szóló ismereteinkből. Tudjuk például, hogy a gazdaságirányítás tökéletesítésének időszakát éljük Vlagyivosztoktól az Elbáig. Igen sokszínűek a kísérletezések és a már kiforrott struktúrák. Igaz, annyiban valóban egyforma a „modell”, hogy a döntő termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak — Lengyel- országban még ez sincs pontosan így, a föld zöme magángazdaságoké —, de hogy a két alapvető tulajdonviszony, az állami-össznépi és a szövetkezeti, továbbá a kis- árutermelés hány százalékot tesz ki, ebben igen nagy eltérések vannak. Úgyszintén abban, hogy — noha mindenütt tervgazdálkodást folytatnak — mit, milyenfajta előírásokat tartalmaznak a tervek, esetleg a kötelező érvényű tervutasítások, és hogyan kombinálják őket közgazda- sági szabályozókkal, terelők- kel és ösztönzőkkel, adó-, hitel- és árpolitikával stb. Ahány ország, annyiféle kezdeményezés. És készség arra, hogy ha az élet mást tesz szükségessé, akkor módosítanak. Tehát még egy-egy ország önmagának sem „modellje”: ma így, holnap úgy, alkalmazkodva, töprengve, egymástól tanulva, de egymást sosem másolva. Ennek megfelelően a különbözőség az elért életszínvonalban, az áruszerkezet és a fogyasztás összetételében is megnyilvánul, ebben nincs semmiféle uniformizáltság, bárki meggyőződhet róla. Szólni kell azonban a hatalom gyakorlásának legfontosabb területéről, a politikáról. Ahogy előbb a gazdasági élet különbözőségeinek ábrázolásakor abból indultunk ki, hogy a gazdaság a döntő termelőeszközök társadalmi tulajdonán nyugszik — másképpen nem volna szocializmus —, úgy a politikai szférában is jelen vannak nagyon is markáns azonos vonások. Ilyenek mindenekelőtt a marxista—leinista pártok vezető szerepe és a népi közigazgatós, a tanácsrendszer. De mutassanak azok, akik a „modell" dolgával előhozakodnak, akár egyetlen olyan országot, ahol másmilyen párt — például szociáldemokrata párt - vezette el a társadalmat a szocializmusba! Ilyen ország tudvalévőén nincs. Mint ahogyan olyan sincs, ahol az állami és helyi közhivatalokban a tőkés osztály tisztviselői diktálnak, és mégis szocializmus van. Ha a mi népi államunk valamiféle modell, ezt elfogadhatjuk: az országgyűléstől a helyi tanácsokig munkások, parasztok, értelmiségiek, katonák, az egyházak képviselői vannak jelen, de földbirtokosok, bankárok sehol. De emez azonosságon belül már számottevő különbségek van. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa például két házból áll, míg a többi szocialista ország törvényhozása nem. Van, ahol államfői testület, és van, ahol köztársasági elnök áll az ország élén. Más és más az államfő és a törvényhozás, illetve az országos és a helyi hatalmi szerv hatásköre az egyik országban, mint a másikban. Némelyik országban több párt létezik, némelyiknek a történelme viszont úgy alakult, hogy a munkásosztály forradalmi pártja, mindinkább az egész nép pártjává válva, minden dolgozó osztály és réteg érdekét, célját megtestesíti és képviseli. Még sok részletkérdésben lehetne sorolni a különbözőségeket, de akit érdekel, olvassa el a testvérországok alkotmányait. Ugyanígy azonosságok és eltérések jellemzik az egyes szocialista országok kultúráját, közoktatását, itt most csak utalva rá, hogy a Szovjetunió, Jugoszlávia és Kína egymaga több nemzetiségű állam, s a nemzeti jelleg mindegyikben virágzik. A Szovjetunió ázsiai köztársaságai voltaképpen a szocialista forradalom győzelmével hagyták maguk mögött a középkort, és léptek mindjárt a huszadik századba. A tények kedvéért el kell ismerni, hogy Lenin említett jövendölése - hogy ti. minden ország eljut a szocializmusba, és mindegyik a szo- cialistg forradalom más és más alakzatát öltheti —, úgy folytatódott, hogy közös jellemzőjük azonban okvetlenül egy lesz: a proletariátus diktatúrája. Ma egyik-másik ország testvérpártja ódzkodik e kifejezés leírásától, kimondásától is. Pedig ha bizonyos időszakban, a súlyos törvénysértések, tragikus torzulások miatt, árnyék vetődött a* szocialista építésre, erről nem a proletárdiktatúra tehet, hanem azok, akik árnyékot vetettek rá. A leninizmus éppen abból indul ki — ezt tagadói is tudják —, hogy a proletárdiktatúra egyszersmind proletárdemokrácia, a történelem eddig ismert legszélesebb demokráciája. Ha majd a történelem bárhol a világon rácáfol arra, hogy a munkásosztály hatalomra jutása nélkül el lehet jutni a szocializmusba., akkor lehet majd arról beszélni, hogy a leninizmus eme tanítása túlhaladott. Teljesen világos, hogy a történelmi fejlődés a szocialista forradalomnak ezután is megannyi új útját-módját tárja majd elénk. Mi tiszta szívből kívánjuk testvérpártjainknak, hogy minél kevesebb zökkenővel, minél kisebb áldozatokkal érjék el kitűzött céljaikat, és sikerüljön azt és úgy megvalósítaniuk, amit szeretnének és ahogyan szeretnék. Ez csak gazdagítani fogja közös eszmei-gyakorlati kincsestárunkat. A ma létező szocializmus - éppúgy, mint az ezutáni — nem a vágyakhoz, hanem az élethez igazodik. Mi marad ezek után a szocializmus állítólag kötelező „modelljéről” terjesztett mendemondákból? A tények fényében természetesen semmi. Igyekezzünk hát, hogy ezeket a beszédes tényeket — korszakalkotó eredményeinket, vívmányainkat, berendezkedésünk kiteljesedő szocialista jellemvonásait — mindenhol, mindjobban megismerjék. Mi nyíltan, sőt nyersen beszélünk, írunk gondjainkról is. De semmi sem cáfolhatja meg azt az igazságot, hogy ami épül, amit aztán újra meg újra túl akarunk haladni, az nem valamiféle elvont modell, hanem a színes, lüktető élettel teli szocialista Magyarország. Szántó Jenő Felújított homlokzatú házak a belvárosban
