Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-08 / 124. szám
# Mivel fütsünk? (4.) A legöregebb és a legfiatalabb A legöregebb vájár 53 éves elmúlt, a legfiatalabb augusztusban lesz 18. A legöregebb Zobákon dolgozik, a legfiatalabb Kos- suth-bányán. — Én volnék a legöregebb? — kérdi csodálkozva. — Azt tudtam, hogy Zobákon igen, de az egész Mecsekben is én? — Már nem én vagyok a legfiatalabb — mondja a másik —, a mostani végzősök közül, akik jól szerepeltek a vájártanuló-vetélkedőn, letehették a szakmunkásvizsgát Most ők a legfiatalabbak. Steinerbrunner Ferenc Nyámándi Gyula Ketten a fennállásának 200. évfordulóját ünneplő Mecseki Szénbányákból A legöregebb Komlón a családias hangulatú Bocskai utcában lakik. A nem túl széles úttest és a járda közötti zöld rész ugyanolyan gondozott, — virágokkal, fákkal — mint a kerítésen belül a kertek. A 43- as számú ház körül is tiszta, rendezett kert, hatalmas fejű tulipánokat rángat a sjél. A ház mögött enyhe lejtőn veteményes, majd gyümölcsöskert fut le. — Ez a ház még 1955-ben épült — mutat körbe Steiner- brunner Ferenc. — Akkor indult a bányász családiház-ak- ció. Tudja mennyibe került? Negyvenezer forintba. És mi akkor először féltünk, hogy ennyi pénz! Honnan vesszük! Ha meggondolom, hogy most mennyibe kerülne! A legfiatalabb munkásszálláson lakik. Szigorúan dörren a portásnő hangja utánam, amikor a majdnem üres (karbantartási munkák miatt) társalgóba akartunk bemenni. „A hölgy nem mehet be!” — és ellentmondást nem tűrően hozza tudtomra, hogy kint az előtérben megvárhatom a fiatalurat és legfeljébb csak ott ülhetek le Ügy kell nekem — gondoltam — én vagyok a hibás nem mutatkoztam be, de ilyen drákói szigorra nem számítottam. —■ Nézze, több, mint 300 ember lakik itt, muszáj fegyelmet tartani — mondja Vis- nyovszky Sándor gondnok. — Innen három műszakban járnak dolgozni és nem szabad olyant megengedni, ami má- sdk nyugalmát zavarja Nyámándi Gyula azonban jól érzi magát. Szobája négyágyas, a falon színes képeslapok és az Edda művek plakátja. A szobáiban mosdókagyló, a beépített szekrényék ajtaja feketére festve, mintha kátránynyal volna bekenve. A folyosókat szürke kőkockák borítják, az emeletek fordulójánál hatalmas levelű fikuszok, filodent- ronok, rajta vastag porréteg. (Senkinék nem jut eszébe leporolni?) Steinerbrunner Ferenc Vékony, magas inas ember, akkora kezekkel, hogy miközben nézem, arra gondolok, ezekkel a kezekkel akár egymaga is el tudná hordani a Mecseket. — Apám szegény volt — meséli — mondták, a bányában jól lehet keresni. 1950-ben jöttem Kossuth-bányára csillésnek, 53-ban letettem a vájár vizsgát. Ők beszéltek rá, a többiek, mert akkor már régóta nem csillés munkát végeztették velem. Nékem a munka sose volt probléma. A munkahelyet sem szeretem váltogatni, Zabákra sem magam jöttem át, hanem úgy küldtek. Itt aknavájár vagyok, mindig éjszaka dolgozunk, és sokszor szombat, vasárnap, mert ilyenkor álll a szállítás, ki tudjuk javítani, amit kell. . Nem hittem volna, hogy ezt a munkát így megszeretem, szinte élvezettel csinálom. Még a veszélyhelyzeteket is szívesen vállalom, ha valamit meg kell oldani. Eddig szerencsém volt, még egy kisujjam sem tört el sOha. Nyámándi Gyula zömök, szé- lesváílú, szőke hajjal és nagy szempillákkal. Rövid tőmondatokban válaszol, halkan, összeszorított fogakkal, hogy néha alig értem. Később nem a munkás- szállóban ä komlói szálló presszójában próbálom szóra bírni. — Itt egyszer kivettem egy szdbát — mutat a szálloda lépcsőre. — Miért? — Csak úgy. Hogy kipróbáljam. De aztán nem én aludtam benne, odaadtam egy barátomnak. —• A gondnok mondta, volt már két fegyelmi ügye. Egyszer elaludt és az égő cigaretta kiégette az ágy melletti széket, egyszer meg leütött egy idős bányászt, aki a szomszédja. — Gondoltam, hogy elmondja. Mind a kétszer részeg voltam. Az öreg azért kötött belém, hogy miért magnózok hangosan a szobámban. — Gyakran előfordul, hogy ittas? — Nem. Időnként. De soha nem úgy indulok el, hogy, na most kiütöm magam. Csak aztán egyik haver, a másik ... Később nehéz megállni. — Maga hová való? — kérdem. Nem válaszol, azt hiszem nem értette és megismétlem: — A szülei hol laknak? — Nem tudom. Nem ismerem őket. Én Bakócáról jöttem Komlóra. Hatéves korom óta éltem ott. — És addig hol? — Nevelőszülőknél itt Komlón. Ők pedig a csecsemőotthonból vettek magukhoz. Hét saját gyerekük mellett mindig volt két-három ilyen lelenc, mint én. — Miért a vájárszakmát választotta? — Hentes szerettem volna lenni. Bakócán a faluban volt egy hentes, annak segítettem néha. Azt mondták vékony vagyok hozzá. Érdékes — ránt az azóta szélessé, erőssé vált vállán — ide megfeleltem — A munkahelyén nincs probléma magával? — Azt hiszem nincs. Csak mindig azért szidnak, ha lassan csinálok valamit. A legöregebb vájár felesége azt mondja, hogy műszák után a férje soha nem megy sehova siet haza. — Nem szeretek sehova el- mószkáilni. Én a családomat szeretem, itt érzem magam jól a gyümölcsfáim között a kertben Néha-néha elmegyünk vállalati összejövetelre, de én csak a feleségemmel szeretek menni mindenhová. Mondják az ismerősök, ritka, ahogy mi élünk, soha nem veszekedtünk. Azt mondom, minek az? Minden problémát meg lehet beszélni. Akkor van az életben boldogság, ha megértés és szeretet van a családban. Két lányom és három unákám van. A legfiatalabbtól kérdem: — Szeretne találkozni az édesanyjával? — Nem. Nem érdekel! — A nevelőotthonban ikít szeretett? — Az énektanárnőt. Mert ő akkor is megengedte, hogy nála titokban tévét nézzünk, mikor mások megtiltották. — Volt testi-lelki jóbarátja? — Volt, de ő Pécsre került, azóta se láttáim. — Elhallgat, az asztalon hamutartóval játszik, aztán mondja: — Többször próbáltam megkeresni, de az 506-os isikolát nem találtam meg. őssze-vissza irányítottak, akiket kérdeztem, aztán mindig eltévedtem. — Szabad idő, szórakozás? — Mozi, haverok, meg gyakran elmegyek a nevelőszüleim- hez. — Volt már szerelmes? — Igen, de csak egyszer találkoztam a lánnyal. — Magát ki szereti? Nem tudom. Nem érdekel. Nem is fontos. — Tervek? — Majd egy lakás, aztán majd meglátjuk. A legöregebbtől kérdem, kapott-e már valamilyen kitüntetést? — Nem. Nem is gondoltam, rá soha. Még egy évet dolgozom, aztán nyugdíjba megyek, mert szeretném azt is élvezni még egy kicsit... amíg lehet. Sarok Zsuzsa Mit akar a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli Összekötő Bizottsága? Újjá szerveződött nemrég a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli Összekötő Bizottsága. Egyidejűleg megválasztották a négy megye 130 vállalatát és szövetkezetét tömörítő bizottság tisztségviselőit, ugyanakkor arról is döntöttek, önálló kamarai irodát hoznak létre Pécsett, függetlenített titkárral. Milyen elképzelésekkel lát munkához a szervezet? Erről nyilatkozott lapunknak Gulyás József, a Pécsi Kesztyűgyár vezérigazgatója, a Dgl-dunán- túli összekötő Bizottság elnöke. • A magyar gazdasági élet átalakításának, további fejlődésének vagyunk tanúi és részesei. Ebben az átformáló folyamatban megújhodik a Magyar Kereskedelmi Kamara is. Szerepe, jelentősége gazdasági életünkben nagymértékben, növekszik. A Minisztertanács ugyanis jelentősen kibővítette a kamara feladatkörét — mondta elöljá^ róban Gulyás József. • A Dél-dunántúli összekötő Bizottság Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye tagvállalatainak, szövetkezeteinek és intézményeinek munkáját fogja át. Bár e területre koncentrálunk, működésünk nem fog megrekedni a régió határain, hiszen az itteni gazdálkodó egységek tevékenysége körülbelül hatvan százalékban átnyúlik az ország más területeire, és külföldre. Ugyanakkor azt is le kell szögeznem, nem leszünk Pécs-, de még Baranya- centrikusak sem. • Milyen sajátosságai lesznek a Dél-Dunántúl területén folyó kamarai munkának? Igyekszünk közelebb hozni egymáshoz a négy megye vállalatait, szövetkezeteit, különösen az egymással gazdasági kapcsolatban levőket. Kapcsolatot építünk ki a helyi és az országos irányító szervekkel abból a célból, hogy a vállalatok a gazdálkodásra vonatkozó követelményekről, az irányító szervek pedig a vállalati tapasztalatokról és észrevételekről meg-’ felelő tájékoztatást kapjanak. • Területünkön számos olyan gazdálkodó egység van, amely országos nagyvállalathoz tartozik és ezen keresztül tagja a kamarának. Reméljük, az ösz- szekötő bizottságon keresztül több és gyorsabb információt tudunk nyújtani nekik. Segíteni akarjuk az azonos, illetve kapcsolódó profilú vállalatok és szövetkezetek közös szakmai megjelenését szakvásárokon, kiállításokon. Folytatni és lehetőség szerint fejleszteni kívánjuk a jugoszláv és osztrák kamarai kapcsolatokat, valamint a határ menti kereskedelmet. Kapcsolattartást tervezünk a Dunántúli Tudományos Intézettel, egyetemekkel, az MTES7- szel, illetve más olyan intézményekkel, amelyek régiónk fejlesztésével foglalkoznak. • Az összekötő bizottság, illetve a megyei társelnökök személyesen közreműködnek a megyei vezetés által kidolgozandó fejlesztési koncepciók, tervek vállalati gazdálkodást érintő fejezeteinek véleményezésében és a megvalósítás segítésében. Szándékunkban áll konkrét témákra bizottságokat létrehozni. Újszerű lesz, hogy az összekötő bizottság társadalmi elnöksége mellett függetlenített titkár fog dolgozni. • Feladatunk mindent egybevetve nem lesz könnyű. Megyénkben nagyon sokoldalú a gazdaság szervezete. A vállalatok, a szövetkezetek várnak tőlünk valamit, valami újszerű együttműködést. Nekünk új módon kell nyújtanunk olyan támogatást, mely más, mint amit a minisztériumok, az ÓKISZ és más felügyeleti szervek eddig nyújtottak, olyasmit, ami áthidal és pótol egy meglevő hiányt. • Céljainkat a dél-dunántúli régióban csak széles körű társadalmi összefogással, közös munkával tudjuk megvalósítani. A magunk részéről arra törekszünk, tagvállalataink érezzék, mögöttük áll a Magyar Kereskedelmi Kamara és annak területi összekötő bizottsága, mely a maga sajátos eszközeivel sokoldalúan és hatékonyan segíti őket gazdasági feladataik ellátásában — fejezte be nyilatkozatát Gulyás József. M. Z. Városi és földgázra alkalmas fűtőkészülékek. A földgáz átalakítja Baranya energiaszerkezetét Pécs várja a földgázt. A Ba- járqj. induló földgázvezeték még ez év őszén Pécsre ér. Megkezdődik az 1985-ig tartó többlépcsős átállás, a kezdet 1983. első negyedévében a Kenyérgyár, a Zsolnay-gyár és Lvov- Kertváros, azt követően földgázzal fűtünk a város jelentős részén a jelenlegi benzinből bontott gáz helyett. o — Mi a különbség a két gázfajta között? — kérdeztem Ha- senauer Andrást a DDGáz beruházási főosztály-vezetőjét. — A benzinbontás révén előállított gáz önköltsége roppant magas. A fűtőértéke viszont fele a földgázénak, azon felül koszos, vizes, rongálja,, eltömíti a berendezéseket, télen lefagyasztja a vezetékeket. A gázmű jelentős ráfizetéssel így is a maximumot adja a hálózatba. A földgáz fűtőértéke magas, száraz, nem szennyezett, lesz belőle bőven és gazdaságos — a vállalatnak is. Pécsett 27 000 háztartásban használnak gázt, 4500-ban azzal is fűtenek. Napjainkban több mint 1700 gázfűtési kérvény teljesíthetetlen. Ennél valójában sokkál több háztartás állna át a gázfűtésre, és főként a ma még ellátatlan területeken. — Pécs energiaellátási'térképét mennyiben módosítja a tFöldgáz? — Jelentősen. Ellátjuk vele a családi házas Megyeri Kertvárost, a Nagyárpádi út környékét, a város nyugati iparterületét, Rácvárost és Kovácstelepet, a meglévő és az épülő MÉV- la'kótelepet, a Budai kertes családi házas részeit, bevihetjük Meszes déli részébe, Újhegyre, a keleti iparterületre... A földgáznak más előnyei is vannak: a megnövelt nyomás (középnyomás) miatt a vezetékek átmérői, így a beruházás költségei is jelentősen csökkennek. Ez a gerincvezetéket épít- tetőkre és a készülékei üzemeltetőkre egyaránt igaz. (A lakásokban a fűtőberendezésekhez nem a megszokott vastag, hanem akár a szegélyléc alá rejthető 8 milliméteres vezeték viszi a földgázt.) Pécsett évente 47 millió köbméter földgázzal 40 ezer tonna olaj váltható ki. Megoldható újabb ipari fogyasztók földgázra való átállása is. 0 Az Ipari Közlöny 1982. április 9-i száma ismerteti az energiagazdálkodási program megvalósítását célzó feladatok végrehajtásában a személyi ösztönzés lehetőségeit. Azokat a gazdálkodó és társadalmi szervezeteket, állami költségvetési szerveket jutalmazzák, amelyek bármelyik energiahordozóból megtakarítanak vagy benzint, gáz- és tüzelőolajat, kokszot váltanak ki, szervezeti intézkedéssel és saját pénzügyi forrásból. A központi pénzügyi forrás igénybevétele esetén is jogos a személyi ösztönző, ha a bankszerződésben meghatározottnál nagyobb a megtakarítás, rövidebb a határidő, olcsóbb a beruházás. Az eredeti terv: a Bajától jövő vezeték csakis Pécset látja el földgázzal, lassan a múlté lesz. A DDGáz elkészítette a földgáz hasznosításának komplett baranyai tanulmánytervét. — A távvezetékről leágazási lehetőség lesz Báta és Palota- bozsok térségében északi és déli irányban — mondja Ha- senauer András. — A Bátaszé- ki Vázkerámiagyár megkapja, földgázt szeretne Szekszárd és Mohács, Beremend, Baranya dél-keleti mezőgazdasági területe és a vezeték mentén levő számos település. Aki megkapja a földgázt, annak mindenképpen olcsóbb és gazdaságosabb lesz, mint az olajtüzelés - az átállási költségeik is gyorsan megtérülnének. 0 Fűtenünk kell. De mivel? Az adott lehetőségeinken belül a zsebünk szabja meg, melyik az ésszerű, az olcsó, a legolcsóbb. Az biztos, az olaj a legdrágább. Kiváltásán érdemes, kell is gondolkodnunk. Megéri. A mecseki szénmedencébert évi 20 millió köbméter metánt csapolnak le, ebből mindössze 3 milliót hasznosítanak fűtésre. A liászprogram a metán hasznosítását is célul tűzte ki. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban tüzelőolajjal szárították a kukorica vetőmagot, nemrég kukoricacsutka tüzelésű vetőmag szárítót létesítettek. . Igaz, ezeket az újításokat nem vezethetjük be lakásokban, orvosi rendelőkben, iskolákban, intézményekben, üzemekben. De mindenütt található a drágánál olcsóbb megoldás. Murányi László HÉTVÉGE 5.
