Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-08 / 124. szám
Nem ami elválaszt, hanem ami összeköt... Havannai üzenet Beszélgetés Herczeg Károllyal, a Vasas Szakszervezet lőtitkárával a X. szakszervezeti világkongresszusról A lig két hónapja zajlott le a X. szakszervezeti világkongresszus. Az első visszhangokat már ismerjük, s azt is, mi újat hozott a nemzetközi munkásosztály, a szervezett dolgozók számára a havannai találkozó. Erről, valamint saját tennivalóinkról beszélgettünk Herczeg Károllyal, a Vasas Szakszervezet főtitkárával, aki Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára által vezetett magyar küldöttség tagjaként vett részt a világfórumon.- Miben különbözött a X. szakszervezeti világkongresszus a korábbiaktól? — A legfontosabb, hogy amióta létezik munkásmozgalom, soha még ilyen széleskörű részvétellel nem került sor szak- szervezeti kongresszusra. Havannában 126 országból, több mint 200 nemzeti és nemzetközi szervezet küldötteként 269 millió dolgozó képviseletében tanácskoztak a résztvevők. Bebizonyosodott, hogy amikor a nemzetközi politikai életben a hűvösebb áramlatok az uralkodók, a szervezett dolgozók képviselői nem mondanak le felelősségteljes küldetésükről; nem az elválasztó, hanem az összekötő tényezőket helyezik előtérbe. S méa valami: először került sor világkongresszusra Európán kívül. A nyugati félteke első szocialista államának, Kubának a fővárosában találkoztunk, s a helyszín önmagában is indokolja, hogy világkongresszusunkon — az egész világot érintő kérdések megvitatása mellett — erőteljes hangsúlyt kapott a gyarmati sorból felszabadult népek harca. Erre egyébként már az előkészítés időszakában is törekedtünk. ♦- Melyek voltak a legfontosabb kérdések, amelyek a vitában szóba kerültek? — Voltaképpen négy olyan kérdéscsoport volt, amelyekkel a felszólalók mindegyike foglalkozott, s amelyek a bizottsági munkában is megkülönböztetett hangsúlyt kaptak. Az első: a béke megőrzése, a biztonság megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés ügyének előmozdítása. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy korábban a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban sok vita zajlott erről. Sokan úgy vélték, hogy a béke és a leszerelés ügyét rá kell bízni a kormányokra és a békemozgalmakra, minthogy ez — ezek szerint — nem szakszervezeti feladat. A nemzetközi helyzet alakulása, a Ronald Reagan vezette amerikai kormány által meghirdetett erőpolitika, a fegyverkezési hajsza felújítására irányuló törekvések azonban világszerte felerősítették a szak- szervezetek felelősségérzetét, s bebizonyosodott, hogy a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog védelme igenis szakszervezeti feladat. Hisz ez alapfeltétele a munkásérdekek érvényre jutásának. Egységes álláspont született arról, hogy nemzetközi akcióegység megteremtésére törekedve gátat kell vetni a fenyegetésnek, el kell hárítani a háborús veszélyt. A második: a tőkés világ elhúzódó válsága, a transznacionális vállalatok befolyásának növekedése arra készteti a szakszervezeti mozgalmat, hogy nemzetközi összefogással lépjen fel a dolgozó emberek, a bérből és fizetésből élők védelmében, hogy a válság terheit ne rakhassák a dolgozó tömegek vállára. A harmadik: a lengyel válság. A felszólalók szinte kivétel nélkül foglalkoztak a lengyel szakszervezetek helyzetével. Az elhangzottakból azonban szinte egyöntetűen a féltés, az aggodalom és a segítő szándék csendült ki. Természetesen a legtöbben annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Lengyelországban mihamarabb olyan helyzetet kell — és tudnak — teremteni, hogy a szak- szervezetek tevékenysége lehetővé váljék, mert ezt kívánja meg a dolgozók érdeke. A negyedik: a szakszervezetek helye, szerepe a munkáshatalom körülményei között a szocialista országokban. Ez a kérdés - érthetően — gyakran a lengyel helyzettel összefüggésben merült fel. De nemcsak bíráló hangsúllyal. Sokan példának tekintik c szocialista országokban a szakszervezetek munkáját. Különösen az úgynevezett harmadik világban, elsősorban a latin-amerikai és az afrikai országokban. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nagy figyelmet keltett a magyar küldöttség vezetőjének, Gáspár elvtársnak a felszólalása, aki beszédében tételesen bizonyította, hogy a szakszervezeteknek éppen a szocializmus viszonyai között vannak a legnagyobb lehetőségeik. Nagy figyelmet keltett az a gondolat, hogy a munkáshatalom viszonyai közt, ahol a szakszervezetek részesei a hatalomnak, partnerei mind a pártnak, mind pedig az államnak. És e felelősségről a szakszervezetek nem mondhatnak le. Egyszóval, a szocialista országok szakszervezeteinek felelősségét nagymértékben növeli, hogy munkájukat sok helyütt példaként vizsgálják, tanulmányozzák. — Mindezt hogyan hasznosítják a világ szakszervezetei, s milyen feladatok várnak a magyar szakszervezetekre? — Az említett kérdésekben jóval több állásfoglalás, határozat született, mint amennyivel itt, most foglalkozhattam. Ezek a határozatok jó orientációval szolgálnak a világ dolgozóinak, hogy megfelelő választ adhassanak a nyolcvanas évek őket érintő kihívásaira, az együttes fellépésre és akciókra ... A magyar szakszervezetek ismerik helyüket és szerepüket a nemzetközi életben. Helytelen lenne, ha túlbecsülnénk jelentőségünket. Mégis, hazánk lé- lekszámót, a szervezett dolgozók számát tekintve, a kötelező szerénység mellett fontosnak tartom kiemelni, hogy felelősségünk ennél jóval nagyobb. Azért -is, mert ismét a SZOT főtitkárát választották meg a Szakszervezeti Világszövetség elnökévé, és azért is, mert a magyar szakszervezetek az elmúlt negyedszázadban hétköznapi munkájukkal, társadalom- formáló szerepükkel, azzal, hogy tevékenységük középpontjába a dolgozó emberek érdekeinek képviseletét állították; hazai és nemzetközi tekintélyre tettek szert. Ez kétségtelenül növeli felelősségünket. Tovább . kell fejleszteni, magasabb szintre kell emelni munkánkat, a politika és a társadalom adta lehetőségeinket maxi'málisan kihasználva, Tiogy nemzetközi tevékenységünk aranyfedezetéül hazai munkánk szolgáljon. Thurzó Tibor A tanulmányi verseny eredménye Staudt Jenő, Géczi János, Hirt János, Kovács Sándor Szakközépiskolából felvételi nélkül az egyetemre A pécsi gépiparisták sikere r--------*-*■— A zép sikerrel büszkélked- \ hét a pécsi Ziper- ” novszky Gépipari Szak- középiskola: április végén Budapesten megrendezett országos szakmai tanulmányi verseny döntőjében négy negyedikes diákja végzett az első tiz között.- Az iskola történetében egyedülálló eredmény, ehhez hasonló csak 1975-ben volt, amikor három tanulónk végzett az országos szakmai tanulmányi verseny első tíz helyezettje között- mondja Lakatos György, a Zipernovszky Gépipari Szakközépiskola igazgatója. ——* ....... A z idei országos szakmai tanulmányi versenyen 90 szak- középiskola 2024 tanulója indult, az elődöntőbe 239-en jutottak, döntőbe pedig 52 iskola 83 tanulója. A pécsi Zipernovszky Gépipari Szakközépiskolából a villamos szakcsoport erősáramú szakának versenyén az első helyet Kovács Sándor, a másodikat Hirt János szerezte meg, a gépészeti szakcsoportban Staudt Jenő az ötödik, Géczi János a kilencedik helyen végzett. Ez a ragyogó eredmény hármójuknak eleve biztosítja az egyetemi-főiskolai felvételt. A gépészeti szakcsoportban a kilencedik helyen végzett Géczi Jánosnak még túl kell jutnia egy felvételin.- Korábban a repülő-modellezéssel foglalkoztam, az utóbbi két évben pedig az MHSZ pécsi Repülőklubjának vagyok a tagja. Édesapám növényvédelmi üzemmérnök a bogád- mindszentí termelőszövetkezetben. Pályaválasztásomat ez a két körülmény befolyásolta. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola repülővezetői szakára jelentkeztem és ott nem veszik figyelembe az országos szakmai tanulmányi versenyen elért eredményt. Remélem, hogy a Jálencedik helyezés jó ajánlólevél lesz a felvételin — mondja Géczi János. Staudt Jenő, a gépészeti szak versenyének ötödik helyezettje azért izgul egy kicsit, hogy va- jorf a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára is érvényes-e a versenyen biztosított felvétel. * — Ha nem, akkor a Budapesti Műszaki Egyetemre megyek tanulni — tervezget. Az ő pályaválasztását is édesapja példája befolyásolta, aki agrármérnök és a döbröközi termelőszövetkezet elnöke. 'A villamossági szakcsoport erősáramú kategóriájának versenyében az első két helyen végzett tanulót veszik fel- automatikusan az egyetemek és főiskolák megfelelő szakára, vagyis a pécsi iskola két tanulóját. Hírt János, a második helyezett, Szigetváron született, Dobszán járt általános iskolába, szülei is ott laknak, és a helyi termelőszövetkezet dolgozói. — Általános iskolás korom óta érdekel minden, ami a villamossággal összefügg. A Budapesti Műszaki Egyetem villamos karára megyek tanulni. Kovács Sándor, az első helyezett szintén a Műegyetem villamossági karát választotta. Pécsett született, de már régóta Görcsönyben laknak szüleivel, akik a téglagyárban dolgoznak. — Amióta megismerkedtem a fizikával, számomra az elektronika a legizgalmasabb tantárgy, és az egyetlen hobby is. Szüleim javasolták, hogy a szakközépiskolát válasszam, a Zipernovszky Gépipari Szakközépiskolát. A többiek nevében is mondhatom: nem bántam meg. Az országos szakmai tanulmányi verseny döntője óta eltelt néhány nap, az öröm mellett volt idő a higgadt mérleg- készítésre is. A fiúk véleménye: könnyebb volt így bejutni az egyetemre, mint a felvételivel. — Ezen a versenyen csak nyerhettünk, kisebb volt a tét és az izgalom, mint a felvételin, ahol a „minden vagy semmi” kockázattal indultunk volna — vélekednek. A közelgő érettségi Staudt Jenő, Hirt János és Kovács Sándor számára ezek után már majdhogynem csak formaság. Diáktársaik talán irigykednek rájuk, főként, ha megfeledkeznek arról, milyen szorgalmas felkészülés eredményezte a sikert. — A középdöntőtől a döntőig jó néhány héten át szinte éjjel-nappal tanultunk — mondják a fiúk és hálásan sorolják a felkészülést irányító és segítő tanárok nevét: Németh József, Szederkényt József, Keresztes Jenő, Wind Ferenc, valamint a pécsi Villamossági és Gépjavító Szövetkezet szakemberei. A siker részben az övék is. D. I. BARANYA HA T NAPJA Minden ötödik forint Két hét alatt Baranyában 80 000 hektáron földbe került a kukorica. Az utolsó táblákon dolgoznak a gépsorok, maholnap minden nagyüzemben kész a vetés. Jól szervezett, precízen végrehajtott, valódi nagyüzemi munka volt, az emberi felkészültség, a modern technika és a rendszerszemlélet sikeres vizsgája — de mondhatnánk úgy is: a magyar mezőgazdáság szakmai bemutatója. Kaszapovics András kátolyi gazda 30 évvel ezelőtt azért kapott Kossuth-díjat, mert 27 mázsa kukoricát termelt egy holdon. Megérdemelte. Ma 67 mázsa/hektár a megyei átlag. Tíz évvel ezelőtt 42 mázsáról indult az IKR. Tavaly 67-nél tartottak 220 hektár átlagában és speciális programjuk keretében 15 gazdaság vállalkozott arra, hogy a VI. ötéves terv időszakában további 20 mázsával növelik a hektáronkénti hozamot. Huszonhárom gazdaság van az országban, amely 80 mázsa fölött termelt az elmött évben már. Gyökeresen alakult át a kukoricatermelés teljes technológiája. A feltételek is. Érdemes vetés idején is végigjárni a megyét. Ha az agrár. és gépészmérnököket meghallgatjuk, az alkatrészgondokról szólnak először. Ez természetes, az embert az foglalkoztatja, amit pillanatnyilag meg kell oldania, és magától értetődőnek tekinti azt, ami van. Magától értetődőnek, hogy Rába-Steigerek húzzák a Cykló- vetőgépeket az ásóboronákkal tökéletesen elmunkált több száz hektáros táblákon. Ma ezek a legmodernebb gépek — külföl- li licenc alapján a magyar, mezőgazdasági gépipar termékei. Légkondicionált fülkében ül a traktoros, rádió szól és a monitor felvillanó fényei jelzik, ha valahol 'netán eldugul a cso- roszlya. * Bábolnán minden évben bemutatják a fajtagyűjteményt. 300-ná| több kukoricahibrid versenyezik — jugoszlávok, fram, ciák, amerikaiak és magyarok — minden új fajta, amelyik megjelenik a világon, itt beáll a sorba. És csak a legjobbak kerülnek tovább. Minden fajta, amit az idén Baranyában elvetettek, többre képes 100 mázsánál. Az eminensek 120—150 mázsánál tartanak. Kifogástalanul előkészített földek fogadták idén a vetőgépeket. A mélyszántást szinte maradéktalanul ősszel sikerült elvégezni és amire ritkán van példa, most sok helyen két menetben lehetett elkészíteni a magágyat. Tavaly ötször mentek végig a táblán. Az idén nem volt fennakadás a műtrágya-ellátásban, nincs panasz a vegyszerekre, sőt még az alkatrészellátás is kevesebb, szer került szóba. Mintha az egész mezőgazdaság, a mező- gazdaság és háttéripara mindinkább szinkronba kerülne, és egy racionális szervezettség adna magabiztosságot a feszesebb időszakokban is. Feszes időszak volt. Késett a meleg, rövid néhány napra szűkült a vetésre alkalmas idő. S ezekben a döntő jelentőségű hetekben a felelős, ségtudat, a szakmaszeretet véghezvitte azt, amiben tíz éve még a merészebbek sem mertek volna hinni: 80 000 hektáron két hét alatt került földbe a kukorica. Erdélyi Miklós, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát állami díjas vezérigazgató-helyettese mondta egyszer: „Én most elmegyek szabadságra. Kezdő, dik a kukoricavetés, nekem ott a helyem. 70 százalékban most dől el, mennyi lesz a termés. Mázsák múlnak azon, hogyan vetnek a gép^k, hány centiméter mélyre kerül a mag, lesz-e elég tőszám. Ha itthon vagyok, nem hagynak dolgozni." A múlt héten üresek voltak a tsz-irodák, elnökök, agronómu- sok és szerelők a gépeknél váltották egymást. Két hétig a mezőgazdaságban nem volt se szombat, se vasárnap, se nappal, se éjjel, az emberek tudták: vetni csak most lehet, és tették — magától értetődő természetességgel — a kötelességüket. Több mint másfél milliárd fo. rintot jelent a baranyai nagyüzemeknek a kukorica. Minden ötödik forint, amit a gazdaságok előállítanak, a kukoricából származik. A kormány tavaly meghirdette a gabonaprogramot. 14 millió tonna gabonát — elsősorban búzát és kukoricát — kívánnak termelni az idén. Most ennek van jó piaca. Minden mázsáért, amely a 10 százalékkal megnövelt ötévi átlag fölött van, tekintélyes felár jár. Kifizetődik. És a gazdaságok élnek a lehetőséggel: nőtt a gabonával bevetett terület, és megvan a remény, hogy a terméshozamok is. A búzák szépek, sőt nagyon szépek. A kukoricát sikerült május első" hetében elvetni — kifogástalanul. Ami az emberen múlott — az megtörtént. Az időjáráson a sor. B. J. HÉTVÉGE 3.
