Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-05 / 121. szám

1982. május 5., szerda Dunántúli napló 3 Szemétdomb? A tavaszi első leeresztés után volt szerencsém látni múlt hét­főn a Ivov-kertvárosi „agorán" lévő szökőkutas vízmedencéket. Megdöbbentő, s egyben elszo­morító volt a látvány, jóllehet hozzáedződtem már a hason­lókhoz. Figyeltem az arcokat, s azokon is a döbbenet és ször­nyülködés jeleit láttam. Nem tudok jobb kifejezést: a két medence szemétdomb volt. Minden volt azokban, amit csak el lehet képzelni: mű­anyag zacskó és pohár, ócska játék, kötött sapka, rossz cipő, fél tégla, ágas-bogas fa, meg­számlálhatatlan sárcsomó és még ki tudja, mi minden. Láttam, amikor kezdték a medencék feltöltését. Az első szemetek már akkor megjelen­tek. Gyermekek vették körül a medencéket, játszottak a vízzel és élvezték, hogyan sodorják el a lágy. hullámok a bedobált ezt-azt. Senki sem szólt, Be­vallom: én sem. Az ismert ese­tek tartottak vissza, amelyek­ben a jóindulatú figyelmezte­tésre durva szülői „rendreuta­sítás” volt a válasz: „mi köze hozzál..." Pedig sok, nagyon is sok közünk van ahhoz, hogy lakókörnyezetünk mindig csi­nos, rendezett legyen. Közük van hozzá azoknak a szülők­nek is, akik nem veszik észre, hogy e gyermeki jópofaság egy későbbi káros magatartás for­málója. Amikor a két vízmedencét megcsinálták ebben a forgal­mas üzletközpontban? úgy vél­ték: a víz látványa és illata, a szökőkutak csobogása felüdíti majd az itt nyüzsgő emberára­datot. Sajnos, nem így lett! A szeméttől piszkos víz senkit nem üdít fel. Elképzelhető, azonban, hogy mégis üdítsen ez a víz és kellemessé tegye a közelében töltött perceket. Például úgy, hogy leeresztenék naponta a vizet és kitakarítanák, kisikál­nák a medencéket. De kinek van erre pénze? Sokkal egysze­rűbb és olcsóbb a gyermeki magatartás jó irányba terelése, megpróbálván megértetni azt, hogy más a játék és megint más a szemetelés, a szennye­zés. Feltételezve, hogy az érin­tett szülők maguk is érzik a kettő közti különbséget. H. I. Kiflivel fiitsünlc? 12.) Széntüzelésű kályhák Pécsett a Kossuth Lajos utcai vasboltban Szokolai István felvétele „Hadüzenet" az olajkályháknak Kényszerítő körülmény: visz- sza kell fognunk az olajfelhasz­nálást. A korábbinál is keve­sebb olajat ésszerűen és úgy kell felhasználnunk, hogy ahol arra égetően szükség van — te­hát mással nem helyettesíthető — ott legyen. Ha a tüzelőanyagokat kor­szakokba soroljuk, akkor a fa, a szén után az 1920-as, 30-as évektől beszélhetünk olajkor­szakról. Hazánkban a kőolaj­felhasználás a 70-es években annyi volt. mint a többi más energiahordozóé együttvéve. Ma az a cél, hogy ahol csak lehet csökkentsük, vagy teljes mértékben szüntessük meg az olajfelhasználást és a jelenlegi 64 százalékos szénhidrogén-ré­szesedést 1985-re szorítsuk le 59 százalékra. Az energiafo­gyasztásunkban egyszázalékos megtakarítás 5—600 millió forin­tot jelent. Fűteni kell, de mi­vel ? o Olajjal? A kommunális in­tézményeknél a tervezett 300 000 olajkályha megszüntetés éves szinten 60—100 000 tonna olaj megtakarítását eredményezheti. Mivel váltsuk ki az olajat? A Minisztertanács 1055/1980. számú határozata kiemelt fel­adatként szabja meg az ener­giatakarékos termelési szerke­zet kialakítását, a fajlagos energiafogyasztás csökkenté­sét és az import tüzelőanyagok kiváltását. Továbbá: hosszú távon jelentősen növelni kell a szén- és atomenergia felhasz­nálását, csökkenteni kell a kő­olajtermékek tüzelési célú fel- használását. e A tüzelőolaj árát március 20-án 48 százalékkal emelték. Baranyában csak a tanácsi felügyeleti közületeknél a terv­időszakban 7061 olajkályhát kell kiváltani, ami 5960 tonna évi HTO-megtakaritást jelent. Az ez évi terv 2731 olajkályha megszüntetése. Pálmai József, a Baranya megyei Tanács főenergetikusa az intézkedésről: — Tavaly májusban adtunk ki pályázati felhívást az egyedi olajkiváltási program támoga­tására. Lényege: például a köz­ségi tanács pályázott, hogy olaj helyett szenes központi fűtésre, olajkályha helyett széntüzelésű kályhára áll át megfelelő gaz­dasági mutató alapján, akkor vissza nem térítendő állami tá­mogatást kapott a beruházás­hoz. Ez a lehetőség most ja­nuár 1-ével megszűnt. A mo­hácsi járás tavaly időben esz­mélt, és ez év október 15-ig mintegy 18 millió forintos be­ruházással befejezik az olajki­váltási programot — a korábban felhasznált tüzelőolaj 80 szá­zalékát takarítják meg. — Mivel íűlenek ezután a haj­dani ola/kályha- és olajkazán- üzemeltetők? — Szénnel, vagy ahol lehet hőtároló villanykályhákkal. Az energiaköltségek emelkedését nem fedezi a költségvetés, így kénytelenek azt kigazdálkodni. Amíg egyes intézményekben a fűtést szénnel oldották meg, az összes működési költségük 3-4 százalékát tette ki az ener­giaköltség, manapság ez az olajtüzelés miatt eléri a 23—25 százalékot. A hajdani olajbőség idején a széntárolókat, salaklerakókat felszámolták, a fűtőket elküld­ték, vagy átképezték. o Ki fűtsön a szénkályhákban? Mennyibe kerül az. új kályha — ha lehet megfelelőt kapni? Mennyibe a szén- és salaktá­roló megépítése, esetleg hely­rehozása? Ki és hová hordja ki c salakot? A válasz: az érin­tetteknek maguknak kell meg­oldaniuk. Félő, gyakori jelenség lesz az egyik megyei vállalat köz­pontjának esete. Tömegével va­cogtak a dolgozók a hideg, füstös, széngázzal telt irodák­ban — a „szerencsésebbje” már az első napok után táppénzre került. Miért? Mert pániksze­rűen tértek át a széntüzelésre, nem tisztíttatták ki, nem hozat­ták rendbe a kéményeket. A fű­tő néhány nap után a rengeteg reklamáció miatt felmondott. Ä szén, a gyújtás, a salak táro­lását sem tudták sebtiben meg­nyugtató módon megoldani. Az utóbbi években elfelejtet­tük a szénnel való tüzelést. Most újra tanulhatjuk. Murányi László (Folytatjuk) Hektárszám égtek az erdők, a csemetések. Szórakozottan vagy készakarva dobták-e el az égő cigarettát a száraz ava­ré erdőkben, figyelmetlenség­ből hagyták ott az égő gazku­pacot? Ki tudja? Zokon, a Felsőhegy dűlőben összegyűjtött száraz gazt éget­tek és otthagyták a tüzet — 3 hektár területen szerencsére csak az avar égett. Baranya- jenő térségében eldobott ciga­retta parazsa lobbantott lángra és égetett le egy hektár hat­éves fenyvest és 2 hektár aká­cost — a kár 50 000 forint. Me- cseknádasdon az erdő közelé­ben égettek gazt, a felügyelet hiányában tovaterjedő lángok nem kímélték a 4 hektáron másfél évtizede telepített feny­vest — a kár majd 200 000 fo­rint. Károlymajorban feltétele­zés szerint ugyancsak a sza­badban való tüzelés idézte elő a 4 hektárnyi égercsemetés pusztulását — a kár 80 000 fo­rint. Hasonló okok Harkányban 10 hektárnyi vegyes csemetést, Magyarbólyban, a fűztelepen egyhektárnyi lábon álló fűz­vesszőt, Békáspusztán 4 hek­tárnyi nyárfaültetvényt semmi­sítettek meg. Az anyagi kár szinte jelképes. A felperzselt csemetések, erdők helyett mi­kor lesz új, és az vajon nem válik-e újabb eldobott cigaret­ta, otthagyott égő gazkupac áldozatává? A márciusi baranyai tűzkár­statisztika ismét figyelmeztet a szabadban való tüzelés és a dohányzás veszélyeire. A tűz­oltóság 151 esetben vonult ki, a keletkezett kár értéke 2 343 000 forint. Egy ember a lángokban vesztette életét. A dohányzás magánügy. Ad­dig, amíg a dohányos nem okoz másnak, másoknak kárt. Például tűzkárt. Pécsett albérlő lányok a teli hamutartókat - bennük égő csikkel - kiürítet­ték a konyhaszekrény aljában lévő műanyag szemetesvödör­be. Kiégett a konyhabútor és - berendezés . . . Komlón a Kossuth-bánya klubjában a be­rendezés és az épület szenve­dett egymilliós tűzkárt — felté­telezhetően cigarettacsikk kö­vetkeztében. A tavaszi fáradtság szórako- zottá, feledékennyé tehet so­kunkat: Pécsett az otthonról el­távozó háziasszony bekapcsol­va felejtette a vasalót a kony­haasztalon. Vagy csak csök­kenti veszélyérzetünket: Alma­melléken házi készítésű, fatüze- léses dobkályhával -fűtöttek a 2x3 méteres helyiségben, a csir­kenevelő ólban. A kályhával jól befűtöttek, bennégett a 100 darab hathetes csirke, égett a tetőszerkezet. . . Óidon a tu­lajdonos valamit keresve, gyu­fával világított a padlástérben — kigyulladt a tetőszerkezet . . . Szőkéden a méhész füstölővel járt a kaptárok között, majd bement a bódéjába. Az ottfe­lejtett füstölőtől leégett a szer- számosbódé . .. Sellyén, az Agrokémia új telephelyén sza­bálytalanul hegesztettek — ki­gyulladt a papír- és göngyö­legraktár . . . Beremenden a húsfüstölőben tűz keletkezett, 10 000 forint értékű húsáru bánja .. . Gyermekek is okoztak tüzet -'játszásból. Nagypeterden a 6 éves fiúcska látta, hogy a szomszéd hogyan égeti a gazt. Ö is megpróbálta — a szalma­kazallal. Az egytonnányi alom­szalma jobban lángolt, mint a szomszéd tüze . . . Mohácson kisgyerek papírrepülőt készített, azt meggyújtva • röptette. A „gép" a hulladéktárolóban haj­lott végre kényszerleszállást - a tűzkár értéke 10 000 forint. Műszaki hiba következtében gyulladt ki: a pécsváradi mű- szakicikk-bolt — olajkályha —, Pécsett és Nagyhajmáson sze­mélyautó - elektromos zárlat -, Nagyharsányban egy ház födé­mé és tetőszerkezete — a ké­ménybe épített gerenda miatt. A 611-es úton Trabant ütközött IFA-val. A Trabant kigyulladt, vezetője a lángok között lelte halálát. Murányi L. Tanácsadó szolgálat alakult Pécsett Segítő kapcsolat A jövő nemzedékét a családok formálják A kísérletet állami gondozott gyermekek és börtönben lévő anyák gyermekei fejlődésének összehasonlításával végezték. Az állami gondozott gyerme­keknek igyekeztek mindent megadni. Szép, tiszta környe­zetben, állandó gondoskodás mellett, megkülönböztetett fi­gyelemmel formálták minden­napjaikat. A kísérlet eredmé­nye egyértelmű: a börtönviselt anyák gyermekei sokkal egész­ségesebb, fejlettebb, kiegyen­súlyozottabb, minden tekintet­ben sikeresebb kamaszokká serdültek, mint a gondozottak. A kísérletet ugyan német ku­tatók végezték, ám az eredmé­nye minden bizonnyal egyete­mes érvényű: a gyermekek szá­mára pótolhatatlan az édes­anya, a szülő. Nem kellett er­ről meggyőzni a HNF megyei elnöksége mellett működő nő- és rétegpolitikai munkabizott­ság tagjait, hiszen többségük gyakorló édesanya, illetve nagymama, ülésükön többek között a család gyermekneve­lésben betöltött szerepéről, többnyire a gondokról, felada­tokról beszéltek. Vitaindító gondolatokat Kerényi Klára, a Nevelési Tanácsadó munkatár­sa mondott. Az előadó és a hozzászólók többségének véleménye a leg­fontosabb kérdésekben meg­egyezett. A családok döntő ré­sze betölti funkcióját. Szeretet­tel, odaadóan nevelik gyerme­keiket, következetesen készítik fel őket azokra a feladatokra, társadalmi normákra, melyeket a koruknak megfelelően elvár­nak tőlük. Ám az is tény, hogy az utóbbi években a csa­ládok élete, szerepe sok fóru­mon az érdeklődés középpont­jába került, mivel megszapo­rodtak a gondokat jelző észre-, vételek. Ha sorrendet akarunk tartani köztük, akkor elsőként a gyes­ről kell szólni. Számos véle­mény szerint az anyák egy ré­sze különböző okok miatt nem él teljes ideig a három évre szóló gyermekgondozás lehető­ségével, illetve akik otthon ma­radnak, nem mindig használják ki ezt az időt teljes energiával gyermekük nyiladozó értelmé­nek tágítására, formálására. A gyermeki „miért" korszak ki­maradása, a velük szembeni esetleges türelmetlenség, a kö­zös programok hiánya rövid idő múlva — már a kamaszkorban — élesen üthet vissza. A bizal­matlan, csavargó gyermekkel szemben pedig sokszor értetle­nül állnak a szülők. Később, az önálló élet kezdetén ugyan­ezek a fiatalok újabb konflik­tusokba kerülhetnek: nem tud­ják, milyen az igazi, összetartó, egymást szerető és tisztelő csa­ládi életforma, nem tudják, hogy miként kell felelősséggel vállalni és nevelni gyermekü­ket. Számos, látszólag jelenték­telen részkérdésről is beszéltek a bizottság tagjai. Némi nosztalgiával emlegették a haj­dani -szabás-varrás, főzőtanfo­lyamokat, szakköröket, felhív­ták a figyelmet a családi mun­kamegosztás fontosságára és egymástól is érdeklődtek az iskolák családi életre nevelés óráinak tapasztalatairól, mely­ről megoszlottak a vélemények. Egy pillanatig sem vitatkoztak viszont azon, hogy a gyermek- nevelés elsődlegesen a család feladata. Hangsúlyozták, hogy •nem fogadható el kibúvóként a szülők leterheltsége, az idő­hiány, hiszen a gyermeket so­sem külön, hanem állandóan, a napi családi tevékenységek­kel eqyütt. azokba való bevo­násukkal. a következetes, pél­damutató szülői magatartással lehet és kell nevelni. Ami a feladatokat illeti: a bizottság elhatározta, hogy a jövőben jobb propagandával, a példamutató családok nép­szerűsítésével, a fiatal szülők támogatásával - kismama-, családi kör, klubok alakításá­val, bővítésével —, igyekeznek o gondokon segíteni. Emellett hamarosan létrehozzák Pécsett a családi tanácsadó szolgála­tot, ami „Segítő kapcsolat” né­ven fogadja majd a hozzá for­dulókat. T. É. Fórum a pécsi tömegközlekedésről Sok az érdeklődő, kevés a résztvevő A párbeszéd tulajdonképpen nem új keletű. A Volán 12. Vál­lalatának vezetői időről időre találkoznak a különböző intéz­mények által szervezett fóru­mokon a pécsi utazóközönség­gel. Ezeken a találkozókon oly­kor éles hangú megfogalma­zások is elhangzottak a me­gyeszékhely tömegközlekedésé­nek gondjairól. Legutóbb a pécsi Ifjúsági ffáz . szervezésében egy héten át tartó rendezvénysorozat ke­retében mutatkozott be a me­gyeszékhely lakóinak a Volán 12. Vállalata. Számos szakmai jellegű előadás hangzott el, amelyek a tömegközlekedés fejlesztésével foglalkoztak. így többek között az épülő távol­sági autóbusz-pályaudvarral, a gépkocsivezetők kiválasztását elősegítő alkalmassági vizsgá­latokkal, a járműpark fejlesz­tésével és még sorolhatnánk. A Volán-napok egyik kiemelkedő rendezvényének ígérkezett az elmúlt hét közepén tartott fó­rum, ahol a vállalat vezetői, a rendőrség és a tanács illetéke­sei felkészülten várták a kér­déseket, a nagyszámú érdeklő­dő közönséget. A felvetésekkel nem is volt különösebb baj, ám ugyanez nem mondható el a tömeges érdeklődésről. A fóru­mon ugyanis alig több mint harmincon vettek részt. Távol áll tőlünk megkérdője­lezni a fórum hasznosságát, hi­szen nyolcperces élőadásban a Magyar Rádió pécsi stúdiója számos kérdésre reagált, ám az mégiscsak furcsa — s ezt a szerkesztőséghez érkezett tele­fonhívások, levelek bizonyítják —. hogy ha annyira érdekli a megyeszékhely lakóit a tömeg- közlekedés élő gondja, most közömbös maradt. Mert kérdés, felvetni való akad bőven, mint ahogy a fó­rum telefonjára érkezett kérdé­sek is bizonyítják azt. Vagy har­minc kérdésre adtak választ a Volán vezetői, amelyek skálája igen széles körű volt. így töb­bek között ismét felmerült az utastájékoztatás hiányossága, hogy a, megállókból hiányoz­nak a táblák, hogy későn je­lent meg az autóbusz-menet­rend. A válaszból kiderült, hogy még az első félév folyamán va­lamennyi megállóba fölszerelik a menetrendi tájékoztatót, és a városi járatok indulási idejét tartalmazó füzetecske is meg­jelent. Szó esett a magán- és Volán-taxik ügyéről is. Mint el­mondták, a Volán nem tart a konkurrenciától, a teljes önel­számoló rendszert májustól ve­zetik be a\vállalatnál. A jegy­automaták és az ellenőrök kér­dése az örökzöld témák közé sorolható. Korábban is foglal­koztunk vele és a fórumon is­mét megerősítették a Volán ve­zetői: elképzelhetőnek tartják egy más rendszerű jegykiadó rendszer bevezetését. Érdekes kérdésként merült föl, hogy a Volán él a gazda­sági társulások megalakításá­nak lehetőségével. Mint meg­tudtuk, terveik között szerepel gazdasági társulás létrehozá­sa, amelynek elsődleges fel­adata a hiányalkatrészek gyár­tása lenne. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents