Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-22 / 138. szám

Átadták a helyet a mundial sajtóközpontjának

A madridi konferencia tárgyalásai jelenleg szünetelnek. A küldöttségek saját hazájukban tartózkodva értékelik az eddigi fejleményeket és készülnek a következő fordulóra. Mint köztudott, a magyar delegáció ezeken a tanácskozásokon igen nagy aktivitással vesz részt, küldöttségünk javaslatai ezúttal is széleskörű nemzetközi érdeklődésre tarthatnak számot és talán bekerülnek a záródokumentumba is. A tárgyalások menetéről a sajtó rendszeresen tájékoztat bennünket, arról azonban, hogy miként is zajlanak le ezek a tárgyalások, már kevesebb szó esik. Dr. Földesi Istvánt, a magyar delegáció titkárát éppen ezért arra kértem, csavarjunk egyet az optikán és próbáljuk meg kicsit közelebb hozni az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Madridját.

— Beszélgetésünknek több apropója is volt. Kezdjük talán ezek egyikével. Mi köti a magyar delegáció titkárát Baranyához?- Baranyát több szempontból is szűkebb hazámnak érzem. Annak ellenére, hogy már régen nem lakom a megyében, továbbra is sok szállal kötődök ehhez a vidékhez. 1949-ben Sellyén születtem, édesanyám és nagyszüleim is idevalósiak. Édesapám pécsi és feleségem is az. így azt hiszem, teljesen indokolt, hogy nemcsak Baranya csodálatos tájai és nevezetességei vonzanak, hanem érzelmi gyökerek is kötnek e vidékhez. Családommal minden alkalmat megragadunk, hogy minél hosszabb időt tölthes- sünk itt.

— Hogyan vezetett az útja ezek után Madridba?

— A közgazdasági egyetem elvégzése után kerültem a Külügyminisztériumba. Első kihelyezésem Dél-Vietnam volt, ahol a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar tagozatában dolgoztam. 1974—79-ig londoni nagykövetségünk beosztott diplomatája voltam, 1979 óta a Külügyminisztérium Nemzetközi Biztonsági Osztályán dolgozom, s taaia vagyok az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet madridi találkozóján részt vevő magyar küldöttségnek.

— Milyen várakozásokkal utaztak idén a spanyol fővárosba?

— A madridi találkozót minden részt vevő ország közvéleménye élénk érdeklődéssel követi. Madrid pillanatnyilag a legátfogóbb kelet- nyugati fóruma a párbeszédnek. Mi azt várjuk, és azt

Diplomatáink Madridban

Beszélgetés dr. FöldesI Istvánnal, a madridi magyar delegáció titkárával

Perez-Hernandes spanyol titkár, dr. Petrán János, az elnöki székben és dr, Földesi István, a magyar delegáció titkára.

szeretnénk elérni Madridban, hogy az enyhülés eddigi eredményei megszilárduljanak és a diplomácia hétköznapjainak normáivá váljanak, valamint sikerükön előbbre is lépni. Előrelépésre a jelenlegi legfontosabb területen, a katonai enyhülés kérdésében lenne szükség. Megítélésünk szerint a katonai feszültség csökkentésének egyik fontos eszköze lehetne egy európai katonai enyhülési konferencia. A madridi találkozónak ez a központi kérdése. A szocialista országok a lengyel javaslatot támogatva egyértelműen síkraszállnak ezért. Az európai országok körében a konferencia fontossága nem kétséges, azonban sajnos néhány befolyásos ország továbbra is mesterséges akadályokat állít a konferencia összehívása elé.- Maguk a konkrét tárgyalások mikor, hol és hogyan zajlanak le?

— A tárgyalások délelőtt

10.30-tól 13.00 óráig, illetve délután négytől hét óráig tartanak Madrid központjában, a Kongresszusok és Kiállítások Palotájában, amit most a nemzetközi sajtó vett birtokba a mundiál időtartamára. A szomszédban van a Real Madrid Bernabeu stadionja, ahol majd a futball- vb döntőit rendezik meg. A tárgyalások közti szünetekben egyrészt jelentéseket készítünk a Külügyminisztérium tájékoztatására, feldolgozzuk a kapott utasításokat, másrészt nem hivatalos tárgyalásokat folytatunk partnereinkkel. Ezeknek a tárgyalásoknak ugyancsak nagy jelentőségük van, mivel presztízsveszteség nélkül lehetővé teszi és megkönnyíti az álláspontok és javaslatok hivatalos fórumokon történő megmagyarázását. A javaslatok megmagyarázása nagyon fontos. 1980 decemberében minden résztvevő írásban körözte javaslatait, majd ezt követően 1981

januárjában és februárjában érvelt a javaslátai mellett, illetve magyarázta azokat. Ezekután természetesen minden delegáció igyekszik a korábban beterjesztett javaslatait a záródokumentumba foglaltatni. Fontos az, hogy a javaslat céljának, súlyának megfelelően a legkedvezőbb megfogalmazás kerüljön elfogadásra, hiszen a végül kialakuló záródokumentum a következő évek nemzetközi életében jelentős szerepet játszik majd. A tárgyalások hat nyelven (angol, orosz, német, francia, spanyol, olasz) folynak. Én angol, orosz, illetve francia nyelven követem a tanácskozásokat, veszek részt a magyar delegáció munkájában.

— A gyakori „kávészünetekről" valahol azt olvastam, hogy azokban nem is a kávé a fontos ...

— Sokszor hallani, hogy a delegátusok kávészünetet kérnek. Természetesen — mint az emberek többsége - a diplomaták is nagy kávéfogyasztók, de a kávészüneteknek ebben az esetben tárgyalástechnikai jelentősége van. Ha valamelyik fél úgy ítéli meg, hogy olyan fejlemény következett be, amely konzultációt igényel a követségével, vagy lehetőséget lát arra, hogy a hivatalos tárgyalásokon kívül sikerül megegyezést elérni, akkor kávé' szünetet kér és azt ennek megfelelően felhasználja céljai érdekében.

— Mik voltak a magyar delegáció főbb javaslatai?

Magyar részről 8 javaslat került beterjesztésre. Ezek; a marketinggel, a kereskedelem technikai akadályainak eltávolításával, az ipari kooperációval, a kis- és középüzemek együttműködésével, a tömegkommunikációs eszközök szerepével, az ifjúsági turizmussal, külföldre

látogató turistáink személyes és anyagi biztonságával, egészségügyi ellátásával, valamint a kis, kevésbé tanított és elterjedt nyelvekkel foglalkoznak. Javaslatainkat szövetségeseink teljes mértékben támogatták és számos nyugati partnerünk felismerte bennünk az őszinte törekvést a kapcsolatok javítására és az enyhülés eredményeinek gyakorlati hasznosítására. Jó esélyünk van arra, hogy javaslataink a konferencia sikeres befejezése esetén a záródokumentumban megfelelő módon tükröződni fognak.

— Milyennek látja a magyar delegáció titkára a madridi találkozó kilátásait hosz- szabb távon?- A madridi találkozó lassan már két éve tart. A sokféle egymásnak ellentmondó események és törekvések arra utalnak, hogy továbbra is bonyolult helyzettel kell számolni. Bár több kulcsfontosságú területen komoly haladást sikerült elérni, még mindig érezhető azonban, hogy egyes résztvevők a találkozót hideg- háborús * propagandacélokra próbálják felhasználni és- arra törekszenek, hogy Madrid minél gyorsabban a lehető legkevesebb eredménnyel fejeződjön be. Ez élesen szem- benáll Európa érdekeivel. Az elmúlt hónapok eseményei és vitái világosan mutatják, hogy a 35 részt vevő állam túlnyomó többsége a párbeszéd folytatása mellett van, és kész erőfeszítéseket tenni a vitás kérdések tárgyalásos úton, mindenki érdekeit figyelembe vevő és kölcsönös előnyökön nyugvó megoldásáért. Magyarország a többi szocialista országgal együtt ezért tevékenykedik és tesz állandóan új javaslatokat az európai biztonság és együttműködés érdekében.

Bebesi Károly

Új gázkészülékek

A Fegyver- és Gázkészülékgyár ebben az évben közel 1 milliárd forint értékben több mint ötven különböző típusú, gázkészüléket gyárt. Többek között 90 ezer konvektort, 40 ezer vízmelegítőt és több ezer lakásfűtőkészüléket - cirkogejzirt — rendelt a kereskedelem. Az Ónix típusú gázkonvektor-családból származó a Lamport salgótarjáni gyárában négyszeresére emelték a termelést, így a belföldi igényeket maradéktalanul kielégíthetik. A képen: A kereskedelem egyre többet rendel a közkedvelt FC 21 típusú lakás- fütö-készülékből.

6. HÉTVÉGE

A válság és alternatívái

Ma kétségtelenül olyan helyzetbe jutott a világ, amelyben egyetlen ország, egyetlen társadalmi rendszer sem engedheti meg magának, hogy megelégedjen a „válság” egyszerű tudomásulvételével. Ezzel együtt konkrétabban kell feltenni a kérdést: minek a válságáról is van szó. tulajdonképpen?

Akik nagyon messziről indítják a választ, azok azt mondják, a civilizációs fejlődés jutott e; minden eddiginél mélyebb válságig. Ezek úgy érzik, hogy a modern fejlődés totális eredményeként a társadalmi egész szétesett egymásnak végletesen ellentmondó darabjaira, s ma sem gyakorlatilag, sem pedig eszmei szinten nem létezik olyan összetartóerő, amely az ellentmondásokon felülemelkedne. Itt az ember veszett el alkotásainak irracionálissá váló világában, az az ember, aki újra nekilendül, hogy alkotásai végességéből kitörve, ismét egyfajta vallásosságban lelje fel egyetemességét. S látszólag az elmélet csupán azt az igényt fogalmazza meg, amelyet a mostani pápa tömeghatósa gyakorlatilag igazol.

Akik kilépnek a burzsoá kul- túrfilozófia elvontságából, s a gazdasági és politikai rendszereket vetik vizsgálat alá, azok a működőképes alternatívákat keresik, s ezek hiányáról beszélnek. Pedig, ahogy az egykori Kennedy elnök egyik tekintélyes, vezető gazdasági tanácsadója fogalmazta: amit az 1930-as évek számra jelentett a Nagy Depresszió, azt jelenti most az 1980-as évek számára az infláció. S e véleménynek igazat adva, mások azt hangsúlyozzák, hogy az infláció mór régen nem egyszerűen egy menedzselhető gazdasági egyensúlytalanság, vagyis nem egyszerűen a pénz egyenlőtlen fel- halmozódása és többlete az általa vásárolható áruk és szolgáltatások tényleges tömegével szemben. Ahogy a Newsweek nevű nemzetközi hírmagazin egyik riportja: az infláció végső alapjait tekintve az igazság megkerülése, azaz, annak a beismerésnek az elmulasztása, hogy a nemzet és polgárai továbbra is eszközeiket meghaladó módon élnek. Egyszóval’ többet fogyasztanak. mint amennyit megtermelnek.

De mihelyt így vetődik fel a probléma, máris azt jelzi, hogy túlmutat a közvetlen gazdasági összefüggéseken. S mór csak ezért sem tűnik járhatónak az „ősliberális” Nobel-díjas közgazdász. Friédrich von Hayek javaslata, aki a gazdasági be nem avatkozás mentességének elve alapján, a megújulás egyetlen útját egy inflációt kúráló depresszió szabadjára engedésében látná. Ha ugyanis többletfogyasztásról van szó, akkor az állampolgári szükségletek és vele a fogyasztás visz- szafogása olyan közmegegyezést („konszenzust") igényel, amelynek biztosítására alig van esély. Hiszeh a visszafogás szükségszerűen a tömegeket érinti, már pusztán azért is, mert párosulnia kell a tőke fellendülést hozó ösztönzésével. S az csak akkor hatásos, ha a korábbi, a zavartalan növekedés" időszakában kivívott érdekérvényesítésben. életszínvonalbeli és szociális Tuttatósokban arányos visszaesés, vagy legalábbis visszatartás következik be. Ilyenformán a politikai forma korábban kiharcolt és ’ érvényesített demokratizmusa szembekerül a visszaesett tőkés gazdaság rendbehozatalának. a társadalmi egyenlőtlenséget növelő követelményével.

A válság-dilemma azonban ez utóbbi ellentmondás révén politikai rangra emelkedik. Az érdekeknek és érdekképviseleteknek már pusztán strukturális okokból is labilis, kibiHenésseJ fenyegető egyensúlya új támasztékot igényel. A nagy és döntő kérdés, honnan teremti elő a mai tőkés politikai irányítás és hatalmi rendszer ezt a

többletet, amely Atz új helyzetbeli konszolidáció elengedhetetlen feltételeként szükségeltetik? A remények, illetve lehetséges megoldások viszonylag könnyen elsorolhatok: például új technikai találmányok ellensúlyozhatnák a bővített újratermelést, illetve növekedést gátló energia- és nyersanyaghiányt; egy újabb „New Deal” formátumú gazdasági-irányítási reform (ha a probléma menedzselésbeli hiányosság) helyrehozhatná az egyensúlyt, meglelhetné az újabb ösztönzőerőt; a problémáknak az egész világra kiterjedő volta csökkentheti az egyes országok társadalmi-politikai rendszerére ható nyomást, beleértve a nemzetközi konkurrenciának a nemzeti tőkére gyakorolt kényszerítő hatását, végül a válság és hatásainak átvészelését garantálhatják azok a másodlagos ideológiák, amelyek — mint a nacionalizmus, az antikommu- nizmus, az elsőként említett pesszimisztikus kultúrfilozófiák manipulativ futtatása, az ellenség általi veszélyeztetettségérzésnek a túlfűtése ■— visszafoghatnák az elfogadható keretek között tarthatnák a tömegek ellenállását és tiltakozását. A stabilizálódás tőkés útjának járható feltétele azonban hosszabb távon, végső összeg- zettségében csak a szervezettebbé válás, a tőkés árutermelés anarchikus tendenciáinak, s ezzel együtt mozgásterének korlátozottabbá tevése eredményeként képzelhető el.

Ennek ellenére sem állíthatjuk, hogy a felsorolt eszközök, vagy ezek valamiféle kombinációja nélkülöznék a problémák súlyához mérten minden hatóerőt. S mivel a megoldás — egy végletesen kiélezett hideg- háborús helyzetet leszámítva — a nyugati parlamenti demokráciák saját mércéjéhez mérten is csak a társadalmasítás növelésével képzelhető el, azt sem gondolhatjuk, hogy, különösen a mai zaklatott nemzetközi helyzetben, számunkra is nem egy ilyen stabilizáló megoldás lenne a kedvező.

Annál is inkább, mert ami a kapitalizmust érinti, annak hatása — ha nem is ugyanabban a formában — a szocializmusban is megmutatkozik. Túlságosan összefonódott világban élünk ahhoz, hogy ez ne így legyen. És tegyük hozzá: a mai válság möqött objektíve is van egy. a tőkés újratermelés és politikai rendszer problémáján túlmutató globális összefüggés. Méaoediq az. hoqy az enerqia- (és nyersanyagforrások szűkösségének és drágulásának eredményeképpen ugyanannak a termékmennviségnek a társadalmi előállítása ma a korábbinál sokkal többe kerül a társadalomnak. S ezért csak szegényebbek lehetünk, ha megmaradunk eddigi teljesítményünknél.

E változás ily módon kihívás számunkra is. Megnehezíti programjaink teljesítését, sürgeti teljesítményünk növe'ését és próbára teszi innovációs képességünket. Megköveteli, hoqy leszámoljunk az egyenlősdivel, s magasabb szinten érvényesítsük a teljesítmény és bérezés dialektikáiét. Iqényli, hogy az eddigieknél komolyabban veayük az árutermelés társadalmi értékmérő mechanizmusait. hogy — ez utóbbi kényszereinek segítségül hívásával is — visszaszorítsuk a bürokráciát, a fantáziátlansáq és középszerűség kénvelmes uralmát. S mindazt kísérnie kell a politikai egyetértés tettre serkentő, s nem közömbös és teljesítmény visszafogó erejének.

De ha a válság problémája a fenti módon bontható le, és konkretizálható, akkor felveszi „ha ... akkor. ..” formáját. Feltétlensége helyett követeli alternatíváját, s új értelmet ád, új tartalommal bővíti a két rendszer vetélkedőjét. Hogy a szavak helyett beszéljenek a tettek.

Hülvely István