Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-10 / 98. szám
Szombati interjú Hantos Jánossal, \ a Magyar Vöröskereszt főtitkárával Hazai eredmények és nemzetközi tekintély Hatodik kongresszusára készül a Magyar Vöröskereszt. Ez alkalomból kértünk interjút Hantos Jánostól, a Magyar Vörös- kereszt főtitkárától. — A kongresszusi készülődés, úgy gondolom, jó alkalom arra, hogy megkérdezzük: milyen eredményekről számolhat be tömegszervezetünk az országos tanácskozáson? — Erre a kérdésre voltaképpen az országos vezetőségünk kongresszusi beszámolója fog válaszolni, de miután a kongresszusi előkészítetek már meg? kezdődtek, természetesen elmondom személyes véleményemet. Az elmúlt 5 év legjelentősebb eredményének tartom, hogy az V. kongresszus határozatának megfelelően a Vöröskereszt megtalálta és egyre eredményesebben teljesíti azt a sajátos társadalmi funkcióját, amely humánus feladatok megoldására mozgósítja tagságunkat. Az V. kongresszuson ugyanis azt tűztük célul magunk elé, hogy a Vöröskereszt minden állampolgár számára érzékelhetően jelenjen meg, mint sajátos, humanista feladatok megoldására vállalkozó és az emberek önzetlen segítőkészségére építő tömegszervezet. Ha az elmúlt 5 évről beszélünk, akkor első helyen kell említenem, hogy ebben az időszakban ünnepeltük tömegszervezetünk fennállásának 100. évfordulóját. Szervezeteink, aktivistáink munkáját ismerte el Kádár János elvtárs, amikor levelében köszöntötte szervezetünket a centenáriumon, és az Elnöki Tanács, amikor a Munka Vörös Zászló Ér, demrendet adományozta a Magyar Vöröskeresztnek. Mindez háromszázezer aktivistánk és nyolcvanezer vezetőségi tagunk tevékenységének kollektív elismerése Ügy gondolom, ezek arra ösztönzik tagságunkat, hogy az önként vállalt és szabad idejükben a közösségért különböző területen végzett társadalmi munkájukat a*jövőben még nagyobb tudatossággal, és ha le. hét, szervezetünk számára újabb híveket toborozva, az aktív tagok számát növelve végezzék. Az V. kongresszus határozata alapján több új vonással gazdagodott tömegszervezetünk tevékenysége. Az első, hogy differenciáltabb és a lakosság egészségügyi állapotához jobban igazodó egészségnevelési programot dolgoztunk ki. Az a benyomásom, hogy ezen a területen eredményeink szerényebbek a lehetőségeinknél, éppen ezért ennek a programnak további megvalósításán kell munkálkodnunk, de még inkább figyelembe véve a jövő igényeit, a különböző munkahelyek, lakóhelyek, közösségek, munkaegészségügyi vagy környezetegészségügyi állapotát. Az eredmények 'között említem család- védelmi tevékenységünket, amely ma már természetesen illeszkedik munkánk egészébe. — Tudomásom szerint, ha a Magyar Vöröskereszt egyéb tevékenységét vizsgáljuk, mindenekelőtt a véradó-mozga-' lom sikereiről kell számot ad. ni, — Valóban egészen rendkívüli az eredmény, amit hazánkban a véradó-mozgalom magáénak mondhat. Ma már arról beszélhetünk, hogy az ország lakosságának egészségügyi ellátásához szükséges vért a donoj rok térítésmentesen biztosítják. Megjelenik a véradás új formája is. Erről azért kell szólnom, mert c véradók önzetlenségét bizonyítja, hogy a viszonylag hosszabb időt igénylő új véradási formát, a plazmaferezist is készek vállalni. Az állami szervekkel együtt arra törekszünk. hogy ezt tömegessé tegyük a gyógyászatban rendkívül fontos albumin előállítása érdekében. — Úgy gondolom, hogy ezek a hazai eredmények a Nemzetközi Vöröskeresztben is növelték szervezetük tekintélyét Ezt bizonyítja, hogy a Vöröskereszt XXIV. nemzetközi konferenciáján önt a Nemzetközi Vöröskereszt állandó bizottsága alelnökének választották. A megbízatásához olvasóink nevében is gratulálok. — Köszönöm. Való igaz, egy nemzeti szervezet nemzetközi munkájának alapját a hazai eredmények teremtik meg. E személyemet érintő döntése is azt tükrözi, hogy tömegszervezetünk elismerése nőtt, amit viszont tagságunk és a munkánkat támogatók széles táborának tevékenysége révén értünk el. Ugrásszerű a fejlődés például a nemzetközi segélyprogramokban való részvételünkben. Gyakorlatilag az utóbbi években nem volt olyan segélyakció, amelyFontosabb események is voltak Baranyában az elmúlt napokban, talán megbocsátható,' hogy ezúttol néhány gondolattal mégis a csütörtökön véget ért pécsi újságíró stúdióval foglalkozom. Száznegyvenen kaptak oklevelet, volt köztük 18 éves szakmunkás, negyvenöt esztendős tanár, voltak, akik az elmúlt év októberétől minden csütörtökön késő éjszaka értek haza a megye távoli falvaiba, voltak háztartásbeliek, bányászok, jogászok, rendőrök, Pécsett tanuló arab diákok. Lehet, közülük sokan arról álmodoztak, hogy a stúdió elvégzőben a Magyar Vöröskereszt ne vett volna részt. Nagyon sok köszönőlevelet kapunk ezért. — Szívesen hallanánk valamit arról, hogyan tovább? — Elsősorban az elvégzett munka kollektív, reális és kritikus értékelésében látom a továbblépés lehetőségét. Ez a feltétele annak, hogy olyan következtetéseket vonjunk le korábbi munkánkból, amelyek új elemeket jelenthetnek tevékenységünkben, nagyban gazdagíthatják azt. BL zom benne, 'hogy a jövőben is találkozunk az emberi segítőkészséggel, hogy egyre többen vállalnak részt feladataink megoldásában Ügy gondolom, hogy munkánk alappillére lesz részben a lakosság egészség- nevelése szemléletformálása, egészségügyi kultúrájának növelése és ez még differenciáltabb, még átgondoltabb módszereket követel meg tőlünk, részben pedig a társadalom szociális problémáinak megoldásában való még aktívabb részvételünk. A szocializmus körülményei között is léteznek, sőt újratermelődnek se után egyszeriben riporterek lesznek, ott lesz nevük az újságokban, megjelennek a képer- nyőn^ szerepelnek a rádióban. Mégsem ez volt bennük a közös. A többség nem emiatt jelentkezett a stúdióra és járt a foglalkozásokra. A közéleti érdeklődés magas hőfokon lobogott mindannyiójukban, miként a vágy is, hogy a mindennapi életükben lépten-nyomon meglátott bosszantó hibákat valamiképpen kijavítsák. Kíváncsiságukat, információéhségüket szerették volna kielégíteni — remélem, ebben nem okoztunk csalódást. El akarták mondani! bizonyos szociális problémák, és nekünk mozgalmunk jellegéből fakadóan nagyobb figyelmet kell fordítanunk ezek megoldására. Nemcsak az öregekre gondolok, és nemcsak úgy, hogy meg kell oldani házi szociális gondozásukat, hanem úgy is, hogy a magukat jól bíró idősek vegyenek részt aktívan a Vörös- kereszt célkitűzéseinék megvalósításában. Gondolok továbbá a házi betegápolás módszereinek kimunkálására, hogy e vonatkozásban is eredményes legyen a társadalmi támogatás. Gondolok a gyermek- és ifjúságvédelem szociális jellegű feladatainak megoldására, mind a nevelőszülői hálózat fejlesztésével, mind a qyermeknevelő intézetek patronálásával, vagy az állami gondozásból kikerülő fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítségével. De szociális jellegű feladat az is. hogy segítsük a fogyatékosokat, a rokkantakat, hogy megtalálják helyüket, elfoglaltságukat a társadalomban. leírni, megírni, hogy környezetükben, egyéni életükben mit lehetne jobban csinálni. A stúdió újságjához kétszáz kéziratot írtak, amelyből nyolcvanban mindennapi életünket mérgező hibákat fedeztek fel, felelősöket ostoroztak. Ök száznegyvenen a megye lakosságának egy cseppjét jelentik, de miként cseppben is benne van a tengej, ők ugyanígy hordozzák Baranya társadalmi, gazdasági életének minden jellemzőjét. Ezért is mertem „Baranya hat napja"-ro- vat cím alatt a stúdiósokról írni. Az egyik kislány azt mondta; mindenképpen riporter szeretne lenni. Tudja, hogy ehhez diplomát kell szereznie, ezért az idén két helyen is felvételizik: tanárképzőn és színművészeti főiskolán. Neki siker, szereplés kell. A zárófoglalkozásön elhangzott a szomorú statisztikai adat: a berepülő pilóták után a legtöbb stresszhatás az újságírókat éri, min600—700 liter vért adnak havonta a pécsi és a megyei véradók. Képünkön: a vérkiadás. Varga Viktória Baranya hat napja Álmodozás ' és a valóság Lakásfelújítások Komlón A lakások építése mellett egy igen fontos feladattal is számolnunk kell; a felszabadulás utáni években épített bérházak állaga megromlott, s napjainkban a felújítások égető igényként jelentkeznek. Komlón az állami lakások több mint 36 százaléka (!) érte el a 30 éves kort, s ebben az ötéves tervciklusban a város állami lakásai közül - 5150 - közel 1800-at kell „új ruhába öltöztetni”. Okkal került tehát a közelmúltban a városi párt-végrehajtóbizottság elé a téma. Hozzávetőleges számítás szerint is közel 6000—7000 embert érintő munkáról van szó, s egyáltalán nem mindegy, hogy a kampány milyen eredménnyel zárul. A lakásfelújítások idejére a lakókat kiköltöztetik - hosszabb, rövi- debb időre —. s ez a tény önmagában megzavarja a családok korábban megszokott életrendjét, életvitelét. Végül az sem mindegy, hogy milyen minőségű munkát végeznek a tatarozók, sikerül-e közmegelégedéssel visszaadni korábbi bérlőiknek az épületet. Ügy néz ki, hogy Komlón rendben mennek majd a dolgok. A tatarozás-felújítás egy kézben van, a helyi városgazdálkodási vállalat — amely a - lakások üzemeltetője is — saját részlegével végzi a munkálatokat. Ez némi garanciát' is nyújt arra nézve, hogy a jószerivel saját maguknak is végzendő felújításokat nem félvállról kezelik. Tudnunk kell azt is, hogy az egy lakásra fordítható felújítási összeg 135 000 forint, s ebből a lakáson belüli szerelvények, burkolatok cseréjét, belső festést-mózolást, a víz- és villanyvezetékek cseréjét, a külső homlokzati felújítást, valamint az éjietek környékének rendbetételét kell finanszírozni. Hogy sok-e. avagy kevés-e ez az összeg, arra nehéz válaszolni. Akadnak úgynevezett jobb állagú és kevésbé jobb állagú lakóházak, van ahol meg lehet takarítani néhány forintot, van ahol pluszösszegekre van szükség. Jó volt hallani azt is, hogy egy-egy lakóház ^lújítását megelőzően az illetékesek az érdekeltek bevonásával lakógyűléseket szerveznek, ahol egyrészt vázolják a várható „tortúra” időtartamát, mibenlétét - általában 60 nap a felújítási idő —, másrészt kérdeznek: kinek van egyéni igénye? - Nyilvánvaló, ha a lakó anyagilag is hozzájárul a lakás rendbetételéhez, egyéni kérései is lehetnek. Drágább, szebb burkolóanyagot kérhet, festés helyett tapétát rakathat afalrastb, A feltétel: a többletköltség 50 százalékát fizesse be a vállalatnak. Az előterjesztés arra a kérdésre hogy várhatóan a VI. ötéves terv végére minden időszerű lakásfelújítást el tudnak-e végezni, nem tudott határozott 'génnél felelni. Egy kissé feszítettnek tűnik a terv, főleg tudva azt, hogy a városgazdálkodási vállalat feltételei nem a legjobbak, központi telepe szűk, korszerűtlen, s mielőbbi fejlesztésére volna szükség. Ez utóbbira azonban ebben az ötéves tervciklusban nem futja. Mindenesetre Komlón azon vannak hogy a programot végrehajtsák, hogy ne vesszenek el a felújításra szánt és kapott forintok. Végezetül az eddig végzett felújításokról néhány szót. Mint a végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott: a lakók általában elégedettek a munkákkal. Erre némi bizonyíték, hogy az 1978 óta felújított lakásokra mindössze 18 jogos panasz érkezett. Ugyanakkor javasolják a vállalatnak az úgynevezett „házi műszaki átadás" szigorítását, különösen a befejező szakipari munkáknál, mert a többnyire apró, de a lakókat jogosan bosszantó hibák a közvéleményben negatív általánosításokat szülnek, s ezekre semmi szüksége a Komlói Városgazdálkodási Vállalatnak. Főleg akkor nem, ha egyébként dicsérni illene „nagy vállalkozását”. Kozma Ferenc den héten ketten-hárman meghalnak közülünk ... Csütörtökön este mindenki azt szerette volna, ha akár rögtön új stúdió kezdődne. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete, a pécsi tömegkommunikációs eszközök valószínűleg ősszel ismét megszervezik a stúdiót. Üjból találkozhatunk, vitatkozhatunk a jelenségeken, amelyeket természetszerűleg másként lát a húszéves egyetemista, mint a termelőszövetkezetben dolgozó kislány, aki azt hiszi, csupán azért nem vették fe| az egyetemre, mert nem volt szüleinek pénze a sikertelen felvételi vizsga ellensúlyozására. Megvitathatjuk, hogy mi az elkötelezettség, mint jelent a sajtószabadság. A valóságben azonban arra lenne szükség, hogy mind a száznegyvenen munkahelyükön, az egyetemen, köryezetükben bátran vitatkozzanak, harcoljanak a hibák ellen, segítsenek a közéleti demokrácia fejlesztésében, a szocialista demokrácia minden fórumán próbáljanak olyan légkört teremteni, mint az újságíró stúdión. Tudom, könnyen beszélek. Nap mint nap tucatnyi olvasónk hívja Tel a szerkesztőséget: folyik a vízcsap, kikapcsolták az áramot, a posta nem kézbesíti az újságot, kimaradnak az autóbuszjáratok, udvariatlanul szolgálnak ki a boltokban, néhány vállalatnál kiskirálynak érzik magukat a ve. zetők. Minden telefon egy reménysugár, vagy megnyugvás, hogy legalább valakinek kipa- naszkodhatták magukat. Az újságban reménykednek, pedig mindannyian, akár újságíróigazolvány van, a zsebünkben, akár gyári igazolvány, csak együtt vagyunk képesek életünket szebbé tenni, De nem álmodozással. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3.
