Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-06 / 94. szám

1982. április 6., kedd Dunántúli napló 5 T estvérvárosok A kézfogás nem újkeletű, mégcsak nem is mondható pro­tokollárisnak. Már csak azért sem, mert megszokottá váltak a találkozások: a finnországi Lahtiból érkező kóristát pécsi család várja a vasútállomáson, a baranyai megyeszék­helyről Eszékre utazó vendégek déli szomszédjainknál A testvérvárosi kapcsolat ápolása különös formája a nem­zetközi együttműködésnek Különös formája márcsak azért is, mert hazánk, a magyarság, városunk mindennapjaiba nyújthat betekintést közvetlen módon, A közelmúltban egy pécsi általános iskolában járva azt találtam kérdezni egy hetedikes diáktól: mi jut eszedbe arról, hogy testvérváros? „Az, hogy közel van, hogy találkozhatunk egymással, hogy jobban megismerhetjük egymást mindenféleképpen.’’ Április hatodika, a testvérvárosok világnapja. A mai nap, azoknak a városoknak az ünnepe,- amelyek különösen fi­gyelemmel kisérik egymás fejlődését, gazdagodását, ame­lyeknek kapcsolatát nem határolja el a határsorompó: kö­vetkezik ez abból, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nyitott politikát folytat. Nem számoltam össze, hogy hány magyar város tart testvérvárosi kapcsolatot, de egy bizonyos szinte kivétel nél­kül valamennyi megyeszékhelyünk. Pécsnek, hivatalosan két testvérvárosa van. A finnországi Lahti és a jugoszláviai Eszék. A lahti együttműködés tulajdonképpen 1957-től te­kinthető folyamatosnak, mikor is a finnországi város vezetője szakmai tanulmányúton járt Pécsett. Az első találkozás épí­tett végsősoron hidat a mához. Azóta százak utaznak Pécs­ről Lahtiba, és érkeznek a mecsekalji városba, ápolva egy­más kultúrájának jobb megismerését. Mindennapossá vál­tak a családi kapcsolatok, finn—magyar és magyar—finn baráti társaság alakult, magyarnyelvű tanfolyamokat szer­veznek Lahtiban, rendszeresek a sportolók találkozásai, a zenekari cserék. így jutott el többek között Finnországba a Mecseki Ércbányászati Vállalat koncert-fúvószenekara is. Pécsett utcát neveztek el a finnországi városról és a lahti „vállalatok” részesei voltak a Pécsi Ipari Vásároknak. S ha már a termékbemutatókról szóltunk, nem hagyható figyelmen kívül déli szomszédunk, Eszék. A NAMA és a pé­csi Konzum Aruház rendszeres nemzeti heteket rendez vá­rosainkban a vásárlók örömére, a jugoszláv kiállítók két­évente visszatérnek a PIV-re, a Konzumex Külkereskedelmi Vállalat kirendeltsége jóvoltából jelentősen emelkedett a kishatármenti áruforgalom. Szólnunk kell az oktatás, a tudományos munka terén ki­alakult együttműködésről, továbbá a kulturális kapcsolatok­ról. A Pécsi Nemzeti Színház, az eszéki színház magyar társulata, több ízben adtak nagy sikerű műsort városaink­ban, mint ahogy néptáncegyütteseink. A felsorolást még folytathatnánk a kölcsönösen rendezett kiállításokkal, a sajtó, a rádió és a televízió körzeti stúdiója műsor-, illetve iráscseréivel, a megyei szintű Ivovi, schwerini és Szliven megyei kapcsolatokkal... A kézfogás nem újkeletű. Salamon Gyula Megalakult a pécsi magán­kereskedők KISZ-szervezete Ha valahol egy új KISZ- alapszervezet alakul, az érin­tettek körén kívül nem kelt kü­lönösebb figyelmet. Az a csen­des rendezvény azonban, amely tegnap délután zajlott le Pé­csett, a KISOSZ Baranya me­gyei Szervezetének székhazá­ban, több szempontból is ér­dekes és figyelemre méltó: megalakult a pécsi magánke­reskedő fiatalok KlSZ-alapszer- vezete, Bizonyára sokan kihasználják ezt, olvasván a szójáték lehe­tőségét: maszek KISZ?! Termé­szetesen erről szó sincs; az új alapszervezet közvetlenül a KISZ Pécs városi Bizottságának irányítása alá tartozik mint a város egyetlen lakóterületi KISZ-alapszervezete, s ennek megfelelően a pártirányítás feladatát az MSZMP Pécs sik­lósi I. számú lakóterületi alap­szervezete látja el. Pécsett a KISOSZ-hoz mint­egy 60 fiatalnak számító ma­gánkiskereskedő tartozik, s közülük 25-en jelentkeztek a KISZ-be, s alakították meg sa­ját alapszervezetüket, a tegna­pi első összejövetelükön egye­lőre csak 18-an, Alapszervezetük megalakí­tása égy kicsit még kísérletnek számít, amihez nagyon sok vá­rakozás fűződik. A KISOSZ me­gyei választmánya elsősorban órájuk számit, amikor mind jobban be akarja vonni a fia­talokat a szervezete irányítá­sába, mondván: politikailag érett és képzett fiatal magán­kereskedőkbe van szükség a lakosság ellátásának további javításához. S bár a tegnapi gyűlés hi­vatalosan csak az alakulás­sal kapcsolatos szervezeti kér­désekről döntött - a titkárnak Kucsera Istvánnét választották meg. D. I. Osztrák kórus sikere Forgalomterelések a Bajcsy- Zsilinszky út átépítése miatt A Volán 12. sz. Vállalat ezúton közli az utazóközönséggel, hogy ma — április 6-án — üzemkez­dettől az alábbi forgalomterelé­seket vezeti be a Bajcsy-Zsi- linszky út átépítése miatt! HELYI JÁRATOK: A 30-as járat a Széchenyi tér­től a főpályaudvar felé a Szalai András és a Szabadság úton át éri el a végállomását; megszűnik a vásárcsarnokkal szemben lévő megállója, helyette belép a Gyógynövényboltnál kialakított ideiglenes megálló. A 40-es járat a Kossuth tér felé a Jókai utcán át közlekedik, új megállója a Szalai András úton a 30-as megállója. Újmecsekalja felé az új útvonal a Szalai And­rás és a Szabadság úton át ve­zet a Lenin térre, onnan a Jókai és a Kálvin utcán át éri el a járat az eredeti útvonalát. Ideig­lenes megálló lesz a Szabadság úton a Pöttyös cukrászda előtt és a Kálvin utcában. HELYKÖZI JÁRATOK: A Bacsó Béla utcai autóbusz­pályaudvar felé a főpályaudvar­tól a Jókai utcán és a Szálai András úton át közlekednek az autóbuszok, amelyek a főpálya- udvar és a végállomás között nem állnak meg. Újmecsekalja felé a terelő útvonal: Szalai András út—Szabadság út—Mártí­rok útja. A Görcsönyön át Har­kányba közlekedő járatok az in­dulás után csak a Közgazdasági Technikumnál (Mártírok útja) lé­vő megállóhelyen állnak meg. A főpályaudvart érintő és Szalán- tán át Harkányig közlekedő já­ratok útvonala: Szalai András út—Szabadság út—Lenin tér, megállójuk a 2. sz. postahivatal előtt lesz. Bemutatjuk az B Capella Chor, Villachot ■aoonm Vasárnap este egy kitűnően fölkészült, szép hangú osztrák vegyeskórus, az A Capella Chor, Villach műsora zárta az Orszá­gos Kamarakórus Fesztivál má­sodik hivatalos fesztiválhang­versenyét. A közönség az idő­ben kissé elcsúszott program ellenére, este fél 11 után, (a három órája tartó koncert vé­gén) is szívesen és nagy tet­széssel fogadta szépen felépí­tett, hangulatos muzsikájukat. Különösen, amikor Kodály Zol­tán Ady Endre híres „Akik min­dig elkésnek" versére komponált művét is előadták Szabolcsi Bence németnyelvű átkötésé­ben. A nyilvánvalóan művészi rangú fordítás érdeme is, hogy valahol megérezték a mű lel­két, hiszen a költő ma is sok­szor időszerű gondolatának minden keserűségét, fájdalmát értő és megértő tisztelettel ad­ták vissza a kórusmű hangulati megfogalmazásában. Okkal keltette föl érdeklődé­sünket osztrák barátaink együt­tese, így a koncert után rövid beszélgetésre kértük karnagyu­kat, Helmut Wulz tanár úrat. Kórusuk mintegy 70 tagú, de a kamarakórusok létszámkö­töttségei miatt ezúttal csak az együttes fele jöhetett el a fesz­tiválra. Tagjai diákok, értelmi­ségiek, műszaki dolgozók, há­ziasszonyok, tanárok; és még sok foglalkozás képviseletében hozza össze őket az együttes dalolás öröme, hetente kétszer. Nagy múltú együttes, amelynek az elődje 1855-ben férfikórus­ként alakult meg Villachban. Ebből alakított vegyeskart 1965- ben kórusvezetőjük, aki egyéb­ként gimnáziumi tanár és a klagenfurti rádió zenei szer­kesztője. Repertoárjuk sokolda­lú, felöleli a kórusirodalom szinte valamennyi korszakát. Nevüket jól ismerik az ország határain kívül is, rádiófelvételek és tv-műsoraik révén. Eddig tíz nagylemezük jelent meg, s az osztrák televízió évente átlag háromszor sugároz műsort sze­repléseikről. Ausztria nagyvá­rosain kívül Berlinben, az NSZK- ban, Romániában, Cipruson és Olaszországban vendégszere­peitek, hazánkban egy néhány év előtti zalaegerszegi fellé­pés után, másodszor járnak. Nevük egy kissé meghökkentő, hiszen az „a capella" hangszer­kíséret nélküli éneklést jelent. Ezt állandónak tekintik? — Szó sincs róla — nevetett Wulz professzor —, a teljes kó­russal oratorikus műveket is megszólaltatunk; Heinrich Schütz, Haydn, Händel műveit, vagy például Kodály Budavári Te Deumát, Orff Carmina bu- rana-jót. És nagyon szeretünk osztrák népdalokat is énekelni. Örömmel és szívesen jöttünk Magyarországra, hiszen itt a kóruséneklés tömeges mozga­lommá vált, s erre mi nagy tisztelettel tekintünk fel . . . — mondta a villachi kórus veze­tője. . ‘ Tegnap este a 3. fesztivál­koncert egyben Izáróhangver- senye is volt a háromnapos rendezvénysornak. Ezen a pest- erzsébeti Csili Kamarakórus, a Szófiai Penev Kamarakórus, a Zeneművészeti Főiskola Kama­rakórusa, az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa, valamint a Köl­ner Kantorei (NSZK) lépett fel az eseményhez méltó színvona­lon, és megérdemelt sikerrel. Dr. Voksán József, a Pedagó­gus Szakszervezet főtitkára zárszava után, ma délelőtt szak­mai tanácskozás zárja le vég­legesen a X. Országos Kama­rakórus Fesztivált. W. E. Génbank az északi területen Megnyílt a Pintér-kert E héttől ismét fogadja a lá­togatókat Pécsett, a Pintér­kert. Az érdeklődők részére tavaly megnyitott arborétumot 1981-ben több mint 15 ezren keresték fel. A nagyrészt társa­dalmi munkában újjászületett kert szépítése, végső kialakítá­sa idén is folytatódik. A Pintér János banktisztvi­selő által 1925-től 1933-ig megalapozott arborétum — a fajtaféleségeket tekintve — ha­zánk egyik leggazdagabb parkja. Az alapító gyűjtőmun­kája teremtette meg a kert jelenlegi törzsállományát. Az itt található egyes növényfé­leségek — az arizonai ciprus, a japán fehérfenyő, a nevadai cirbolyafenyő — olyan ritka­ságoknak számítanak, melyek­ből Európában kevés találha­tó. Pintér János halála után felesége a kertet a vakok egyesületére hagyta. A terü­letet hét évvel ezelőtt vásá­rolta meg az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal, s itt kapott otthont a hivatal Dél-dunántúli Felügye­lősége. » Az elmúlt évben a 2,4 hek­tárnyi terület déli részén kezd­ték a kert felújítását. Ezen a részen található a Pintér Já­nos alapította ritkasággyűjte­mény. A rendet teremtő és szépítő munkára Pécs külön­böző vállalatainak, intézmé­nyeinek dolgozói, szocialista brigádok tagjai az „Egy napot Pécsért" mozgalom keretében jelentkeztek. Kijavították az utakat, lépcsőket segítettek a kertészeti karbantartásban. El­helyezték, újjáfestették a pa­dokat, kerítéseket, illetve fel­újították a kerti elektromos, valamint a vízvezetéket. Ez év .tavaszától folytatódott a kertet rendező társadalmi munka. Már több hétvégét töl­töttek itt a Pécsi Kesztyűgyár, a Volán 12-es Vállalat, a Pécsi Postaigazgatóság dolgozói és az MHSZ sárkányrepülői.- Mint dr. Szabó Lajos, a felügyelő­ség igazgatója elmondta, idén elsősorban a kert északi részén lévő — a mecseki karszt bo­kor, erdő növényzetét tartal­mazó — területet szeretnék megszépíteni gazdagítani. Itt találhatók a különböző védett, illetve fokozottan védett növé­nyek is. A kert északi része azonban nemcsak bemutató­terület, hanem egyben ezeknek a növényeknek a génbankja is lesz. így a szabad környezet­ben élő, de már erősen pusztu­ló növényféleségeknek, védett fennmaradási és szaporodási lehetőséget teremtenek. A fel­ügyelőség ez irányú törekvését segíti Futó Rita, a Budapesti A hét végén a Pécsi Kesztyűgyár Mindent a vevőkért szocialista brigádjának tagjai dolgoztak a Pintér-kertben Fotó: Szokolai Kertészeti Egyetem most végző pécsi hallgatója aki a diplo­mamunkáját a Pintér-kert fel­újításáról készíti. A Pintér-kert - a keddi, csü­törtöki szünnapot kivéve — hétfőn, szerdán 10-től 17-ig, más napokon 10-től 18 óráig látogatható. T. É. Képernyő P lemi • • Ülünk... Növekvő keserűséggel és borzongással néztem a riport­filmet, amelyben pécsi és fővá­rosi tornatanárok, szakértők, katonák és gyerekek beszéltek arról, hogy csenevész nemzedé­kek nevelődnek-e itt a szemünk láttára. Keserűségem egyértel­műen annak a helyzetnek szó­lott, amely — fogalmazzunk óva­tosan — a gyerekek, tinédzse­rek mozgáslehetőségeit jellem­zi. Mielőtt bárki az illetéktelen- ség vádját süthetné a jegyzet­íróra (szokás ez manapság), le­szögezem, hogy nincs szándé­komban összevetni a tömeg­sport és az ún. minőségi sport iránti hivatalos lelkesedést, le­kicsinyelni az erőfeszítéseket, amelyeket a sportolási-mozgási lehetőségek érdekében itt-ott tesznek, s általánosságban bí­rálni iskoláink udvarait, torna­termeit, házi uszodáit, torna­óráinak mennyiségét és minő­ségét. Még arról sem kívánok értekezni, hogy hová lettek a játszóterek és grundok. Arról sem, hogy házi sportszerek mi­ért nem kaphatók. Arról sem, hogy például miért hiánycikk teszem azt a bicikli is, s ha mégis sikerült vásárolni egyet a gyereknek, de elromlott, mi­ért nem lehet sehol alkatrészt kapni, Vagy miért nincsenek bicikliszervizek Mindezekről tehát nem ejtek egy szót sem (pedig isten látja a lelkemet, nehezemre esik), csupán csak a jelenség egyik összetevőjéről, e rovat címéről, arról, hogy „képernyő előtt” . . . Hogy ti. azért is nőnek fel egy­más után a korábbiaknál cse- nevészebb nemzedékek, mert ott ülnek a képernyők előtt, ülés közben pedig, ez köztudo­mású, nem lehet edzeni, izmot fejleszteni, vállat szélesíteni, tü­dőkapacitást tágítani. Elsorvad a test a sok ülésben. És minek ülnek ott annyit a gyerekek? Hát természetesen mozit ^néz- nek. Minek néznek annyi mo­zit? Mert szeretik a mozit. Ami nem is lenne baj. A nagyobbik baj, hogy a szülők is szeretik a mozit. A szülők is szeretnek üldögélni. Csak nekik olykor ke­vesebb idejük van rá. Hát ak­kor legalább az a szegény gye­rek hadd élvezze az életet, amig fiatal. Vigyünk neki egy tévékészüléket a nyaralóba .is, ne unatkozzon. Igaz, így keve­sebbet futkároz, de istenkém, a nagy pénzekért összehozott házikó mégiscsak biztosítja a friss levegőt. Az is valami. Ott­hon pedig? Amíg a tévét nézi, legalább nem kell érte aggódni. Ha kerékpárra pattan, ha fo­cizni megy, mindenféle baj ér­heti. így meg látjuk: ott- ül a tévé előtt, megnyugszunk. Ez jó — még leveleket is írunk a te­levízióhoz, adjanak ' a tavaszi szünetben több filmet, szórakoz­tató műsort a gyerekeknek, mi­vel töltse el különben azt a két hetet? Ahogy hallom, nálunk is bevezetik a távirányítású tévét. Eddig csak irigykedhettünk, de jó ott Nyugaton, nem kell föl- állni a karosszékből, csak föl­venni az asztalról á kis dobozt és megnyomni egy gombot. Most aztán majd ez is megol­dódik: ülünk a székben és ültő helyünkben csatornát váltha­tunk (hogy minek, nem tu­dom .. .). A képernyő előtt ülve láttam április 4-én egy híradó részle­tet 1945-ből. A szabadtéri szín­padon művészek szórakoztatták a népet, zászlók is voltak, de főleg ember — tengernyi sok ember. Feketéllett tőlük a kör­nyék. Csak úgy odamentek, ácsorogtak, talán leültek odébb a fák alatt, ha elfáradtak és este mentek haza, talán — uram bocsá - gyalog is. Ma már ilyen nincs. Ennyi ember a leg­jobb programra el nem menne még a szomszédba se. Nem volna parkolóhely, ülőhely, laci­konyha, elég hideg sör, égetne a nap, vagy áztatna az eső. Szóval volna valami kényelmet­lenség. Manapság tömérdek a kényelmetlenség. Az ember leg­jobban szeret ülni a képernyő előtt és sok-sok csatornáról, távkapcsolóról álmodozni. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents