Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-24 / 111. szám
/ A kis piros kocsi 23 órától parkolt a csendes külvárosi utcában. Két utasa gyakran és türelmetlenül pillantott az órájára. Az idősebbik mohon szívta a cigarettát. A nagy kocsi, amire vártak, 23.15- kor érkezett három utassal. Mindkét kocsiból kiszálltak: didergős bemutatkozások, kézfogások, aztán a piros' vezetője egy nagy táskát tett a másik kocsi csomagtartójába, majd mind az öten beszálltak a nagyobbikba s elindultak. Forgalom alig volt, hamar eljutottak a városból kivezető útra. A tiszta csillagos égbolt pillanatok alatt egybemosódott, mögöttük a vidéki nagyváros távolodó fényeivel. Akár egy krimitörténet. A valóság azonban kevésbé regényes: az utasok közül kettő a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője, a harmadik ugyanott gépkocsi- vezető, a hozzájuk csatlakozó kettő pedig újságíró. Az úticél Mohács. A feladat gybrs éjszakai munkavédelmi őrjárat két mohácsi vállalatnál, a Farostlemezgyárban és a Selyemipari Vállalatnál. — Nem készülhettek rá, nem is sejthetik, hogy ma éjszaka fneglátogatujk őket: így kapunk csak valós képet a munkavédelmi helyzetről — magyarázza útközben Hegedűs Miklós munkavédelmi felügyelő. — A tapasztalataink szerint az éjszakai műszakban gyakrabban fordul elő lazaság, a munakhelyi baleset veszélye is nagyobb. Néhány helyen, ahol korábban voltunk, a portás be sem akart bennünket engedni: nem hitte el, hogy az SZMT munkavédelmi felügyelői éjszaka is járnak ellenőrizni. A meglepetés ki'zárjct- az üzemekben ilyen esetekre ki- fundált trükköket. Egyik nappali ellenőrzésen például, amikor bejelentkeztek a vállalati portán, a fülük hallatára hívta fel telefonon az egyik üzemrendész az üzemvezetőt: „A portán egy kosár tojást adtak le neked!” Kiderült, hogy ez a „kosár tojás" volt az előre megbeszélt figyelmeztető jelszó: ellenőrzés lesz, vigyázz! — Mire felértünk az üzejn- be, sebbel-lobbal javarészt pótolták visszamenőleg is a hiányosságokat a munkavédelmi őrnaplóban, a baleseti naplóban — teszi hozzá Mohácsi Sándor. Tavaly 140 ellenőrzést tartott az SZMT munkavédelmi osztálya. Többet, mint a korábbi években, mert a munkahelyi balesetek statisztikája sajnos egyre riasztóbb képet mutat. Szinte minden 6. HÉTVÉGE Éjszakai őrjárat Szabályos védőrács a Selyemipari Vállalat meójában hoz van kulcsa, szondáztat- hatja-e az ittas gyanús dolgozókat? S megnézzük, van-e szondája egyáltalán. Mivel egy ilyen nagy területen elhelyezkedő gyárat nem lehet egy éjszaka alatt végigellenőrizni, a munka- védelmi felügyelők célzatosan két helyet választanak ki a vizsgálódásukhoz: a szerszám- és védőeszköz raktárt és a fűrészüzemet. A raktárban különösen azt firtatják, hogy a balesetveszélyes munkákhoz van-e megfelelő védőeszköz, például a kénsav- fejlesztéshez gumicsizma és biztonsági öv. A legfőbb kifogás a hegesztőknek járó védőkesztyűre vonatkozott, de ez nem a mohácsi gyár hibája: ilyent gyártanak erre a célra. A műanyagból készült kesztyű azonban nagyon is veszélyes 'ehet: könnyen meggyulladhat és ráéghet a hegesztő kezére. A raktáros kap két figyelmeztetést is: az egyiket a védőburkolat nélküli próbalámpák miatt, amelyeket balesetveszély miatt így nem is szabad használatra kiadni, a- másikat pedig azért, mert a kézi villamos szerszámok használhatóságának vizsgálatakor az összes ilyen eszközre sommásan csak annyit jegyeztek be a naplóba: „villamos anyagok rendben". Az ilyen ellenőrzést raktári szám* szerint kell bevezetni a naplóba, s minden szerszámra vonatkozóan külön-külön. A fűrésztelepen Vankó Béla művezetőtől többek között az elsősegélyláda kulcsát kérték el a munkavédelmi felügyelők, s azt firtatták, hogy van-e az éjszakai műszakban olyan személy, aki elsősegély- nyújtó képzést kapott. Mint kiderült, ez a személy maga a művezető. A fűrésztelepen igazából egy dologra nagyon kíváncsi Hegedűs Miklós: — Ehhez hasonló üzemekben rendszerint előfordul az a súlyos szabálysértés, hogy a farönköket szinte papírvékonyra szeletelő késekhez vezető garatról — ki tudja milyen meggondolásból — a munkások leszerelik a védőrácsot. Saját szememmel láttam egyszer, hogy a meredeken lejtő garatban állva igazgatták az elakadt farönköket, alig két-három méterre az alul forgó borotvaéles késektől! Az emberi könnyelműség határtalan. A MOFA fűrészüzemében azonban helyükön vannak a védőrácsok. S amikor négy óra tájban hazaindultunk Pécsre: azt a tapasztalatot szűrhetjük le éjszakai villámellenőrzésünkből, hogy a két gyárban apróblj hiányosságoktól eltekintve, nem találtunk kirívó munkavédelmi szabálytalanságot. Különösebb intézkedésre nem volt szükség. Dunai Imre ágazatban emelkedett a balesetek száma 1981-ben. — Vizsgáltuk az okokat — mondja Hegedűs Miklós. — A munkakörülmények, a technológia és a munkavédelmi technika feltételei folyamatosan javulnak — ezzel nem függ össze a balesetek számának növekedése Az ok tehát a felületesség, fegyelmezetlenség, figyelmetlenség mind a dolgozók, mind a termelésirányítók,, mind az üzem munkavédelmi felelősök részéről. Magyarázatként gyakran emlegetik, hogy a mostani gazdasági helyzetben a termelésre koncentrálnak. De ez nem lehet sehol és senki számára felmentés. Az emberi tragédiák figyelmeztetnek. * Éjfél van, miikor a mohácsi Selyemipari Vállalat kapuján becsengetünk. Talán akkor sem okozhattunk volna nagyobb meglepetést a portásnőnek, ha Rembrandt „Éjszakai őrjárat"-áról léptünk volna le csipkegallérosan, tornyos kalappal. Pánik azonban nincs, öt perc alatt előkerül Alföldi Sándor, az éjszakai megbízott művezető, aki most a legmagasabb beosztású intézkedésre jogosult vezető a gyár területén Addig azonban a portósnőt vizsgáztatják a teendőiről a munkavédelmi felügyelők: kit és hogyan kell értesítenie, ha baleset, vagy tűz történik éjszaka a gyárban. A vizsgáztatás eredménye kielégítő. A továbbiakban Alföldi Sándor megbízott művezető kalauzol bennünket a gyárban, ahol az éjszakai műszakban öt üzemrész dolgozik mintegy hetven emberrel. Túlnyomó többségük nő. Persze, ilyen hozzávetőleges létszámmal a munkavédelmi felügyelők nem elégedhetnek meg: egy tömeges baleset esetén hogyan lehetne kideríteni, hogy hányán tartózkodtak a gyárban, kiket kell még keresni a mentéskor? A művezető pontos névsort is tud mutatni. A szövődé l-es üzemben magas páratartalom és még nagyobb a zaj. — Kilecvenhat—kilencvennyolc decibel -—- tájékoztat a művezető, s bizony többször és kiabálva kell mondania, hogy megérthessük. A szövőgépeknél dolgozó nők fülében az előírt és megkövetelt védővatta — erről tapintatos szemlélődéssel meggyőződhettünk. Alföldi Sándor megbízott művezető egy munkavédelmi újítással is eldicsekedik: a szövőgépekre erős vashálót szereltek, hogy az óránként tízezerszer ide-oda csapó vetélő esetleges „kiakadása" ne okozzhasson balesetet. A vashálókon látható nagy horpadások szemléletesen bizonyítják, hogy milyen erővel vágódik neki a vetélő. Az ellenőrzés során a baleseti őrnapló és a munkavédelmi őrnapló is rendben ta- láltatik”. Az ügyeletes villanyszerelő szolgálati helyére is bekukkantunk: ellenőrizzük a szerszámait. Szabályos kézi feszültség mérő-— je nincs — hiánycikk! — a saját készítésű próbalámpa pedig soha nem lehet megbízhatóan veszélytelen eszköz. Egyébként minden más rendben van. Végül lenézünk a hőközpontba és itt is csak egy hiányosságra kell a munkavédelmi felügyelőknek felhívni a figyelmet: a szivaty- tyúkat védőburkolattal kell ellátni * Éjjel két óra van, amikor a Farostlemezgyár két portása ránkcsodálkozik. Amíg az ügyeletes műszaki vezető előkerül, ugyancsak megizzadnak ugyanazoktól a kérdésektől, amikre a Selyemipari Vállalat' portásának is válaszolnia kellett. A meglepetés kezdeti zavarát, kapkodását leszámítva, tudják a kötelességüket. Vankecsics József éjszakai ügyeletes művezető irodájában először azt ellenőrizzük, hogy a felelős műszaki vezetőnek mi a hatásköre, mire jogosult, milyen raktárPróbalámpák a MOFA szerszámraktárában: balesetveszélyesek, mert az égőket nem védi semmi a töréstől. Itt a tizenötezer Kezdjem úgy, ahogy önök tették? — Elnézést, jó napot kívánok! Vagy eképp? — Ne haragudjon, hogy zavarom. Netán így? — Szerkesztő úr, tudom, nem én vagyok* az első... Tekintsünk el a nevektől, foglalkozástól, íróasztaltól, hi. vataltól, kapcsolatoktól. Nézzük a tényeket! A hét nap során nem egyszer felötlött bennem: vajon milyen belső indítékok sugallják a telefonálóknak, hogy sokszor legbelsőbb gondjaikról is szót váltsanak a szerkesztőségi telefonnál ülő munkatárssal. Jómagam a feltétlen bizalom megnyilvánulásának éreztem. S most, hogy néhány nap múltán ismét kezembe kerültek feljegyzéseim, “ elgondolkoztato- nak érzem annak a kertvárosi nyugdíjasnak az aggodalmát, aki elpanaszolta: nehezen élnek meg férjével a kevéske nyugdíjból, és igen érzékenyen érinti őket a távfűtési díj, a meleg víz árának emelése. — Nem vitatom én az intézkedés megalapozottságát - kezdte -, de sok ezer kispénzű ember él ám szerte a környéken. Hát mondja meg nekem, szerkesztő úr, kapunk-e majd valamiféle támogatást, kiegészítést? Belép a központ, hárman állnak a vonalban. Hangjáról ítélve idősebb úr azt ajánlja, hogy továbbítsam javaslatát a Volánhoz, miszerint több százezer forint megtakarítást érhetne el a város, ha nem állítanák meg háromszáz méterenként az autóbuszokat a valamikori országos főútvonalon. Próbálom meggyőzni arról, hogy évekkel ezelőtt éppen a környéken élők ostromló kérésére alakították ki a megállókat. Aztán egy hölgy hív a József Attila utcából: a kérés az iménti fordítottja. Hasson már oda az újság, hogy a 10- es járat álljon meg a városi fürdő után, mint korábban. Kattan a készülék, s néhány percig, míg újra hívnak, elidőzhetek az iménti felvetéseken, de egyelőre csak azt szűrhetem le magamban: talán azért fordulnak hozzánk oly sokan közlekedésügyben, mert az ÚJSÁG-nál meghallgatást találnak? Fiatalember érkezik. Elmondja, iparengedélyt váltana gumicserére, centírozásra, de annak gyakorlása szakmunkásbi- zonyitványhoz van kötve. Személyesen jelentkezett, tehát 'telefon a szakmunkásképzőbe: szakmunkás-oktatás nincs, gumiipari vizsgabizottság nincs. Sajnálattal közli az igazgató: próbálkozzon az illető tálán Pesten, a 6-os számú intézetben. Tárcsázom a tanács ipari osztályát. A válasz kategorikus: a rendelet nem teszi lehetővé az oklevél nélküli gumicserét. — És különben is — jegyzi meg az előadó — miért rohannak az emberek mindjárt az újsághoz?! Valóban. Eszembe se jutott, hogy megkérdezzem. Az viszont annál inkább foglalkoztat azóta, miért köti a rendelet a centírozást, köpenycserét oklevélhez, amikor az autójavítóüzemekben erről nem kérnek papírt, a betanított munkás odaáll a kocsi mellé, és napi nyolc órán át csinálja. — Figyeljen rám! Megmondom a nevem, a telefonszámomat is. Én- nem tartok senkitől, negyvenötös párttag vagyok. »De az mégiscsak felháborító, hogy a 48-as téren hosszúbottal járó parkőr inzultálja a kutyatulajdonosokat. Hat éve járok le a térre és most kitiltott bennünket az a botos ember. Csak tudnám, hogy kihez tartozik, elmondanám, milyen goromba szavakat használ. Az én szobakutyám okos kis állat. Virágra nem lép, fűre nem piszkít, és évente nyolcszáz forintot fizetek érte. Megmondaná nekem ezek után, hogy hol sétáljunk? — Elváltam a férjemtől — vág a közepébe a dolgoknak egy asszonyka —, kölcsönös megegyezéssel megosztottuk a lakást. övé lett a kTsszoba, amire hatalmas lakatot szögeit, a mienk maradt a lányommal a nagyobbik. De azóta is állandóan inzultál bennünket, ha nem vagyok otthon, felforgatja holmijainkat. És ami már lassan örökzöldre színeződik: a megyeszékhely útjainak állapota, a belvárosi utcák tengelytörő lyukakkal, a közvilágítás hiányossága. Hét nap alatt négy bejelentés érkezett, hogy a város különböző pontjain nem megfelelő a világítás, hogy idősek és második műszakról hazatérő nők kerülővel közelítik meg otthonaikat a bizonytalanságot keltő sötét utcák miatt, hogy a Ivov- kertvárosi Berek utcai díszku- takat teleszórták szeméttel, és alkalmi illemhelynek használják az üres medencét, hogy a nagyárpádi Káponya-dülő szőlőtulajdonosai évek óta remélik, egyszercsak kőzúzalék kerül a sáros földútra, hogy a komlói Zengő Áruházban kétezerötszáz forint előleget fizetett egy leendő vásárló a rotációs kapára, amit-az áruház levele alapján még tavaly a harmadik negyedévben meg kellett volna kapnia, hogy a piszkos járdán, kampókkal húzzák végig a süteménnyel teli rekeszeket, felrúgva minden közegészségügyi előírást, hogy a pécsi Kórház téren .már nem lehet lépni a galamboktól, a madárpiszoktól, hogy a körzeti nőgyógyász a szülés után húsz héttel visszatérő anyát eltanácsolja a szülést levezető orvoshoz, hogy az Egri Gyula úton hajnali fél öttől zavarja a lakók nyugalmát a szalántai tsz vízhordó kocsija a nagy csörömpöléssel, hangoskodással, satöbbi, satöbbi . . . Majd a Kalinin útról jelentkeznek azzal, hogy a tanács ötven forintra büntette X-et közterület-rongálás címén, mert a Tettye téren fára rajzszögez- te, hogy eladó a villanytűzhelye. S hogy miért furcsállta a büntetést a derék pécsi polgár? Azért, mert a tanács még nagyobb táblát szögeit ki egy közeli fára, miszerint a szemétlerakás tilos! — A tanácsot ki bünteti meg a fák rongálásáért? De az emberek mást is ész- revesznek. Észreveszik, hogy megérkeztek a fecskék, hogy parkjainkból kicsupálják a virágokat, védelmükbe veszik a gólyákat, amelyek visszatérve nem találták eredeti helyén elhagyott fészküket, felhívják a figyelmet arra, hogy kevés az építőipari kapacitás, ugyanakkor g Pécsi ÉPSZÖV hirdeti: szívesen vállal lakóház- és lakásfelújítást. Szóvá teszik, hogy a vasúti pénztáros miért nem tudja, melyik a szerelvény eleje, ha oda kérnek jegyet, és zavarba jön a vasutas kisasz- szony, ha menetiránnyal szemben kíván helyet biztosítani, marjának az utas . . . Fejezzem be eképpen? Rendben: elnézést, hogy zavarta önöket Salamon Gyula Kecskeméten, a Zománc- és Kádgyárban 1982-ben 200 ezer fürdőkádat gyártanak. Képünkön: kádrengeteg a raktárban.
