Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-24 / 111. szám
Baranyai falukppék Bogdásai házsor — egyformák és mégis mások Újpetrei utcakép Csányoszró — jellegzetes tomácos parasztház felújított állapotban Rokkant állapotába^ is megkapóan szép bogdásai ház; megmentik-e az enyészettől? o A hagyományos falukép visz- szavonhatatlanul a múlté, Sajnálkozhatunk, kesereghetünk felette, de amit tehetünk: minél többet megőrizni abból, ami még megvan. Hiszen nem állíthatjuk meg — nem is lenne célszerű! — azt a folyamatot, ami falvaink megújhodását, az életkörülmények korszerűsödését szolgálja. A régi parasztházak többsége fölött eljárt az idő, a bennlakók is kinőtték az örökségként elfogadott kereteket. Ezért lett a mai falukép meglehetősen heterogén. o Mi a szép, a megőrzendő és a követendő a mai faluképben, s mi az, ami nem kívánatos? Erre figyeltünk a közelmúltbeli dél-baranyai útuakon Tóth Zoltán megyei főépítésszel és Tihanyi Csabával, a Megyei Tanács főelőadójával. A megyét járva fura jelenségekkel találhatjuk szemben magunkat A hagyományos falukép az útra merőlegesen, vagy tompaszögben elhelyezett házak együtteséből áll össze. Maguk a házak hosszanti elrendezésűek, nyeregtetősek, udvari oldalukon oszlopos tornácosak, a tornác elején faragott kiskapu az utcára, az utcai homlokzaton pedig kétszárnyú ablakpár. Az épületek festettek, vakolat- díszítéssel ékesek. S mindez azonos tömegű, ám egyéniesített megjelenésű épületek- ismétlődéseként jelenik meg. Csakhogy ez így ma már csak elvétve létezik. A hagyományos házsorok „foghíjasok” (vagy ép. pen el is tűntek), hogy helyet adjanak az újnak: előbb a sátortetősnek, mostanában pedig az emeletes „alpesi" formának, A megmaradt régieknél szögvas- keretbe foglalt nyithatatlan ablakkal zárják le a tornácot, befalazzák a kiskaput (új helyiséget nyervén ezáltal,?), s ezzel megváltoztatják az egész ház természetes szellőztetési rendjét Az utcai két ablakot is felváltja az egyetlen háromszárnyú. Kényszerűségből, mert csak ilyent kapni, a csináltatott pedig nagyon drága lenne. Nyereség pedig nincs, hiszen az új ablak — ami megváltoztatja a homlokzat harmonikus geometriáját — együttes felülete kisebb, mint a régi kettőé volt. o Az út elején az imént elmondott általános jelenségek megvitatásával foglaljuk le magunkat, de ahogy fogy a vitatni- való, úgy szaporodnak az észrevételek az út mentéről. Előbb a túlságosan is elharapódzott hivalkodó — olykor már kifejezetten „csicsás”, ízléstelenbe hajló — homlokzatokra figyelünk. Helyenként bizony a régi, egyszerű, s éppen ezért méltóságteljesen szép díszítéseket is ez váltotta fel (némelyik formába hallatlanul sok munkát kell beleölni). És ehhez — látni fogjuk — nem kell engedély! Boksán egy különös „melegház” öt- lik a szemünkbe: emeleten van, verandának, balkonnak szántók, s íme, mivé lett az idegen szemében! Csányoszrón megállunk egy háznál: frissen felújított régi, üde jelenségként hat a némileg legyeszerűsítve megtartott tornáccal, de az utcai ablak itt is átváltozott, körülötte pedig a régi pécsi panel-díszítést kicsit sután utánzó színezés. Bogdása . . . Ahol megállunk, egy 1868-ban épült parasztház- matuzsálem van előttünk, a túloldalon pedig három szép tor- nácos ház egy sorban. Jóleső látványt nyújtanak: egyformák és mégis különbözők — ez bennük a lenyűgöző. Felsőszentmár- tonban arra figyelünk fel, ami egyre több helyen zavar, de nem veszünk róla tudomást, holott kellene Főleg a városokban (több, kevesebb sikerrel) ügyelnek arra, hogy zártsorú beépítésnél az új épüíet ún párkánymagassága (azaz az eresz vonala) ne térjen el túlzottan a meglévő épületekétől. Itt Felsőszentmártonban látjuk — és még mily sok helyen! —, hogy a régi földszintes házsorba beékelődik egy-egy emeletes ház. Voltaképpen ezek vannak leginkább a hagyományos falukép ártalmára: jelenlétük meggyorsíthatja — éppen az utánzásvógy okán — a régi paraszthózak eltűnését. Jó volna erre figyelemmel lenni az engedélyezéseknél. Utóbb ennek egy riasztó párjával találkozunk Nagyharsányban: a pincesor közepén qőgősen terpeszkedik egy kétszintes lakóház. Elkerülte volna az illetékes építési hatóság figyelmét? Palkonya .. . / Figyelem az utat és hirtelen nem tudom, mi kelt bennem kellemes érzést. Aztán idejében rájövök, hogy élvezhessem még egy darabiq. A lágyan kanyarodó út mentén sorakozó házak egymásutánja folyamatosan ugyanazt a megnyugtató képet mutatja. Tudatos rendezési terv alapján sem lehetett volna különbül megkomponálni a látványt! S akkor felidéződik Sely- lye: a „túlsó" oldalról érkezve valami hasonlót látni egy rövid szakaszon. És Üjpetrén is .. , Ezek a — sajnos sokfelé már nagyon kurta — utcasorok éppen azért szépek, mert az azonos tömegű és magasságú házak fűrészfogasan vannak egymás mellett, s ha az út még ívelt is, a látvány szinte lenyűgöző. o Előbb azt vitatjuk, érdemes-e a negatív példákkal előhozakodni. A főépítész saját kedvezőtlen tapasztalatára hivatkozik: egyszer kipellengéreztek valami nagyon csúnyát, s utána jöttek sundán-bundón a próbálkozások: többen is ugyanolyat akartak csinálni, mert az „annyira tetszik”. Tehát jó példákat kellene propagálni. És azok? Pillanatok alatt kiderül, hogy ami csakugyan az lehetne, az sem az. Mennyi szolgálati lakás épül állami pénzből a falvakban, amik csakugyan ízlésformáló jó példák lehetnének — több odafigyelés árán. A következtetés pedig: aligha van ilyenformán erkölcsi alapja a tanácsnak ahhoz, hogy mást követeljen az állampolgártól ... A „fékevesztett” díszítésekre terelődik a szó, s rögtön kiderül, hogy ha a „csi- csázós" szándéka az építés-engedélyezés során jelenik meg, a hatóságnak joga van visszautasítani. Csakhogy ez a szándék legtöbbször a felújítás során jelenik meg, ehhez pedig nem kell engedély, tehát mindenki azt csinálhat, amit akar. Vajon jó ez? Nem! Korábban a felújítás is engedélyköteles volt, de az eljárás egyszerűsítésével,ezt megszüntették. „Sajnos, az a tapasztalat — állapítja meg Tihanyi Csaba —, hogy az építészeti kultúránk nincs-még olyan tokon, hogy ezt az állampolgárra lehetne bizni". Tóth Zoltán viszont — könnyen hagyva magát meggyőzni — megkockáztatja azt a véleményét, miszerint nem hiszi, hogy e kérdésben meg kell fogni az állampolgárt; ő izzadja ki a rávalót, hadd tükrözze az eredmény az ő ízlésvilágát. . . Igenám, de ez - amint kilép a ház belső tereiből — már nem magánügy, s ha faluhosszat jelentkezik,. különösképpen nem az. És ezzel senki sem törődik! Az eljárás egyszerűsítése helyes, de a faluképet befolyásoló jelenségek ellenőrzésére módot kellene taEmeletes ház a nagyharsónyi pincesoron lálni. o A még meglévő hagyományos faluképből minél többet meg kell őrizni. Ezt a célt szolgálja az a pályázat, amit az ÉVM Baranya megyével és néhány más megyével együtt írt ki a falusi épületegyüttesek belső korsze- rűsítésére a külső formák meg- Ez a csányoszroi ház korszerű külsőt kapott; az egyszerű vonalú tartásával. Baranyában Dráva- tornáchoz nem rímel a homlokzat szerdahely egy szép házsora a pályázat kijelölt példája. Emellett gondolkodni kellene azon, hogy bizonyos esetekben nem lehetne-e a helyi védettség ki- nyilvánításával is megőrizni arra érdemes falurészleteket. De az is a védelmet szolgálhatná, ha a helyi építési előírásokat szigorítanák és a hagyományosan kialakult utcasorok új építkezéseinél a régi formákat tartanák irányadónak. Ahogy Pécs belvárosában sem képzelhető el, hogy a „sorból kilógót” építsenek, a történelmi faluközpontokat is valami hasonló módon kellene óvni. Azzal együtt, hogy biztosítjuk a korszerű életforma feltételeit is. Szöveg és kép: Hársfai István Új lakóházak együttese Harkányban
