Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-26 / 84. szám
2 Dunántúli napló 1982. március 26., péntek (Folytatás az 1. oldalról) szabály olykor az események után kullog. Ezért sem lenne haszontalan, ha mind nagyobb szerepet kapnának a szövetkezetek önszabályozó törekvései. Többek véleményének adott hangot, amikor úgy fogalmazott, hogy törvényeink, rendeleteink legyenek világosak, egyértelműek. Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.), az Edelényi Nagyközségi Közös Tanács elnöke beszámolt arról, hogy társadalmunk dinamikus fejlődését tíz év alatt 55 törvény megalkotása, illetve módosítása segítette. Egyebek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy bár csökkent a jogszabályalkotó szervek száma, mégis ma 4518 érvényben levő, különböző jogszabály figyelembevételével végzik a tanácsok a munkát. Négy év alatt megszűnt 1024 jogszabály. mégis a mérleg 761-es növekedést műtőt. Ez önmagában is elgondolkodtató, bizonyíték arra, hogy nemcsak a jogalkotóknak van felelősség- teljes munkájuk, hanem a jogot alkalmazó igazságügyi, bűnüldöző, gazdasági szerveknek, a középszintű és a helyi tanácsoknak is. A közművelődési törvény megalkotásakor, az országgyűlés 1976-os őszi ülésszakán úgy érezte mindenki, hogy nem egyszerű törvényhozói aktusról van szó, hanem újabb nagy lépést tettünk népünk felemelkedésének útján — mondótta a művelődési miniszter elöljáróban. — Ám, több mint öt év telt el azóta, olyan öt év, amely sok mindent helyezett más megvilágításba. Megváltozott a nemzetközi légkör, a gazdasági helyzet, az ország közvetlen fejlődési perspektívája. Sokan azt a következtetést vonják le ebből, hogy a közművelődési törvény is elavult, eljárt felette az idő. Nem; a törvény továbbra is időszerű. Meghozatalakor sem úgy gondoltuk, hogy pár évre szól csak, hanem egy hosz- szabb időszak számára szántuk iránymutatásul. Úgy is mondhatjuk, hogy egy történelmi szakasz számára, amelynek lényege a szocialista társadalmi rend felépítése. Azon a felismerésen alapult a törvény kidolgozása és elfogadása, hogy a társacTWtfn-gazdasági fejlődés előrehaladtával mind nagyobb szerepet kap a kultúra. Két szempontból, két oldalról is. Egyrészt -azért, mert a növekvő életszínvonal nemcsak lehetővé, de egyenesen szükségessé teszi annak biztosítását, hogy az emberek milliói szabad idejüket is a ma elérhető legmagasabb szinten tölthessék el, harmonikus és teljes életet éljenek. Másrészt, mert a további haladás, a gazdasági ha'ladás is csak akkor lehetséges, ha a kultúra színvonala is emelkedik. A gazdasági fejlődés központi kérdésévé a minőség válik a mennyiséggel szemben, a minőség fejlesztése azonban minden szinten megköveteli a kultúra fejlesztését. Ilyen egyszerű dolog ez. Ezen a távolabbi célon nem változtat az sem, ha ideiq-óráig lassú a gazdasáqf növekedés és nem emelkedik az életszínvonal. Egy problémát élesen fel kell vetnünk a jövő érdekében. A kultúra fejlődéstörténetét áttekintve ugyanis hibásnak kell tartanunk azt a felfogást, amely a gazdasági és a kulturális növekedés között rendkívül egyszerű, egyenes, közvetlen összefüggést feltételez, és úgy gondolja, hogy amikor a gazdasági élet virágzik, a kultúra is fejlődik, amikor gazdasági nehézségek vannak, a ke lezárta, s ismét megadta a szót az igazságügyminiszternek. Elismerő szavaik — mondta dr. Markója Imre — a jogszabály-előkészítéssel és a jogalkotással kapcsolatban valamennyiünk együttes erőfeszítéseit és munkáját dicsérik, a bíráló megjegyzések pedig valamennyiünk felelősségét vetik fel. A vita egyik fontos tanulságaként említette dr. Markója Imre, hogy korábbi felfogásunkkal szemben ma már világosan látszik, hogy a szocialista építés során nem csökken, hanem növekszik a szocialista állam és jog szerepe. Nem szabad azonban sem túlbecsülni, sem alábecsülni ezt a szerepet — hangsúlyozta. Vitaösszefoglalójában a miniszter — a szokásoknak megfelelően - felhatalmazást kért az országgyűléstől arra, hogy a felmerült képviselői észrevételekre és konkrét javaslatokra a későbbiekben válaszoljanak. Külön reagált azonban Sándor Dezső azon bírálatára, amellyel a képviselő azt kifogásolta: a miniszteri beszámoló miért nem foglalkozott a jogalkalmazás témájával. Az észrevételt jogosnak mondta a miniszter, hozzátéve: valóban, a jogalkotás és a jog- alkalmazás dialektikus egységkultúra sem haladhat előre. Az összefüggés semmi esetre sem ilyen egyvonalú, éspedig azért nem, mert a kultúra fejlődése nemcsak az anyagi beruházástól függ, hanem a szellemi beruházástól is. A jelen helyzet éppen arra ad ösztönzést, hogy egyre inkább a szellemi erőkre, a lakosság már kialakult művelődési igényére, a kulturális élet belső fejlődéséből adódó lehetőségekre építsünk. Megállapítottuk, hogy a párt- határozat és a törvény hatására fejlődött a közművelődés irányítása, jelentős változások következtek be az állami irányítás rendszerében is. Ebben nagy szerepük volt a vállalatokban; intézményekben, szövetkezetekben, társadalmi szervezetekben megalakult művelődési bizottságok, valamint a megyei tanácsok mellett az 1980-as választásokig működő közművelődési bizottságoknak. A közművelődés országos szintű irányításában is töbEféle változás következett be. Ezek közé sorolható egyrészt az ipari, a mezőgazdasági és más minisztériumok hatáskörébe tartozó közművelődés irányításának kibontakozása; másrészt az egységes művelődési irányító szerv, a Művelődési Miniszí térium meqszervezése; harmadrészt az Országos Közművelődési Tanács elvi, orientációs tevékenységének kibontakozása. A közművelődés irányításában erősödő az ágazati irányítás; javult a közművelődéspo- fitikai irányítás színvonala. A megyei politikai vezetés és a tanácsi irányítás pozitív; mind jobban érvényesül az egységes közművelődési szemlélet a minisztérium különböző szakterületein; közelebb került egymáshoz a közoktatás, a szakoktatás és a közművelődés. Az eredmények melfett a gondok is számottevőek. Visszaesett a felnőttoktatás. Zavarok vannak az intézmények együttműködésében. Továbbra is sok a felesleges párhuzamosság. A tanácsok — különösen a megyeiek — tevékenységében a gazdasági, társadalmi ügyekkel egyenrangú helyet kapott a közművelődés. A megyei és a nagyobb városok szakigazgatási szerveiben javult az irányítás szakszerűsége, emelkedett a színvonala. A tanácsi irányítás pozitív szemléletváltozása érződött azon a magatartáson, ben szemlélhető. Mindamellett például az államigazgatási jogalkalmazásról — az eljárási törvény megalkotásakor — nemrégiben szó volt a parlamentben; másfelől pedig az elkövetkező időszakban a parlament plénumán. Várhatóan elhangzik majd egy-két olyan beszámoló, amely még érinteni fog bizonyos jogalkalmazási kérdéseket, s akkor több mód lesz vitatkozni a jogalkalmazás egyes területeiről. Határozathozatal következett ezután: az országgyűlés az igazságügy-miniszternek a jogalkotás helyzetéről szóló beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága javaslata alapján határozatot hozott a jogalkotásról. Ezután következett a második napirendi téma tárgyalása: a közművelődési töirvény végrehajtásáról szóló beszámolót Pozsgay Imre művelődési miniszter terjesztette elő. E téma bizottsági előadójaként dr. Barát Endre (Pest m. 29. vk.), az MSZMP szentendrei városi bizottságának első titkára ismertette az országgyűlés kulturális bizottságának álláspontját. ahogyan az ötödik ötéves tervben a közművelődési beruházásokat megvalósították. Tolna, Pest, Hajdú, Szabolcs, Csong- ród és Bács megyében példamutató erőfeszítéseket tettek és eredményeket értek el a művelődési intézményhálózat kiépítésében, a történelmi eredetű művelődési hátrányok leküzdésében. Elismerés illeti azokat a városi közösségeket, amelyek rangjukat régi iskoláikon mérik: Mezőtúrt, Sárospatakot, Pápát, Debrecent, Pécset, Sopront, Kiskunhalast vagy Hódmezővásárhelyt. E példák is mutatják: a törvény megmozgatta az irányító szervezeteket, vezetőket, munkatársakat, és ennek hatására — ha tömeges áttörésre nem került is sor — megmozdult az ország. Ezt a megmozdulást követték tájékozatlanságból eredő, jó szándékú, de téves megjegyzések is. Leginkább azt mondogatják, hogy művelődési házak, múzeumok, színházak helyett miért nem iskolákat építettek. Válaszul egy adat: a közművelődési beruházások alig valamivel több mint fél százalékát tették ki a népgazdasági beruházásoknak; fenntartási, működési költségeik pedig a nemzeti jövedelem egy százalékát veszik igénybe. Az iskola gondjait nem a közművelődési’ fejlesztési programok okozták. Rosszat tennénk az egész maavar kultúrának, ha a művelő- désüavön belüli területek szem- beállításával elhomá’Vosíta- nánk az eaész ágazat fejlesztését hátráltató valódi okokat. Tudjuk persze, hoqy a művelődésügyben és irányításában is vannak szép számmal olyan jelenségek, amelvek nagymértékben hátráltatják az alkotóerő és kezdeményezőkészség kibontakozását, a rendelkezésre álló eszközök ésszerű kihasználását. Rossz tradíciók és más okok miatt még mindig túlzottan sok az álcselekvés, a hamiskodás és az önbecsqpás. De a legnagyobb baj változatlanul itt is — ami eayébként országos nyavalyánk —, a bürokrácia. Ezután az iskola közművelődési szerepéről szólt beszámolójában a miniszter. Közoktatásunk fejlődésének jelentős eredménye az iskolázás lehetőségének kiterjesztése volt. Mindez nem jelenti azt, hogy a közoktatási rendszer működése teljesen megfelel a társadalom szerkezetében végbemenő változásoknak, sem azt, hogy az oktatás maradéktalanul teljesítette a művelődési esélyegyenlőtlenségek, vagy az indulásnál fennálló társadalmi-kulturális hátrányok csökkentésében rá háruló feladatokat. A gondok közül az egyik legjelentősebb, hogy az iskola nem eléggé nyitott és nem kellően alakítja ki az egész életen át tartó tanulás iránti vágyat, a „tudás iránti szomjúság" érzetét. A közoktatás és közművelődés kapcsolatainak erősítése különösen fontos napjainkban, mivel az ötnapos tanítási hét általánossá válása^ nagyobb igényeket támaszt a kulturális intézményekkel szemben. A közoktatás és a közművelődés együttműködésében külön fejezetet jelentenek a különböző integrációs törekvések, amelyek a 70-es évek végén felerősödtek. Ezeket az általános művelődési központokat — amelyek óvodát, általános iskolát, könyvtárat, művelődési otthont; filmvetítési és tömegsportolási lehetőségeket is magukban foglalnak — az alulról jövő kezdeményezés hozta létre. Megjelenésük is bizonyítja: életképes intézményrendszert csupán felülről kialakítani nem lehet. Az értelmiség népművelő munkásságának nálunk nagy hagyományai és történelmi gyökerei vannak. A haladó magyar értelmiség - a nemzeti történelmünk különböző korszakaiban — mindig is feladatának tekintette, hogy részt vállaljon a kultúra fehér foltjainak felszámolásában. A szocialista értelmiség funkciói nem korlátozódhatnak a szakismeret hasznosítására. A társadalom szükségletei és kinyilvánított céljai egyaránt igénylik a szervező-vezető, a kultúraközvetítő funkciók megalapozását és a gyakorlatban való érvényesítését. Be kell vallanunk, hogy az eredmények ellenére még viszonylag nagy értelmiségi csoportokat nem sikerült folyamatosan bekapcsolni a közművelődési tevékenységbe. Az MSZMP KB 1974. évi közművelődési határozata kimondja: az értelmiség közművelődési tevékenységét fontos társadalmi munkának kell tekinteni, s ennek megfelelően kell elismerni és megbecsülni. E szempontból különös jelentősége van az egyetemi-főiskolai hallgatók, azaz a leendő értelmiség közművelődési munkára történő felkészítésének. Ki az értelmiségi? Több, mint olyan ember, aki teljesített bizonyos tanulmányi feladatokat — diplomát szerzett —, s akit nagyobb személyes tudás és alkotóképesség különbözteti meg másoktól. Olyan ember, aki túljutott a látszaton, aki képes felfogni a jelenség mögötti lényeget és tudása alapján hisz a haladásban. Úgy vélem, az egész értelmiséget a közművelődés hajtóerejének kell tekinteni. Hogy ez az erő működjön is, ahhoz közösen kell keresni a lehetőségeket, megteremteni a feltételeket és a legalkalmasabb formákat. Azt mondják némelyek, hogy ezen az úton manapság nehéz az egyetemi ifjúságot elindítani. Úgymond, a fiatalok szerint elvesztettük a követhető értékeket. Nem értek egyet azokkal, akik napjaink társadalmát az értékvesztéssel jellemzik, és ebből kívánnak következtetéseket levonni az ifjúság magatartására. Vannak olyan alapértékeink, afnelyek segítségünkre lehetnek társadalomfejlődésünk-új lehetőségeinek megtalálásában. Ami társadalomfejlődésünk szakaszváltó, átmeneti jellegéből következik, az nem az értékvesztés, hanem inkább valami olyasmi, amit értékvákuumnak neveznék. Amilyen mértékben előrehaladunk a szocialista társadalom demokratizálásában, olyan mértékben válik mindinkább fontossá a politikai kultúra helyzetének vizsgálata. A politikai kultúra nem csUoán azt jelenti, hogy az emberek mit tudnak a politikai célokról, avagy milyen a oolitikai ismereteik szintje, hanem, hogy tudnak-e politizálni, hogyan művelik a közös érdek alapján a politikát? A politikai kultúra fejlődése egyszerre közművelődési és intézményfejlesztési kérdés. Megfelelő politikai kultúra nélkül — különösen, ha éleződnek az ellentmondások, s egyidejűleg nő a külső ellenség nyomása — tág tere nyílik a demagógiának. Megtörténhet ez a szocializmusban is. A demagógia előnyhöz juttatja az indulatokat és megnehezíti a józan belátást, s azoknak teremt érvényesülési lehetőségeket, akik ügyesen elrejtik valóságos céljaikat és közérdekűnek tüntetik' fel azt, ami nagyon is partikuláris, esetleg személyes pozícióhoz fűződő érdek. A demokrácia feltételezi, egyszersmind megteremti a felelős, törvénytisztelő állampolgárt. Ezért a demokrácia intézményei nemcsak a döntés színterei, hanem a nevelésé is. A kulturális politika, mint az egyik fontos részterület irányításának elve, az egész ország biztonságos haladását kívánja szolgálni. S kényszerű gazdasági stagnálás vagy egyensúlykeTisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A közművelődési törvény léte igen fontos az ország kulturális életében. Nagyon jó az, hogy újból napirendre került és ma az országgyűlés tárgyalja. A törvény megjelenése után az értelmiség egy szűkebb köre kételkedett annak életképességében, korainak tartotta. Aki nem látja eredményeinket, az nem ismeri a mi valóságunkat. Aki ismeri, csak az értheti meg a ma feszítő ellentmondásait, csak az keresheti érdemben a megoldásokat. A megoldások keresésében a meglevő eszköz- rendszerrel és az új létesítésével egyszerre kell számolni. A törvény létrejötte ótá a közművelődés új - értelmezést kapott, komplex tevékenységet jelent. Az új feladatkör: okta- tási-nevelési-közművelődési. Ez az igény teremtette meg az új típusú intézményeket, a nevelési központokat. Pécsett 1976-ban jött létre az első ilyen intézmény a meglevő óvoda, iskola és művelődési ház összevonásával. Később közséqekben - így Dobszón és Görcsönyben is — megkezdték működésüket a nevelési központok. Ezeknek különös jelentőségük abban van, hogy vonzáskörzetük kiterjed a Baranyára jellemző aprófalvas területekre is. A nagyvárosi nevelési központ modellje Pécsett a Lvov- Kertvárosban valósul meg. Feladata a lakótelepen élő mintegy 20 ezer csecsemő-, gyermek-, ifjú és felnőtt lakosság oktatása, nevelése, művelődési én sportolási lehetőségeinek biztosítása. A megvalósulás során alkotó egységben tevékenykedtek és tevékenykednek építészek, pedagógusok, köz- művelődési szakemberek és a lakóterületi társadalmi szervek. A teljes kiépülés 1983-ra várható. Jelenleg 3 bölcsőde, 3 óvoda, 3 általános iskola működik (összesen 64 tanteremmel); a 3500 adagos konyha a lakóterület igényeit is kielégíti; a resés közben is megvan számos területen a haladás lehetősége. A reformgondolat nem ragadhat meg, és nem is ragad meg a gazdaság világában. Megvan a lehetőség a szellemi építkezésre, a párt programnyilatkozata alapján a társadalmi haladás reformtervének elkészítésére, amelyben újragondolhatjuk az eddig meg nem gondolt dolgokat. A szocializmus a biztosíték, hogy Magyarország nem válhat többé a hanyatlás területévé. Az iskola és a köz- művelődés pedig arra szolgál, hogy mindenki közreműködésével olyan emberek éljenek ebben a hazában, akik ragaszkodnak ehhez a földhöz és van érzékük az időhöz, történelemhez, az értékhez és a mértékhez — mondotta végezetül Pozsgay Imre. Ezután megkezdődött a közművelődési téma vitája, amelyben sorrendben a következő képviselők szólaltak fel. Elsőként Medvetzky Antalné (Baranya m. 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docense kapott szót. központban könyvtár, színházterem, moziterem, klubok és szakköri helyiségek lesznek; a 250 fős szakmunkás- és 100 fős nemzetiségi kollégium is itt kapott helyet. Épül még uszoda, 3 tornaterem, amelyek ösz- szenyithatók és így nemzetközi mérkőzések rendezésére alkalmas sportcsarnok alakítható ki. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a jövő köz- művelődési intézménye. Vannak azonban szemléletbeli nehézségek, amelyek korlátozzák a kibontakozást. A hagyományos iskolák még nem eléggé nyitottak. A közoktatás szervezete túl merev ahhoz, hogy beépítse mindennapi oktatásinevelési tevékenységébe a közművelődési munkát. Pécsett 8 középiskolában működik „közművelődési pedagógus”. Az a tapasztalat, hogy a tanulók előtt nincs elég tekintélyük. mert nem adnak tanórát. Jobb lenne, ha tanítanának is. ígv szorosabb lenne a kapcsolatuk a tanulókkal. A közművelődés fontos tényezője a tömegtájékoztatás. Sokszor az a vád, hogy a kultúra a társadalom csak egy részének szól. A tömegtájékoztatásnak nagy szereoe van abban, hogy c közművelődés ki- teriedien kortól, foalalkozástó! és he'vtől füaqetlenül. A melléklet adatai jelentős növekedést mutatnak a rádiók számát, tv-előfizetők és a sajtótermékek mennyiségét illetően. Ezek főleg a budapesti központú tömegtájékoztatási cdatok. Valóban jelentős dolog, ha az ország párt-, állami, tudományos és művészeti életének vezetői nap mint nap megjelennek a lakásunkban és tudomást veszünk a fontosabb eseményekről. Ezek mellett azonban a vidéki tömegtájékoztatás szerepe is egyre növekszik. A helyi történések fontosak a lakosság számára. Baranyában a megyei lap — a Dunántúli Napló — közel 100 ezer példányban jelenik meg. A megye, mint tömegtá(Folytatás a 3. oldalon) Több felszólaló nem jelentkezett, így a vitát az ülés elnöPoisgay Imre: D kultúra fejlődése nemcsak az anyagi, hanem a szellemi beruházástól is függ Medvetzky Antalné baranyai képviselő felszólalása Az országgyűlés tavaszi ülésszakán. Képünkön: Németh Károly és Kádár János az ülésteremben. Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka
