Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-20 / 78. szám

Évfordulós kerekasztal-beszélgetés a KISZ Baranya megyei egykori szervező bizottságának tagjaival, a negyedszázad előtti eseményekről, önmagukról, tevékenységük tapasztalatairól Tokács László, Pusztai József, dr. Tényi Jenő, Szentirányi József, Ambrus Lajos, Futács Kálmán, Pozsgai Miklós, Kovács Dezső a kerekasztal-beszélgetés résztvevői A KISZ megalakulásának negyedszázados évfor­dulója alkalmából a KISZ Baranya megyei Bizott­ságának vezetése kerekasztal-beszélgetést rende­zett az egykori szervező bizottság tagjaival. A beszélgetésen részt vett: TAKÁCS LÁSZLÓ, a BCM osztályvezetője, PUSZTAI JÓZSEF középis­kolai kollégiumigazgató, DR. TÉNYI JENŐ egyete­mi tanár, SZENTIRÁNYI JÓZSEF, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, AMBRUS LAJOS, a MÉSZÖV elnöke, FUTÁCS KÁLMÁN, az ÉPGÉP pécsi gyára igazgatója, POZSGAI MIKLÓS, a Ba­ranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, MITZKI ERVIN, a Dunántúli Napló főszerkesztője. A kerekasztal-beszélgetés alkalmából a KISZ me­gyei zászlóbontóinak három azonos kérdést tettünk fel: i Huszonöt évvel ezelőtt, a KISZ megalakulásának !■ idején, Baranya megyében milyen megbízatást kapott? 2 Aktív KISZ-vezető korából melyik az az esemény, ■ élmény, amelyikre ma is a legszívesebben vissza­emlékezik? 3 Az ifjúsági mozgalomban szerzett tapasztalatai * alapján mit tart a legfontosabbnak, melyre nap­jaink KISZ vezetőinek figyelmét felhívja? Takács László: 1 Közvetlenül az el- ■ lenforradalom leve­rése után az MSZMP Bara­nya megyei ideiglenes bi­zottsága megbízott a me­gyei ifjúsági titkári teendők ellátásával. Első lépésem az volt, hogy megkeressem azo­kat az ifjúsági vezetőket, akikkel korábban, a megyé­ben, részt vettem a felsza­badulást követően az ifjú­sági mozgalom szervezésé­ben és vezetésében, illetve azokat a volt DlSZ-vezető- ket, akik az j ellenforradalom után vállalták az ifjúsági szervezetek újjászervezését. Kezdetben különböző réteg- szervezetek megalakítása volt a feladat, de már ek­kor is arra törekedtünk, hogy megteremtsük a párt egysé­ges ifjúsági szervezetét. 1957 elején azt tapasztaltuk, el­sősorban a munkásfiatalok körében, hogy kezdeménye­zik a kommunista ifjúsági szervezetek megalakítását, én kötelességemnek tartot­tam ezt a párt központi és megyei vezetése felé tolmá­csolni. örvendetes volt, hogy a munkás- és parasztifjúsági rétegszervezetekben is sokan egyetértettek ezekkel a tö­rekvésekkel. Amikor azután március 21-én a KISZ zász­lót bontott, én lettem a me­gyei szervező bizottság tit­kára. 2 Nekem a legmara- ■ dandóbb emlékem az, hogy amikor megbíztak a párt ifjúsági titkári teen­dőinek elvégzésével, a KISZ megyei szervezésével, attól tartottam, hogy magamra maradok. Néhány hét múlva sok segítőre találtam a fel- szabadulást követő évek, a DISZ ifjúsági vezetői köré­ből, a fiatal párttagok sorai­ból. Különösen tartottam a felsőoktatási intézményekben kialakult helyzettől, de ott is elvhű, aktív tevékenységet vállaló ifjúkommunistákkal találkoztam, akik sokat tettek az ottani politikai légkör kedvező befolyásolására, a párt tekintélye erősítése ér­dekében! Ezek a fiatalok akkor bátran és nyíltan szembeszálltak a még élő ellenforradalmi nézetekkel, példamutatásuk tiszteletre­méltó volt, s ezt máig sem felejtem el. Nagy élményem volt az is, ahogyan akkor egymásra találtak az üze­mek és felsőoktatási intéz­mények ifjúsági vezetői, aho­gyan kölcsönösen segítették egymás munkáját, a KISZ szervezését .a megyében. 3 Az volna a jó, ha a ■ mai ifjúsági vezetők tanulnának a mi akkori ta­pasztalatunkból: minél keve­sebb hivatalos tevékenység, kevés értekezlet — és minél .többet lenni a fiatalok kö­zött, a helyszínen segíteni a vezetők munkáját, olyan ak­ciókat szervezni, melyek min­denhol nagy tömegben moz­gósítják az ifjúságot! Termé­szetesen ez azt is feltétele­zi, hogy elvszerű munkát és magatartást szükséges ma is megkövetelni, hiszen enélkül, s különösen az idősebb, ta­pasztaltabb elvtársaink tá­mogatása hiányában, 25 év­vel ezelőtt mi sem tudtuk volna megvalósítani azt, amit a párt ránk bízott. Pusztai József: 4 A KISZ megalakulá- *■ sa idején a tiszti karhatalomban teljesítettem szolgálatot. Ilyen körülmé­nyek között kaptam azt a megbízatást, hogy mint pe­dagógus segítsem az általá­nos iskolások gyermekszerve­zetének létrehozását. Először ezt, mint az „őrszemcsapa­tok" mozgalmaként kezdtük szervezni. Abban az időiben „nagy divat" volt a „névvál­toztatás”, de végül is az új gyermekszervezet ismét úttö­rőmozgalom néven jött létre. Leszerelve a karhatalomból, az úttörőszervezet megyei tit­kára lettem, de mint a KISZ megyei szervező 'bizottságá­nak tagja, segítettem Bara­nyában a KISZ-szervezetek megalakítását is. O Ehhez fűződik egyik “■ maradandó élmé­nyem is. Egyik alkalommal, azzal bíztak meg, hogy ve­gyek részt Csikóstöttösön a mezőgazdasági fiatalok ta­nácskozásán, ahol a tervek szerint az ifjúsági szerveiét újjáalakításáról hívtak egybe beszélgetést. Természetesen a falusi fiatalokat, akik több­sége akkor egyéni gazdál­kodó volt, csak a késő esti órákban lehetett összehívni beszélgetésre. Ha jól emlé>- kezem, 10 óra körül vette kezdetét a vita, éjjel két óráig tartott, s végül is nem­csak hogy megalakult ott Zaszlobontok! akkor a KISZ, hanem egy olyan nagyszerű akcióprog­ramot fogadtak el, mely va­lóban alkalmas volt az élénk szervezeti tevékenységhez. Másnap hajnalban kerültem haza Pécsre .. . O Szerintem érdemes arra a . tapasztala­tunkra felfigyelni, ami nél­kül nem tudtuk volna a KISZ-t megszervezni: a fia­talokkal mindig őszintén és egyértelműen kell beszélni! Még akkor is, ha ez ma ta­lán nehezebbnek tűnik sokak számára ... Dr. Tényi Jenő: Amikor 1957 január- ■ jóban az orvosegye­temen megalakult a párt- szervezet, mint vezetőségi tagot az ifjúság közötti mun­kával bíztak meg. Egyik leg­fontosabb feladatunk az ok­tatás zavartalanságának biz­tosítása volt. El kellett szi­getelnünk a felsőoktatási in­tézményekben tanuló fiata­lok akkori rétegszervezeté­ben, a MEFESZ-ben találha­tó ellenséges elemeket, elér­ni, hogy olyan programot fo­gadjanak el, mely az egye­temen is elősegítette a kon­szolidációt. Március 20-án én is az egyik résztvevője voltam az orvosegyetemen a KISZ megalakításának, majd ezt követően mint a megyei szervező bizottság tagja közreműködtem a felsőokta­tási intézményekben, a kö­zépiskolákban a párt ifjú­sági szervezeteinek létreho­zásában. Eredményes tevé­kenységet folytattunk, hiszen április 4-én már több mint háromszáz, május elsején még ennél is több főiskolás fiatal vett részt a párt által rendezett tömegmegmozdu­lásokon, és ez akkor nagy siker volt. O Mint aktív KlSZ-veze- tőnek, legnagyobb él­ményem a moszkvai VIT-en való részvétel volt. Egyrészt azért, mert előfte már letettem utolsó vizsgáimat és felszaba­dultan utazhattam, abban a tudatban, hogy hazaérkezé­sem után kerül sor orvosavatá­somra. Másrészt nagyon ké­szültünk erre a találkozóra, nem tudtuk biztosan, hogyan fogadnak majd, milyen vi­tákra kerül sor más orszá­gok küldöttségeivel. Politikai feladat volt számunkra ez a részvétel. O Ahogyan visszagon- dolok az akkori idők­re, arra emlékezem, hogy a DISZ elleni támadások lé­nyege a párt ifjúsági szer­vezete, az ifjúság egysége ellen irányult. A KISZ ereje abban volt, hogy újból meg­teremtette az ifjúság egysé­gét és nyíltan vallotta, hogy a párt ifjúsági szervezete. Én 'nem vitatom, hogy ma is kell szólni az ifjúság kö­zötti rétegmunka fontossá­gáról, de soha nem szabad megfeledkezni az egységről és a párthoz való tartozás­ról. Szentirányi József: 4 1957 tavaszán, mint *• középiskolai tanár dolgoztam. Ekkor kerestek meg azzal a megbízatással, hogy kezdjem meg a közép- iskolás fiatalok körében a diákszervezet megalakítását. Sikerült is néhány pécsi kö­zépiskolában az önálló szer­vezetet megalakítani. Ebből a magból alakultak meg rö­videsen a középiskolákban a KISZ-szervezetek. Néhány lel­kes fiatal, elkötelezett tanár összefogásának eredménye volt ez, közülük megemlítem Varga Ernőt, Achátz Imrét, Dobai Jánost... Nekem is maradan- dó emlékem a moszk­vai VIT-en való részvételem. Sok olyan vitában vettem részt, ahol választ kellett adni a külföldi érdeklődők­nek, a kétkedőknek arra, ami nálunk történt az ellen- forradalom után. Ugyanak­kor itthon is, az iskolákban, tanítványaim körében is so­kat beszélgettünk arról, hogy mi történik az országban, mit akar tenni a párt és a kormány, milyen feladatai vannak az ifjúsági szövet­ségnek. Ezeket nem nevez­tük akkor osztályfőnöki órák­nak, de ahhoz hasonló fel­adatot töltöttek be, s ahogy ma visszaemlékezem, való­ban nagy szerepük volt a fiatalok eszmei, politkai ne­velésében. O Az én egész életpá- lyámat meghatároz­ták azok az évek, melyeket mint az ifjúsági szövetség vezetője töltöttem el. Részt vettem fiatalon az úttörő­mozgalomban, a középisko­lai DISZ-munkában, a NÉ- KOSZ-ban, majd az ellen- forradalom otán a KISZ Pécs városi Bizottságának tagja lettem. Ezeket a megbízatá­sokat igyekeztem mindig be­csülettel ellátni. Tapasztala­taim szerint a fiatalok for­málását egyrészt segíti, ha valóban figyelnek az időseb­bek szavára, hasznosítják tapasztalataikat, másrészt ha mindenki törekszik a saját egyéniségének legjobban megfelelő tevékenységi for­mát megtalálni és ott ké­pességének megfelelően dol­gozni, s mindenki a maga területén szerényen, önzetle­nül, következetesen lássa el azt, amivel a közösség meg­bízza. Ambrus Lajos: 1956 végén bíztak ■ meg azzal, hogy a megyében szervezzem meg a parasztifjúság rétegszerveze­tét, az EPOSZ-t. Rövid idő alatt megalakultak megye- szerte az alapszervezetek. Ugyanakkor azt is segítet­tük, hogy ahol a fiatalok a KISZ megalakítását kezde­ményezték, az megvalósul­jon, illetve ahol az lehetsé­ges volt már rögtön KISZ- szervezetek jöjjenek létre. Én egyébként mint a megyei szervező bizottság tagja ez utóbbi megvalósulása érde­kében is tevékenykedtem, így értük el, hogy 1957 vé­gére a megye községeiben már mindenütt felváltották az EPOSZ-t a KlSZ-szerveze- tek. O Talán a legmara­“■ dandóbb emlékem az, hogy amikor a KISZ KB 1958-ban létrehozta a dél­dunántúli vezetőképző isko­láját Pécsett, engem meg­bíztak, hogy ott oktatói munkát végezzek. Akkor igen fontos feladat volt, hogy se­gítséget nyújtsunk az új if­júsági vezetőknek ahhoz, hogy képesek legyenek meg­bízatásuknak eleget tenni. Rendszeresen jártuk a me­gyéket, és az iskola elvég­zése után is figyelemmel kí­sértük tanítványaink fejlődé­sét, munkáját. Ma is sok olyan volt hallgatómmal ta­lálkozom, aki azóta felelős politikai vagy gazdasági be­osztásba került, s ma sem felejtette el, hogy az indí­tékot a KISZ-iskolán kapta fejlődéséhez. O 1956 után mintegy tíz évet tevékenyked­tem a KISZ-ben. Két fontos tapasztalatot szereztem, me­lyeket ma is jelentősnek ta­lálok. Az ifjúsági szövetség­nek egyrészt meg kell fejel­nie a párt támasztotta kö­vetelményeknek, betölteni feladatát a fiatalok nevelé­sében, szervezésében, de meg kell felelnie az ifjúság támasztotta követelmények­nek is, olyan kereteket biz­tosítani, hogy mindenirányi érdeklődésüket, tevékenységi Tehetőségeiket biztosítsa! Futács Kálmán: 4 Az ellenforradalmat *■ követően, mint az uránbánya dolgozója, a po­litikai tevékenységemet a fia­talok között fejtettem ki. A párttól azt a megbízatást kaptam, hogy ott segítsem a KISZ-szervezetek létreho­zását. Tény, hogy a megyé­ben szinte elsőként e bá­nyában alakultok meg a KISZ-szervezetek. A mi fia­taljaink azután sok segítsé­get nyújtottak ahhoz, hogy más üzemekben is létrejöj­jenek a KISZ-szervezetek, sőt még a tanulóifjúsággal is felvettük a szervezés érde­kében a kapcsolatot. Nekem az egyik leg­“■ maradandóbb emlé­kem az, hogy a KISZ meg­alakulásának időszakában sokan voltunk olyan fiata­lok, akik szívesen Vállaltuk a pártmegbízatást, nemigen „fáradtunk" el a közéleti munkában, az elért sikerek lelkesítettek bennünket és új feladatokra készítettek fel. Ez egy olyan politikai lég­kört hozott létre, amit azóta sem lehet elfelejteni. Sok olyan barátság született ak­kor, nemcsak itthon, hanem még a csepeli fiatalokkal is, melyek még ma is élő kapcsolatok. Itt említem meg, hogy 1958 és 1962 között, mint a megye ifjúságának képviselője, országgyűlési pótképviselőnek választottak, s e tevékenységemhez sok maradandó emlékem fűző­dik. O Nehéz röviden tanul­Ságokról beszélni, de mégis, számomra az tűnik a legfontosabbnak, hogy az ifjúsági mozgalomban a munka tartalmát, mindig az adott politikai és gazdasági körülményekhez szükséges igazítani, megkeresni azokat a formákat, melyek a leg­jobban segítik a fiatalok mozgósítását, megértetik és elfogadtatják velük a párt célkitűzéseit, készek azok megvalósítása érdekében te­vékenykedni. Pozsgai Miklós: 4 Mór korábban, a *■ DISZ városi bizottsá­gában is, mint kulturális fe­lelős tevékenykedtem. Ami­kor a városban megalakul­tak a KISZ-szervezetek, ak­kor is azt a megbízatást kaptam, hogy a szabad idő hasznos eltöltése érdekében segítsem az öntevékeny mű­vészeti csoportok megalakí­tását, azok programjának kialakítását, kapcsolataik erősítését. Elsők között a bőrgyárban, dohánygyárban, kesztyűgyárban, láncgyárban jöttek létre aktív, színvonala­san működő csoportok, de igen jó híre volt a bányász­együtteseknek is. A moszkvai VIT előtt már megszervez­tük az első nagy megyei se­regszemléjét az ifjúsági ön­tevékeny együtteseknek, szó­listáknak. O Szívesen emlékezem vissza arra, hogy ak­koriban a legkülönbözőbb módszereket ^ alkalmaztuk, hogy az üzemekben újra ak­tívvá tegyük az ifjúsági szer­vezet tevékenységét. így volt ez például a kesztyűgyárban is, ahol közismerten sok lány dolgozik. Ezért amikor ott összehívtuk az első gyűlésre a fiatalokat, szónoknak egy igen jóképű fiút kértünk fel. A siker nem maradt el, a szervező munka igen ered­ményes volt. O Nagyon fontosnak tartom, saját tapasz­talataim alapján, hogy min­denütt meg kell találni azt az egyéniséget, aki képes maga köré gyűjteni az adott helyen a fiatalokat, akire hallgatnak, s aki feladato­kat tud adni, mozgósítani képes őket. Enélkül, úgy vé­lem, igazán jó eredményeket ma sem lehet elérni az alapszervezeti KlSZ-munká- ban. * Végezetül a házigazdától, Kovács Dezsőtől, a KISZ me­gyei- bizottsága első titkárá­tól kérdeztük meg, hogy mit vártak ettől a kerekasztal- beszélgetéstől? — Mi ezekben a napok­ban sok nemzedéki találko­zót szervezünk a megyében. Célunk az, hogy a mai fia­talok, ifjúsági vezetők meg­ismerkedjenek a párt, a munkásmozgalom veteránjai­val, s azokkal az egykori KISZ-vezetőkkel, akik sok ta­pasztalattal rendelkeznek a politikai munkában. Úgy vél­jük, hogy e tapasztalatok át­vételéről nem mondhatunk le, sokat tanulhatunk elő­deinktől. Ez a mai találko­zó is, hallgatva a jelenlévők visszaemlékezéseit, ezt iga­zolja. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents