Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-06 / 36. szám
pitkezes a uaroskörnyeken 6. HÉTVÉGE Pellerdnek még «várnia kell A volt brázai kastély ma iskola Erb János felvételei Sokan keresik fel a pellérdi tanácsot, mert telek után érdeklődnek, itt letelepedni, építkezni szeretnének. Nemrégiben még az Alföldről is járt ott egy érdeklődő. A válasz azonban már hosszú ideje elutasító, bármennyire sajnálják is a község vezetői. Az érdeklődés érthető, hiszen aki Pécsett dolgozik, a megyeszékhelyhez kötődik jobbára csak a maga erejében bízhat, ha lakáshoz akar jutni. A városban azonban ez is csak korlátozott mértékben valósítható meg, a telkek sem olcsók. A letelepedésre Pellérd ideális hely lenne. Jómagam is megpróbáltam, a KRESZ szabályait megtartva kocsival 15 perc alatt kényelmesen eljutottam Pellérdről a pécsi Széchenyi térre. S aki nem Szennyvízfogadó csak a következő tervidőszakban létünk, amerre terjeszkedhetnénk, de nincs víz, megoldhatatlan a csatornázás is egyelőre. Mindössze bent a községben akad még négy— öt foghíj, ami beépíthető lenne, valószínűleg a tulajdonosok is eladnák. De ez minden. A hatodik ötéves tervidőszakra saját erőből nem tudtunk fejlesztést tervezni. Hozzá kell tenni, hogy az óvoda mór most kicsi, az iskola is felújításra, bővítésre szorul. A buszközlekedés is csak statisztikailag megnyugtató, mert mire ideér, rendszerint már zsúfolt, különösen a munkakezdési — befejezési időszakban. Várható-e hát a magánerős építkezés fellendülése Pellérden? Lehet-e ott a közeljövőben telekhez jutni? A ' helybéliek önerőből képtelenek megoldani a közművesí- tési gondokat. A Baranya megyei Tanács tervosztályán Horváth Endre összességében tekinti át a vá. ros környéki települések helyzetét, jövőjét. Pellérdről így vélekedett: — Ritka szerencsétlen fekvésű község Pellérd. Kelet, észak és nyugat felé közegészségügyi és egyéb okokból nem terjeszkedhet. Egyedül dél, délnyugat irányban képzelhető el építési telkek kialakítása. A község azonban már most is vízellátási gondokkal küzd, pillanatnyilag nincs meg a szennyvízelvezetés lehetősége sem, így hát ott építkezni egyelőre illúzió. Egy szép új családi ház a harkányi út mentén — Még így sem, hiszen a plusz vízmennyiséget — már mint szennyvizet — nincs hova elvezetni. A következő, a hetedik ötéves tervidőszak közepére várható Pécs új szennyvízfogadó állomásának elkészülte. Akkor oda lehet vezetni a pellérdi szennyvizet is. Addig azonban semmi kilátás a községben a közmű- hálózat bővítésére. — Pellérd tehát egyelőre kiesett a magánerős építkezésre alkalmas települések közül. — A következő tervidőszak közepéig mindenképpen. De hangsúlyoznom kell, hogy a megyei tanács minden olyan területen, ahol megvannak erre a reális műszaki lehetőségek, támogatja az építési területek kialakítását. Kurucz Gyula Mind a községbeliek, mind az átutazók, de a pécsieknek is kedvenc helye a Potyka vendéglő személyautóval közlekedik, mintegy harminc erre áthaladó autóbuszpár közül választhat. Nádor János tanácselnök azonban a gondok ismeretében mégsem ezékre az előnyökre gondol, hanem tágyi- lagosan megállapítja: — Lehet, hogy Pellérd nagy jövő előtt áll, de ez még csak távoli jövő Igaz, van egy több mint húszhektáros terü— Nincs lehetőség ott a közművek bővítésére? — Pécs városi vízellátási rendszeréről tervezünk egy nagyobb átmérőjű vezetéket kiépíteni egészen Szentlőrin- cig, az első ütemben, amely megvalósulhat még ebben a tervidőszakban. A második ütemben a vezeték mentén lévő községek bekötése is lehetővé válik, de mindehhez az kell, hogy megkapjuk a községi tanácsok által igényelt hitelkeretet. A későbbiekben ez a vezeték akár Szigetvárig is kiépülhet. — Tehát elképzelhető, hogy a tervidőszak végére vizet kap Pellérd? A legújabb létesítmény az ABC-áruház Konfliktus kutatás Az utóbbi időben o hazai újságok, folyóiratok hasábjain gyakran a szemünkbe ötlík a konfliktuskutatás kifejezés. S ez nem is meglepő. Életünk — akár közeire, akár távolra tekintünk — konfliktusokkal teli, mindennapjainkat ellentmondások serege szövi át, s közülük nem egy olykor bizony feloldhatatlannak is tűnhet. Nem csoda 'hát, hogy a konfliktusok mibenlétével, osztályozásukkal, rendezésük lehetséges módozataival foglalkozó tudományág — csúnya szóval a konfliktölógia — egyre inkább felkelti az érdeklődést. Béke- és konfliktuskutatás — olvashattuk és olvashatjuk ma is a tiszteletre méltó, elnevezést a lapok oldalain. Maga a kifejezés a konfliktusokkal leginkább terhes politika, ezen belül is elsősorban a nemzetközi politika postájával érkezett az újságolvasók asztalára. Am a politikatudomány inkább csak vevője volt a konfliktuskutatás eredményeinek, igaz olyan vevőnek bizonyult, aki módosította és nem egy esetben tovább is fejlesztette az árut. Azzal pedig, hogy a szociológusok és a pszichológusok is „felfedezték", hogy az élet, a lelki folyamatok, a társas viszonyok szükségképpen és lényegileg konfliktusos természetűek, tulajdonképpen már meg is vetették a konfliktusokkal foglalkozó tudomány alapjait. S mivel korunk tudományára amúgy is jellemző a specializálódás, egyáltalán nem keltett nagy megrökönyödést, amikor az ötvenes évek vége felé Nyugat-Európá- ban és az USA-ban a tudományok népes családja új jövevénnyel, a konfliktológiával gyarapodott A tudományteremtésre kedvező viszonyok mellett persze jól kivehető társadalmi okok is magyarázzák a konfliktusokkal foglalkozó tudományág megszületését. Az már kezdetben világos volt, hogy az újszülött sokkal inkább gyakorlati, azaz alkalmazott tudományként, semmint elméleti diszciplínaként töltheti be legjobban funkcióját. A II. világháború után a felayorsuló, s ezért egyre kiszámíthatatlanabb, egyre rob- banásveszélyesebb társadalmi, gazdasági és politikai események megköveteltél, hogy a napról napra újratermelődő konfliktusokat — éppen a fennálló társadalmi rendszer egészének megőrzése érdekében — időben, „higiénikusan" és lehetőleg a legkisebb bánat elve alapján kezeljék. Ha úgy tetszik, nevezhetjük ezt az igényt az érett polgári társadalmaknak a manipuláció finomabb, „emberibb" technikája iránti keresletével. Különösen a nyugateurópai — kiváltképp pedig a nyugatnémet — szociáldemokrácia politikai filozófiájával csengenek össze ezek a kívánalmak. Nóta bene.: a konfliktuskutatás mintegy e filozófia módszertani hitvallásaként is felfogható. Az ambiciózus célkitűzések a konfliktusok tanulmányozásé, nak önálló — ám egyéb szakmák tudásanyagával jócskán felszerelt — kutatógárdáját hozta létre és intézményesítette. A már említett szociológián és pszichológián kívül az egzaktabb tudományok felől is érkeztek vállalkozók az új vadászterületre. De a látványos kezdetet — ahogy az már lenni szokott — kételkedés is kísérte. Felmerült egyfelől az a kétely, hogy az eredendően mikrokörnyezeti kutatások eredményei érvényesek-e a társadalmi nagycsoportok közötti, vagy még tovább lépve: nemzetközi ösz- szeütközések leírására és kezelésére. A vita a mai napig sem ért véget, s a pro vagy kontra érvelők táborában egyaránt vannak megfontolásra érdemes eszmefuttatások A végleges válasz igénye nélkül megállapíthatjuk, hogy a kikristályosodó álláspont a kellő óvatossággal alkalmazott módszertani és terminológiai átvétel lehetőségéről tanúskodik A másik nagy kérdés egyben a kor társadalomtudományainak is neuralgikus pontja. A matematizálási, az egzakttá tevő törekvésekről van szó. Menynyiben és milyen érvényességgel lehet emberi cselekvéseket — különösen a rendkívül képlékeny politikai történéseket — matematikai vagy egyéb egzakt apparátussal megragadni, úgy hogy azok a gyakorlat számára is értékes információkat jelentsenek, s ne pusztán a szellemi játékok szerepét töltsék be. Az előzőhöz hasonlóan ebben a vitában sem született visszavonhatatlan döntés. A bölcsesség maximuma talán úgy hangzik, hogy a jól megválasztott egzakt eszközök ma már nehezen nélkülözhető, sok esetben hatékony kellékei a korszerű társadalomtudományoknak. Semmiképp sem minősíthetők azonban csodaszernek, de hiba len. ne továbbra is bűvészmutatványként lekicsinyelni őket. Mert a konfliktuskutatás kelet-európai szocialista fogadtatása nem volt mentes ettől a hibától. Az rögtön érzékelhető, mennyire ideologikus, sőt a napi politikai gyakorlathoz konkrétan kötődő területről kellett kimondani az ítéletet. Az ideológiai és a'ktuálpolitikai ellenérzés önmagában is súlyos fél- rehallásokat eredményezett, s a bajt csak tetézte, hogy a kritika megmaradt ezen a szinten, nem párosult igényes módszertani elsajátítással, tehát lényegi kritikával sem. A korszak legnyitottabb tudománypolitikusai is csak addig a pontig jutottak el, hogy elismertek ugyan bizonyos módszertani eredményeket, de az elismerés egyúttal elutasítás is volt. Arra való hivatkozással tudniillik, hogy ezek az eredmények „téves világnézeti talajon” jöttek létre. Következésképpen átvételük nem sürgős, E felfogás azt a sematikus képet erőltette rá a valóságra, mintha az egyik oldalon az eredményes módszertan a használhatatlan filozófiai alapvetés következtében szörnyszülött gyermekeket vajúdott volna a világra, a másikon pedig csak elhatározás vagy határozat kérdése, hogy a helyes világnézeti alapállás mikor eredményez egészséges csemetéket. A helyzet persze másképp fest. A pol. gári konfliktölógia gyakorlatilag a hatvanas évektől kezdve intézményesen is kiépítettnek, technikailag jól ellátottnak, és — ami döntő — a politikai gyakorlatra igazolhatóan visz- szaható tudományágnak tekinthető. A legkülönfélébb ideoló- giájú kutatóintézetek sokasága ontja a tanulmányok tömkelegét. Közöttük bizonyára szép számmal akad mindenféle szempontból elvetendő végtermék. A kép tehát elgondolkoztató. S hacsak nem nyilvánítjuk jelenünket és jövőnket konfliktus- mentesnek, akkor a kellő távolságtartással végzett kritikai elsajátítás folyamata fontos lépcsőfok lehet társadalmi életünk és politikai kultúránk lehetőségeinek kiaknázásához. Ellenkező esetben a történelem és a* jelen tanulságai szerint csak a konfliktusok „rendezésének” szélsőséges, a korszerű politikai kultúra eszközrendszerén kívül eső megoldásai érvényesülnek. Ezekkel élni pedig — amellett, hogy eredményességük hosszú távon legalábbis megkérdőjelez, hető — korunk viszonyai között egyre kockázatosabb döntést jelent. G. B.
