Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-06 / 36. szám
Gazdasági munkaközösségben Kettőszázhúsz vagon fcomposztot készítenek ebben az évben a Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai üzemében — Szokolai István felvétele — Az ÉPGÉP mohácsi gyárában nyolc szakmunkás már tavaly nyáron azon gondolkodott, hogy az új kisvállalkozási formák közül melyiket is válassza. Még a kollégák is furcsállták a szándékukat. Ettől függetlenül a nyár végére, jócskán a vállalkozási lehetőségek, jogszabályok megjelenése előtt összeállt a vállalkozók közössége Horkai József és Kálóczy László szakmunkások vezetésével. Őszre bátorítok, tanácsot osztogató jóbarátok is akadtak, és most már az egész gyár Magas a mérce a Pécsi állami Gazdaságban Minden eddiginél nagyobb nyereség elérésére készülnek A Pécsi Állami Gazdaság határozottan lendületben van. Ot esztendővel ezelőtt mélypontról indultak, tavaly pedig fennállásuk legnagyobb nyereségét könyvelhették el. Az immár félmilliárd forint termelési értéket létrehozó gazdaságban soha nem volt 30 milliós nyereség. S az idén még erre is rátesznek ötmilliót, jóllehet a körülmények, a közgazdasági feltételek nehezebbnek Ígérkeznek. Hogyan boldogulnak? Év eleji tanácskozásukon ehhez adott átfogó programot Cser László, aki öt éve vezeti a gazdaságot. A Pécsi Állami Gazdaságnál sincs másként: kevesebb ráfordítással kell nagyobb eredményt hozni. Megoldhatatlan feladat? A napjainkban mind sűrűbben hangoztatott felismerés tudatában nem megoldhatatlan. Eszerint: amikor a gazdálkodásban szűkösek az anyagi lehetőségek, fordítsuk figyelmünket az emberi tényezőre, mint végső erőforrásra, amivel saját lábán megállhat a gczdálkodó egyén és közösség. Cser László igazgató programadó beszédének legfőbb mondanivalója fs erre rímelt. így fogalmazott: — Vállalkozókra, menedzserekre van szükség a mi gazdaságunkban is. Mi a jellemzője a menedzser típusú vezetőnek? A rendkívül újító, kezdeményező készség, találékonyság, önállóság és felelősségvállalás. Más szóval, ha nehézség, akadály támad, a menedzser elsősorban saját erejéből igyekszik azt elhárítani. Vállalva a felelősséget, önállóan dönt, s megtesz mindent, hogy az akadályokat elhárítsa. — A menedzsernek jó köz- gazdasági érzékkel kell rendelkeznie. Pontosan kell tudnia, mi okoz veszteséget és miért. Pontosabban: mit kell tennie a költségek csökkentése, illetve a jövedelem növelése érdekében az adott helyzetben. Ha az előzetes számítások eredménnyel kecsegtetnek, vállalni kell a kockázatot is. Szükséges a jó tájékozottság. A piac ismerete, mit keresnek, mi az eladhatatlan. Ismerni kell a távlati lehetőségeket, s ezekre előre felkészülni. A piaci viszonyok romlása esetén meg kell találnia a veszteségek csökkentésének módját. A menedzsertípusú vezetőnek tehát jó termelési és kereskedelmi szervezőnek kell lennie. íme, az anyagi erőforrások szűkében, fokozott figyelemmel az emberi tényezőre, ilyesfajta új befektetést, ha tetszik szellemi beruházást tervez a Pécsi Állami Gazdaság. A vállalkozói szellem kibontakozásához pedig igyekszik nagyobb teret, önállóságot, érdekeltséget teremteni. Ebből a szempontból újdonság, hogy oz idén bevezették az önelszámoló rendszert. Ezzel a költséggazdálkodás az üzemegységekben teljesen újszerűvé válik, s a megtakarítások a dolgozók borítékjában is meg fognak mutatkozni. Nem minden előzmény nélkül vezették be az önelszámoló rendszert. Tavaly már sikerrel alkalmazták egy-egy területen a vállalkozói szerződéssel végzett munkát. Az eredmény: nőtt a vállalkozó dolgozók jövedelme, gyorsabban és jó minőségben készült el a munka — a kom- posztüzem, a tetőszerkezet, az önetetők. Ezt a gyakorlatot természetesen folytatják. A nagyobb érdekeltség megteremtése irányába mutatnak azok a kezdeményezések is, melyeknek eredményeként a gazdaság dolgozói többletmunka fejében többletjövedelmekhez juthatnak. Az elmúlt évben a gazdaság is megkezdte a tehénkihelyezéseket, a bikahizlal- tatást a háztájiban. Lehetővé tették a gyümölcsök részes szedését is. Az idén a Baranya megyei ÁHatforgalmi és Húsipari Vállalattal készülnek együttműködési szerződést kötni, ennek eredményeként foglalkoznak a hizókihelyezés lehetőségével dolgozóik részére. Mindamellett, ha a fejlesztési pénzeknek szűkében is vannak, eszközökben is tovább gyarapodik a Pécsi Állami Gazdaság. Elsősorban ott fejlesztenek, ahol a hozam gyorsan megtérülni látszik. Pillantsunk először üszögpusztára, ahová az elmúlt év végén költözött ki a gazdaság központja, üszögöt ebben a tervidőszakban kompletté kívánják tenni. Itt van a javítóbázis jelentős része, amit tovább bővítenék, tanműhelyt is kialakítva. Tavaly készült el a gombakomposztüzem. üszögön alakítják ki az idegenforgalmi bázist, még az év első felében fölépítik az új konyhát, s megfelelő éttermet alakítanak ki. A komposztüzem mellett levő lakásokat tavasszal felszámolják, s a későbbiekben ez lesz a sorsa a szálló melletti régi, elavult sorháznak is. Danicon bővítik a műhelyt, Szentkúton befejezik, Gyulapusztán megkezdik az állattenyésztő-telepek korszerűsítését. Csokoládé-pusztán energiatakarékos, olcsó hizlaldák építését, a meglévő istállók felújítását tervezik. Szilágyon május végére elkészül a KISZ-tábor. Ezenkívül gépek és autóbusz beszerzését tervezik. A gazdaság az idén Pécs élelmiszer-ellátásában még jelentősebb szerepet kíván vállalni. Ezt szem előtt tartva Szilágyon bővíteni kívánják vógó- hídjukat, s jobban ellátni húsáruval boltjaikat. A komposztüzem elkészültével nagy reményeket fűznek a gombatermesztéshez. Arról van szó, hogy a háztájit is ellátják komposzttal, s az ott termesztett gombát felvásárolják. Az érdeklődés óriási. A gazdaság egyébként az idén már 200 tonna gombát termeszt, s ebből 10 millió forintnyi árbevételre számít. Most már nemcsak Pécs ellátására, de a gomba konzervipari feldolgozására is gondolnak. Miklósvári Zoltán Naponta más terméket gyártanak A siklósi láncgyár országos igényeket elégít ki Az első kísérlet után feladom. Hiába fordítom meg a soron lévő láncszemet és tartom a hegesztőpofákhoz, hiába húzom meg a feszítő kart és nyomom a végén lévő gombot. A láncszem két vége szikrákat vetve felizzik. - Megy ez - gondolom magamban. Visszanyomom a kart. Aztán mit látok? Nem záródott össze a két vég. — Nekem már jobban megy — mosolyog az automata hegesztőgépnél „inaskodó” Katona Istvánná. — Január közepétől tanulom ezt a műveletet, igaz, még gyakran reped a lánc nekem is. A hatalmas csarnokot betölti a gépek zaja. „Oktatóm” röpke két hét alatt megszokta. A munkájára figyel. — Tetszik és elég könnyű — mondja. Sorolja: két hónap a tanulóidő, az alatt 9,10 az órabére. Igyekszik, hogy mielőbb belejöjjön. Teljesítménybérben a háromezret is megkeresheti. Mellette Lukács Józsefné, áprilisban lesz három éve, hogy elhelyezkedett a Lánc- és Ko- vácsoltáru Ipari Szövetkezet siklósi üzeménél. — Csomózott láncfűzőgépen dolgoztam, decembertől kerültem át a lánchegesztő géphez. Itt összejön a havi háromezrem is. Ha 38-as huzalból készítek láncot, akkor műszakonként 73 kiló a normám. — Ez hány láncszem összehegesztését jelenti? — Még nem számoltam ... Baranovszky Ottó művezető zsebszámológéppel segít kielégíteni kíváncsiságomat: — Több mint 12 000 szem. Ha ennyit hoz átlagban, az 18,25 forintos órabérnek felel meg. Hajtani kell, de megéri ... Ez igaz. Ahogy elnéztem a géphegesztő asszonyokat, gyorsak, magabiztosak. Az üzemnél három éve dolgozó Mózes Istvánné a hat matuzsálemi korú láncfűzőgép gazdája. — Ezek az öregek együtt sosem mennek, rengeteget kell őket javítani — sóhajt, s máris leállítja, mert az az egyik szemet kihagyta. Figyel, leállít, indít. Olajos kézzel hol a lánccal babrál, hol a gép alkatrészei között tesz vesz csípőfogóval, csavarhúzóval, villáskulcscsal. — Eléggé kikészíti a csuklómat. Meg az örökös figyelem, a zaj is fáraszt. A művezető: — Idén a hat gépből a két legöregebbet kitesszük. A tmk- sok remélhetően még fel tudMunka közben az egyik nagy teljesítményű láncfűzögép Läufer László felvétele jók újítani. Gépet, legyen az bármilyen kiszolgált, nem dobhatunk ki. Kell a lánc. Terveink szerint két láncfűző és egy csomózott láncfűző automatát állíthatunk néhány hónapon belül üzembe. A nagycsarnok, a tmk-mű- hely, a préssufni, — ahol 100 tonnás nyomással sajtolja, pe- remezi bérmunkában a lengés- csillapító alkatrészeket a prés gépóriás —, a láncfényező gépeit nézve mintha réges rég megállt volna az idő. Köztudott: nálunk alacsony szinten van a termelékenység. Ilyen gépparkkal — nem is csoda. Siklóson a lapos folyóláncot — ez a hegesztett - négy, a csomózott láncokat hét méretben készítik. Aztán a szerelt láncok: a hatféle pányvalánc, a 3 méretben gyártott marhalánc, a kétlovas tartólánc, az istrángláncok, a csatok és a horgok, a karikák, a forgók. Ha nem lenne ez az üzem, egyszeriben lánc nélkül maradna a mezőgazdaság. Tavalyi tervük 12 millió volt. Félmillióval lemaradtak. Hogy miért? Elsősorban alapanyagellátási gondok miatt. A tavalyi negyedik negyedévre jó előre megrendelt alapanyagot a Salgótarjáni Kohászati üzemek most januárban küldte — de csak részben. A java, 18 tonna megérkezett, a hiányzó 4 ton- . nányi huzalról még ottjártunk- kor — január 27-é‘n - sem tudtak.- Van, hogy naponta váltanak át más-más termékre, aszerint, hogy milyen alapanyagunk van még raktáron - mondja a csoportvezető. - Vagy, előre dolgozunk abból, amire éppen nincs ugyan megrendelésünk, de van anyagunk. December elején az üzem mikrobuszával karamboloztak a Pécsről kijárók - heten még mindig táppénzen vannak. Ez is kiesést jelentett. De a tervlemaradást az anyaghiány okozta. Az ez évi termelési értéküket 13 millióban állapították meg. Rajtuk nem múlik .. . A nagycsarnokban szikraeső, sistregés, munkazaj. Az egyik munkaasztalnál két nő készíti a bikaorrkarikákat. Ez a legtöbb kézi munkát igénylő termék. Kauzamár Irén és Mátyás Jánosné a gépi sodráson kívül mindent maga csinál géppel, de leginkább kézi erővel. Hogy készül a bikaorrkarika?- A géppel sodort anyagot elvágjuk, jön a ferdevágás, az egyenes vég fúrása, süllyesztése. . . sorolja a három és fél éve itt dolgozó Kauzamár Irén. Alig győzöm felírni a műveleteket, összesen 13 sorakozik a jegyzetfüzetemben. A szerelés utáni igazítás már csak ráadás. Mindenki elismeri, hogy ez a termék valamennyi közül a legbonyolultabb, a legnehezebben elkészíthető. És a legtöbb fizikai erőt igényli.- Érezzük is a kezeinket. És ezért a munkáért alig kerestünk most kétezer forintnál többet — fakadnak ki. A vezetőik megnyugtatnak. A két nő még nem keresett háromezer alatt havi átlagban. Most kerültek át magasabb normakategóriába, azaz a korábbi 12,50 helyett 15.10 a bér- kategóriájuk. Ha hozzák a normát.- Hogy kerestek most mégis kevesebbet? - értetlenkedem. A válasz elég tömör: „Ennyit termeltek ..." Kis üzem, mindössze 65 dolgozóval. Országos igényeket elégítenek ki. Kell a lánc. Murányi László nekik drukkol, hogy tényleg sikeiüljön a tervük. Először kisszövetkezetet akartak, de aztán úgy döntöttek, hogy önálló gazdasági munka- közösség lesznek, mert ennek egyszerűbb az adminisztrációja, az irányítása, nem kell például elnök. Elég másodállásban egy adminisztrátor a „papírmunkák” elvégzésére, míg oz anyagbeszerzőt egymás közül jelölik ki. Az elindulás egyik legfontosabb alapfeltétele a nagyfokú , bizalom, amelyet a hosszú évek óta tartó jóbarátság, a munkahelyen oz egy csapatba tartozás erősített meg. Erkölcsi tőkének is nevezhetnénk ezt a pszichés tényezőt. De az sem közömbös tény, hogy mindnyájan fiatalok, 25—35 évesek, egy kivételével helybeliek, vagyis mohácsiak. Egy másik fontos momentum, hogy kitűnő szakmunkások, a gyári kollektíva szakmai elitjéhez tartoznak és személyenként 2, sőt 3 szakmában is jártasak. Van köztük lakatos, hegesztő, autóvillamossági szerelő, esztergályos, gépszerelő, géplakatos is. De nem jelent problémát a mostani munkahelytől való elmenetel, hisz a vezetés támogatja őket, olyannyira, hogy a későbbiekben bedolgozó partnerként számít a munkájukra, sőt, ha csődbe jutnának, a gyár visszafogadja őket. Igazi, sőt súlyosnak is tűnő gond a pénzhiány, ugyanis az eddig összejött 100-120 000 forint kevés, ami a személyenkénti 15—20 000 forintból tevődik össze. Még legalább háromszor ennyire lenne szükség az alapításhoz, pedig együtt már a géppark, amelybe mindenki hozza majd a ynaga gyártotta- vásárolta gépet, így például a gyorsdarabolót, asztali fúrógépet, sarokköszörűt, esztergapadokat, hegesztőtrafót. De a közös telephely kialakítása jócskán késik. A kivitelezéséhez szükséges tőke beszerzésével kénytelenek várni, ugyanis eddig nem tisztázódott, hogy egy jövendőbeli önálló gazdasági munkaközösségnek miként is hitelezhet az OTP. Azonban hosszú ideig nem topoghatnak egy helyben, mert az áprilisi kezdésig fel akarják építeni kalákában a kölkedi tanácstól biztosított telken a korszerű gépműhelyt, telephelyet. (Ezért cserében a községben fémipari szolgáltatást nyújtanak, így egyebek között mezőgazdasági gépeket, autókat szerelnek, zárat javítanak, kaput, kerítést készítenek stb.) Ha mégsem jutnak pénzhez a fenti formában, akkor hárman kisipart váltanak ki és így személyenként biztosítva a százezer forintos hitel. Mivel akarnak foglalkozni? Egyebek között vasszerkezeti munkát vállalnak gyáraknak, tsz-eknek a helyszínen. Saját termékkel nem kísérleteznek, de újításokat, találmányokat szívesen kiviteleznek, ha erre megbízást kapnak. A jelenlegi átlagkeresetük személyenként 4000-4500 forint, amelyet meg akarnak duplázni és akkor hamarosan megtérül a félmilliós befektetés. Ehhez egyébként arra sincs szükség, hogy naponta többet dolgozzanak nyolc óránál, ha ez az dő valóban fegyelmezett, kitűnő minőséget produkáló munkát takar majd. Mindnyájan azt hangoztatták,, hogy biztosak a kockázatos vállalkozás sikerében és szó sem lehet kudarcról. Csuti János HÉTVÉGE 5. II nyolc legjobb szakmunkás terve
