Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-06 / 36. szám
Parlagon levő munkaerő Hatvan as télen is dolgozni szeretne Foglalkoztatási gondok a felsőszentmártoni termelőszövetkezetben Szombati interjú dr. Bajusz Rezsővel, a Közlekedéstudományi Intézet igazgatójával Kutatómunka az egységes közlekedési rendszer szellemében Egyetemes közlekedési tudományos intézet alakult Hosszú időn ót vita folyt arról, hogy hazánkban beszélhetünk-e egyáltalán egységes közlekedési, rendszerről. A kormány által évekkel ezelőtt jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepció ugyan nagyon világosan megfogalmazta az ezzel kapcsolatos teendőket, ám a gyakorlatban mégsem valósultak meg az elképzelések maradéktalanul. Jogos, vagy vélt érdekek miatt még a közlekedési ágazaton belül is nézetkülönbségek jelentkeztek, ami nehezítette az egységes szemlélet kialakulását. Ehhez minden valószínűség szerint az is hozzájárult, hogy a közlekedéssel kapcsolatos kutatások különböző intézmények között oszlottak meg. Az egységes közlekedési rendszert célzó, nemrég módosított közlekedéspolitikai koncepció — a Tudománypolitikai Bizottság útmutatásai alapján — arra is kitér, hogy létre kell hozni azt a kutatóbázist, amely a közlekedés valamennyi területén végzi feladatait. Budapesten, a Kelenföldi pályaudvar közelében jött létre az új intézmény, a Közlekedés- tudományi Intézet, a KÖTUKI utódja. A többszintes épület homlokzatán ugyan még a régi névtábla van, ám a több száz kutatómérnököt foglalkoztató intézetben közel egy esztendeje már a megváltozott követelményeknek megfelelően folyik a munka. Ezekről beszélgettünk dr. Bajusz Rezsővel, az intézmény igazgatójával. — A Közlekedéstudományi Intézet szervezetileg ugyan ez év januárjában jött létre, de már elődünk, a KÖTUKI megkezdte azoknak a nagy kutatási témáknak a felvázolását, ami végül is a tárca jóváhagyásával hosszú távú programunkat adja. Az alapkérdés tehát ná-. lünk is az — amit a Tudomány- politikai Bizottság is megfogalmazott —, hogy a kutatóintézetek fokozatosan hagyják el azokat a munkákat, amelyek nem tartoznak szorosan a tudományos igényű és szintű feladatok körébe. Tehát bizonyos szemléletváltozásra is szükség van, amikor egyetemes közlekedési tevékenységről, annak kutatásáról beszélünk. Ilyen megközelítésben nem szakítható ki külön a vasút, a közút, a hajózás, avagy a ,égi közlekedés, illetve a mindenkori fejlesztések szoros összhangban kell hogy legyenek a gazdaságossággal, a gazdaságpolitikai elképzelésekkel. Az egységes közlekedési rendszer, nehogy ezt gondolja bárki, hogy új keletű dolog: már Széchenyi is egységesen kezelte és értelmezte az ország közlekedését. — A Budapest-centrikus közlekedés viszonylagos feloldásához több mint száznegyven évre volt szükség. Ebből is érződik, milyen hallatlanul nagy feladatai voltak a közlekedéssel foglalkozó szakembereknek. Manapság mind többet beszélünk a tömeg- és egyéni közlekedés kapcsolatáról. — Ez a másik nagy kutatási témánk. A tömegközlekedés és az egyéni közlekedés közötti munkamegosztás optimalizálásához több tucatnyi kérdést kell megvizsgálni. Ma Magyarországon egymillió személygépkocsi van magántulajdonban. A becslések szerint alig több, mint egy évtized múlva ez a szám megkétszereződik. De valóban így lesz-e? Én azt mondom: igen. A motorizációs robbanás nálunk sem állítható meg. De hogy mennyire összetett kérdés az iménti, hadd ragadjak ki egy példát a múltból. Mikor elaggott városrészeket szanáltak és a volt tulajdonosok új lakótelepi lakásba költöztek, senki sem számolt azzal előre, hogy a kártalanítási összegek nagy része kocsivá változik. Tehát amikor egy trendet rajzolunk meg, akkor ezeket a dolgokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Vagy említhetek egy másik kutatási témát! Mihamarabb meg kell oldanunk az áruszállítási folyamatoknak az összehangolását a termelőtől a fogyasztókig. A közlekedés mindezt a leghatékonyabban kívánja lebonyolítani, de ehhez a partnerek is szükségesek. Ha már a hatékonyságról esett szó, szükségesnek tartom azt is megjegyezni: e fogalomba az is szorosan be- letcrtozik, hogy a közlekedési ágazaton belül milyen a munkamegosztás a vasút, a vízi szállítás és a közút között. Ez is egy témánk többek között. Az említett négy kutatási területnek egyébként rendszerintézménye vagyunk, ami azt jelenti, hogy a témákat mi fogjuk össze, mi adunk megbízást különböző egyetemeknek, főiskoláknak, alkalmi teameknek egy-egy részterület kidolgozására.- Ezzel kimerült volna az intézet munkája? — Korántsem! Habár, ha csak ezekkel a területekkel foglalkoznánk, akkor azt mondhatnám: ez is elég. Ám ennél sokkal összetettebb, sokrétűbb feladatokat látunk el. így foglalkozunk közlekedésbiztonsággal és forgalomtechnikával, szállítási folyamatfejlesztéssel, közlekedésépítéssel, járműfejlesztéssel, környezetvédelmi és energiagazdálkodási témákkal, közlekedési rendszerfejlesztéssel és nem utolsósorban kutatástechnikával. Intézetünk szoros kapcsolatot tart tizenhárom külföldi kutatóbázissal, KGST megbízás alapján mi látjuk el az autóbusz közlekedési kutatások koordinálását a szocialista országok között és még sorolhatnám a különböző megbízásokat. — Tudomásom szerint ön legalább tizenöt éven át kardoskodott az intézet létrejöttéért. A közlekedésku- tás terén hova helyezné önmagunkat másokhoz viszonyítva? t — Közlekedési tudományos kutatásaink eredményeit tekintve nincs semmi szégyenkeznivalónk. Szakembereinket elismerik külföldön, de eredményeink részterületekre szorítkoznak, szemben azokkal az országokkal, ahol már másfélkét évtizede kialakították az egyetemes közlekedési kutató- intézeteket. Ha később is léptünk, mint mások, a lényegesnek azt tartom, hogy végre elértünk idáig. Meggyőződésem, hogy munkánk éveken belül a gyakorlatban is igazolja e döntést. Salamon Gyula Immár fél évtizede, hogy csaknem hatvan ts'z-tag asz- szony októbertől márciusig nem kap munkát a felsőszentmártoni Zrínyi Tsz-ben. Mindnyájan a kertészet munkásai, sokan közülük oklevéllel rendelkeznek, akik 40—45 évesen szakmunkásképzőt végeztek el esti tanfolyamon. Időközben megkezdődött a kertészet hanyatlása, ami elszomorító, ha arra gondolunk, hogy hat éve még 40 hektáron csaknem tízféle növényt termesztettek olcsón, nagy haszonnal, Akkor egy holdon 150 mázsa paprika termett, most viszont alig érik el a tervezett hozamokat a tíz hektárra szorított területen, mert magas az önköltség. A hajdan főprofilnak számító kertészet fokozatosan perifériára került és a jövedelmezőbb répa-, valamint máktermesztésre rendezkedett be a tsz. Ami nem baj, csak körben a kertészeti dolgozók hasznos foglalkoztatása a téli időszakban megoldatlan maradt. S emiatt mind nagyobb méretet ölt a munkahelyről való elvándorlás. Perjás Vituszné, a tsz nőbizottságának elnöke teljesen ebben látja az egyre több kilépés okát: — A téli időszakban nemcsak a magunk hasznára, hanem a tsz érdekeit is figyelembe véve, dolgozni szeretnénk. Mi, akik itt maradtunk, nem akarunk elmenni, de úgy gondoljuk, hogy a tsz-vezetés kötelessége a téli kényszerszünetben munkát biztosítani számunkra, miután kertészeti dolgozóként szinte mindent vállalunk. Egyebek között vetünk, kultivátorozunk. rakodunk, szállítunk és kubikolunk, amit nem szégyellünk, pedig férfimunka. Természetesen maguk az asszonyok sem tudják pontosan, hogy mire is mernének vállalkozni. Tétován a bedolgozói varrást említették, de hol és hogyan, erre már nem tudtak felelni. Ugyanígy bizonytalan a megoldást illetően Géczi Dezső főkönyvelő, aki felsorolta, hány helyen is próbálkoztak munkát keresni: — Jártunk a Villányi és a Badacsonyi ÁG-ben, hogy szőlőoltványt szaporíthassunk, felkerestük a szentlászlói tsz rongytépő üzemét, a szaporítóanyagfelügyelőséget, de mindenütt közölték, hogy a kínálatuk gazdákra talált. Beláttuk, hogy későn érkeztünk. Most legfeljebb a vajszlói Ganz üzemben reménykedem, de ki tudja, hogy sikerül-e. Átmeneti megoldások ezen az őszön végre születtek, hisz a barcsi tsz burgonyaválogatásra vitte el rövid időre az asszonyokat, míg a vejti tsr burgonyatárolójában még most, februárban munkára nyílik lehetőség, de egyik sem rendszeres, csupán kényszer- megoldás az ottani munkaerőgond enyhítésére. Néhányon a Pécsi Háziipari Szövetkezet bedolgozói és a téli hónapokban a helyi délszláv hagyományokat folytatva szőnek. Ez is valamiféle megoldás, ha a korábbi évek kilátástalanságához viszonyítjuk. Mindezek ellenére Barics Pál személyzeti vezető elkeseredetten foqalmaz, hisz tavaly volt az elvándorlás tetőzése és ekkor 13 nődolgozó lépett ki, mindnyájan a kertészetből. 1981-ben kulminált az elvándorlási hullám az egész községben is és senki sem tudja, hogy csitul-e. Mindenesetre Szigetvárira, a konzerv- és a cipőgyárba, a Pécsi Bőrgyár helyi kisüzemébe, valamint a tótujfalusi tsz új cipőfelsőrészkisüzemébe idén még nem mentek el a faluból, még fiatal sem. Jó páran a tsz-vezetők közül szinte . biztosak abban, hogy a megmaradt kertészeti alkalmazottak hűségesek lesznek a tsz-hez, mégha ezerféle fizikai munkára is osztják be őket. Persze ez nem jelentheti azt a kényelmes álláspontot, hogy az idő majd orvosolja a gondot, ugyanis az anyagi megélhetést nagyon komolyan érintő problémákról van szó. így például mindnyájan szeretnék a nyugdíjhoz és a pót- szabadsághoz szükséges éveket összegyűjteni, sőt a teljes foglalkoztatottság révén reménykednek abban hogy a háztáji tevékenységükhöz szövetkezeti támogatást kapnak. Még a nyugdíjasként bejárók, így többek között Szabó Pálné, Balázs Magdolna is a téli munkalehetőséget akarják. A tsz-vezetés továbbra is keresi a megoldást. Az már biztos, hogy 30—40 női dolgozónak télire adott a helyiség a kertészeti szociális létesítményben, csak mire lehetne vállalkozni? Remélem, hogy valamelyik környékbeli vállalat, intézmény, vagy szövetkezet felfigyel erre a parlagon lévő munkaerőre. A szomszédos szövetkezetekben nincs ilyen gond, de ritka az is, hogy ilyen sok nő dolgozzon egy tsz-ben. A felsőszentmártoni férfi munkások közül a 25 traktoros megtalálja a számítását ha beköszönt a tél, s elhelyezkedhet a tsz gépműhelyében és az erdészetében. A felsőszentmártoni tsz- ben a fizikai dolgozók száma 200 és többségben a nők vannak. Cs. J. Utazóközönség Pécsett, a Rákóczi úti megállóban — Melyek azok a fő témák, illetve kutatási területek, amik az intézet feladatát képezik? — Az egyetemes közlekedési kutatásoknál elsőként szükséges megemlíteni a területfejlesztés és közlekedésfejlesztés kapcsolatrendszerének kimunkálását. Meg kell vizsgálnunk tehát, hol vagyunk egyszerűen kiszolgálók, és milyen területen alakíthatjuk ideálisan a közlekedést. Korábban egyszerűbbnek tűnt e feladat, ám az energetikai problémák miatt ma már igen mélyén kell elemezni, hol van szükség a vasútra, hol előnyösebb a közúti fuvarozás. Mindezt természetesen komplexen szükséges értelmezni, mert ha tudjuk, hogy a kilencvenes évek végéig hol, mit építünk, akkor már figyelembe kell venni a hozzá kapcsolódó közlekedési rendszert, nehogy később kelljen módosítani. Mindr ez viszont hálózatfejlesztési terveket tételez fel. Baranya hat napja Egyhangúlag megszavazva A külsőségek csak lassan változnak. A kultúrházat ugyan kora reggel óta fűtik, a télikabátok, bundássapkák, kendők azonban a legritkább esetbe/ kerülnek a fogasra. A vörös terítővei letakart elnöki asztalon néhány aszparágusz. Az asztal mögött mindenki sötét ruhában (ők nem fáznak, talán melegük is van, rendben kell mennie a zárszámadásnak a vendégek és természetesen a tagok miatt is), frissen borotváltak. A hangosítóval persze mindig gond van, a kis úttörők hetek óta tanulták Váci Mihály versét, a költemény legszebb sorai azonban éppen most nem akarnak beugrani... Zárszámadások. Baranyában hatvankét mezőgazdasági termelőszövetkezet, szövetkezeti közös vállalkozások, a szövetkezeti gyógyüdülő és más gazdasági szervezetek adnak számot most az elmúlt esztendei munkájukról. Ezen a héten is több helyen hívták össze a szövetkezeti demokrácia legfontosabb fórumát... Az elnöki emelvényről számok, adatok özöne zúdul a tagságra: Borjádon a szövetkezet legeredményesebb esztendejét zárták, pedig aszály és jégkár sújtotta a gazdaságot. Emelkedtek az energiaárak, az eszközök drágábbak lettek. Aztán mindenütt szóba kerül, hogy sokkal szigorúbb a közgazdasági környezet. Mozsgón, Baranya második legnagyobb szövetkezeti gazdaságában ismét nyereséggel zárták az évet, ez azonban korántsem zavarta el a sötét viharfelhőket a szövetkezet fölül, hiszen olyan kicsiny fejlesztési alapot tudnak csak képezni, amely az egyszerű újratermelést is alig képes biztosítani. Visszatérő refrén mindenütt a fejlesztés szűkös lehetősége, a költséggazdálkodás, a rugalmas termékszerkezet kialakítása, a melléküzemi tevékenység bővítése. Kishajmáson például már milliós nagyságrendben hoz nyereséget a kerámiaüzem, jelentős export megrendeléseik vannak, az üzem fejlesztése is kifizetődő befektetést ígér. Szabadszentkirályon és Bolyban viszont az alaptevékenységek hozták a nyereséget. Az előbbi tsz-ben 8,1, az utóbbiban csaknem 8,5 tonna kukorica termett egy hektáron, mindkét szövetkezetben 5 tonnán felüli volt a búzatermés, és 4800 liter körüli tejet adott egy-egy tehén. Szabadszentkirályon csaknem 15 millió, Bolyban több, mint 17 millió volt a tiszta nyereség. Az előzetes elemzések alapján Baranyában a termelőszövetkezetek mintegy 8 százalékkal bővítették termelésüket, a nyereség azonban éppen a költségek növekedése miatt lényegesen kevesebb, mint 1980-ban volt. Szinte kétségesnek tűnik, hogy a gazdálkodás minden területét felölelő számözönt képesek-e nyomon követni a padokon, széksorokban ülő emberek. Jó néhány közgyűlésen azonban már a vita kezdetén kiderül, hogy gyorsan lefordítják saját nyelvükre. Egyik községben idősebb bácsi csak keresztnevén szólítva az elnököt, megkérdezte, félti-e cipőjét a sártól? Merthogy ha nem, megnézhetné, hogy a drága műtrágyát miért tárolják sártengerben. Másutt fejkendős parasztasszony a teljesítménybér bevezetését sürgette, nem szeretné ha továbbra is egyenlő bért kapna munkatársnőjével, akinél kétszer annyi baromfi hull el, mint nála. A külsőségek lassan változnak, a beszámolót többnyire egyhangúlag megszavazzák, kétségtelen azonban, hogy a feltartott kezek többsége a szövetkezeti demokrácia igaz jelképe. Az emberek képesek a szövetkezet gazdasági életének áttekintésére, ha nem is olyan mélységben, mint háztáji gazdaságukban, de annyira viszont igen, hogy személyes jövedelmük miként függ össze a közös gazdaság eredményes tevékenységével. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3.
