Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-04 / 34. szám

1982. február 4., csütörtök Dunántúlt napló 5 Nemzetiségiek hete a rádióban A rádió nemzetiségi mű- sorakciójának adásait hall­gatva január utolsó hetében, velem együtt talán sokan mások is elgondolkoztak azon, mennyi színt és variá­ciót jelent a mai Magyaror­szágon a nemzetiség. Az a néhány százezer magyar ál­lampolgár, aki itt született, akinek nagyapái, dédapái is ezen a földön születtek, dolgoztak, fogtak fegyvert, s akik mégis sokban külön­böznek az ország lakóinak zömétől. Anyanyelvűk né­met, szerb, horvát, szlovák, Szlovén vagy román. Szám­arányuk nemcsak így felso­rolva csekély, teszem azt a szomszédos Jugoszláviához képest, ahol van olyan hely­ség, amelyben 19 nemzeti­ség él — úgy is hívják „kis Európa". De kicsi ez az arány a történelmi Magyar- országhoz képest is. Mégis a nyitott szemmel, nyitott ésszel és szívvel élő ember úgy érzi, sok-sok színnel len­nénk kevesebbek, ha a nem­zetiségek hiányoznának a hazai palettáról'. Igen, He­mingway: Akiért a harang szól című regényének mot­tója jut az ember eszébe, valahányszor kis etnikai nép­csoportok eltűnéséről, ve­szélyeztetettségükről hall: „Senki sem külön sziget; minden ember egy rész a kontinensből, a szárazföld egy darabja; ha egy görön­gyöt mos el a tenger, Euró­pa lesz kevesebb ...” És minden egyes emberrel, nép­pel, népcsoporttal, legyen az bármily parányi, mi leszünk kevesebb — a mai emberi­ség. Féltve óvjuk ma a szegény, meghódított természetet, természetvédelmi területeken óvunk kihaló növényeket — közben a világ szociológusai konstatálják, hogy a kis- népek jövője a beolvadás, az eltűnés, nem beszélve a nemzetiségekről. Ugyanak­kor — éppen a XX. század mérhetetlenül felgyorsult ur­banizációja és az ezzel eqyütt járó uniformizálódás ellenében — látjuk mindany- nyian, mennyire felerősödött egyének és közösségek azo­nosságtudata, gyökereik ke­resése. Igen, valahol ugyan­az a vágy mozgatja az ame­rikai négerek „Gyökereit” megíró Alex Haleyt, mint a nemzetiségi, a vegyes lako­sú vagy a magyar falu, vá­ros helytörténészét, és a táncházba induló városi fia­talt. Felelni akar a kérdésre: kik vagyunk és honnan jö­vünk? És megmutatván az apák. nagyapák életét, azt akarja, hogy közössége le­gyen büszke a múltjára, hi­szen múltjukkal büszkélkedni nemcsak a nagy és dicső nemzetek joga. A kis népe­ké talán sokkal inkább, hi­szen nekik mindig nehezebb volt. Nemcsak a rádió riportjait hallgatván, más alkalommal is megfogalmazódik az em­berben: nincs szégyellni va­lónk a világ előtt ami­att, hogy miként él ma Magyarországon, aki más nemzetiségű. A lehető­ségeket nézve biztosan nincs. Sokkal zavaróbb az, ami a fejekben van. — Rosszul tűr­jük még azt, ha valaki más, teszem azt más nyelven be- szét - hallottam egy nemze­tiségi származású vezető szá­jából a közvéleményre, az átlagpolgárra szóló panaszt. Nagyon sok igazság van eb­ben, különben is az illető a bőrén tapasztalta a dolgot, az átlagember mentségére mégis található magyarázat. Ki tudja, hány százéves be­idegződés az, hogy aki más, másként beszél, másként öl­tözködik, viselkedik, az szá­momra veszélyes, gyanús, azt ki kell kerülni vagy más esetben meg kell támadni. Sajnos nincs még olyan messze az a jó négy évti­zeddel ezelőtt megindult há­ború, amely az egész világot borította lángba, s fordított szembe egymással népeket, vallásuk, nézeteik, nemzeti­ségük, bőrük színe és persze gazdasági helyzetük miatt. Azt mondjuk, az maga volt a téboly, viszont esténként híreket hallgatva újra érez­hetjük, hogy erősödik ismét a gyűlölködés, a türelmet­lenség, a másféleséget nem toleráló politika hangja. Talán éppen ezekből, az egész emberiségre nézve szégyenletes előzményekből következik, de ugyanakkor nehezen érthető az a kérdés, amit egy NDK-ban tanuló magyarországi fiatal lánynak tett fel a riporter az egyik interjúban: — Mondd, te szé- gyelled azt, hogy sváb vagy? — A kérdés baráti volt, egy beszélgetés fonalába illesz­kedett, mégis borzasztó volt hallani. Mert hogy szégyell­het-e az ember olyasmit, ami nem vétek. Sőt... Nos, ilyen különös korban élünk ma, s ennyi különös gondolatot ébresztett a hall­gatóban a rádió nemzetisé­gek hetének programjával. Nem volt lehengerlő, döm- pingjellege a hétnek, s egy- egy érdekes élet, közösség sorsa, a mai Magyarorszá- ,gon dolgozó, élő emberek mindennapjai nyíltak fel előt­tünk a riportokból. Éreztük, mindnyájan va­gyunk gazdagabbak e sok­féleség által, s láttuk, mi az a szellem, amit őriznünk kell a másik, a más nyelven be­szélő honfitársunkkal együtt. Gállos Orsolya Vcgyipäri gépész üzem* mérnökök konferenciája Vegyipari gépészek baráti köre alakúit az elmúlt évben a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. A baráti kör célul tűzte ki a szakmai kapcsolat ki­építését és ápolását az elmúlt 17 év alatt Pécsett végzett 750 vegyipari gépész üzemmérnök­kel. Közülük sokan szakmai el­ismerést vívtak ki; felelős, irá­nyító beosztást töltenek be, önálló alkotó munkát folytat­nak. Indokolt tehát olyan fóru­mok teremtése, ahol — az országban szétszórtan élő üzem. mérnökök megismerkedhetnek egymás munkájával, eredménye­ivel, segítséget kaphatnak szak­mai fejlődésükhöz, érvényesülé­sükhöz. A klub által szervezett első ilyen szakmai konferenciára teg­nap került sor, a főiskola Szi­likát- és Vegyipari Gépészeti In. tézetében. Kilenc előadás hang­zott el, közte két pécsi témájú. Végső Pál, a Pécsi Bőrgyár művezetője a bőrgyári szenny­víz tisztításával kapcsolatos eredményékről és kísérletekről számolt be, míg Bartos Sándor, a Környezetvédelmi Intézet osz­tályvezetője „Pécs energiastra­tégiája az ezredfordulóig” cím­mel tartott előadást. A vegyipari gépész üzemmér­nökök első szakmai konferenci­áját a tervek szerint számos kö­veti majd. Tejtermelési eredmények Tegnap Pécsett, a Mozgalmi Házban tartotta igazgatótaná­csi ülését az ország 12 megyé­jében működő Kaposvári Szarvasmarhatenyésztő Közös Vállalat Katej-Kahús állatte­nyésztési rendszere, amely 1981. ben megkapta az „Állami elisme­rést" Harsányi Lehel, a Közös Vállalat igazgatója eredményes évről adott számot. Baranyá­ból 28 tsz tagja a rendszernek, összesen 10 175 fejőstehénnel. Az egy tehénre eső éves tejter­melés 4078 liter lett, egy év alatt tehenenként átlag 382 li­terrel emelkedett. A rendszer tagjai — a megyében 41,5 mil­lió liter tejet állítottak elő, 4,4 millió literrel többet a tervezett­nél. Jubiláló iskola Mohácson Csöndes jubileumra készül Mohácson a Park utcai Álta­lános Iskola: 20 évvel ezelőtt épült fel és kezdte meg műkö­dését itt elődje, a Külvárosi Ál­talános Iskola. Ebből az alka­lomból látogattunk el ide körül, nézni, megérdeklődni,' hogyan telnek a húszéves intézmény hétköznapjai? Az oktató-nevelő munka megszokott rendjétől semmi eltérő nem történt ezen a héten; a hétfői és csütörtöki tömegsport, s a keddi-pénteki szakköri délutánokat is megtar­tották, illetve megtartják, a szer­da délután pedig az úttörő­munkáé, az ötnapos munkahét itt már kialakult rendjében. így mindenekelőtt ennek az eddigi tapasztalatairól érdeklődtünk Baumhoifer József igazgatótól: — Egyértelműen pozitív ta­pasztalatokról számolhatok be. Sok új nincs benne, egyszerű munkaátszervezésről van szó. Májusban baráti találkozá a mai és a volt tanárok és tanulék részére A követelmények teljesíthetőek, a munkabeosztások arányosak. Amire érdemes odafigyelnünk: a terhelés — nevelőnek, tanu­lónak egyaránt — kétségtele­nül megnövekedett. Különösen az ének-zenetagozatos osztá­lyoknál, hiszen a délutáni idő­szak rövidült. A tanítási napok viszont teljes értékűek, a hétfő is, a péntek is, bár a diákok a pénteki napon már egy kicsit fáradtak, ez észrevehető. Ag­gasztó viszont a két szabad nap kihasználatlansága. Mintha szü­lők, gyerekek egyaránt egy ki­csit elhagynák magukat —egye. lőre. Magyarán: van igény a hétvége tartalmasabb eltölté­sére, hétvégi programokra, de ezek egyelőre nem realizálód­Komló lesz a megyei környezetvédelmi napok központja A növényzet védelméért Környezetvédelmi koordiná­ciós tanácskozást rendezett tegnap a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága mellett működő környezetvédel­mi munkabizottság, s ezen az értekezleten a témában érintett társadalmi szervezetek (Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsa, KISZ, megyei úttörő- elnökség, Vöröskereszt, TIT, MTESZ, Madártani Egyesület, Mecseki Intéző Bizottság) mel­lett részt vett a KÖJÁL és az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal Dél-du­nántúli Felügyelőségének kép­viselője is. A különböző szervek és szer­vezetek környezetvédelmi tevé­kenységének megyei koordiná­ciója közel egy évtizedes múlt­ra tekinthet vissza, s ez az idő­szak a ma is élő gondok elle­nére is eredményesnek mond­ható. Ezt igazolja a tavalyi év társadalmi környezetvédelmi programja végrehajtásának Társadalmi szervezetek összehangolt programja mérlege is. A megyei népfront­bizottság mellett működő kör­nyezetvédelmi munkabizottság beszámolója szerint az elmúlt két évben javult az állami szervek segítőkészsége kör­nyezetvédelmi társadalmi ak­ciók iránt, és lényeges előre­lépés tapasztalható a helyi ta­nácsok köztisztasági tevékeny­ségében. Ez a megállapítás valóban csak az összképre vonatkozik, hiszen a koordiná­ciós tanácskozás résztvevői számos negatív példával ellen­pontozták a kedvező tenden­ciát. Mindebből az a tanul­ság szűrhető le, hogy nemcsak a lakosság, hanem a tanácsi és gazdasági vezetők körében is fokozni kell a környezetvé­delmi ismeretek és a propa­ganda terjesztését. (A külön­féle szintű jogszabályok, uta­sítások nem mindenkit sarkall­tak tettekre.) Az is szóba ke­rült a tanácskozáson, hogy a rendőrség sem nyújtja azt a támogatást a környezetvédelmi feladatok teljesítéséhez, ami szükséges és elvárható volna, hiszen nemcsak a tilosban par­kolókat kellene bírságolni, ha­nem a környezetet, természetet károsítókat, a szemetelőket is. A mostani környezetvédelmi tanácskozás az egyes társa­dalmi szervezetek programjá­nak összehangolását szolgálta a közös feladatok végrehajtása érdekében. Ezek a feladatok javarészt egész évre folyama­tos szervezést, mozgósítást, tu­datformáló, ismeretterjesztő tevékenységet igényelnek. Ezen belül azonban a tavaszi környezetvédelmi hónap, vala­mint az őszi környezetvédelmi hetek időszakára esik a mun­ka dandárja, elsősorban a la­kóterületek és munkahelyek rendjének, tisztaságának meg­teremtése céljából. A Baranya megyei környezetvédelmi naj pokat május 15-től a környe­zetvédelmi világnapig, június 5-ig rendezik meg. Idén en­nek a megyei programnak Komló lesz a centruma. nak. Az igazolatlan hiányzások száma ellenben a negyedére csökkent. Ennek tulajdonítható-e vagy sem — később elválik.. Az idén jubiláló iskola 12 tantermes intézmény, tehát a tanulók nagyobb tömegeit ké­pes befogadni Erre szükség is volt, hiszen fölépülte után is még hosszú ideig az egyik leg­zsúfoltabb iskolának számított. A hatvanas évek második felé­ig mintegy 900—1000 volt a ta. nulólétszámuk. Ez a hetvenes években csökkent, majd a de­mográfiai hullám elindulásával és a város fejlődése, a betele­pülések nyomán utóbb ismét gyarapodott. Az elmúlt tanév 960-as tanulólétszáma az ideiben egyharmadára csökkent, mivel a Brodarics téri új iskola fel­épülésével a testnevelési tago­zat oda került át. Itt megmaradt az énektagozat. Következésül még egy ideig kielégítő számú tanulócsoportokkal dolgozhat­nak a nevelők. Ám az idei év­től és még jó 3—4 tanéven át összesen négy I. osztályt kell in- dítaniok. Az elkövetkezendő évek tanteremhiány gondjain négy újabb tanterem felépítésé­vel próbálnak segíteni az ál­lami szervek. A 12 tantermes épületet 16 tantermes iskolává fejlesztik. A tervek készülnek, a jövő évben talán az építke­zés is megindulhat. Májusban egynapos ünnep­séggel emlékeznek még az in­tézmény két évtizedéről. Gyűl­nek az iskolatörténeti doku­mentumok: egykorú képek, fo­tók, bizonyítványok, okiratok. Ezekből kiállítást rendeznek a többször átépített, csaknem 170 éves Gólya utcai épületben. Tanáraik, nyugdíjasaik és a volt növendékek részére talál­kozót rendeznek, amelyen részt vesz testvér iskolájuk, a jugosz­láviai Vörösmart magyar okta­tási nyelvű iskolájának küldött­sége is. W. E. TollseprO Hogyan írjuk az idegen családneveket? A Dunántúli Napló vasárna­pi számát olvasgatom. A 2. la­pon olvasható a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában meg­rendezett „Arany sas-díj” nem­zetközi filmfesztivál nyertesei­nek neve. A zsűri (a közeljövő­ben már majd zsűrit kell írni!) ítélete szerint díjazták az auszt­rál Ben Canont, a lengyel Ju- liusz Machulskit, a szovjet Lud­milla Gurcsenkót, az új-zélandi Bruno Lawrancet, a jugoszláv Goran Markovicot és így to­vább. Közülük csak egyetlen egynek a nevét írták magyar kiejtés szerint: Ludmilla Gur- csenkóét. Miért? A magyar helyesírás szabá­lyai szerint az olyan orosz be­tűket, amelyeknek hangértéke nem tér el lényegesen a ma­gyar hangoktól, a megfelelő magyar betűkkel írjuk át — mégpedig a betű szerinti át­írást követve (292., 293 pont). Ehhez hasonló a Szabályzatnak a görög szavak és tulajdonne­vek átírására vonatkozó előírá­sa is (307.). Ennek értelmében tehát Démoszthenészt, Damok­lészt, Bakkhoszt kell írni. Itt említjük meg, hogy gyakran még a tanárok is hexameter­ről, eposzról, Elektráról, Érosz- ról szólnak, a hélyes: hexame­terek, eposzok, Elektra és Erosz nevek helyett. Már többször írtunk arról, hogy helyesírásunk biztosságát gyengíti a sok szabály, a sok kivétel. Áll ez a címben fölve­tett kérdésre is. Fölmerül ben­nünk a kérdés: ha az orosz és a görög szavakat kiejtésük sze­rint kell írni, miért nem lehet a latin és a különböző szláv nyelvek (szerb, horvát, lengyel stb.), de más idegen nyelv esetében is a családneveket magyarul írni? Nem lehet elfogadni azt a nézetet, hogy az előbb említett két nyelv nem tartozik a latin betűs nyelvek családjába. A ci­rill betűs szerb és a bolgár nyelv sem, s reájuk mégsem vo­natkozik a kiejtés szerinti írás­mód szabálya. Ennek eredménye, hogy ná­lunk az előbb említett Goran Markovié nevét markoviénak ej­tik markovics helyett, miként sokan a Pécsett született Petar Dobrovic festőművész nevét is dobrovicnak ejtik dobrovics he­lyett. Az is különös, hogy ha va­laki William Shakespeare ne­vét oroszból magyarra fordítja, tulajdonképpen Viljam Seksz- pirl kellene írnia, mert az oroszban és még számos más nyelvben a kiejtés szerinti írás­mód az előírás. Műfordítóink persze nem követik e módszert, s Shakespeare-t írnak. Ezzel mindjárt elénk vetítődik az an­gol családnevek helyes írásá­nak a módja. A nagy angol drámaíró nevének helyes ejté­sét még beleverik a nebulók fejébe, de hogyan ejtsük a díj­nyertes Lawrance nevét? Va­lahogy ekként: le(u)rensz vagy lor(e)r.sz, vagy ...? Itt van az elsőfilmes rendezés díját nyert Juliusz Machulskí lengyel rendező neve is. A Ta- deuszt, Juliuszt a lengyelek ta- deusnak. júliusnak ejtik, mert nyelvünkben az sz-t s-nek, az s-t pedig sz-nek ejtik. Helyesen tehát július mahulszkinak mond­juk a rendező nevét. A sort folytathatnánk, hisz csaknem minden nyelvnek sa­játos betű- és kiejtési rendsze­re van, s hogy ebben a dzsungelben el ne tévedjünk, célszerű volna a sajátos írás­mód mellett a kiejtést is záró­jelesen közölni. Annál is in­kább szükség van erre, mert a világon — megbízhatónak lát­szó adatok szerint — 2796 nyel­ven beszélnek az emberek. Eny- nyi nyelv jelrendszerét képte­lenség megérteni. De azért az is igaz, amit Goethe mondott: „Az az ember, aki nem tud semmilyen idegen nyélven, sem. mit sem tud saját anyanyelvé­ről." Tóth István dr. Beualt az ötnapos munkahét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents