Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-13 / 43. szám
Balogh János Sárdi Jenő Műszakiak a vasúton A találkozót tulajdonképpen reggel natra is megbeszélhettem volna Sárdi Jenövei, de nem hiszem, hogy hajnalban nyugodtan szót válthattunk volna. A pécsi vontatási főnökségen ugyanis ez a müszakváltás ideje. A főnökség vezetője ilyenkor kapja meg az információkat az előző napról, tájékozódik arról, hány mozdonyt állíthatnak a szerelvények elé, és hánynak kell beállni a fűtőházba javításra. Hatodik esztendeje dolgozik Pécsett, azóta nap mint nap hajnalban kezdi a munkát, és délután négy-öt órára jár az idő, mikor hazaindul. Ő is, mint a műszakiak többsége, végigjárta a különböző létrafokokat és szolgálati helyeket. — Társadalmi ösztöndíjasként végeztem el a Műegyetem közlekedésmérnöki karát és mint gyakorló mérnök Dombóvárra kaptam az első vezénylést. Jó iskola volt a dombóvári, mert egy akkora csomóponton sok mindent lát, tapasztal az ember. Persze emellett tanultam: kilenc hónap aiatt kellett elvégezni a különböző szakmai tanfolyamokat: o mozdonyvezetői, a vontatási é; forgalmi szakvizsga nélkül meg se mozdulhatott volna az ember. Hasznos, szép időszak volt a hatvanas évek végén a dombóvári. Akkortájt éltük át az első nagy technikai váltást a vasúton, sorra érkeztek a gőzösök helyett a nagy teljesítményű dízelmozdonyok. — Úgy tudom, Dombóvár után Kaposvár, majd Nagykanizsa következett, a legutolsó állomás pedig Pécs. — Igen. Vasúti érdekből többször kellett költözködnünk. Sokat vállalt a feleségem, aki mező- gazdasági szakmérnök. Mikorra megszokta volna az új munkahelyei, kollégákat, mikorra már a munkájának az eredményét is érezhette, tovább kellett 'mennünk ... Most már nehezebben vállalnánk a vándorlást a gyerekek miatt. Az igazgatóság területén működő vontatási főnökségek közül a pécsi a második legnagyobb. Sárdi Jenőhöz és vezető munkatársaihoz nyolcszóz ember tartozik: mozdonyvezetők és -szerelők, jegyvizsgálók és vo- notfékezők. — Jegyvizsgálókból és vonat- fékezőkből ma is kevés van, a mozdonyvezetői és -szerelői fronton nincs különösebb gondunk. A vasúton végbement ugrásszerű műszaki fejlődésnek, a munkckörülménvek változásának köszönhetően ma már középiskolát végzettek jelentkeznek mozdonyvezetőnek. A végrehajtott bérintézkedések, a társadalmi ösztöndíj bevezetésének hatására ma már a szakmunkástanulók kilencven százaléka a MÁV-nál marad. Időközben megkezdtük a felsővezeték-szerelők képzését: a villamosítandó Budapest—Pécs vonalon a mi körzetünkben ugyanis ők végzik majd a karbantartási munkákat. Egyébként tavaly óta folyik a mozdonyvezé- tők átképzése, a középvezetők felkészítése az új feladatokra. Emellett még visszavan a műhelyekben a szükséges technikai háttér biztosítása. A vasúton most másodszor élem át a technikai lépésváltást és ez szerencsés dolog. De ez azzal is jár, hogy az embernek rendszeresen tovább kell képeznie magát. Úgy tartják, a diploma öt-hat esztendő alatt elévül. Hát ezt bizony nekem is figyelembe kell vennem, hogy szakmailag versenyben maradhassak . .. * — Magam is, csakúgy, mint Sárdi Jenő kollégám, az egyetem elvégzését követően szakmérnöki diplomát szereztem. És azóta is időről időre továbbképzésre járok, rendszeresen tanulmányozom a szakmai irodalmat, mert enélkü! megmozdulni sem lehet - folytatja az előbbi gondolatsort Balogh János, a MÁV Pécsi Igazgatósága biztosítóberendezési és automatizálási osztályának vezetője. — Messziről kerültem Baranyába, a sátoraljaújhelyi gimnáziumi éveket az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen eltöltött esztendők követték, majd az első szolgálati helyem Miskolc volt: egyébként megközelítőleg húsz éve Pécsett dolgozom. A mi szakmánk item tartozik a látványos munkák közé: a vasúton belüli információtovábbítás és a biztosító- berendezések zavartalan működtetése, karbantartása a feladatunk a biztonságos utazás érdekében. Amíg Sárdi Jenő a vontatás területén élte át a magyar vasút korszerűsödését, addig Balogh János a távközlési és biztosítási szolgálatban. Ma is szívesen emlékszik a nagyobb munkákra, így a dél-balatoni vonal korszerűsítésére, a buda- pest—pécsi pályán most folyó munkálatokra, melynek eredményeként modern biztosító- és távközlési berendezéseket kapnak az állomások, a térközök. — Az osztályvezetői feladatok sok esetben inkább szervezői készséget kívánnak meg a mérnöki munka mellett. Miképpen érzi ezt ön? — Ez valóban így van. De a kettőt nem lehet mégsem különválasztani. A fejlesztési elképzelések előkészítésénél például nem csupán a mérnök fejével kell gondolkodni, hanem a közgazdászéval is, mert egyetlen műszaki döntésnél sem hanyagolható el a gazdasági megközelítés. Persze, ne gondolja, hogy egyszemélyben döntök, mert egy-egy fejlesztés, műszaki probléma megoldásában természetszerűen ki kell, hogy kérjem a munkatársaim véleményét is. Az imént korszerűségről, lépésváltásról beszéltünk. De akkor, amikor az új berendezéseket megtervezzük, üzembe állítjuk, akkor ennek emberi vonzatait sem szabad figyelmen kívül hagyni. A célunk az ember kímélése, ami lehetőséget nyújt a belső átcsoportosításhoz, más területekre. Idén például százmillió forintot fordítunk a biztosítóberendezések, huszonegyet pedig a távközlés modernizálására. A villamosítás következtében a távközlés légvezetékeitől meg kell szabadulnunk, előtérbe kerül tehát a kábelen továbbított információ. Dombóvár és Pécs között például egy háromszáz csctornós távközlési berendezés épül, ami képes lesz a megnövekedett igények kielégítésére. Vagy említhetném azt a kísérletet, amit idén kezdünk, a dél-balatoni vonalon. Az elektronikus elemekből készült központi forgalomellenőrző berendezéssel a szolgálattevő figyelemmel kísérheti a szerelvény mindenkori helyzetét Sza. bcobattyán és Fonyód között. A fenti berendezés természetesen az első lépés, ami ha beválik, évek múltán gyakorlatban is alkalmazható lesz a MÁV' törzsvonalain. Salamon Gyula Klubok cukorbetegeknek Hazánkban már tizenhét cukorbetegek klubja nyílt, ebből kilenc a fővárosban működik. Céljuk, hogy tájékoztatást adjanak a helyes diétáról, az elhízás veszélyéről és arról, hogyan éljenek a cukrosok. Magyarországon a második világháború idején a becslések szerint a lakosság 0,1 — 0,3 százaléka volt cukorbeteg, ez az arány napjainkban 2—4 százalék. Főleg felnőttekre és idősekre jellemző ez a betegség, okát a mozgásszegény életmódban, a civilizációs ártalomban és még abban látják, hogy többet eszünk, mint amennyit a szervezetünk igényel. Kevés a diabetikus készítmény, és ami van, az sajnos elég drága. Ezért a betegek „mellé”-esz4. HÉTVÉGE nek, és így természetesen nem tudnak megszabadulni a cukorbajtól, sőt állapotuk romlik. Az elhízás a fiatalokra általában nem jellemző, így őket ez a betegség csak kevésbé érinti. Az összes, hazánkban nyilvántartott cukorbeteg közül mintegy 5 százalék az olyan, akiknél gyermekkorban alakult ki ez a betegség. A betegség rohamos terjedése miatt határoztak úgy a megyékben, hogy olyan klubokat hoznak létre, ahol hathatós, rendszeres segítséget kaphatnak a cukorbetegek. Nagykanizsán 1979 elején alakult meg az országban az első, majd ugyanez évben, februárban a fővárosban is létrejött egy központi klub. Ez utóbbit a Fővárosi Egészségnevelési Központ, valamint a TIT a Diabetes Társaság szakmai irányításával működteti. A cukorbetegek jórésze gondozott, így az alakulásról a kartonjuk alapján értesítették őket. Havonta, kéthavonta találkoznak a klubok tagjai. A program: filmeket vetítenek, előadásokat tartanak a cukorbetegségről, a diétáról, az étrend kalória-táblázat szerinti összeállításáról, a szövődmények megelőzéséről, és arról is, hogy mit tegyenek rosszullét esetén. Tanácsokat kapnak arra, hogyan alakítsák ki életmódjukat Azt is megtudhatják, vezethetne-e gépjárművet. (Akik 40 egységnél több inzulint kapnak naponta, azok hivatásos vezetők nem lehetnek. Egyébként nem tiltják a gépjármű- vezetést.) A klubokban feltett kérdések alapján állították össze azokat a témákat, amelyek a betegeket leginkább érdeklik, s ezekről tartanak előadásokat a klubfoglalkozásokon. Felvetődött a diabetikus éttermek létesítésének gondolata, de ez összefügg a szakácsképzéssel. Felvetődött továbbá, hogyan lehetne minél több üzemben, gyárban olyan ételeket készíteni, amelyeket a cukorbetegek és más diétára szorulók is fogyaszthatnak. Erre egy példa: a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat egyre több éttermében (például Szentendrén) az étlapon feltünteti a felszolgált ételeinek kalóriaértékét. A betegek tudják, hogy mennyit fogyaszthatnak, így könnyebben betarthatják az előírásokat. Remélhetőleg az ország más részében is javul majd a helyzet, hiszen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán is oktatják, hogy az üzemi étlapon fel kell tüntetni a kalóriaértéket. Tervezik, hogy több diabetikus készítményt hoznak forgalomba. Ebben az évben a MÉM nyolc és fél millió forint támogatóst ad a diabetikus csokoládé gyártásának fejlesztésére. A Budapesti Konzervgyár pedig háromféle diétás ételkonzervet gyárt majd. Bódi Ágnes Milyen a lakosság áruellátása? A lakosság tavalyi áruellátásának a helyzetét vizsgálta a közemúltban a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Alapvetően annak megállapítása volt a cél, hogy az előző évhez viszonyítva az ellátás színvonalában milyen változások következtek be, s hogy milyen tényezők akadályozzák az életszínvonal-politikánk fontos részét jelentő hatósági áruellátást. A jelentés megállapítja, hogy az élelmiszerek értékesítése megyénkben az országosnál gyorsabban nőtt. Alapvető élelmiszerekből az ellátás kiegyensúlyozott volt, a készletek fedezték a keresletet, az elmúlt év harmadik negyedében azonban elsősorban a városokban a tőkehús és a keret- gazdálkodásba tartozó húskészítmények választéka szűkült, a mennyiségi csökkenés pedig a falvakban éreztette hatását. Javult az olcsóbb húsrészek értékesítése, függetlenül attól, hogy jelenleg érdekellentétek vannak a húsipar és a kiskereskedelem között. Az élőhalellátás az elmúlt évihez hasonló volt, tej és tejtermékekből, valamint a sütőipar készítményeiből az ellátást jónak értékelték. Figyelemre méltó, hogy o sütőipari választék 9 új termékkel bővült, azonban a minőség megőrzése a szállítás miatt továbbra is gondot jelent. Füszért-árukból az ellátás az előző évinél kiegyensúlyozottabb volt, függetlenül attól, hogy egyes cikkekből a keresletet nem tudták kielégíteni, illetve választékot biztosítani. (Például szeptemberben csak finom kristálycukor volt forgalomban.) Édesipari termékekből visszaesett a díszdobozok választéka, és egyes édesipari lisztes árukból sem volt folyamatos az ellátás. A háztartási és vegyiáruk választéka csökkent, azonban ez nem jelentett ellátási gondot, sőt a szintetikus mosószerekből engedményes értékesítésre is sor került. Zöldség-, gyümölcsfélékből jobb volt az ellátás, mint 1980-ban, mely az árakban is éreztette hatását. A vendéglátós forgalmának emelkedésében jelentős szerepe van a rugalmasabb üzlet- politikának, az élénkülő idegenforgalomnak. Az igények kielégítéséhez szükséges alapanyagok, italok túlnyomó része a vendéglátóegységekben biztosítva volt. Kivéve július, augusztus hónapot, amikor elsősorban hazai sörből nem volt jó az ellátás. A ruházati forgalom az országosnál kisebb ütemben nőtt. Annak ellenére, hogy a nagykereskedelem egyes ruházati cikkekből, például női és serdülőkabátból a tervezettnél többet értékesített, az igényeket teljes egészében nem tudta kielégíteni. Kimondottan rossz, illetve hiányos volt az ellátás laminált férfikabátokból, nyári jellegű pamut kötött felsőből, divatfonalakból készült női kötöttáruból, férfi- és gyermek-szövetpizsamából. A jelentés úgy ítéli meg, hogy ennek ellenére a nagy- és kiskereskedelem kapcsolata tovább javult. S hogy az említett hiánycikkek ellenére a valóságos igényekhez alkalmazkodó ruházati ellátás volt a jellemző. A vegyesiparcikk-forgalom fejlődése az országoshoz hasonlóan dinamikus volt. A kereskedelem árualapjai bővültek az ipar jobb szállítási készsége, valamint a hiánycikkek számának csökkentésére irányuló termelésszervező munka eredményeként. Az év elején még hiánycikknek számító színes televíziókból fokozatosan javult az ellátás, az automata és a hagyományos rendszerű mosógépekből, porszívókból minden igényt kielégített a kereskedelem. Nem volt viszont elegendő hűtőszekrényekből, illetve 60, 80, 120 literes mélyhűtőládákból. Elektromos hőtárolós kályhákból ugyancsak nem tudták kieléqíteni a keresletet. Tartós hiány mutatkozott szocialista importból származó varrógépekből és az alacsonyabb teljesítményű motor- kerékpárokból. Az elmúlt év első felében vásárlói érdektelenség mutatkozott bizonyos bútoroknál, melyet gyermekbútoroknál a viszonylag magas ár, elemes bútoroknál a változó kínálat, míg konyhabútoroknál a magasabb minőséget képviselő típusok hiánya okozott. A tüzelő- és építőanyag-értékesítést vizsgálva megállaoítot- ták, hogy a lakossági igényeket szénből csak mennyiségben tudták kielégíteni, a tűzifaellátás megfelelő volt, csupán a fűrészelt tűzifából nem tudtak folyamatos ellátást biztosítani. Jelentősen javult a lakosság építőanyag-ellátása, viszont egyes íalazóanyaqokból hiányok fordultak elő. A kisméretű tég- Ic hiánya gondot okozott az építkezőknek, s pótlására al- kclmas válaszfaltéglából sem volt folyamatos az ellátás. A tetőtőcserép-értékesítés jelentősen nőtt. A jelentés megállapítja, hogy összességében kiegyensúlyozot- <• több volt a kereskedelmi ellátás. mint az előző évben. A megyében működő kereskedelmi és vendéglátóipari szervezetek éltek a lehetőséggel, és a nem gazdaságosan üzemelő egységeiket szerződéses üzemeltetésre kiadták, illetve felajánlották. R. N. Aratják a kísérleti búzákat Szegeden, a Gabonatermesztési Kutató Intézet klimaházá- ban már nyár van: kalászolnak a kísérleti búzák, s megkezdték „aratásukat". Az üvegházi termesztéssel a tudományos kutatók felére csökkentik az új búzafajták előállítási idejét. Lent: a kétszáz négyzetméter alapterületű „búzaműhely”. Jobbra: szépen fejlettek a kalászok.
