Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-13 / 43. szám

Szombati interjú Baranya hat napja dr. Németh Lajos Pécs városi tanácselnök-helyettessel Tíz kérdés a belváros szervezett felújításáról ■— * " 1 O któber elején indult kilencrészes soroza­tunk a pécsi belvá- 'os szervezett felújí­tásáról. Ebben szakembe­rek segítségével sorra vet­tük a több évtizedig tar­tó nagyszabású munka legfontosabb kérdéseit. Mindenről természetesen nem eshetett szó, több esetben pedig a válasz nyitva hagyta a megoldás útját. A sorozat befejezé­seként dr. Németh Lajos­tól, Pécs megyei város Ta­nácsának általános el­nökhelyettesétől kértünk interjút. _____ 4 ■ o Sorozatunk sok problémát vetett lel; olyanokat is, ame­lyek nagy nehézségek árán oldhatók meg. Olvasóink emiatt — de sorozatunktól függetlenül is! - meglehetős borúlátással viseltetnek a belvárosi re­konstrukció iránt. Gyakran hal­lani: nem lesz ebből semmi. Indokoltnak tartja a borúlátást? — Bizonyos mértékig igen. Elsősorban azért, mert évek óta beszélünk már a rekonstruk­cióról, ám az eltelt idő nem adott olyan látványos előrelé­pést, amit a kívülálló indokolt­nak tarthatott. De azt is meg kell mondanom: az előkészítés a vártnál jóval több időt vett igénybe. Több olyan akadályba ütköztünk, aminek az elhárítása nem a város hatáskörébe tar­tozott, s elsősorban az ÉVM jóváhagyása volt szükséges. 1980 novemberében, amikor a tárca vezetői itt tartottak mi­niszteri értekezletet, ez is meg­született. A részletes rendezési terv jóváhagyása után meg kellett szervezni a szerteágazó tevékenységet, fel kellett ké­szülni a kivitelezésre. A közis­mert építőipari kapacitáshiány mellett a mi esetünkben külön problémát jelent a különböző szakmák (nemegyszer hiány­szakmák) biztosítása hagyomá­nyos munkák elvégzésére. A szervezett felújítás előtt álló problémák köre még ezzel sem zárult le. Az újabb gond: át­meneti helyiségek biztosítása. Erre a tanácsnak sincs lehető­sége, de ilyenek létrehozására központi támogatást sem kap­tunk, Mi arra törekszünk, hogy a felmerült problémákra miha­marabb megoldást találjunk. A munkák tényleges megindulása után a ma még kétségtelenül érezhető borúlátás meg fog szűnni. 0 Szakmai körökben a leg­főbb akadálynak azt tartják, amiről sorozatunkban hangsú­lyosan nem esett szó. Ez pedig a kiviteli kapacitás. Mi a tény­leges helyzet? — Valóban kevés a re­konstrukciókra, felújításokra kész építőipari kapacitásunk. S a meglévő kevéssel szemben is különleges igények merülnek fel. Ez szükségessé teszi a külső építőipari szervezetek bevonását a belvárosban felhasználható belső kapacitás felszabadítása érdekében. Emiatt kerestünk meg a közelmúltban több olyan termelőszövetkezetet, amelynek építőipari részlege van. Sajnos, 16-tól nemleges választ kap­tunk, a többi pedig nem is vá­laszolt. Egyébként pedig a ren­delkezésre álló építőipari kapa­citás nagysága, összetétele még így sem nyújt elegendő biztosítékot a különleges igé­nyű munkák elvégzésére. Ezért kezdődött a szakmunkások át­képzése a rég nem gyakorolt, elsősorban homlokzatképző munkák megtanítására. Ennek ellenére sem mondhatom, hogy a tervezett munkákat teljes egé­szében „lefedtük" Tciviteli ka­pacitással Remélem, hogy az idei feladatokat végül is meg­valósítjuk, de ehhez az építő­iparnak sokkal szervezettebben kell dolgoznia, s eszközeit úgy kell csoportosítania, hogy al­kalmasak legyenek az ilyen munkára. 0 Az RRT rengeteg lakás szanálását írja elő. Valóban, a belváros területén nagyon sok olyan helyiségben élnek ma emberek, amelyek nem lakás­nak készültek. Hogyan képzel­hető el ezeknek a megszünte­tése, illetve általában a belvá­rosi lakáshelyzet rendezése? — Lakhatásra alkalmas la­kást megszüntetni nem akarunk. Azonban a belvárosban elbur­jánzott udvari, eredetieg nem lakásnak épült, de ma lakásnak mondott és használt helyisége­ket meg kell szüntetni és az RRT is elsősorban ezeknek a szanálását írja elő. De mivel a városnak szüksége van kis- és nagy lakásokra, nincs olyan szándékunk, hogy kislakásokat öncélúan összevonjunk. A kom­fortfokozat növelése miatt ilyes­mire mégis sor kerülhet. Külön problémát jelentenek a társ­bérletek. Ahol megvan a levá­lasztásra és az xönálló lakás kialakítására a lehetőség, ott ezt választjuk, ahol pedig más mód nincs, a társbérletek ösz- szevonásával nagylakást alakí­tunk ki. Azért is óvatosan bá­nunk a belvárosban is a lakás­megszüntetéssel, mert közismer­ten sok a lakásigénylő Pécsett, és minden egyes lakásmegszű­nés a jogos igénylők elől visz el lakást. Csakis a legszüksé­gesebb esetben szabad — kell! — lakást megszüntetni. Egyéb­ként tavaly 25 lakás szanálását terveztük, de nem történt meg mind, s az idei 48-nál is keve­sebbet szanálunk. Azt is meg­említem, hogy a jövőben nem engedünk foghíjakat „termelni". Ha életveszély miatt ki is ürí­tünk egy-egy házat, a bontást csak akkor engedjük meg, ha már ismert az új építmény kivi­telezésének a kezdési ideje. © Maradjunk még a laká­soknál. Felmerült, hogy a ma­gántulajdonosok esetleg nehe­zen kapcsolódhatnak be anyagi helyzetüknél fogva a nagy fel­újításba. Elképzelhető-e a tá­mogatásuk? — A belváros szervezett fel­újításába a tulajdonviszonyok­tól függetlenül minden léte­sítményt be akarunk vonni. Tisztában vagyunk azonban az­zal, hogy a személyi tulajdon­ban levő épületek esetében a tulajdonos nincs mindig abban a helyzetben, hogy jelentős be­fektetéssel végezze el a felújí­tást. Az állam rajtuk kíván se­gíteni, amikor OTP-hitel igény- bevételére ad módot. A prob­léma az, ha a kölcsönigénylő szociális helyzeténél fogva nem hitelképes. Ilyen esetekben a tanács korlátozott mértékben a kényszertatarozás eszközéhez nyúlhat, ami azt jelenti, hogy o ráfordítás összegét az épü­letre terhelik. A magántulaj­donban levő műemléki, műem- lékjellegű épületek esetében a központi szervekhez fordultunk egyszeri támogatás végett. Re­mélem, ez ügyben kedvező dön­tés születik. 0 Szóba került az is, hogy talán helyesebb lenne, ha az előirányzatot nem lakásra, ha­nem négyzetméterre vonatkoz­tatva adnák, mert Így reáli­sabb képet kapnánk. Jobban kitűnne, hogy a költség mö­gött milyen, mekkora lakás van. — Ez országos gyakorlat. Két­ségtelen, hogy reálisabb lenne a négyzetméter szerinti költség- elszámolás, de félő, hogy ak­kor viszont a lakásszámmal nem tudnánk elszámolni. Tagadha­tatlan az is, hogy különösen műemléki, műemlékjellegű épü­letek esetében meglehetősen magas az egy lakásra jutó fel­újítási költség, de ne feledjük: különleges igényű munkáról van szó, s az elszámolásba a nagyon költséges külső helyre­állítást is bele kell venni. Egyébként is szerintem mind­egy, hogyan számolunk el, a lé­nyeg az, hogy igényes, de nem luxusjellegű felújításokra tö­rekszünk. © A belváros szervezett fel­újítása nagy hangsúllyal első­sorban is műemlékvédelmi tevé­kenységként jelentkezik. A kü­lönleges gondok legfőképpen e körül csoportosulnak. — Nemcsak a hivatásos, műemlékekkel foglalkozó szak­emberek szeretik és védik Pécs műemlékeit, de a város lakos­ságának a túlnyomó többsége is értéknek tekinti ezeket, hi­szen történelmi múltunkat, egy- egy kor építészetét reprezen­tálják. Azonban azt is meg kell mondanom, hogy néha azért túlzásokba is esünk: szinte ál­landóan növelni akarjuk a va­lamilyen okból védendő objek­tumok számát. Úgy vélem, hogy egy-egy kor, vagy építészeti stí­lusirányzat bemutatására egy­két épület is maradandó él­ményt nyújthat. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy az eddig is nyilvántartott és védett műemlékek számát csökkent­sük. De azért jó tudni, hogy a védett épületeket általában nagy költséggel tudjuk helyre­állítani, s hogy elsősorban itt jelentkezik a korábban már említett építőipari kapacitás- hiány is. A védett épületek fel­újításához járul azok régészeti kutatása, amit semmiképpen nem nélkülözhetünk. Eddig is számos olyan lelet került elő, ami évszázadokon át rejtve volt. Nagy segítség, hogy kap­tunk szakembereket a feltáró tevékenység gyorsításához. Tör­ténelmi belvárosunk egésze vé­dett, és mi ennek a tudatában különleges gondot fordítunk a felkészülésre is, a szervezett felújításra is. O Ha szó esik a rekonstruk­cióról, a lakásokkal csaknem azonos aggodalommal beszé­lünk a kereskedelem, a szolgál­tató ipar és általában az intéz­mények rekonstrukciójáról. Az aggodalom oka: hogyan bizto­sítható, hogy adott helyen nekik is akkor legyen pénzük a fel­újításra, amikor a rekonstruk­ció odaér. — Ez hallatlan problémát je­lent nekünk! Részben az átme­neti szüneteltetés, részben a fi­nanszírozás összehangolása miatt. A magam részéről a la­kosság ellátását nézem, amikor az áthelyezés, szüneteltetés ke­rül szóba. Nem látom ugyanis értelmét annak, hogy itt —• te­hát a belvárosban — átmeneti­leg megszüntetünk egy üzletet és elvisszük olyan helyre, ahol az adott áruféleségekből egyéb­ként megoldott az ellátás. Ha viszont olyant kell megszüntet­ni, ami a lakosság helyi ellá­tásában fontos, akkor a pótlást is itt kell megoldani. Sok gon­dot okoz a finanszírozás dolga, de ez még mindig könnyebben biztosítható az átmeneti elhe­lyezésnél. A vállalatoknak előre számolniok kell a felújítás té­nyével, hogy a pénzt az adott időre biztosíthassák. Ehhez azonban az kell, hogy mi, a tanács legalább öt évre előre közölni is tudjuk a menetren­det. Szerettünk volna olyan re­konstrukciós alapot létrehozni, amelyből megelőlegezhetjük a vállalatoknak, intézményeknek legalább részben a felújítási költségek fedezetét, ha az adott időben nem rendelkeznek ilyen forrással. Sajnos nem kaptunk ehhez központi segítséget, a tanácsunk pedig nincs olyan helyzetben, hogy saját forrás­ból képezzen ilyen alapot. O A kereskedelem kapcsán, de már közlekedési vonatkozás­ban is újra meg újra elhangzik az éjszakai áruszállítás iránti igény. — A belváros szervezett fel­újítása jelentős változásokat fog hozni a közlekedésben is. Egyrészt a sétautcák kialakí­tása miatt, másrészt a belváros forgalmi tehermentesítése érde­kében mindenképpen szükség lesz a szállítások szabályozá­sára. A kérdés hosszú ideje foglalkoztat minket annak a fi­gyelembevételével, hogy egyes árucikkek, mint pl. a kenyér szállítását a nap bizonyos sza­kához kell igazítani. Tisztában vagyunk azzal, hogy a keres­kedelmi vállalatok lehetőségei is korlátozottak az áru fogadá­sát illetően, mégis azt kell mon­danom, hogy szükség lesz előbb-utóbb olyan tranzitrak­tárakra, amik az ország bár mely részéből érkező árut bár­mikor fogadják, s onnan kell majd a belvárosba a megha­tározott időben szállítani. A je­lenlegi helyzet nem tartható fenn, hiszen érvényes korlátozó rendelkezéseink ellenére is szinte egész nap történik az áruk szállítása, rakodása. Úgy gondolom, hogy az érintett vál­lalatokkal meg tudunk állapod­ni, ha azok is Pécs érdekeit te­kintik mindenek fölött valónak. Q Mindez, amiről eddig volt szó, többnyire olyan dolog, amivel ezután kell szembenéz­nünk. Van azonban egy nagyon is mai gondunk: az Eletántos tömb. Ez az első rekonstrukciós tömbünk, aminek a munkála­tai mérhetetlenül elhúzódnak. Hogyan képzelhető el a felújí­tás meggyorsítása annak érde­kében, hogy a lakosság végre már a belvárosi rekonstrukció valami kézzelfogható eredmé­nyét is lássa azon kívül, hogy nagyon sokat beszélünk róla? — Az épületek megtartható- sága érdekében hosszú időn át kellett a föld alatt dolgozni. Addig ugyanis nem lehetett a felépítményhez hozzányúlni, amíg a mélyben lévő pincék és az épületek alapjai rendbe nem lettek téve. Ezt követően került sor magának az Elefántos ház­A bizonyítványosztás után A z elmúlt héten ismerő­söm tizenéves fiát lát­tam az utcán hazafe­lé menet. Feltűnt, túlságosan is ráérősen lépdelt, köveket rugdalt, meg-megállt, vissza­felé bámult. Tetszik tudni — mondta aztán — ma volt a bi­zonyává nyosztás és nem lett valami jó, az anyu meg ott­hon már várja. Az elmúlt napokban adták ki az általános és középisko­lákban a félévi bizonyítványo­kat, illetve az ellenőrző köny­vecskében összegezték az el­múlt félév munkáját és e munka eredményességét. Hány és hány diók rettegett és izgult — még a legjobbak is — a pillanat előtt, mikor kézbe vette. Magam is gya­korló tanár voltam évekig, és érdekes volt megfigyelni a legkülönbözőbb reagálásokat. Volt, aki sápadt lett, volt, aki kipirult az izgalomtól. Az ér­zelmeiket kimutatók vagy fü­lig érő szájjal örültek, vagy szabad folyást engedtek a könnyeknek, vagy az is előfor­dult, hogy dühödten odavág- tók a pádhoz a könyvecskét. A zárkózottak nyugodt, rezz- zenéstelen arccal vették tudo­másul a jót, rosszat, vagy váll- vonogató nyegleséggel kö­zömbösséget színlelve, hogy őket aztán ugyan nem ér­dekli. És az egyik ilyen nemtörő­döm nyeglét másnap az or­szág túlsó végén egy vasutas fedezte fel, amint a vakvá­gányra félrehúzott szerel­vény egyik fülkéjében aludt. Apja otthon azt mondta — ha rossz lesz a bizonyítvá­nyod, haza ne gyere, mert agyonverlek! — és ő szó sze­rint vette. Mert milyenek is vagyunk mi, szülők így bizonyítvány­osztás táján! Nem szimpa­tikus az, aki szigorával rette­A karbantartásban — ésszerű okok miatt — egyre inkább tért hódít ez állapotvizsgálaton alapuló javítás. Ennek megva­lósítása értékes eszközöket és speciálisan képzett szakembe­rek munkáját kívánja, illetve egy anyagvizsgáló laboratórium létesítését teszt szükségessé. A Hőerőmű már korábban szük­ségét érezte ilyen loboratórium megteremtésének. Ebben a la­borban az ultrahangos falvas­tagságmérések, a fárasztás- nak kitett szerkezetek repedés­vizsgálati módszerei sikerrel és jól meghatározó eredménnyel járnak. A különböző anyagmi­nőségek meghatározására, azo­nosítására hordozható és be­épített színképelemzők, és kü­lönböző keménységmérő műsze­rek vannak használatban. A laboratóriumunk más válla­latoknak is rendelkezésére állt a múltban is: így pl. importból gésben tartja a gyerekét, s ahol egy-egy becsúszott rosz- szabb jegy napokig tartó csa­ládi gyászt jelent. Még akkor sem adok igazat, ha ez egy távolabbi cél, érdekében tör­ténik és az események későb­bi alakulása őt látszik igazol­ni. Nem szerettem azt a típust sem, mint amilyen az a szülő volt, aki egyszer elém állt és azt mondta: — Megvan ma­gáról a véleményem tanár néni, az én fiamnak négyest mert adni! Sokkal inkább szerettem azokat, akik a rossz jegyek láttán azt a könyörgőn gyá­moltalan, olykor ostobán hangzó utolsó mentséget mondták: — Pedig otthon úgy tudta! Mert ahogyan csecse­mő- és óvodáskorban is fél­tőn ölelő karokkal akarták óv­ni minden bántódástól, úgy ilyenkor is, mikor pedig az ér­telem azt diktálja, hogy meg­érdemli a szigort, a büntetést, az észen túl, azonban lendül­nek képzeletben a rossztól óvni akaró karok: tanárnő ké­rem, otthon úgy tudta! A gyengébb bizonyítvány láttán a szülők fogad- koznak, hogy édes fiam, addig nem lesz ez, meg az, nem mész ide, meg oda, amíg...! Aztán eltelik egy hét, kettő, és látják a tv felé vágyódva sandító kisebbet (melytől el lett tiltva) meg a sarokban gubbasztó lakli ka­maszt; aki nézi ugyan a könyvet órákig, de az esze, ki tudja hol jár. . .? A szív ilyenkor lágyul, újabb félév haladékot kap a gyerek, és újabb felmentést a felnőtt a neki is fájó szigor alól (és csak ott mélyen, leg- belül sajog, miért nem érti meg, hogy minden érte van? Még a bizonyítvány isi). S. Zs. származó — hidraulikus bánya- tárnok újrafelhasználását el-, döntő repedésvizsgálatokban — kazánszerkezetek elhasználó- dottságát vizsgáló falvastag- sógmérésekben. Ezeken túlme- mően különböző acélanyagok összetételét, anyagminőségét tudjuk meghatározni és ennek esetleg más, rendelkezésre álló anyaggal való helyettesítésé­ben adhatunk tanácsot. Anyagvizsgálati kérdés sok termelőhelyen merülhet fel, azonban ilyen laboratórium lét­rehozása és gazdaságos ki­használása nem volt biztosít­ható mindenütt. Kézenfekvő te­hát, hogy egy már meglevő, de időszakosan bizonyos szabad kapacitással rendelkező labo­ratórium az anyagvizsgálatokat igénylő vállalatok, intézmények rendelkezésére álljon. Szántó János nők a szerkezeti megerősítésé­re, a belső, igen jelentős épí­tészeti munkákra. Sajnos kez­dettől fogva nem tudtunk olyan építőipari kapacitást biztosítani ehhez a munkához, ami a gyor­sabb előrehaladást szolgálta volna. Remélem, hogy a szer­kezeti munkák befejezése után már meggyorsíthatjuk a munkát és 1983-ban át is adhatjuk ren­deltetésének a tömb első épüle­tét. Ami pedig a továbbiakat il­leti: idén hozzákezdünk a Szé­chenyi tér8-as számú házfelújí­tásához, majd folyamatosan a többihez. Az a szándékunk - és így is ütemezzük a munkákat —, hogy 1985-re elkészüljön az egész tömb. Szeretnénk mi is mihamarabb pontot tenni az Elefántos tömb ügyének a vé­gére. © Végezetül kérem, azt mondja meg, mit vár ennek a hosszadalmas, de nagyszerűnek ígérkező munkának az érdeké­ben a város társadalmától? — A sorba mi magunk is, mint a város egyik intézménye, beállunk a városháza felújítá­sával, amire ebben az eszten­dőben mintegy 12 millió forin­tot fordítunk. Ezzel is példát szeretnénk mutatni másoknak. A belvárosban működő vállala­toktól, intézményektől azt vá­rom, hogy segítő szándékkal működjenek együtt velünk és a kibúvók, a kifogások helyett a megoldás módját keressék. Kö­zös célunkat csak így valósít­hatjuk meg. A lakosságtól, kü­lönösen a belvárosiaktól, akik közvetlenül is érintettek a fel­újításban, türelmet és megér­tést kérek. Tudom, hogy nagyon sok gonddal, kényelmetlenség­gel jár az ideiglenes helyre költözés, majd a visszaköltözés, de ez azzal fog járni, hogy jobb körülmények között élhet­nek majd. Hársfai István HÉTVÉGE 3. Anyagvizsgálatok a Hőerőműben

Next

/
Thumbnails
Contents