Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-09 / 8. szám

Adás közben a Jó reggelt! műsora Egy kis lazítás, Eröss Anna és Pintér Dezső Jó reggelt Magyarország! Ébredés után első mozdula­tunk, hogy bekapcsoljuk a rá­diót. A kellemes zene pár per­cig még a meleg ágybon ma­rasztal, megvárjuk a meteoroló­gusjelentését, aszerint öltözünk, hogy milyen időt jósol mára. Az ismételten bemondott pontos idő ritmusa felgyorsít, indulásig beosztja perceinket; míg mos­dunk, öltözünk, hírt kapunk ha­zánk és a világ eseményeiről. A öt stúdiómagnó működik adás közben „Szót kérek" jegyzet gondola­taira is még odafigyelünk már kabátba bújva, majd az UTIN- FORM intelmeivel felvértezve lépünk ki az ajtón. Közérzetünk a Kossuth Rádió hullámhosszá­ra hangolt: jó, kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó, sőt derűs. Sokban köszönhető ez a hajna­li-reggeli hír- és magazinműsor vezetőinek, munkatársainak, akik a három és fél órában úgy ^tudják ébreszteni az országot, úgy adják tovább a hírügynök­ségek jó és rossz híreit, hogy tárgyilagosan és ne borúlátóan kezdjük a napot. Ismerjük hangjukat, megfo­gadjuk tanácsaikat, hisszük sza­vukat, olyanok számunkra, mint a régi, mindig segítőkész bará­tok. Valójában kik ők, hogyan élnek, dolgoznak, mennyire is­mernek bennünket a hétközna­pok „Jó reggelt!” kívánói? * Az éjszaka és a hajnal ta­lálkozásának hideg órájában még sötétek, kihaltak az utcák. Alszik az ország. Alig múlt há­rom óra, Budapesten a Bródy Sándor utca 5—7. számú kapu egyre gyakrabban nyílik, érkez­nek a hajnali adás munkatársai. Egy órával műsorkezdés előtt már együtt van a Jó reggelt!, a Magyar Rádió politikai fő­műsorának soronlevő stábja: Műsorvezető-szerkesztő: Pin­tér Dezső, szerkesztő-asszisz­tens: Kiss Gy. János, lapszemlét összeállítja: Fodor János, hír- szerkesztő: Forró Evelyn, be­mondó: Erőss Anna. A buda­pesti közlekedés riportere Bará­ti András, az UTINFORM hírei­ről Karádv László tájékoztat. Zenei szerkesztő: B. Tóth László. Technikusok: Hübel Györgyi, Marosfalvy Richárd, Szabados György. A villanyírógépnél: Ung Mária. Legkorábban a lapszemlés állt munkába, háromnegyed há­romkor kézhez kapta az összes 6. HÉTVÉGE központi napilapot, „bő" más­fél órát szánhat arra, hogy el­olvashassa az újságokat, ki­emelje a lényeges cikkeket, le­diktálja a gépírónőnek a tar­talmi ismertetőt, majd szalag­ra mondja. Fodor Jánoson nem látszik a fáradtság, ő már fel­ébredt, a bongja is élénkebb, nem olyan álomittas, mint a többieké. — Még nem fejeződött be a munkám, csütörtök van, a film- bemutatók napja, össze kell ál­lítanom az új filmekről is egy rövid jegyzetet, amit Dezső fel­olvas. A 7 órás blokkbán el­hangzik egy riportom ... Ne hagyjatok ki a kávézásból! — szól oda Marikának, aki a mé­regerős feketét főzi, s az öblös poharakba szinültig önti, majd visszaül az írógéphez, és vil­lámgyorsan gépeli tovább a hajnali forqatókönyvet. Forró Evelyn fázósan össze­húzza magát egy fotel mélyén. A göndör-szőke hajkeretből sze­lídkék szeme csak résnyire nyí­lik. — Talán a kávé segít. Teg­nap délután fél háromkor kezd­tem, este fél tizenegyig szer­kesztettem a híreket. Itt alud­tam, pár órára nem érdemes hazamenni. Kilenc éve dolgo­zom a Rádióban, mellette a Tv- hiradónak.is, írok o Rádióújság­ba, de beszélni jobban szere­tek — mondja, közben nagyokat kortyol a feketéből. A többiek is mind fiatalok. Harmincon innen és alig túl, abban a korban, amikor még a legnagyobb terhelést is elbírja az ember szervezete. Ez a há­rom és fél óra az idegek pró­bája; összpontosítás, rögtönzés, fegyelem. Ahogy közeledik az adás kez­désének ideje, szinte elektro­mossággal telítődik a levegő, mór nyoma sincs az álmos fá­radtságnak. Az együttes: ele­ven összhang. Pintér Dezső dik­tálja az ütemet, derű, nyuga­lom, határozottság árad a fiatal kollégából, mintha nem is munka, hanem szórakoztató já­ték lenne az egész, amit halá­losan komolyan vesznek, ami­ben nem szabad hibázni. Felhangzik a szünetjel, 4 óra 20 perc van, kisvártatva a Rá- kóczi-indulóval megkezdődik a nap. A stúdió technikai helyi­ségéből hívják Pintér Dezsőt, aki Erős Annával együtt a be­mondószobába siet, és a mik­rofonok elé ül. Ámulva hallga­tom a műsorvezető-szerkesztőt, ahogy minden lámpaláz nélkül, mintha egy régi ismerősének beszélne, rokonszenves közvet­lenséggel így szól: „Jó reggelt kedves hallgatóim, Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket!” És amikor átadja a szót a hír- bemondónak, újabb varázslat. A kezdés előtt mindenki lázasan fájdalomcsillapítót keresett a táskájában, mert Annának ki­mondhatatlanul fájt a feje. Azt hittem elgyötört lesz a hangja, ehelyett bársonyosan meleg, telt, — friss, tiszta dallamhoz hasonló. Ilyen átváltozásra csak az ízig-vérig hivatásáért élő ember képes. Természetesen aki mikrofon elé ül, tanul beszéd- technikát, nem szöveget mond, hanem tartalmat, tudja hogyan kell hangsúlyozni, mikor és ho­gyan szabad lélegezni, hol kell szünetet tartani, hogy a lé- nyeqre irányítsa a hallgató fi­gyelmét. A hírolvasáshoz politi­kai felkészültség, tájékozottság, az előzmények ismerete is nél­külözhetetlen. Míg szól a zene jut idő rövid beszélgetésre a hírbemondóval: — Régebben mi bemondók voltunk a rádió hangja, ránk bízták a színházközvetítéseket is. Most szót kapnak a muzsiku­sok, a szerzők, egyre több lesz az élő adás. így kívánja a sza­kosodás, o hozzáértők a rádió­ban közvetlen kapcsolathoz jut­nak. A bemondó mór nem köz­ponti ember. Persze maradt még nekünk is sok terület. Na­gyon szeretem a komoly zenét, részt veszek operaösszeállitást sugárzó műsorokban, akkora lemeztárból válogatni, mint a Magyar Rádióé, nagyszerű él­vezet. * Pintér Dezsőnek egy nem mindennapi tulajdonságát fe­deztem fel a reggeli adás alatt: osztódásra képes. Egyszerre több helyen is jelen von, az előbb még kellemes, vidám és ékes szavakkal köszöntötte a névnapjukat ma tartó lányokat, asszonyokat, melyre csak úgy záporoztak a telefonos köszö­nések, most meg o magnószo­bában találom, egyszerre há­rom témában tárgyal. A többiek is átveszik ezt a felfokozott se­bességet. — Mi a titka annak, hogy közvetlen modorban, személyes hangon tud beszélgetni, a hall­gatókkal? — kérdem tőle. — A műsor szerkesztésekor figyelembe veszem, hogy mi foglalkoztatja legjobban az embereket, miről szeretnének hallani. Ha csak tehetem, nem nem mondom o szöveget sza­lagra, ha élőben egyenesen a hallgatóhoz beszélek, közvetle­nebb kapcsolatot tudok terem­teni. Szerintem a párbeszédek is jobbak, ha innen a stúdió­ból nyilatkozik az államtitkár vagy a miniszterhelyettes, mert rögtön válaszolhat a hallgatók kérdéseire. Bevallom életem nagy élménye a rádió, bár írni is szeretek. A sokoldalú, elismert újságíró hamarosan mint szépíró is be­mutatkozik könyvével. Egy nap­ba szinte negyvennyolc órát sű­rít, felesége kiváló segítőtársa, mint orvos tudja mit jelent az éjszakai, hajnali idegfeszítő szolgálat. Sok levelet kap a hollgatóktól: szinte családtag­ként írnak hozzá, meghívják, aggódnak, ha hosszabb ideig nem hallják. Valóban magával ragadja környezetét — mondják a kollé­gák is. Az első őszi napon úgy érkezett a stúdióba, hogy a zse­béből elővett egy gesztenyét, az asztalra tette, s ettől az egész Jó reggelt! műsor arany­barna hangulatú lett. Előre „megkomponálja" a műsort, de a rögtönzés mestere is. ötletei váratlanok, tavaly egész télen szállóigévé vált egy reggeli mondása. Röviden a sztori: Szi­bériai télre ébredt Magyaror­szág, hóakadályok az utakon. A műsorvezető-szerkesztő megbénult a közlekedés váro­son, falun. A Fővárosi Tanács is már mindent ígért a hóeltaka- rítóknak, és ekkor Pintér Dezső, mint maroknyi hadát végső ro­hamra buzdító vezér, komoly hangján belemennydörögte a mikrofonba: Lapátro magyar! * Nemsokára vége a Jó reg­gelt! adásnak, és Győri Béla ügyeletes főszerkesztőt is meg­kérdezhetem a tízéves reggeli krónika jövőjéről: — Levegősebb, rugalmasabb műsorszerkesztésre térünk át, feloldjuk a merev szerkezetet, több lesz az élőben megszólaló hang. Jobban kihasználjuk kül- és belföldi hírforrásainkat, per­gőbb, érdekesebb, árnyaltabb lesz a műsor. Gyakrabban tá­maszkodunk a megyei tudósító hálózotra, azt akarjuk, hogy mindenütt ott legyünk, elsőként. Új rovattal is jelentkezünk, Hu­mor éhgyomorra címmel, szóra­koztató, jókedvre derítő perce­ket teremtünk. A hallgatók kí­vánságára újból lesz naptár, többnyire nemzeti évfordulókat ismertetünk. A reggeli adás lesz a színe-java műsora a Magyar Rádiónak. A magnós szobába behallat­szik Pintér Dezső élethű mikro­fonhangja, „búcsúzik önöktől a hajnali szerkesztő . Az öb­lökön beáramló fényben sá­padtak az arcok, elcsendese­dett a stáb, oldódik a feszült­ség, olyanok mint a célbaért hosszútávfutók. .. Horváth Anita Vita, mikrofon nélkül, Pintér Dezső és Győri Béla Fiatalkorú anyák Társadalmunk közvéleményét foglalkoztató problémáink kö­zött nemegyszer kiemelkedő ér­deklődést vált ki hazánk né­pességének alakulása, a belé­pő új nemzedék tagjainak szá­ma. Az egyes fajok egyedei álta­lában nem egész életükben al­kalmasak a faj reprodukálásá­ra, így az ember sem. Az em­bernek viszont ö természeti feltételek még társadalmiakkal is kiegészülnek. A történelem előrehaladásával egyre inkább eltér egymástól a faj reprodu­kálásához szükséges biológiai és társadalmi érettség időszaka. Jogunk az utódok létrehozá­sához megfelelő biológiai al­kalmasság elérése után csak­nem fél évtizeddel később fo­gadja el társadalmilag is érett­nek az egyént. A társadalmi érettséget a nagykorúság idő­pontja — a 18. életév betöltése — jelenti. Ettől kezdve az em­ber már önmaga tartozik fele­lősséggel tetteiért, ezért a tár­sadalom a 18 év feletti nőket tartja alkalmasnak az anya­ságra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nők egy része rjgm hoz világra fiatalabb kor­ban is gyermeket. Az ő hely­zetüket azonban - fiatalkorú anyák lévén — a felnőttekével szemben másként ítéli meg a társadalom hivatalos és nem hivatalos közvéleménye. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyó­gyászati Klinikáján 1977—1981 - ig 137 18 éven aluli fiatal szü­lését tartják nyilván. Egy részük már kettő, néhányuk pedig há­rom gyermekkel rendelkezik. Közülük 74-gyel sikerült kérdő­íves felmérést készíteni az őket látogató védőnők segítségével. A kérdőívek összegzése után harminccal mélyinterjút készí­tettem. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a korai anyaság hogyan befolyásolja társada­lomba történő beilleszkedésü­ket. Megvizsgáltam, mi moti­válta őket a korai szülésre, mi­lyen társadalmi csoportból ke­rültek ki, milyenek a lakáskö­rülményeik, milyen körülmények között nőttek fel, milyen a csa­ládi állapotuk stb. Ebben a cikkben csak egy probléma bővebb felvetésére van lehetőségem: okozott-e változást társadalmi státusuk­ban a faitalkorú anyaság? Életkoruk ma 14-től 21 évig terjed. Az ember életének többnyire ez az időszaka, ami­kor a társadalom összfolyama- tában elfoglalja azt a helyet, ami szinte egész életére meg­határozóvá válik; magánélete rendszerint ezután, ezzel össze­függésben rendeződik. Ez az úgynevezett tenageer korosz­tály, amelynek érdeklődési kö­rét elsősorban a szórakozás, a tánc, a másik nemhez való kapcsolat jelenti. A megkérde­zettekre ezzel szemben az jel­lemző, hogy akár megtalálták helyüket a társadalmi tevékeny­ségben, akár nem, státusuk a magánélet szférájában meg­változott — gyermeket, illetve gyermekeket hoztak világra, so- ■kan férjhez is mentek -, amely kortársaikhoz viszonyítva tőlük komoly terhet és felelősséget követel és olyan kényszerhely­zetet eredményez számukra, amely későbbi életüket nagy­mértékben befolyásolja. Társadalomban elfoglalt he­lyüket illetően a fiatalkorú anyákat három csoportba so­rolhatjuk: 1. A már önálló egziszten­ciával rendelkezők. Soraikba tartoznak a betanított vagy se­gédmunkások és azok, akiknek sikerült még a szülés előtt szakmunkás-bizonyítványt sze­rezniük. Amennyiben egy fiatal nem akar továbbtanulni, az ál­talános iskola nyolc osztályá­nak elvégzése után munkába állhat, önálló keresettel ren­delkezik és már 14—15 éves ko­rában elfoglalja helyét a tár­sadalmi munkamegosztásban. A szakmát tanulók 17 éves ko­rukra válnak önálló keresőkké. Amennyiben ezek a dolgozó nők férjhez menve, vagy anél­kül gyermeket szülnek, fiatalko­rú anyának számítanak, akiket társadalmilag nem tartunk eléggé éretteknek arra, hogy bekapcsolódjanak a társada­lom népességének reprodukálá­sába. Bár azokat az ismerete­ket elsajátították, amelyek ele­gendőek ahhoz, hogy munka­helyükön betanított — segéd­vagy szakmunkásként tevékeny­kedjenek, nevelésük azonban még nem fejeződött be. 2. Tanulmányaikat megszakí­tók. Nem kevés azoknak a szá­ma, akiket gimnáziumi, szak­középiskolai vagy szakmai ta­nulmányaik közben ért az anyaság. Gimnáziumban és szakközépiskolában a terhes­ség, az anyaság, a férjhez me­nés a nappali tagozaton kizáró tényező, pedig a szülők nagy része hajlandó lenne magára vállalni a gyermeknevelés gondjait, hogy gyermekük élet­pályájában ne következzen be törés. A szakmunkástanuló-in­tézetek már nem ilyen szigorú­ak. Nem egy olyan esetről tu­dok, amikor a nevelők rábe­szélésére és segítségükkel a fiatalok terhességük ellenére megszerezték szakmunkás-bizo­nyítványukat. Azok többsége, akik tanul­mányaikat abbahagyták, sze­retnék folytatni azt. A gimnázi­um elvégezhető estin, sőt eqyetemi tanulmányokat is le­het esti vagy levelező tagoza­ton folytatni. A szakközépisko­láknak viszont csak az a típusa fejezhető be esti tanfolyamon, amelyhez nem tartozik az is­kolán kívül végzendő szakmai gyakorlat. 3. A háztartásbeliek csoport­ja. Egy részük azok közül ke­rült ki; akik az anyaság miatt abbahagyták tanulmányaikat, más részük viszont még sehol nem dolgozott, és semmilyen képesítéssel sem rendelkezett, amikor terhes lett. Azok, akik tanulmányaikat abbahagyva váltak háztartásbelivé, többsé­gükben tanulmányaik befejezé­sét tervezik. Vannak, akik számára ez a háztartásbeli társadalmi státus megfelelő akár házasságban, akár élettársi viszonyban élnek. Hátrányos helyzetbe a há­rom csoport tagjai közül azok kerültek, akik tanulmányaikat szakították meg korai terhes­ség miatt. Amennyiben most vagy a későbbiek során elma­radásukat bepótolják, hátrá­nyos helyzetük átmeneti, ameny- nyiben azonban nem, kihat egész életükre és életszemlé­letükre. Jóriné Kiss Magdolna A CEMENT- ÉS MÉSZMŰVEK BEREMENDI GYARA felvesz megfelelő végzettséggel rendelkező bánya mestert FELVÉTEL ESETÉN LAKAST BIZTOSÍTUNK. Fizetés és egyéb juttatások a kollektív szerződés szerint. ■ JELENTKEZÉS A GYÁR SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents