Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-30 / 29. szám

Szombati interjú Rugási Endrével, a Pannónia Sörgyár igazgatójával Az önállóság szellemi energiákat szabadít fel Újabb 200000 hektoliteres fejlesztés valósulhat meg Másodállásban saját termékeik szállítását vállalhatják a dolgozók A Pécsi Pannónia Sörgyár­ban eddig is jártak, 1982. ja­nuár 1-én azonban elengedték kezüket, önállóan kell talpon maradniuk, összehasonlíthatat­lanul nagyobb felelősséggel kell saját jövőjüket tervezni, minden kérdésben dönteni, koc­kázatot vállalniuk. A cégtábla alig változott, a gyárkapun be­lépve azonban mindenkinek egészen másként kell gondol­kodnia, mint eddig, legyen bár termelésről, értékesítésről, fej­lesztésről, vagy éppen a dol­gozók munka- és életkörülmé­nyeiről, nem utolsósorban a fogyasztók érdekeiről szó. Ezek­ről a kérdésekről beszélgettünk Rugási Endrével, a Pécsi Pan­nónia Sörgyár igazgatójával. — Az első önálló lépések kö­zepette mire van a legnagyobb szükség a haladáshoz? — Elsősorban a szellemi ka­pacitások jobb kihasználásá­hoz. Huszonöt esztendeje eb­ben a gyárban még nem volt felsőfokú végzettségű szakem­ber — mondja az igazgató. Most négy vegyész-, két gé­pész-, egy villamos-, tizenöt fő­iskolai végzettségű üzemmér­nök, nagyon sok élelmiszeripa­ri-, gépész-, műszerész- és vil­lamostechnikus dolgozik a gyár­ban, a gazdasági és igazga­tási vonalon 6—7 közgazdász, jogász tevékenykedik. — A szellemi erőt és tartalé­kokat jobban meg kell és meg lehet mozgatni. Olyan önálló, csak saját erőre támaszkodó gondolkodásmódot kell kialakí­tani, amely új termékeket ered­ményezhet, jobb piaci munkát feltételez, például az üdítőital­kereskedelemben, ésszerűbb áruterítésre van szükség, job­ban gépesíteni kell a szállí­tást, bővíteni szükséges a kap­csolatokat üzleti partnereinkkel, meg kell szervezni az éjszakai szállítást. Gondolom nem szo­rul magyarázatra, hogy ezek a gyár gazdasági eredményessé­gének sarkalatos pontjai. — Milyen körülmények között „engedte el a Pannónia Sör­gyár kezét" a volt Söripari Vál­lalatok Trösztje? — Másodszor nyúlok vissza negyedszázaddal a múltba, ki­sebb megszakítással azóta va­gyok a gyár igazgatója. 1957- ben még csupán 150 000 hekto­liter volt a gyár termelése, az­óta hallatlan méretű rekonst­rukciókat, fejlesztéseket hajtot­tunk végre, amelynek eredmé­nyeként 500 000-re nőtt a kapa­citásunk, majd szervezési intéz­kedésekkel, a kapacitás maxi­mális kihasználásával 1981-ben már 665 000 hektoliter sört szál­lítottak ki a gyárból. 1970-ben üdítőt is gyártunk: az elmúlt évben már 330 000 hektoliter Pepsi és hat fajta Gyöngy ke­rült forgalomba. Elértük, hogy Európában a legjobb minőségű Pepsit mi gyártjuk, a Gyöngy család három tagját hazai alapanyagból állítjuk elő, ezt bővíteni is kívánjuk, a termé­szetes magyar gyümölcs alap­anyag olcsóbb és jobb is. Ezt mind a tröszti keretek között értük el. — Ezek szerint a közös ka­lap nem volt haszontalan a Pannónia Sörgyár számára. — Igen, kaptunk pénzeket, átcsoportosított fejlesztési ala­pokat, de 75 milliós állami hi­telt mi vettünk fel, mi is fizet­tük ki. Az utánunk következő fejlesztéseknél nagyobb lehető­ségei voltak például a soproni, nagykanizsai, vagy borsodi gyáraknak. Az utóbbi például állami támogatásból épült. — Milyen kötődések marad­tak az egykori középirányitó szervvel? — A tröszt átalakult; Söripa­ri Közös Szolgáltató Vállalat néven maradt fenn a szervezet, amely, mint nevében is, hang­súlyozza, szolgáltatásokat nyújt a sörgyárak számára. Főként az import sörök rendelését, elosz­tását, leszállítását biztosítja. Ezenkívül a komló termeltetése, felvásárlása az ő koordinálá­sukkal történik. Korábban a tröszt osztotta el a komlót, sőt a malátát is, évente ebből 750 vagonnal használunk. Most a söripari vállalatok közvetlenül egymással kötnek szerződést, de őzért bizonyos mértékű koor­dinálásra szükség van. kozza gondjainkat, tennivalóin­kat is. Az árut eddig hat nap alatt hordutk ki, ezután öt nap alatt kell megoldani, sor kerül­het az éjszakai szállítás meg­szervezésére, mint említettem. Megfelelő anyagi érdekeltség nélkül ez aligha lesz lehetsé­ges. Az önállóság keretei kö­zött úgy érzem, több mód van arra, hogy ezt megoldjuk. Ezrével nyeli az üvegeket a sör­vonal nagy teljesítményű mosó­gépe amelyet az igazgatói székben töltött, többször is változott a gazda... — A múltkor már beszélget­tünk arról, hogy addig szeret­nék dolgozni, míg az 1 millió hektoiiteres kapacitást el nem érjük. Ez persze a fogyasztók kívánságával is találkozik. Sze­retném, hogy sörben is széle­Fórum Sok kampány - kampánysokk Ai idősebbek még bizonyára emlékeznek rá, hogyan vet- tűk fel a harcot a kolorádóbogár ellen. Nálunk, a nyugati határszélen fekvő szülővárosomban először is arról értesültünk mi kisiskolások, hogy az Amerikából származó kártevőt ellenségeink csempészik át hozzánk. De hiába mesterkednek, mi összeszedjük a csíkos bogarakat, megvédjük a burgonyánkat. Valósággal újjávarázsolják a Pepsi-palackozót — önmaguk erejéből hogyan lesznek képesek az évek óta dédelgetett tervet megvalósítani, amely I millió hektoliterre bő­vítené a gyár kapacitását? — Egy literrel sem tudunk többet gyártani, mint az elmúlt esztendőben, pedig az igények, főként a három nyári hónap­ban, ezt követelnék. Baranyá­ban 95 liter évente és fejen­ként a fogyasztás, ennél csak Borsodban magasabb. Azt hi­szem ... A VI. ötéves terv idő­szakában hitelből szeretnénk egy évi 200 000 hektoliteres fejlesztést megvalósítani, az MNB-nél bár döntés nincs, esélyt látnak kérésünk teljesí­tésére. A térség bányavidék. Nem lehet kérdéses, hogy a liászprogramnak munkaerő vonzata is lesz. Ellátási terüle­tünkhöz tartozik Paks is. Az atomerőműben még hosszú ideig tízezernyi munkás dolgo­zik majd ... És hát akárhogy is; a sörön magas a forgalmiadó­kulcs. Mi már két éve 1 milliár- don felüli árbevételt érünk el, a forgalmi adón kívül van még a mi nyereségünkből származó adó, a kereskedelmi árrés, amely a népgazdaság számára egyértelműen jövedelmezővé te­szi a sörgyártást, a fejlesztést is . . . — Az önállóságból milyen előnyöket remélhetnek dolgo­zóik? — Sajnos az élelmiszeripar bérszínvonala alatta marad az összes iparágnak, a pécsi gyár ezen belül is mostoha körülmé­nyek között volt esztendőkön keresztül. A tröszt sem fordított erre kellő gondot, különösen a szállító és rakodók bére maradt el. Az anyagi és erkölcsi meg­becsülés is alatta maradt an­nak, ami ösztönzést jelenthe­tett volna dolgozóink számára. Egész önállóságunk visszatérő motívumának kell lennie, hogy az emberekkel az eddiginél sokkal jobban törődjünk Kü­lönösen az árukiadók és rako­dók gondjain kell enyhíteni. Az ötnapos munkahét még fo­— Elnézést a tamáskodásért, egyetlen konkrét példát tudna mondani? — Igen. Ha szorosan a tel­jesítményekhez, a megbízható­sághoz kötjük a bérezést, már­is sokat teszünk. Előfordulhat persze, hogy ez munkaerőhiá­nyunkat ezen a területen növe­li. Lehetővé tesszük, hogy dol­gozóink, ha megfelelő szállító- eszközökkel rendelkeznek, vál­lalkozhassanak munkaidő után árukihordásra, oiyan feltételek­kel, amelyek megérik a fáradt­ságot, befektetést... — A tulajdonosi kötődés erő­sebbé válik most? — Feltétlenül! — önnek személy szerint...? A csaknem negyedszázad alatt, sedjék az áruválaszték, a ked­velt Szalonból elegendő legyen. A többi söripari vállalattal most sikerült igazi partneri kapcso­latokat kialakítani, igazi érde­keltségi alapon. Most önállóan tárgyalhatok olyan kérdésekben, persze az érvényes rendelkezé­sek és jogszabályok keretei kö­zött, amelyet eddig nem tehet­tem. JMagyöbb a kockázatom, de teljesebb a munkám, gyor­sabban reágalhatok olyan kérdésekre, amelyek gyors dön­tést követelnek. Például lehet­ségessé vált, hogy a Villány Mecsekaljai Borforgalmi Kom­bináttal arról tárgyaljak, hogy esetleg közösen szervezzük meg az áruteritést, vagy a sombere- ki termelőszövetkezet bérpa­lackozást vállaljon részünkre, önálló felnőttek vagyunk, esze­rint is kell élnünk ... Lombosi Jenő Buzgalmunkat fokozta, hogy úgy hírlett, jutalmat is kapunk a begyűjtött bogarak után. Sű­rűn hajladoztunk, és keveset találtunk. Ha úgy tetszik, ösz- szeszedtük mindet. A dolog­nak két apró szépséghibája volt. Először is elmaradt a ju­talom, másodszor: a bogarak tovább terjedtek. Ha gyerekként lett volna érzékünk az általáno­sításra, kimondjuk, hogy né­mely dolgainkat nem oldhatjuk meg a még oly jól szervezett kampánnyal sem, A példa több évtizedes, már- már anekdota számba vehet­jük, ám az alapkérdés, neveze­tesen, hogy mi oldható meg kampánnyal és mi nem, koránt­sem a múlté Szeretjük a kam­pányt, a kampányfeladatot. Magyarázata egyszerű: a kam­pány meghatározott ideig tart, amikor is egyesíteni lehet erőin­ket és aztán befejeződik. He­lyénvaló is — hogy a mező- gazdaságnál maradjunk — pél­dának okáért a betakarítás ide. jén. Mondjuk is, írjuk is eleget, hogy elkezdődött vagy éppen befejeződött a cukorrépa-kam­pány. (Legfeljebb azon akad­hat fenn a kényesebb ízlésű stiliszta, hogy miért éppen kam­pánynak tituláljuk azt, ami így is, úgy is azt jelenti, hogy a répát ki kell szedni a földből, elszállítani, feldolgozni, és ez már akkor is így volt, mikor nem kampánynak nevezték.) Minden ironizálás nélkül: van­nak időszaki tennivalóink, éven­ként ismétlődőek, avagy ritkáb­ban adódóak mint például a népszámlálás. Ilyenkor valóban valamiféle kampány cselekvő vagy passzív részesei vagyunk. De csak ezeket szervezzük kampánnyá? Hadd soroljak néhány példát. Az energiahordozók, nyers- anyagárak drasztikus emelke­dése után kezdődött a „taka­rékossági kampány”. Emlékeze­tem szerint szerencsére senki nem nevezte így, de sorra ér­tesülhettünk róla, hogy X. vál­lalatnál a tehergépkocsik máról holnapra öt—tíz százalékkal ke­vesebbet kezdtek fogyasztani. Józan ésszel arra következtethet az ember, hogy ezeknél a vál­lalatoknál a takarékossági in­tézkedés kiadása előtt paza­roltak, és ennek sikerült gátat vetni. A takarékosság anyag­gal, energiával, szellemiekkel ennél azért bonyolultabb ügy, ma sem jutottunk a végére és vélhetőleg nincs is vége. Eb­ben is van és lesz fejlődés, kö­vetkezésképpen, ami ma még ésszerű felhasználás, az holnap pazarlás lehet. Avagy: volt már gyerekév, nők éve s tavaly a mozgássérül­tek éve. Mindegyik közös célja, hogy felhívja a világ figyel­mét egy-egy réteg megoldatlan gondjaira. Sikerült nálunk is közüggyé tenni a róluk való gondoskodást. Közügyyé abban az értelemben, hogy nagyobb nyilvánosságot kaptak a prob­lémák és az eredmények, hogy szerveződött néhány igen hasz­nos akció. De ezekből is az derült ki, hogy e rétegek hely­zetét nem az az egyetlen esz­tendő határozta meg. Hanem az évtizedes-évszázados előz­mények. Gyökeres változásra vagy csupán a folyamatos fej­lődésre úgyszintén nem az az egy év az elégséges idő. Ennek ellenére azért, mondjuk a gye­rekév után, érezhetően csökkent az érdeklődés, lanyhultak az akciók, ami nem változtat ugyan a lényegen — a társadalmi gon­doskodáson, a szülői felelőssé­gen —, de a közfigyelemben mégis csők volt valami kam­pányszerű. Ereszkedjünk „alsóbb szintre”. Mondjuk párta la pszervezeti szintre. Időről időre taggyűlési téma a KISZ-szervezetek mun­kája, az oktatás, a nőpolitikái határozat végrehajtása stb. Na­gyon helyesen, hiszer így nyílik lehetőség egy-egy időszak ér­tékelésére, az újabb teendők megfogalmazására. Csakhogy a gyakorlatban — tisztelet a szá­mos kivételnek — a taggyűlés előkészítéseként erőteljes gyűj­tőmunkába fognak. Nem elem­zésbe. Elő kell keresni annak a korábbi taggyűlésnek a jegy­zőkönyvét. mert nemigen em­lékeznek rá, hogy mit is hatá­roztak: Kinek javasoltak és mi­lyen oktatást; mi volt a dol­gozó nők sérelme, megoldó- dott-e már; mit is csinálnak azóta jobban-rosszabbul a KISZ- tagok. Mindez azt bizonyítja, hogy a taggyűlés környékén volt valami felbuzdulás — kampány —, majd a következő témára koncentráltak, aztán megint a következőre és így tovább. Hol­ott mindenki egyetértett vele, azon a taggyűlésen is kimond­ták, hogy ez nem lehet kam­pányfeladat. Mint ahogy nem is lehet. De valahogy mégis a „letudott” dolgok közé került az. amit soha nem lehet „le­tudni”. Ettől persze még nem állt meg az élet. “^anultak is, legfeljebb ke- ® vesebbet, vagy mások, mint akiknek feltétlenül kellett volna; a nőpolitika sem maradt abba, legfeljebb néhányon ér­zik úgy, hogy velük nem törőd­nek .. Ezzel a logikával vi­szont — eltúlozva persze — odáig juthatunk, hogy a cé­lokat úgyis kitűzi az élet, és amit meg kell oldanunk, úgyis megoldjuk, mert arra meg rá- kényszerít az élet. Túlzás nélkül viszont úgy igaz, hogy a kam­pányok mindig látványosabbak, a folyamatosan megoldandó feladatokból viszont több van. És bármennyire szeretnénk is olykor, nem cserélhetjük fel őket. Maros Dénes A szívem mélyén irigylem azt a fiatal közgazdász lányt, aki hihetetlen szenvedélyességgel fakadt ki a napokban: mint Pécs város lakója, választópol­gára nem akarja megérteni több társával! együtt, hogy . . . Vég nélküli felsorolásba kezdett a fiatalok nehéz családalapítá­si gondjairól, a lakáshiányról, a veszélyes és csúszós utakról, az alapfokú oktatás gondjairól, a nők elhelyezkedési lehetőségei­ről. Mint mondotta, közgazdász­ként érti a népgazdaság, így természetesen a megyék és vá­rosok szűkösebb lehetőségeit is, de képtelen elfogadni a gondolatot, hogy ne lehetne a mostaninál ésszerűbb, átgon­doltabb irányítással, elosztás­sal, a rendelkezésre álló anya­gi alapok szelektált és racioná­lis felhasználásával a mostani­nál lényegesen kedvezőbb hely­zetet teremteni. Irigylem egész­séges, követelőző önzéséért: őt nem érdekli, hogyan oldják meg, akiket azért választottak meg, és azért állítottak az államigazgatási szervezetek kü­Baranya hat napja Kevesebb pénz ellenére lönböző posztjaira, és akik el­vállalták ennek felelősségét, azok most legjobb tudásuk sze­rint szolgálják a lakosság érde­keit. Nem irigylem viszont őket, akik most az elmúlt héten Ba­ranya városaiban előterjesztet­ték a tanácsok 1982. évi költ­ségvetését és a fejlesztési le­hetőségeit a tanácsüléseken. A szigorodó feltételek, a csökken­tett fejlesztési lehetőségek el­lenére olyan alapvető felada­tokat meg kell oldaniuk, ame­lyeket joggal követelnek Bara­nya lakói. Ezt fogalmazták meg Mohácson is, amikor az alap­ellátás javítását, a lakásépítést, a fiatalok családalapítási lehe­tőségeinek támogatását, az ál­talános iskolai oktatás körül­ményeinek javítását elsőrendű célnak tekintik. Az utóbbival kapcsolatban érdemes megje­gyezni, hogy Mohácson is, de Baranyában mindenütt ma már a zsugorodó anyagi lehetősé­gek ellenére sem mondanak le a tornatermek építéséről, a fia­talok egészséges életkörülmé­nyeinek megteremtésében az iskolai testnevelés ugyanis a legfontosabb feladatok közé tartozik. Miként a tisztaság is! Sziget­váron is a lakásépítés, az általá_ nos iskolások körülményeinek javítása mellett a város tiszta­ságát szeretnék új konténer­szállító és öntömörítős szemét- szállító autókkal megteremteni. A tisztaságra, az egészségügyi szolgáltatások színvonalának javítására egyébként a megye valamennyi városában különös gondot igyekeznek fordítani, aligha lehetne jobb tanácsot adni, mint ezt a törekvést Bara­nya minden településén maxi­málisan kiterjeszteni. Az elmúlt héten tanácskozott a Baranya megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága is. Ezen kü­lönös hangsúlyt kapott a nők helyzetének elemzése, ismét fel­merült a hosszú évek óta kísér­tő gond, a nők szakképzettsé­gének alacsony szintje, ame­lyet aligha lehet különválasz­tani attól, hogy anyagi és er­kölcsi megbecsülésük, a válasz­tott testületükben képviseleti arányuk alacsonyabb, mint a férfiaké. L. J. HÉTVÉGE 3. Erb János felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents