Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-30 / 29. szám

Nyitás a harmadik világ felé Belváros a szervezett felújítás útján (8.) Városvédő előírások Rugalmasabban az országos érvényű szabályozásnál DTV-tervek Algériának Csakis a hazai feladatokon felül Sorozatunk eddigi részeit ol­vasva felmerülhetett az olvasó­ban: a belváros szervezett fel­újítása olyan folyamat, amely­nek során igen határozottan kell érvényesülnie a hatóság szabályozó-beavatkozó szere­pének. Mindennek egy irány­ban kell ugyanis hatnia és ez mindenkitől megfelelő alázatot is kíván a belváros ügye iránt. Világos: a legsziporkázóbb öt­leteket is alá kell rendelni a nagy célnak, ezért nem lehet tűrni semmiféle disszonanciát. Az esetleges buktatók ekerülé- sét szolgálja a részletes rende­zési terv mellékleteként megis­merhető, a belvárosra vonatko­zó helyi szabályozási, városren­dezési, építési előírások. Ezek­ről lesz szó az alábbiakban annak a beszélgetésnek az alapján, amelyet Vokó János­sal, a városi tanács építési és közlekedési osztályának a ve­zetőjével, dr. Buzánszky Béla osztályvezető-helyettessel és D. Lugosi Ágnessel, a városre­konstrukciós csoport munkatár­sával folytattunk. Mindenekelőtt egy fontos megállapítást idézünk: az RRT olyan tényhelyzet, amely úgy irányul a közösségi célokra, hogy minél kevésbé zavarja a lakosságot. A szabályozás ezt is szolgálja. Tudni kell még, hogy a belvárosi tevékenységre ugyanúgy vonatkoznak az Or­szágos Építésügyi Szabályzat előírásai más főhatósági elő­írásokkal egyetemben, mint más területekre. De mivel itt különleges, a szokványostól el­térő tevékenységről van szó, az RRT-re alapuló helyi előírások olyan egyedi elbírálásokra ad­nak lehetőséget, amelyek a döntés felelősségét a helyi szer­vekre ruházzák. Védett telek« határok Ezek után vegyük közelebb­ről szemügyre a helyi előíráso­kat, s közülük is a legfontosab­bakat. Mely területre terjed ki a hatályuk? Természetesen a történelmi belvárosra, illetve an­nak az RRT szerint kiterjesztett területére: ez kelet felé átnyú­lik az Irányi Dániel téren és bevonja az épülő rendelőinté­zetig terjedő nemrég szanált területet. Ez a tény egyben meghatározza a terület jövő­jét is: ami itt épül, az a bel­városhoz tartozik, tehát össz­hangban kell lennie annak a jellegével. Persze ez a megállapítás a legjelentéktelenebbnek vélt bel­városi mellékutcára is vonat­4. HÉTVÉGE kozik; a kialakult környezethez való alkalmazkodást kötelező erővel írják elő, mert csak így biztosítható az évszázadok so­rán formálódó kép megőrzése, továbbéltetése még akkor is, ha esetenként új építményeket kell a régiek közé illeszteni. Nyilvánvaló, hogy a földszintes sorban nem épithető emeletes ház, de az emeletesek közé sem földszintes, amint két adott magasságú épület közé sem lehet egy erősen eltérő magas­ságút helyezni. A helyi előírá­sok rugalmasságát jelzi, hogy lehetővé teszik az országos elő­írással szemben a legalább 6 m magas utcai homlokzatnál alacsonyabbnak az építését (mi mást lehet tenni, ha a környe­zet ezt diktálja?), valamint azt, hogy indokolt esetben egyla- kásos épület is építhető. Na­gyon fontos előírás, amihez igen keményen kell ragaszkod­ni, miszerint a lakótelkek je­lenlegi kialakításán nem sza­bad változtatni. A telkek egy sok évszázados történelmi fo­lyamat eredményeként alakul­tak ilyenné; a gyakran hivat­kozott Madas-könyv két térkép- melléklete, az 1722-es és az 1960-as állapotokat tükrözve meglepő azonosságot mutat. Érdekes viszont, hogy annak a lehetőségét nem zárják ki, hogy a telephatárok fenntartásával esetenként több szomszédos udvart összekapcsoljanak na­gyobb játszó-pihenőkertek ki­alakítása végett. Szabályozzák az intézmények elhelyezésének a lehetőségét is. Szó szerint leírva ugyan nincs, de nagyon fontos intéz­ményi területnek tekinthető — nyilván ezért is vonták be a belvárosi rekonstrukciós terület­be — az Irányi Dániel tér már említett keleti oldala. Ez ez utolsó olyan nagyobb, össze­függő és szabad terület, ahol akár helyi, akár regionális jel­legű intézmény elhelyezhető. A kutatással kezdődik... Kiterjednek az előírások a műemlékvédelem egyes kérdé­seire és elsősorban is az új fo­galommal, a helyi védettséggel (HV) foglalkoznak. A HV a vá­ros történeti múltja, gazdasógi- társadalmi-kulturális fejlődése tárgyi bizonyítékainak a fenn­maradását segíti elő; ezek ere­deti jellegének kifejezésére ill. hatásosabb érvényesülésére oz építési hatóság előírásokat te­het, azonban az ezzel járó költ­ségek — nem állami tulajdonú épületek esetében —, ha azok egyébként a rendeltetés- szerű használat biztosításával kapcsolatban nem merültek vol­na fel, az állampolgárt nem terhelhetik. A külső megjele­nésben érvényesülő felújítási, helyreállítási, átalakítási, bon­tási munkákhoz minden eset­ben szükséges az OMF és a Janus Pannonius Múzeum szak- véleményének a kikérése, ugyan e két szerv szakvéleménye szükséges a műemléki, műem­lék jellegű városképi jelentősé­gű és helyi védettségű épüle­tek esetében mindenfajta épí­tési, bontási munkához. A belvárosi munkákban te­hát messzemenően érvényesül­niük kell a műemlékvédelmi- régészeti szempontoknak. Ez eddig is így volt, de soha nem volt gondoktól mentes. Gyak­ran hajlamosak vagyunk rá, hogy az ilyesfajta kutatásokat a „normális" munka lassítója­ként, sőt, akadályozójaként fog­juk fel. A belváros esetében a „normális” munka a kutatással kezdődik —, ezt tudomásul kell venni! Óriási történeti értékek szunnyadnak a többszörös va­kolatrétegek alatt, ezt számos példa bizonyítja. Ha ezeket nem tárják fel (vagy a régész megjelenése előtt megsemmi­sítik —, ilyenre is volt példa), belvárosunk lesz szegényebb. Őrizni a belváros báját Egyetlen mondat intézkedik a városkép védelméről: ezt „a beépítési magasságok, védett épületek, jellemző utcaképi részletek megtartásával kell biztosítani". Másutt olvashat­juk ehhez, hogy a szabályozá­si tervben megmaradóként je­lölt épületek utcai építési vo­nala egyben szabályozási vo­nalnak is tekintendő. Mit jelent ez? Azt, hogy a történelmileg kialakult pécsi városszerkezet­hez nem szabad hozzányúlni. Pécs különleges báját az utcák vonalvezetése adja; az, hogy a kanyargó utcákban szinte lé­pésről lépésre más-más kép tá­rul elénk. Ezt semmisítheti meg, ha jó előre ki nem mondják: a ma meglévő épületek-adta ut­cavonal megtartandó. Sajnos nem ez történt a Kulich Gyula utcában, ahol egy, a sorból rendhagyóan „kilógó” házacs­ka lebontásával a hangulat is eltűnt. Az indok: túlságosan le­szűkült miatta az úttest. Elfo­gadható indokokat mindig le­het találni, s ha ezek egy-egy utcában összegeződnek az év­tizedek — évszázadok? — so­rán, végül eltűnik a báj. Szó van a környezetvédelem­ről is. Mint környezetkímélő fű­tésmódot írják elő általános­ságban a gázfűtést, aminek szélesebb körű elterjesztésére a földgáz Pécsre érkezése adhat lehetőséget. Mi módon? A legáltalánosabb a parapettes konvektor, aminek az alkalma­zását műemléki, műemlék jelle­gű épületek esetében határo­zottan tiltja a szabályozás. Ez tulajdonképpen érthető. Annál kevésbé az, hogy a műemléki környezetben elfogadható pa- rapettrács mind ez ideig nem született. Egy évtizede is van annak, hogy a gázszolgáltatás­ról tárgyalván felmerült a me­gyei NEB előtt: a kezdődő (!) belvárosi rekonstrukció miatt szükség lenne ilyesmire. Úgy látszik, kevés volt az idő. A fentiekben csak néhány fontosabbat ragadhattunk ki a belvárosra vonatkozó helyi épí­tési előírásokból. Ezek termé­szetesen jóval szélesebb körben intézkednek (pl. építési tilalom elrendelése is szerepel köztük), ezért mindenfajta belvárosi épí­tési munkával kapcsolatban - ide értendő még egy fa kivá­gása is — érdemes előzetesen tájékozódni a városi tanács építési és közlekedési osztályá­nak a városrekonstrukciós cso­portjánál, vagy a vb-hivatal műszaki osztályán. Hársfai István Fotó: Cseri L. Hosszú éveken át a DTV- fogalmak szerint az export egyet jelentett az NDK részére végzett munkával. Lakások ezrei, korszerű kórházak sora öregbíti a baráti országban a pécsi építészek hírnevét. A munka azonban az utóbbi években gyérülni kezdett asze­rint, ahogy az NDK-ban fel­nőtt az új építész-tervező ge­neráció. A Dél-dunántúli Ter­vező Vállalat nem kívánja tel­jesen feladni NDK-beli „had­állásait"; szakemberei a nyelv- ismerettel, az ottani építési előírások ismeretével továbbra is felkészülten várják az eset­leges új feladatokat. Most azonban a harmadik világ felé nyit a DTV: az első tervszállítás a közeljövőben esedékes — Algéria részére. Franciául tervezni A függetlenné válás óta Ma­gyarországról a Középületterve­ző Vállalat dolgozik rendsze­resen az észak-afrikai ország­nak, számos világszínvonalú közintézménnyel gazdagítva azt. A KÖZTI köré most már tervezőirodák csoportosulnak. Erről a következőket tudtuk meg Mischl Róberttól, a DTV igazgatójától: — Tíz tervező vállalat és a KÖZTI között olyan együttmű­ködés született, aminek alap­ján szinte az egész világra ki­terjeszthetjük a tevékenységün­ket. Nem egymástól függetle­nül keressük a piacot, s vál­lalkozunk, mert ezt anyagilag egyikünk sem bírná külön-kü- lön. Viszont az együttműködés keretében biztosíthatjuk egy­másnak a megfelelő hátteret, azaz bizonyos speciális terve­zési feladatokban kisegíthetjük egymást, közös pénzügyi fede­zetet hozunk létre, a kivitelező építőipart is magunk mögé ál­lítjuk, s az egész a KÖZTI koordinálásával történik. — Új nyelvterületre lép be a DTV. Jelent-e ez valamit? — A francia nyelvterület egy­ben a francia eredetű szab­ványokkal való ismerkedést is jelenti. Szakembereink eddig — természetesen a magyaron kí­vül — csak németül, pontosab­ban NDK-ul tudtak tervezni. Most franciául kell megtanul- niok. És nemcsak tervezni! A vállalatnál lassan egy eszten­deje folyik francia és angol nyelvtanfolyam, az utóbbi azért, mert felkészülünk arra is, hogy a harmadik világ angol nyelv- területein is dolgozhassunk. Lakásterv—vallási alapon A DTV-nél létrehoztak egy olyan, minden tervezési szak­mát felölelő csoportot, amely­A piaci prognózisok és a tovább csökkenő ár azt jelzi, hogy a magyar alumíniumipar számára ez az esztendő sem lesz könnyebb a tavalyinál. A piac némi fellendülésére csak a következő évtől számítanak. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Nyugat-Európá- ban és máshol a világban szá­mos alumíniumkohót bezártak, egyes üzemek pedig csak „fél­gőzzel" dolgoznak. Mi a hely­zet nálunk, ahol az alumínium, pontosabban a bauxit rendkí­vül fontos nyersanyag. A Magyar Alumíniumipari Tröszt vezetői szerint is az el­húzódó válság egyik fő oka, hogy a felhasználók jelentős készletekkel rendelkeznek alu­míniumáruból, s mivel beruhá­zásaikat korlátozták, a készle­teket most a szokottnál is las­súbb ütemben élik fel. Az ágazat hazai termelése tavaly 4,5—5 százalékkal visszaesett, ezért a nyereség is jelentős mértékben csökkent. Az idei terv átlagosan egy­százalékos termelésbővítéssel számol. A holtpontról való ki­mozdulást az teszi lehetővé, nek a szakemberei egyre in­kább „kikopnak" a hazai fel­adatokból és fokozatosan át- állnak az exportmunkára. Erről Szabó László export-főmérnök a következőket mondta: *- Három városba — Anna- bába, Souk-Ahrasba és Sidi- Ammarba (mindhárom az or­szág északkeleti részén van, közel a tengerhez és Tunéniá- hoz) — dolgozunk a KÖZTI-vel társtervezésben. Az első kettőre kiviteli terveket készítünk 300, ill. 550 lakásra; az annabait február végén, a souk-ahrasit az év közepén kell szállítanunk. Sidi-Ammar már nagyobb fel­adat: oda egy 3000 lakásos la­kótelepet tervezünk úgy, hogy nálunk készül a rendezési terv, az előterv és a kiviteli terv. Az előzőktől eltérően ide már az épülettípusokat is mi tervez­zük, s egy, az ottani viszo­nyok közt jól alkalmazható új­fajta technológiával is foglal­kozunk.- Milyenek a lakások?- Az átlagos alapterület 65 négyzetméter, az átlagos szo­baszám 3 (a legkisebb lakás 2, a legnagyobb 5 szobás). Hőszigetelésről nem kell gon­doskodni, a lakásokban a szo­bák is hidegpadlósak és a fű­tés is jóval egyszerűbb, mint nálunk. Érdekesség, hogy a tervezésnél figyelembe kellett venni egy fontos vallási elő­írást: a ház nőtagjai nem ta­lálkozhatnak a vendégségbe jött idegen férfival, ezért úgy kellett a belső tereket kialakí­tani, hogy az ilyen találkozás­nak még a lehetősége se for­dulhasson elő.- Ki lesz a kivitelező?- A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat építkezik alagútzsalus technológiával. Szíria, Nigéria A DTV három szakembere hároméves időtartamra Algé­riába utazott már; ők gyűjtik a helyi ismereteket a további tervezési feladatokhoz. A közel­jövőben indul egy hasonló létszámú csoport Szíriába egy ottani feladat elvégzésére. Fel­készül a DTV arra, hogy Nigé­ria részére is dolgozhasson az említett együttműködés kere­tében. Mindezek a munkák azonban — amint Mischl Ró­bert kijelentette — nem men­nek a hazai feladatok rovásá­ra, az elsőbbség mindenkor azoké. A valutaszerző export­munkákra a hazai feladatokon felül vállalkozik a DTV. hogy a vállalatok átértékelték termelési szerkezetüket, s első­sorban arra törekednek, hogy a jobban feldolgozott úgyneve­zett félgyártmányok termelésé­nek növelésével, választékának bővítésével némiképpen ellen­súlyozni próbálják a további nyereségcsökkenést. Elképzelé­seik szerint — amit most mór néhány szerződés is reálissá tesz -, 60-70 százalékkal nö­velik az alumíniumtömbnél job­ban jövedelmező és jobb áron eladható hengerelt félgyártmá­nyok és huzalok arányát. Igaz, mennyiségében a múlt évivel közel azonos tételeket szállíta­nak megrendelőiknek. Az érté­kesebb gyártmányok fokozot­tabb termelését segíti az is, hogy a Székesfehérvári Könnyűfém­műben rövidesen befejeződik egy beruházás, ahonnan már az idén a tavalyinál tízezer tonnával több, mintegy 25 ezer tonna félgyártmány kerül a piacra. A piaci recesszió hatására azonban a bauxitbányászat és a timföldgyártás termelése egyelőre továbbra is alacsony szinten marad. H. I. Az alumíniumipar kilátásai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents