Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-23 / 22. szám
TIT teruei Ismeret- terjesztés, 1982 A pénz hiánya nem lehet hivatkozási alap Beszélgetés a megyei titkárral Sírásók... Győri Emil és Füsti Molnár Éva Vári Éva és Füsti Molnár Éva . a darab egyik jelenetében Fotó: Cseri L. Politizálás rövidnadrágban Dario Fo: A hetedik A PNSZ kamaraszínháza bemutatója a Ságvári Művelődési Házban dallam- és gondolatvilága erőtlen ahhoz, hogy a Brecht-i effektust létrehozza (a darab egész megvalósításához ez sti- lórisan nem is illene), és az első részben meg is akasztja az előadás ritmusát. A bolondokháza-beli szín az, ahol a rendezői megvalósításon belül (inkább a musical felé mutatva) a dalbetétek az előadás szerves, továbbvivő részeivé válnak. A zene létjogosultságát tulajdonképpen a táncok igazolják, mindig megtalálva térszervező funkciójukat és karak- terizáló erejüket. (Tóth Sándor koreográfiája.) A kis létszámú zenekar igen jól alkalmazkodott a mostoha akusztikai körülményekhez. Itt kell megjegyeznünk, jó érzés volt látni (hallani), hogy a színházi műszaki stábja kezdi „belakni" a Ságvári Művelődési Házat. Legalábbis a kitűnően megvalósított akusztikai effektusok ezt sugallják. Az előadás szereplői szokatlan feladatnak kellett, hogy megfeleljenek: tizenhármán 31 szerepet játszottak el. Labancz Borbála és Mester István már sokadszor bizonyítják, hogy ez a játékstílus a vérükben van. Felszabadultan tudnak lubickolni egy-egy mondatnyi lehetőség cseppjeiben is. A comme- dia dell’arte igazi, temperamentumos olasz bohócai. Győri Emil alakítása „kész átejtés”. „Visszafogott, eszköztelen drámai alakítás” — írnánk, ha pl. a Hamlet-ról lenne szó. De miután ez komédia, e/t kell írnunk: kitűnően komédiázik. Ugyanakkor igenis: visszafogott és eszköztelen. És talán ő az egyedüli, akinek sikerült az is, ami nem lelhető fel másutt az egész előadásban: a drá- maiság. Lukács Józsefre lehet építeni. Sírásónak, tolvajnak, rendőrkapitánynak, bolondnak egyaránt jó. Mindegyik szerepébe tud egy-egy jellegzetes színt vinni, és mégis megmarad a csak rá jellemző karakteres alaptónusánál. Vári Éván látszik, hogy komolyabb igényű feladatokhoz szokott. Játékkedve most nem volt az igazi. Füsti Molnár Éva Attilája a közönség szimpátiáját bizonnyal elnyerte. A látszólag hálás szerep dramaturgiája azonban lehetetlenné teszi az építkezést, és ezt a fiatal színésznő nem tudta — tudhatta — áthidalni. így csak kedvesfen megoldott jelenetekről beszélhetünk. A többi szerepben Bieder Évát, Nagy Rékát, Cserényi Bélát, Galambos Györgyöt, Harmath Albertet és Zágoni Zsoltot láthattuk. A rövidnadrágos jelmezek, ha a darab politizálásának szintjét jelképezték, telitalálatok. A játéktér funkciójának jól megfelel, látványélményként ez már kevésbé mondható el róla (Konter László és Húros Annna- mária). Végezetül külön meg kell emlékeznünk a műsorfüzetről: bebizonyítja, hogy megfelelő ötlettel olcsón is előállítható tetszetős, a nézőt megragadó ismertető. Szilárd István 75 éve született Domcmovszky Endre Békés István emlékezik meg arról anekdota gyűjteményében, hogy 1942-ben Moliére Duda Gyuri házassága c. komédiájának népligeti előadását betiltották: aktuális politikussá- ga miatt. A történelmi helyzet és az előadók (Major Tamás, Gobbi Hilda) élő társadalmi szatírává avatták a 17. századi művet. Dario Fo: A hetedik (a VII. parancsolat: ne lopj - annyit!) c. művével a politizáló szándékot nyíltan vállalja, sőt hirdeti. A szerző (ki egyben író, rendező és színidirektor is) korunk olasz drámaíró-nemzedékén belül a publicisztikai irányzat képviselője. A Ságvári Művelődési Házban látott előadásból legjobban mégis az a fajta politikum hiányzott, melyet a néző magáénak érezhet- ne, ami érdekeltté tette volna az előadásban. Ebben — persze - elsősorban maga a szerző a „ludas". Az az „aktuális politizáló színház"-i stílus, melyet saját társulata is játszik — a commedia dell’arte és a farce hagyományaira épülve, megtűzdelve az abszúrd jegyeivel —, laza szövésű vázt, szituációkat igényel csak, amiket helyhez, alkalomhoz, társadalmi, politikai szituációkhoz igazítva töltenek meg tartalommal. E nélkül: marad a légüres térbe plántált helyzetkomikum. Dario Fo eddigi hazai bemutatkozása nem mondható túl szerencsésnek. Az angyalok nem játszanak flippert c. színdarabjának 1969. évi bemutatójáról a Magyar Nemzetben írt kritikájában Gábor István megjegyzi, hogy a mű politikuma nem több, mint .egy „kormány- párti élclap bátorsága". A most Pécsett bemutatott darab 1972- es miskolci előadása sem jelentett sikert. Pedig Dario Fo érzi a színpadot, jó mesterember. Kiélezett helyzetei színpadra termettek, jól poentírozottak, „A mában élek és csak igazán ebben a korban és ebben az országban érzem jól magam. Tehát ha őszinte vagyok, és vannak képességeim a kifejezésre, mint művész, akkor érzem jól magam, ha ezt festem ki magamból. Ehhez persze belső, spontán indulati energiákra van szükség. Ezt a korral való belső azonosülást ugyanis nem lehet pótolni, nem lehet erőltetni. Sem külső inspirációval, sem belső, spekulatív elhatározással.” Ezt a szép, tiszta hitellel lobogó ars poétikát a fájdalmasan korán távozott Domanovszky Endre foqalmazta meq. Leg- újabbkori képzőművészetünk kiemelkedő jelentőségű egyénisége 1982. február 23-án lenne 75 éves. Elkötelezett, gyönyörű munkákban testet öltő művészete valóban csak e társaHÉTVÉGE 8. ha nem is mindig eredetiek. Mindent megtesz a kellő hatás eléréséért, és dramaturgiája szinte kizárólag erre épül. „A hetedik . . ." színhelyei is sokat sejtetőek: temető, irodai betörés, bolondokháza. A műsorfüzetben olvasható, hogy jellemzője a „frontális scenikai elrendezés, amelyben a színpadnak szinte nincs mélysége". A hiba az, hogy úgy tűnik, bemutatott darabjának sincs. Ami a ma vagy a tegnap Olaszországában merész társadalombírálat, éles kritika, az a ma Magyarországán csak langyosan megfogamlazott kabarétréfának hat. A darab pécsi színre vivői nem vállalkoztak arra a feladatra, hogy a pár mondat erejéig történt „aktualizáláson” túlmenően a Dario Fo-i játékstílust, színházat adaptálják. Konter László rendező számára így feladatként csak a szituációk színpadi felépítése, komikumuk kibontása maradt. A laza cselekményszál e helyütt való ismertetése nemcsak bonyolult, feladat, de egyben illetlenség is lenne, hisz a darab nevetőizmokra gyakorolt hatása zömében ezen alapszik. És hogy hasizmunk időnként alaposan igénybe van véve, azt bátorság lenne tagadni. Jól megkomponált, kijátszott poének, egységes játékstílus jelzik a rendező ezen a téren végzett alapos munkáját. Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor a darabhoz songbetéteket is komponált. Ezek dalom körülményei között bontakozhatott ki, s formálódhatott értünk perelő humanista életművé. Domanovszky Endre, mint ge- nerációjánaik annyi más tagja, a római iskola a novecento képviselőjeként indult. Ám kivételes tehetsége, határozott karakterű művészegyénisége nem sokáig tűrte a neoklasszicizmus kívülről ráerőszakolt fegyelmét. A merev klasszicizmustól a robbanó expresszionizmushoz vezetett az útja. Éfetpályá jónak fordulata 1948-ban következett be. A Közösségi művészet felé című kiállításon bemutatott Pihenő bányászok című kompozíciójával egy egész, elkötelezetté váló művészet jelképét festette meg, S Domanovszky Endre egy életen át hű maradt 1948- as elhatározásához. Tudjuk, ez akkoriban, mármint az ötvenes években, a szeszélyes művészetpolitikai áramlatok közepette nem is volt könnyű. De Doma- novszkynak sikerült megőriznie igaz hitét, s ezért tudott azokban az esztendőkben is hiteles alkotásokat készíteni, amikor lényegi ellentmondás feszült a szavak és a tettek között, s amikor a művészek számára kötelező előírás volt a hurrá-optimizmus. A Dunai Vasmű fres- kákompozicióia a mai napig e korszak monumentális festészetének legkvalításosabb, legjobb műve. S Domanovszky Endre akkor is következetes maradt" említett elhatározásához, a közösségi művészet felelősséggel vállalt igényéhez, amikor már merőben más szelek kezdtek fújdogá'lni művészeti életünkben. Levonta a tanulságot a maga számára, indulatos hévvel, makacs elszántsággal tovább kísérletezett, új anyagokat, új technikai eljárásokat próbált ki, mert teljesen biztos akart lenni a dolgában. Képzőművészeti életünk rangos, ünnepi eseménye volt, amikor a Budavári Palotában bemutatta tíz esztendő termését, 1961—1971. között készült alkotásait, egy végérvényesen beérett alkotápálya‘ fő műveit. Áradó színekkel, gyönyörű rendbe komponált gobelinjeit, kartonjait, mint például a Miskolci Műszaki Egyetem rektori tanácstermét díszítő Disputát, a moszkvai magyar nagykövetség épületébe komponált Fonót, az Országos Műemléki Felügyelőség hatalmas mozaikjának kartonjait és a többi művét, közöttük a Lovak című gobelint, ezt a lágybarna, piros— fekete—kék—lila foltokból komponált remeket, valamint más tisztaságot, derűt, az élet sze- retetét emberformájú arányait sugalló műveit. Domanovszky Endre fájdalmasan korán távozott közülünk, az életpálya 1974-ben zárult le véglegesen. Amit teremtett, elkötelezett monumentális műveivel alkotott, egy társadalom, egy nép szolgálatában tette, vagyis mindannyiunkért, emberségünkért, hitünkért. (Képünkön: a Dunai Vasmű freskója.) Harangozó Márta A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezetének ez évi terveiről beszélgettünk Bóna Ernőné megyei titkárral. A munkatervet néhány héttel ezelőtt fogadta el a TIT megyei elnöksége. — Melyek lesznek a TIT legfontosabb leiadatai 1982-ben? — Ebben az évben rendezi meg Társulatunk az ötévenként esedékes küldöttgyűléseket. Egyik legfontosabb teendőnk a városi-járási közgyűlések és a megyei küldöttgyűlés megszervezése. Ez utóbbira április 17- én kerül sor. Minden különösebb formalitás mellőzésével azt szeretnénk, hogy ezek a gyűlések a megyében élő értelmiség alkotó szellemű fórumai legyenek. Fontos szempont, hogy a küldöttgyűlések szervezése semmiképpen sem mehet az ismeretterjesztés rovására. Alaptevékenységünk valamennyi formáját bővíteni szeretnénk, emelni a programok színvonalát. Az eddigieknél is nagyobb figyelmet kívánunk szentelni az előadók továbbképzésének. — A kulturális élet jelenségeit figyelve egyre inkább szembeötlő, hogy a művelődést, a a műveltség terjesztését nem lehet a humán tudományokra, a „klasszikus" műveltség-kép újraalkotására szűkíteni. Az embereknek a napi élet gondjaihoz jobban kötődő, azok megoldásához közvetlenül segítséget nyújtó ismeretekre van szükségük. Számol a TIT ezekkel az igényekkel? — Már eddig is voltak olyan programjaink, amelyek szorosan kapcsolódtak egy-egy vállalat továbbképzési tervéhez, a szocialista brigádok szakmai és kulturális igényeihez. Előadóink ismertették a népgazdasági tervek lényegét, az országos és helyi gazdaságpolitikai célkitűzések legfontosabb adatait, stb. Ugyanígy a mezőgazdasági üzemekben is- igyekszünk tovább szélesíteni a szakággal kapcsolatos ismeretterjesztést. Az ötnapos munkahéttel megnövekszik az emberek szabadideje. A TIT-nek ezt nem szabad figyelmen kívül hagynia. A Pedagógus Továbbképző Intézettel közösen dolgozzuk ki az ötnapos munkahétből és a gimnáziumi fakultációból adódó feladatok megoldásának módszereit. Természettudományi Stúdiónk máris szép eredménynyel rendezi meg hétvégi programjait: népszerűek a Planetárium rendezvényei, néha annyi gyerek jön ott össze, hogy nem férnek el a helyiségben. Sikeres a Leöwey Gimnáziumban szervezett szabadszombatos rendezvénysorozatunk is. Számomra is emlékezetes volt, amikor az orvostanhallgatók beszélgettek órákon át a diákokkal — felelősséggel, felnótthöz. illő módon — a szekszuális élet, a barátság, szerelem, házasság kérdéseiről. — A TIT egyik legfontosabb feladata a nyelvtanfolyamok szervezése. Mire számíthatnak az érdeklődők ezen a téren? — Amíg távolabbi, nagy terveinket meg nem valósíthatjuk, eddigi tevékenységünk kibővítésével szeretnénk a nyelvoktatás fejlesztéséhez hozzájárulni. A MTESZ-szel és a tanácsokkal közösen néhány szakmában szakmai nyelvtanfolyamokat indítunk. Elsősorban a belkereskedelmi dolgozókra gondolunk, hiszen tarthatatlan állapot, hogy például egy nemzetiségi vidéken lévő szálloda portása ne tudja megértetni magát a szomszédos országokból jött vendégekkel. Ha megindul a pellérdi napközis tábor, ott nyelvi tábort szeretnénk szervezni. A Pannóniában már jól működő angol klubunk mellétt német klubot kívánunk indítani a Nádorban. Legfontosabb törekvésünk az, hogy a legkötetlenebb és leghatásosabb nyelv- tanulási módszereket alkalmazzuk. Gondoltunk például arra is, hogy családi nyelvtanfolyamokat indítunk, de erre még nem találtunk megfelelő helyiséget. — Ma talán a művelődés- ügyet szorítja legjobban a népgazdaság „nadrágszija". A TIT hogyan tudja átvészelni ezeket az időket? — Az nem fordulhat elő, hogy anyagi okok miatt szürküljön a TIT ismeretterjesztő tevékenysége. A megyei szervezet lényegében önfenntartó,’ az államtól viszonylag kevés támogatást kap. Olyan szakmai tanfolyamokat kell szervezni, amelyekre a termelő vállalatoknak szükségük van, s ezért hajlandóak ezeket finanszírozni. Ez az egyik bevételi forrás. Másodszor pedig bevételes rendezvényeket kell szervezni, hogy a „nyereségből” dotálni tudjuk például a kisközségekben folyó ismeretterjesztést, ami szintén a legfontosabb feladataink közé tartozik. Ma már a kulturális szolgáltatásoknak is ára van. Meggyőződésem, hogy így jobban megbecsülik az emberek, amit kapnak, mintha a jegyeket ingyen osztogatnánk. — Kérem, soroljon lel néhány rendezvényt az év programjából. — Folytatjuk az Irodalmi kávéház sorozatot; a Kodály-év- forduló tiszteletére zenei programokat szervezünk; előadássorozatot indítunk a népi életmódról, folytatjuk az iskolai jogi ismeretterjesztést. Természetesen az idén is sor kerül a pécsi nyári egyetemre, igaz, csak egy turnusban. Októberben ismét megrendezzük a szigetvári történészkonferenciát; augusztusban a Pannónia szövetkezeti találkozót és decemberben a szőlész-borász szakemberek konferenciáját. Igen érdekesnek ígérkezik az a novemberi regionális tanácskozás, amely a dél-dunántúli településszerkezet és a társadalmi mobilitás összefüggéseit tárgyalja meg. H. J.
