Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-23 / 22. szám
NEMaSTKÖZf MAGAZIN mm Allah mostoha- gyermekei szakítottak az általános fátyolviseléssel. Csupán az idősebb vagy beduin származású asszonyok takarják el az arcúikat. Az egyetemi hallgatók hatvan százaléka, az örvösök egyharmada nő. A pedaaóguspálya meghódítása után a jogtudomány, a mérnökképzés területére is betörtek. Ami a közfunkciókat illeti, iszlám viszonylatban is párját ritkító eset, hogy akad egy női bankigazgató, továbbá két minisztériumi államtitkárhelyettes, és asszony képviseli az országot az Arob Liga gazdasági tanácsában. Nagy vívmánynak tekintik, hogy a törvény már a férfiakkal egyenlő munkafeltételekre, bérezésre jogosítja a nőket, de elégedetlenek az egyoldalúan igazságtalan válási törvénnyel és a többnejüség olyan korlátozásáért hadakoznak, hogy a férfi csak az első feleség beleegyezésével köthessen második házasságot. Még nagyobb probléma az, hogy bár rég bevezették az országban a parlamentarizmust, a kuvaiti nőnek máig sincs szavazati joga, s nem jelöltetheti magát képviselőnek. A legutóbi nemzetközti nőnapon sokszorosított röplap hirdette: „A kuvaiti nők nem alamizsnát vagy ajándékot követelnek, hanem elidegeníthetetlen jogaikért harcolnak.” A Perzsa-öböl többi országá„A férfiaknak hatalmuk van az asszonyok fölött, mert Allah az egyiket a másik fölé emelte” — olvasható az iszlám szent könyvében, a Koránban. Mohamed szülőföldjén Szaúd-Arábiában például a két nem elkülönítése a családi körtől az iskolán át a mecsetig érvényes. A szaúdi nő a lakáson kívül talpig érő fekete ruhát visel, arcát fekete fátyol fedi. Az utcákon az erkölcs- rendészet gondoskodik róla, hoav sem csupasz női kar, sem szabadon hagyott boka ne kerülhessen illetéktelen férfiszemek elé. A diáklányokkal incselkedő fiúkat megvesszőzik vagy megkorbácsolják. Szaud- Arábiában általános és megengedett a többnejüség, egy férfinak egyidejűleg négy felesége lehet A fogamzásgátlás tilos, még a külföldi nőket is letartóztatják, kiutasítják, ha antibébi-tablettát kísérelnek meg becsempészni az országba. Elenyésző a dolgozó, munka- vállaló nők száma. Egyéb tanulási lehetőség híján csupán az óvónői, ápolónői, tanári pálya áll nyitva előttük. A szaúdi vezetés újabban nem ellenzi, sőt bátorítja a nők foglalkoztatását, hogy ily módon visszaszorítsa a külföldi vendégmunkások egyre növekvő számát. De minthogy a nők nem vezethetnék autót és tilos olyan hivatalban dolgozniuk, ahol férfi a főnök, a kör jószerivel bezáMohamedán titkárnő rul. Hol is találhatnának olyan munkahelyet, ahol nem férfi a főnök? A szaúdi királyság nemcsak a mohamedán szent helyek — Mekka, Medina —, hanem egyúttal az iszlám törvények, hagyományok őrzőjének, letéteményesének is tekinti magát. Aligha véletlen — mondják sokan —, hogy Mohamed próféta szülőföldjétől eltávolodva, a „fellazulás”, a modern időkhöz való alkalmazkodás szaporodó jeleivel lehet találkozni. Irigyelt nők A szomszédos Kuvaitban például már a hatvanas évékben (Fotó: UPI — MTI — KS) bál nézve irigylésre méltó a kuvaiti nők társadalmi helyzete. üde színfolt még Bahrein, ahol elsőként vezették be a lányok alapfokú iskoláztatását, s ahol a harminc rendőrlány küzd a prostitúció és a fiatalkori bűnözés ellen. Elválok tőled, te asszony Az észak-afrikai Tunéziában már hosszú ideje törvény tiltja a többnejűséaet. s a nők számára is lehetővé teszi a válás kezdeményezését. Változatlanul érvényben van azonban az iszlám ősi előírása, miszerint a férfinak a nőt megillető örökség kétszerese jár. De más téren is még mindig a férfiak javára billen a mérleg. A tunéziai nők átlagkeresete harminc százalékkal elmarad a férfiakétól. Az öbölmenti országoktól eltérően, a tunéziai választási törvény egyenjogúsítja a nőket, értékét azonban némileg kérdésessé teszi, hogy az őszi választáson a tizenhét képviselőjelölt közül csak három nő jutott be a parlamentbe. Egyiptomban is hosszú időbe tellett, amíg a törvény — két évvel ezelőtt — megajándékozta a nőt a válás jogával. A meggyilkolt Szadat elnök puccsszerűen vitte a parlament elé a kérdést, mert tudta, hogy az iszlám hagyományaira hivatkozó konzervatív erők szembehelyezkedtek volna vele A mohamedán vallási jogszokás szerint ugyanis a házastársi kapcsolat csak úgy és abban az esetben szűnik meg, ha a férfi háromszor kijelenti a nő előtt: „El- válök tőled, te asszony ..." Mint Szadat meggyilkolása is jelezte, Egyiptomban is tért hódít az iszlám fundamentalizmus, a túlhaladott hagyományok mesterséges, erőszakos újjáélesztése. Erre utal, hogy külön női buszjáratokat indítottak Kairóban, s újra terjedőben van a fátyol, az egész testet betakaró „erényes” lepel viseleté. Vafika Szultán asszony, a katari televízió vezető beosztású munkatársa régóta nem visel fátylat, amelynek szerinte semmi köze az iszlámhoz, vagy az •erkölcsökhöz. „Az arab nők az oszmán világbirodalom idején, a törököktől vették át ezt a szokást — mondja. — Legfőbb ideje megérteni, hogy nem a fátyol, hanem az iskolázottság, a személyiség fejlesztése garantálja az erények védelmét." Csador, nemzeti örökség? Iránban az iszlám forradalom győzelme után még a külföldi nők számára is kötelezővé tették a fekete csador viselését. Aatharn Taleghani, Taleghani ajatollah lánya, az iráni parlament tagja, az iráni nőszövetség alapítója bejrúti nyilatkozatában azt állította, hogy a csador a nemzeti örökség része, amely segít megőrizni a nő sze. mélyiségét: a lepel mögé rejtőző nő ugyanis azáltal válik egyenlővé a férfival, hogy a nőisége nem látható. Ez vitatható álláspont, miként az is, csador az imperializmus elleni harc eszköze volna Taleghani asszony szerint a forradalom minden utat megnyitott a nő előtt, beleértve a politikát, a gazdasági életet, sőt a hadsereget is. „A nő nem áru többé —- mondja —, amelynek az árán megalkusznak. Szabad, füagetlen személyiség, maga dönti el, ki lesz a férje. A saját lányom is csak az utolsó pillanatban közölte velem, hogy férjhez megy és hogy ki a választottja Nálunk a hozomány is jelképessé vált.” A legtöbb mohamedán országban még mindig az üzletkötéshez hasonló a házassági szerződés. A menyasszony szülei olyan hatalmas összegeket követelnek a vőlegénytől, hogy Kuvaitban, Katarban, Bahrein- ban, az Egyesült Arab Emirátusokban be kellett vezetni a házasodási kölcsön intézményét. A nem ritkán öt—tízezer dollárig terjedő „hozomány” részben a faitalasszony anyagi függetlenségét garantálja, részMai lány, Bejrútból ben előzetes biztosíték a válás esetére. Ezt a kiadást főként azért hitelezi meg az állam, mert aggasztó arányokat kezdett ölteni a lényegesen „olcsóbb” külföldi feleségek importja. A társadalmi haladás útjára lépett mohamedán országok — Szíria, Irak, Dél-Jemen. Algéria, Líbia — természetesen élőbbre tartanak a nők felszabadításában, az élet minden területére kiterjedő egyenjogúsításuk megvalósításában. Ezekben az államokban az „isteni eredetű”, elavult törvényeket mindinkább kiszorítják az emberi törvények. Böcz Sándor Újabb pofon a Bildnek Wall raff hosszú menetelése Az NSZK és Nyugat-Európa leggátlástalanabb bulvárlapjának alaposan meggyűlt a baja egy íróval. Igaz, az író maga is világhírű, bár éppen ellenkező előjellel, mint a Bild. Közéleti Don Quijote Günter Wallraff az elmúlt két évtizedben parádés politikai irományokkal hívta fel magára az NSZK, majd a világ figyelmét. A baloldalt érzelmű fiatalember — még ma sincs negyven esztendős — húszévesen arra tette fel életét, hogy hazájának politikai-társadalmi visszásságait leleplezze, a közvélemény elé tárja. 1961-ben a Bundeswehrről, majd a munkások helyzetéről, később a mam- mutvállalatok trükkjeiről írt megrázó riportokat. (Magyarul is megjelentek a Tizenhárom pokolra kívánt riport és az Önök ott fenn — mi itt lenn című kötetei.) Nemzetközi visszhangot váltott ki, amikor egy ultrajobboldali illegális szervezet emberének álcázva magát, bizalmába férkőzött a hírhedt puccsista tábornoknak, Spinozának, s megírta a portugál reakció titkos szervezkedéseit. Félrevezetés — ötmillió példányban Wallraff munkamódszere az NSZK-ban is ehhez hasonló: álnéven, külsejét elváltoztatva beáll valahová dolgozni, s pár hónap után megírja tapasztalatait. Jobboldali nyugatnémet politikai körökben ezért rettegett ellenféllé lett a soha nem nyugvó, rendkívüli írói tehetséggel, megjelenítő erejű stílussal megáldott „közéleti Don Quijote". Wallraff harca azonban nem kilátástalan szélmalomharc, ezt igazolja a Bűddel vívott immár fél évtizedes párbaja. 1977 tavaszán jelentkezett Hans Esser néven, mint reklámszövegíró a Bild hannoveri szerkesztőségében. íráskészsége alapján hamar véglegesítették. Három hónapig belülről vizsgálta az ötmillió példányban megjelenő lap munkamódszereit. Aztán felfedte kilétét, s bejelentette, hogy könyvet ír a Bildről. A lap és kiadója, a nyugatnémet sajtó jelentős részét uraló Springer konszern mindent megtett a Wallraff-le- leplezések megjelentetésének megakadályozására. Kígyót-bé- kát kiabáltak rá, perbe fogták. A könyv mégis megjelent, s országos politikai botrányt kavarva pár hét alatt 300 ezer példányban kelt el. A visszhang érthető, hiszen a Bild sokmillió nyugatnémet polgár egyetlen napi olvasmánya. A lap munkamódszere; minél zaftosabb, érdekesebb történeteket tálalni, röviden, izgalmasan, óriási figyelemfelkeltő címekkel. Alapelv: az igazság nem számít. A következmények: ártatlanul meghurcolt, környezetükben a hamis, vagy eltúlzott történetek miatt kigúnyolt, megvetett emberek tragédiái. Wallraff a „hírnévgyilkosság központi lapjának” nevezi a Bildet, s ezt bizonyítandó, most ősszel megjelent újabb könyvében sok-sok példát — valódi eseteket — írt meg. Például: a Bild hírt kapott egy kisvárosból, ahol egy volt bányász magát csodagyógyásznak adta ki. Ennyi volt a valóság. Ugyanez a Bildben: X. Y. bányász, mint kuruzsló, mindenféle machinációkkal szerelemre kényszerített 30 asszonyt. S részletes leírás a „rendelőről”, a leitatott páciensekről, egy „fekete bőrkanapéról” stb. Az érintett perelt, s a bíróság hírnévrontásért 2400 márkára büntette a lapot. Amikor híre ment, hogy Wallraff ezt a sztorit is be akarja venni harmadik könyvébe, a volt bányásznál megjelent egy ismeretlen, aki százezer márkát ajánlott fel, ha a sértett megtiltja az írónak a történet közlését. Bojkottfelhívások S ez még ényhe példa. Wall- raff beszámol olyan esetekről is, amelyekben a lap gátlástalan újságírói addig zaklatták a Bild-sztori következtében idegileg amúgyis szétesett áldozatokat, hogy végül öngyilkosságba menekültek. (Hasonló történetet írt meg Heinrich Böll is, a Katherina Blum elvesztett tisztessége című könyvében, amely ugyancsak a Bild módszereit mutatta be.) Wallraff leleplezései igen nagy hatást gyakoroltak az NSZK-ban. Az utóbbi időben a Bild példányszáma csökkenni kezdett, vezető szociáldemokrata és szakszervezeti politikusok nem állnak szóba munkatársaival, s már 200 ezren írták alá a Bild-ellenes bojkott-felhívásokat. A mammutkonszern mammutlapja óriási ügyvédi apparátussal, a piszkos módszereinek teljes arzenáljával sem tudta elnémítani Wallraf- fot és híveit. A Stern magazin szerint „a Bild sokkal óvatosabb lett, majdnem félős. Szerkesztői ma már ellenőrzik a munkatársak által behozott anyagok tényeit. Ha egy történet túlságosan veszélyesnek tetszik, inkább csak kitalált neveket írnak bele". A hírhedt Bild-Zeitung tehát védekezik. Wallraff pofonjai nem voltak hatástalanok. A. K. HÉTVÉGE 7. Afganisztán — múlt és jelen (Fotó — MTI: Benkő Imre felvétele — KS)