Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-16 / 15. szám
akik fejenként 24,50-ért napi teljes ellátást kapnak, s akiknél 1,90-be jön a napi gyógyszeradag. (Leggyakrabban a Pi- polphen fogy, amely a hiper- ingerlékenyseg-érzékenység ellen ható nagy trankvillánsok csoportjába tartozik, s amely a központi idegrendszert veszi kézbe.) Az éjjel havazott. Vastag hóréteg ült meg a tiszafa, a mammutfenyő, a gyantás cédrus, a feketedió, a vadnarancs- és a császárfa ágain. A pávák fázósan gubbasztanak a kerti sétány padjainak támláin, s csak a monotonon járó falapátok hangja töri meg a csendet. Ilyennek képzelte? . .. Már másodszor hallom a kérdést, de a választ másodszorra is megkerülöm. Még nem tudom . . . Lehet, hogy ilyennek képzeltem. Bent a műhelyekben szótlanul dolgoznak, s ki-ki a maga módján igyekszik, hajt, szeretné megmutatAzt mondják: Jóska mindig mosolyog. Amikor elkérte a blokkfüzetem, toliam, s elkezdett rakétasebességgel ákom- bákom sorokat húzogatni benne, szintén mosolygott. Később némi magyarázatot fűzött hozzá : „Látja, itt, ezeket én sem értem... De maga sem! S ez a lényeg . . .” Aztán arra kérte fotóriporter kollégámat, hogy róla is csináljon egy képet. Haptákba vágta magát, megfeszítette felsőtestét, és megpróbált komoly képet vágni. De nem sikerült. . . Az intézet körbélyegzőjén ez áll: Baranya megyei Szociális Betegotthon — Helesfa—Nádas- sy-telep. Lakói nem betegek. Nem inbecilek. Nem debilisek. Csak egyszerűen lakók. Száz- nyolcvan ember, aki saját világra lelt itt, Baranya széle- közepén, a volt Nádassy-kas- tély arborétumi környezetében. A statisztika szerint 117 férfi és 63 nő; 41,7 éves korátlaggal, akiket az otthon igazgatója „gyerekeim"-ne!< szólít, s ni, hogy mire képes. A „lapká- zók” a konzerves üvegek pléh- tetőire kanyarítják fel a záré- gumikat, mások a selejtnek gyártott Sopianae cigaretták multifilteréből kaparják ki az ujjuk begyével az aktívszén apró szemcséit, megint mások nagy halom fonalköteget tran- csíroznak szét - szín szerint. Járnak a szövőgépek, a klubszobában pedig régi lemez forog: „L'arca di Noé, azaz Kósza szél”. Énekli Szécsi Pál és a Harmónia vokál. Az egyik nyáron a kastély villanyhálózatát korszerűsítették: 180 méter hosszú földkábelt kellett az erdőn át lefektetni. A kábel ott feküdt az udvaron. Hogy csinálják? . . . Az ötlet nem sokat váratott magára: az otthon 180 lakója a hosszú kábelkígyó 1—1 méterére állt, s úgy „kálóztak” le a kiserdőn át a völgybe, kacagva, vidáman . .. A munka élteti őket. Volt, aki az erdészetben dolgozott a nyáron, kérgezett, fát ültetett, hársfavirágot, csipkebogyót gyűjtött, volt aki kőműves mellé segédmunkásnak állt, más az otthont tisztította, takarított ... Az otthon kisegítő gazdaságában 17 hektáron kukoricát termeltek — 27 mázsás átlaggal — és a 3 hektáros kertészetben paprikát, paradicsomot, uborkát, krumplit, mindenfélét. A kukorica és a kertészet 725 938 forintos árbevétellel zárt. Az állattartás — 138 sertést hizlaltak az elmúlt évben — 390 883 forint hasznot hajtott. A műhely bejáratánál a sarokban két csupasz baba és egy nagyobb babafej. Bent munka folyik, oda nem szabad bevinni. A lapkázás normára megy: 10 darabért 18 fülért fizetnek. Ez a munka nem kényszer, csupán időtöltés. Akad, aki- naponta a KODY számolójáték mellé ül — forgalomba hozza a Trial, 4-7 éves korban ajánlott -, akad, aki rajzol .. . Nagyon ritkán akad, aki ön- gyilkosságot kísérel meg . . . Az otthon koedukált, így szerelmek szövődnek, „házasságok" kötődnek. Ezek az emberi kapcsolatok minden gyógyszernél, minden jó szónál többet érnek. Elvágyódás? . . . Nem. Itt jó, itt nagyon jó. Különösen ta- » vasszal és nyáron jó. Néha érkezik egy-egy látogató is, egy- egy idegen. Aki fél végigmenni egyedül a társalgó előtti folyosón, aki nem köszön mindenkinek, s aki nem engedi, hogy kezet fogjanak vele, hogy megsimogassák, s aki nem engedi, hogy hozzábújjanak. Kozma Ferenc Fotók: Cseri László A lakók
