Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-16 / 15. szám

Távirányítással megy be a veszélyes helyekre A nagy teljesítményű, finn gyártmányú, kétkarú TAMROCK-fúrókocsi Fotó: Csöndör László Nem utópia az automatizált ércbányászat Lélegzetelállító gépeket ké­pesek szerkeszteni, A bányák­ban, különösen a mecseki bá­nyákban azonban hosszú ideig többnyire olyan gépek dolgoz­tak csak az ásványi anyagok kitermelésén, amelyek ugyan lényegesen megkönnyítették a fizikai munkát, megsokszorozták az ember erejét, ügyességét, de csak a bányamunkással elszakít­hatatlan fizikai kapcsolatban voltak képesek működni. így az­tán a bányászok továbbra is elfáradtak, sőt egyes gépek zajrezgés ártalmakat okoztak, a bányászok biztonságát alig- alig növelték. Az utóbbi években azonban egyre-másra érkeznek a me­cseki bányákba is olyan gépek, amelyek a bányaművelésiben is lehetővé teszik, hogy az em­ber a munkafolyamatok irányító­ja legyen. A Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat IV-es bánya­üzemében folyó kísérletek lát­tán már-már felmerül a re­mény, hogy az automatizált bá­nyászat sem utópia. Hz új TOMROCK Ezekben a napokban is ér­kezett két TAMROCK típusú finn fúrókocsi, amelyek minden bizonnyal a világ legkorszerűbb fúróberendezései közé tartoz­nak. Az eddig használt és ugyancsak korszerűnek ítélt fú­rókocsiknál kétszerte nagyobb teljesítményre képesek, hidra­ulikus motor működteti a fú­rókalapácsokat, így nem okoz­nak zajártalmat. A fúrás után a lerobbantott kőzetet, az NSZK-beli GHH önjáró rakodó és szállító berendezése viszi a töltőgaratokhoz. A fúrókocsival a biztosításhoz szükséges fú­rólyukakat is el lehet készíteni, az anyagokat kis MULTIKAR típusú teherautók szállítják a vágatokban. Az új gépsorokhoz komplex brigádokat szerveztek vájárok­ból, lakatosokból, villanyszere­lőkből, fúrómesterekből, nehéz- gépkezelőkből ... A fejtési és elővájási munkák tulajdonkép­pen összeolvadtak ott, ahol az új gépsorok működnek. Érdekes felismerése volt például az üzem vezetőinek: rájöttek, hogy ha manapság a bányász szak­ma nem is vonzó, mégis meg lehet munkaerőgondjaikat ol­dani. Az év elején a nagyará­nyú gépesítés ellenére is 30—40 bányász hiányzott a bányabeli munkahelyekről. Meghirdették, hogy nehézgépkezelőket vesz­nek fel — föld alatti munkára. A szükségesnél lényegesen töb­ben jelentkeztek (lakatosok, esztergályosok, gépkezelők), akik ugyan bányászok nem akartak lenni, de a föld alatt dolgozó gépek kezelését az anyagi előnyök reményében el­vállalták. Az üzemben 80 órás tanfolyamot szerveztek, végül iljabb milliós értékű gépsorokat vásárolt a Mecseki Ércbányászati Vállalat A termelés harmadát önjáró gépek adják is ugyanarra a munkára nyer­tek embereket, amelyre hiába toboroztak bányászokat. Új gondolkodás, új technológia, új gép Az ötödik ötéves tervben a Mecseki Ércbányászati Vállalat­nál 25—27 százalékos teljesít­ménynövekedést értek el (a IV- es bányaüzem mutatóit általá­nosítottam a vállalatra, a túl nagy tévedés kockázata nélkül), lényegében a régi módszerek­kel továbblépni már nem na­gyon lehetett. Az élőmunkaerő további csökkenésére is számí­taniuk kellett. Első lépésként olyan fejtési technológiát dol­goztak ki, amellyel egyszerre nagy mennyiségű ércet lehetett kitermelni. Ehhez azonban nagy teljesítményű fúrógépek­re, rakodó- és szállítógépekre is szükség volt. Olyan berende­zéseket kerestek, amelyek egy­szerre képesek az új technoló­giához szükséges nagy mennyi­ségű előkészítő vágatot kihaj­tani, és a tulajdonképpeni érc­termelésre is alkalmasak. Na­gyon drága terv volt ez, hiszen egy-egy nagy teljesítményű gép ára 5—7 millió forintot is elér­heti. Más választás azonban nem volt. Ma már a IV-es bá­nyaüzem termelésének egyhar- madát az önjáró gépsorok biz­tosítják. Elképzelhető például, milyen lényeges, hogy üzem­biztos, korszerű, nagy teljesít­ményű fúróberendezésekkel rendelkezzenek, hiszen az ösz- szes munka egyharmadát a fú­rás teszi ki. Ebben a bánya­üzemben évente 1,3 millió mé­ter lyukat fúrnak. Az üzembiz­tonságot említettem: a pető- ciek semmit sem bíznak a vé­letlenre. Nem várhatják, hogy az amúgy is drága gépek al­katrészhiány miatt álljanak, vi­szont arra sem számíthatnak, hegy az esetenként 700—800 dolláros alkatrészeket a válla­lat minden esetben képes meg­vásárolni. Ök maguk gyártják, a fúrógépek javítására, kar­bantartására berendezett mű­helyben. Rádióirányitással Csupán ezzel azonban nem elégszenek meg. Jó néhány olyan rakodógépük is van, amelyek távirányítással biztosí­tatlan, veszélyes bányatérsé­gekbe is bemennek dolgozni. A gépek azonban a távirányí­tást működtető kábeleket gya­korta elszakították mozgásuk közben. A IV-es bányaüzemben a távirányító berendezéseket rádióirányításra szerelték át, most már köldökzsinór nélkül is képesek munkájukat ellátni. L. J. Reflektorfényben a minőség A minőség nyomába eredve célvizsgálatot végzett a Bara­nya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat négy gyá­rában a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A népi el­lenőrök, dr Bálint János ve­zetésével azt vizsgálták, hogy a bátaszéki, a görcsönyi, a szi­getvári és az alsómocsoládi gyárakban készült építőanyagok megfelelnek-e a szabvány köve­telményeinek, mennyiben biz­tosítottak a minőségvédelem feltételei. A vizsgálat, elismerve a fejlődést, az elmúlt időszak­ban történt jelentős termelés­felfutást, számos új és korszerű építőanyag piacra hozását, is­mételten rámutatott azokra a nehézségekre és hiányosságok­ra, melyekkel a vállalat, de bíz­vást mondhatjuk, az egész iparág évek, évtizedek óta bir­kózik. A szemrevételezés nem elég Ha a téglaipar kerül szóba, alighanem sokunknak a kis mé­retű tégla jut az eszébe. Hogy nem lehet mindig és eleget kapni belőle, a kereslet jóval meghaladja a kínálatot. Köz­ismert gond az is, hogy van­nak — mert szükség van rájuk, hiszen éppen kis méretű tég­lát égetnek — hagyományos gyárak, meglehetősen elavult, balesetveszélyes technológiá­val, ahol nehéz a munka, nyo­masztanak a munkaerőgondok, nagy a vándorlás. Az új, kor­szerűnek mondott gyárakban — Görcsöny, Bátaszék — sem idillikus a kép. Hogy mást ne mondjunk, a beruházás során, pénzszűkében elmaradtak bi­zonyos gépesítések, főként ami a korszerű anyagmozgatás meg­teremtését illeti. További pót- és kiegészítő beruházásokra van szükség. Mindezek — s persze több más körülmény — a minőség­gel összefüggnek, annak felté­teleit jelentik. Például önma­gában az a helyzet, hogy a kis méretű tégla és egyes más építőanyagok kereslete meg­haladja a kínálatot, azzal jár, hogy gyakran nincs idő a gyárt­mányok minőség szerinti raka­tokba állítására, a különböző ■minőségű termékek csoportosí­tására, mert a termékeket a kemencéből közvetlenül a szál­lító járműre rakják. így a mi­nőségi válogatás rakodás köz­ben szemrevételezéssel törté­nik, aminek értéke kétségbe vonható. A népi ellenőrök végül is úgy összegezték véleményü­ket, a termelésfelfutás, a ter­mékszerkezet korszerűsödése mellett a termékek minőségé­ben elért fejlődés kisebb mér­tékű, a minőségvédelem nem megoldott, ezzel összefüggés­ben hiányolják azt is, hogy a téglaipari termékek nagy részét árusító TCIZÉP sem ellenőrzi gyakorlatilag a minőséget Szá­mos javaslatot fogalmaztak meg; a Baranya—Tolna megyei 1982-ben több kis méretű tömör tégla Tégla- és Cserépipari Vállalat figyelmébe ajánlják egyebek mellett a minőség ellenőrzési rendszer továbbfejlesztését, an­nak következetes végrehajtá­sát, a minőségi munka szigo­rúbb ellenőrzését, mindezek ér­dekében a személyi és tárgyi feltételek megteremtését. Korszerű termékek Mit tud felsorakoztatni mind­ennek ellenében a téglaipar? Sajgó Jenő, a vállalat igaz­gatója szerint az eddigi erőfe­szítések, további terveik és tö­rekvéseik fényében nem annyira sötét a kép. Szerénytelenség nélkül megállapítható, hogy a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat az ipar­ágon belül évek óta úttörő munkát végzett és végez jelen­leg is az új téglaipari termékek piacra hozásában és bevezeté­sében. A termékszerkezet meg­újításával a vállalat a kis mé­retű tömör tégla mellett kor­szerű falazóanyagokat vett gyár­tásba és bocsátott az építke­zők rendelkezésére. Ilyen pél­dául a qörcsönyi gyár B—30-as falazóblokkja, a Bátaszéken qyórtott nagy üregtérfogatú váz. kerámiák, s a porotontéglák. A korszerű termékek aránya a vállalatnál 1975-ben 57 száza­lék, az idén már 79, 1985-ben pedig 85 százalék lesz. Csak­nem 100 millió forint beruházá­si költséggel folyik a poroton- gyártó kapacitás bővítése, 1983-tól a jelenlegi 16 millió darabbal szemben évi 40 mil­lió darab porotontéglát gyár­tanak Még az idén új termék­családdal, az UNIFORM fala­zóblokkal jelentkeznek, ezeket Bátaszék és Mohács is gyárt­ja. Általános kínálathiányról nem lehet beszélni, az ugyanis dön­tően a kis méretű, tömör tég­lánál áll fenn. Ilyen téglát köz­tudottan a hagyományos gyá­rakban égetnek, meglehetősen nehéz termelési körülmények közepette. Mindazonáltal a nagy kereslet előtt természete­sen nem hunyják be a szemü­ket a vállalatnál, a szűk kapa­citás dacára a hatodik ötéves tervre eredetileg előirányzott évi 36 millióval szemben az idén már 44 millió darab kis méretű tömör téglát gyártanak, és előreláthatólag megkezdik az alsómocsoládi gyár rekonst­rukcióját. Intézkedési terv készül És a minőség? A vállalat fo­lyamatosan tesz minőségjavító intézkedéseket; a berendezések pótlása, a pót- és kiegészítő beruházások mind-mind ezt cé­lozzák. A külső és belső szállí­tás, az anyagmozgatás korsze­rűsítésére az elmúlt években és jelenleg is folyamatos fejleszté­seket és beruházásokat végez­nek — gépesítik a körkemen­céket, automata kemencekocsi- rakó- és ürítő berendezéseket állítanak be, bevezették és el­terjesztik az egységcsomagos téglaszállítást, pántolt egység­rakatokat képeznek. Sajgó Jenő igazgató szerint a válallat minőségvédelmi rend­szere az adott helyzetnek, az adottságoknak megfelelően igyekszik figyelembe venni a vállalati és a vásárlói érdekvé­delmet egyaránt, szükség ese­tén módosításokat hajt végre. A szakmát jól ismerő dolgozók alkalmasak arra, hogy a meg­felelő alapvizsgálatok elvégzé­se mellett eldöntsék, az áru megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek. A vállalat laboratóriuma — ahová most a szilárdságvizsgálatok elvégzéséhez szükséges beren­dezést is beállítanak —, va­lamint a külső minőségellen­őrző szervek rendszeresen vé­geznek műszeres vizsgálatokat és minősítéseket, Mindemellett a népi elenőri vizsgálat során feltárt hiányosságok nagy ré­szét elismerik, megszüntetésükre intézkedési tervet dolgoznak ki. Miklósvári Zoltán A görcsönyi gyár alagútkemencéjétö! elektromos vontató viszi a rakodótérre az égetőkocsival a B-30-as falazóblokkokat. Felnőttkorba lép az új mészmű A megye legfiatalabb ipari létesítménye, a beremendi mész- üzem hatalmasan piroslik tég­lafalaival, és csillog fém hul­lámlemezeivel a hideg téli fényben. Mellette az egykori „nagy", a cementüzem bizony öregnek látszik. Persze a fil­terek és szűrők ellenére — ha kis mennyiségben is —, óhatat­lanul finoman szitáló por egy­két év múlva egyformává szür- kíti őket. Mikor a tavasszal és nyár elején a mészüzem egy­ségeinek sorozatos műszaki át­adása idején itt jártam, az épületek körül még kátyúk vol­tak, és a legkisebb eső folyós sárrá olvasztotta a földet. Most a talaj elegyengetve, és a sza­bályos rendben beültetett, még kopasz facsemeték, cserjék jel­zik, pár év múlva lombos, zöld parkot találunk itt. Embert alig látni. Az egész rendszert attól kezdve, hogy kőbányából a követ a dömper a garatba önti, automatika irá­nyítja. Automata vezérlésű a félelmetes méretekkel rendel­kező kőtörő kalapács, a ke­gyetlen zajjal működő osztá­lyozó fémrosta. A gépek ke­zelői hangszigetelt, jól fűtött és tiszta fülkében a villogó lámpákat nézve ellenőrzik, hogy minden rendben megy-e. Ugyanez a helyzet a mészégető kemencéknél és a hidrátüzem- ben. , Szikszói Tibor, q Beremendi Cement, és Mészmű igazgatója elmondta, hogy az öreg, már szinte embertelen munkakörül­ményekkel rendelkező régi mészműben a több fizikai mun­kához természetesen több em­ber kellett, mint a teljesen au­tomatizált új gyárban. Hatvan embernek kellett új munkakört keresni. Senkinek nem mondtak fel, házon belül, főként a ce­mentüzemben találtaik számukra munkát A mésztermelésben azok maradtak, akik menetközben elsajátították az új tudnivaló­kat. Valamikor az öreg, régi mész- üzemben a legkegyetlenebb munkahely az volt, ahol a mész- hidrát készült, és legfőképp ott, ahol a zsákokba csomagolták. Az emberek hiába bugyolálták be szájukat, orrukat, hiába vet­tek fel zárt ruhát, a lisztfinom- ságú mészpor beette magát a ruha alá, a bőr pórusaiba, és csak kevesen voltak, akik ko­molyabb bőrgyulladás nélkül megúszták. Ezeket a keveseket, akik bírták és főként vállalták, természetesen jól meg kellett fizetni. Mikor a gyár leállt, a beta­nulás valamint az új berendezé­sek próbaüzemelésének idősza­kában pár hónapig átlagbért fizettek, az emberek között ag­godalom uralkodott el: az új üzemben, majd jóval kevesebb lesz a kereset. Többen elmentek ekkor a gyártól. Aztán beindulta termelés, és az átlagbér helyett ismét teljesítménybért fizettek. A mostani hidrátüzemben szinte alig érzékeli az ember, hogy itt finom, poralakú ter­mékkel dolgoznak. A vezérlő­pultnál Piroska Lőrinc, ő úgy mondja magáról, hogy hidrát- gépész. A régi üzemmel ezt ösz- sze sem lehet hasonlítani — mondjq —, ott szabadban, hu­zatos helyen dolgoztam, itt pe­dig ebben a meleg fülkében. Először ugyan féltem kicsit, hogy túl bonyolult, hogy majd nem tudom csinálni, de a len­gyel kollégq egy hónap alatt betanított. A régiben közel hét­ezret kerestem, itt valamivel ke­vesebb, de volt már 6400 fo­rintos fizetésem is, a termelés­től függően. De ha 1500-al is többet adnának, akkor sem mennék már vissza a régi gyár­ba. Szinte ugyanezt mondja a fiatal Oraván Jánosné, mész- szalagvezető is. Az öreg gyár­ban bármilyen volt is az idő, szabadban kellett dolgoznia, hóban, sárban vagy porban kel­lett taposnia. Itt az okos gé­pek dolgoznak, neki csak el­lenőrizni kell, nincs-e fennaka­dás. Az ő bére itt lényegesen magasabb lett. A régi munka­helyen 12,50 forintos órabér­rel szemben, most 14,30 forintot kap, de ha beindul a jövő hó­napban a teljes termelés, 17 forint lesz a bére óránként. Az aggodalmaskodók meg­nyugodtak, és az első pánik- hangulatban eltávozottak most sorban visszajönnek. És közben az Európa legkorszerűbb mészgyá. raihoz tartozó üzem gépei dü­börögve, vagy finoman zúgva dolgoznak, és ezt a csodálato­san összehangolt, jól működő komplexumot, műszakonként mindössze 14 ember irányítja. S. Zs. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents