Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-12 / 340. szám

2 Dunántúli napló 1981. december 12., szombat Megkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) sokat, amelyek a szövetkezeti mozgalom számára is kedvező viszonyokat teremtettek. A gazdálkodás eredményei A TOT elnöke ezután a ter­melőszövetkezetek gazdálkodó, sának eredményeit elemezte, öt év alatt 16 százalékkal növel­ték teljesítményüket a gazda­ságok. Az állati termékek elő­állítását valamivel nagyobb arányban, mint a növényter­mesztését. A tsz-ek a szigorúbb gazdasági környezetben is ké­pesek voltak termelésük szá­mottevő bővítésére. Az adatok azonban azt is bizonyítják, hogy a nettó termelésben, va­lamint a minőség és a gazda­ságosság területén az előre­lépés csak szerény mértékű volt, és a nyereség növekedé­sének üteme is elmaradt a termelésétől. Az egységnyi munkadíjra jutó termelés és a nyereség alig-aíig változott, csakúgy, mint ahogy a fajla­gos anyag, és eszközfelhasznó. lás is csak kis mértékben ja­vult. Ez — a mezőgazdaság előtt álló új típusú követel­ményekhez képest — kevés. Nem vigasztalódhatnak a gaz­daságok azzal a kétségtelen ténnyel sem, hogy amíg a ter­melésben felhasznált eszközök és anyagok ára 46, a mezőgaz­dasági termékeké csak 26 szá­zalékkal nőtt az elmúlt öt év­ben. A világpiaci értékítélet ugyan­is még ennél is szigorúbb, és a magyar mezőgazdaság most már valójában ennek a „bí­rónak" az illetékessége alá tartozik, és ehhez kénytelen igazítani a mércét. Az egyik legsikeresebb ága­zat a gabona- és ipari növény- termesztés, ezzel szemben pél­dául a szőlő, a zöldség- és a gyümölcstermelésben gondok mutatkoztak, egyebek között az esetenként jelentkező termés­többletek teljes értékű haszno­sításánál. Ezekben az ágaza­tokban az infrastruktúra hiá­nyosságai is érződnek. A nem­zetközi viszonylatban is figyel­met keltő állatitermék- termelés szakmai színvonalo sem egységes, mert például a lehetőségeknél alacsonyabb színvonalú a tenyésztési, a tar. tási, a takarmányozási és az állategészségügyi kultúra. A mezőgazdaság gyenge láncszeme a megtermelt érté­kek megóvása, a termelés, a feldolgozás és az értékesítés határterületein jelentkező fel­adatok ellátása. Kívánnivalók vannak a termékpályák meg­szervezésénél, emiatt különösen sok a veszteség. Kedvező a decentralizáció Szabó István utalt arra, hogy az élelmiszeriparban be­következett szervezeti változá­sok, több tröszt vállalatainak önállósodása kedvező a ter­melőszövetkezetek számára. Egyebek között azért, mert a decentralizáció erősítheti a termelők és a feldolgozóipar kapcsolatának kooperációs vo­násait és emelheti a kétoldalú szerződések rangját. A decent­ralizáció — amint kifejtette — segíti a monopolhelyzetből és a gazdasági erőfölényből adó­dó visszásságok megszüntetését. Ám a mezőgazdasági szövet­kezetektől is együttműködési készséget kíván az új helyzet. Az ágazat teljes vertikumában kell gondolkodniuk és figye­lembe kell venniük a feldolgo­zó ipar által közvetített piaci igényeket ahhoz, hogy az új helyzet lehetőségeit előre mu­tatóén hasznosíthassák. Beruházás és vállalkozás Foalalkozott a termelőszö­vetkezeti beruházások helyzeté­vel, a gazdaságok közötti együttműködés fokozásának je­lentőségével, majd szólt a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­Kialakult mezőgazdaságunk sajátos arculata lódásóról. Hangot adott annak Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a jo termőhelyi adottságú, * eredményesen gazdálkodó tér-» melőszövetkezetnek sem ígére­tesebb eleve minden vállalko­zóid, mint esetleg egy-egy ked­vezőtlenebb adottságú és esz­közökben szegény gazdaságé. A támogatások, a hitelek oda­ítélésénél hiba lenne kizáró­lag a vállalkozó gazdaság tő­keerejét és fizetőképességét vizsgálni, alapul venni. Adott esetben indokolt lehet a saját forrásokban szegényebb gazdaság vállalkozását előny­ben részesíteni, még azzal szemben is, aki esetleg több saját erőt tud felkínálni. Erre a hitelpolitikai elvek már ad­nak lehetőséget, de sajnos, ez a gyakorlatban kissé nehézke­sen tör még utat. Arra is van lehetőség és ösztönzés, hogy a tőkeerős gazdaságok az esz­közszegény üzemeknél is vál­lalkozzanak befektetésekre. Az alaptevékenységben sajnos ez a vállalkozói magatartás még ritka, alig vannak kézzelfog­ható eredményei. ló a munkakedv Szabó István a továbbiakban elmondotta: — A mezőgazdasági szövet­kezeti tagok közérzete jó. Erről tanúskodnak az eredmények, a munkakedv, az egészséges munkaerőmozgás, a tartalmas önkormányzati élet, fiatalok érdeklődésének élénkülése, és még számos más jelenség. A munkaintenzitásról, a munka- fegyelemről, a gondosságról és a szervezettségről viszont mind. ez nem állítható ilyen egyértel­műen. Bizony, eléggé változó a kép. Egyaránt akadnak ragyo­gó teljesítmények és elszomorí­tó tapasztalatok is. Mindez mindenekelőtt a vezetést minő­síti. A gondok orvoslásánál is so. kát segített, hogy megszilárdult a szövetkezeti demokrácia in­tézményrendszere. A formális elemek háttérbe szorultak, és kidomborodott a lényeg: a ta­gok érdemi részvétele a dön­tésekben, az ellenőrzésben, a vezetés testületi jellege és a tulajdonosi szemlélet. A tulaj­donosi jogok gyakorlását jól segítette a szövetkezeti belső ellenőrzés fejlődése, átfogó és megelőző jelleqének erősödése. Fejlődött az önkormányzat, és a tsz-gazdálkodás belső szabó, lyozása. Befejezésül méltatta a kong­resszus jelentőségét, majd a leköszönő országos tanács ne­vében megköszönte a mező- gazdasági szövetkezetek tag­jainak bizalmát. Ezután megkezdődött a vita. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke bevezetőben átad­ta az MSZMP Központi Bizott­ságának üdvözletét és jókíván­ságait a küldötteknek, s sze­mélyükben a tsz-mozgalom milliós táborának. Méltatta a termelőszövetkezetek sikereit, amelyekkel hozzájárultak a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséhez és a jó élelmiszer- ellátás biztosításához, majd így folytatta: — Népgazdaságunkban a korábban feltételezettnél ked­vezőtlenebb körülmények kö­zött dolgozunk. Közös erőfe­szítéseink nyomán a külgazda­sági egyensúly romlását sike­rült megállítani, nőtt a munka termelékenysége, gyarapodott a nemzeti vagyon és tovább szilárdultak szocialista terme­lési viszonyaink. A mezőgaz­daságban a kedvezőtlen külső feltételek ellensúlyozására jól érvényesülnek a kedvező belső folyamatok. Kialakult mező- gazdaságunk sajátos arculata és határozottabb lett a jó el­vek alkalmazása. A társada­lom értékelése is egyértelműen pozitív. Hég tudatosabb munkát — A változás, a fejlődés len­dülete azonban népgazdasá­gunk egészében így sem elég­séges, mert például a terme­lés, illetve a nemzeti jövede­lem elmarad a tervezettől, a hatékonyság és az export fo­kozásában szándékainknál és lehetőségeinknél lassúbb az előrehaladás. A követkeíő években is azzal kell számol­nunk, hogy a külső politikai es gazdasági hatások tovább és tartósan nehezítik terveink megvalósitását. Nincs más megoldás, mint a még tudato­sabb, célratörőbb és kemé­nyebb munka. Ebben orosz­lánrész jut a mezőgazdaság­nak, a termelőszövetkezetek­nek is. Ezután arról szólt, hogy a mezőgazdaság jól vizsgázott az elmúlt két évtizedben, az állami gazdaságok és a mező- gazdasági termelés gerincét adó termelőszövetkezetek be­bizonyították életképességüket, és méltóak arra a bizalomra, amely velük szemben megnyil­vánul. Napjainkban egy hektár te­rületen kétszer annyit termel­nek, mint húsz évvel ezelőtt, és egy-egy mezőgazdasági dolgozó munkája ma négyszer- te termelékenyebb, mint ami­lyen volt egy generációval ko­rábban. Az egy főre jutó ga­bona- és hústermelésben a vi­lág élvonalába küzdöttük fel magunkat. Kedvezően változott az élet Kifejtette: az eredmények kedvező hatással voltak pa­rasztságunk életére. A mind ésszerűbb, szervezettebb és szorgalmasabb munka nyomán fokozatosan kiegyenlítődött az iparban és a mezőgazdaság­ban dolgozók jövedelme. A termelőszövetkezeti tag mind a munkában, mind a társadalmi megbecsülésben az üzemi mun­kás egyenrangú, azonos meg­ítélés alá eső társává vált. A tsz-tagok társadalombiztosítás­ból eredő ellátása megközelí­tette a más dolgozó rétegekét. Falvaink jellege, külső képe gyökeresért megváltozott. A közművesítés lehetővé tette az új vagy átépített otthonok, kertes családi házak korszerű­sítését. A jó utak, a gépkocsik, a javuló közellátás folytán a falusi ember életmódja közel áll a városi életmódhoz, egyes helyeken pedig talán még jobb is annál. Ez igaz még akkor is, ha a sajátos helyzet­ből eredően falun mostanában nem lesz lehetséges nyáridő­ben a nyolcórás munkaidő. Az Elnöki Tanács elnöke ez­után megemlékezett a terme­lőszövetkezeti mozgalom úttö­rőiről, majd g mozgalom előtt álló feladatok kapcsán kifej­tette, hogy a mezőgazdaság­nak meg kell küzdenie saját gyengeségeivel is; a munka- fegyelem és a szervezés egye­netlenségeivel és azzal is, hogy a felhasznált anyagok és eszközök ára emelkedik, né­hol még a maradi nézetekkel is; a szocialista elvek indoko­latlan, megalapozatlan félté­sével és a vállalkozási kedv el- gáncsolásával. Hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy ver­senyben állunk, éspedig nem­csak önmagunk múltjával és lehetőségeivel, hanem a világ­piac szigorú értékítéletével is. Mindent meg kell mozgatni ahhoz, hogy a világpiac jelzé­seire gondosan odafigyelve va­lódi és tartós piaci és üzleti kapcsolatokat létesíthessünk, és ezeket meg is őrizzük. Igen fontos számunkra a felelősség­gel kezdeményező, az értel­mes, a kockázatot is bátran vállaló alkotói szellem kibon­takoztatása. A jó példát a ki­váló eredményeket elérő üze­mek egész sora szolgáltatja. Az idei rossz időjárás ellené­re is számos szövetkezetben termett hektáronként 6 tonna vagy ennél is több búza, ku­koricából pedig 10 tonna vagy efölötti átiag. Ma már tudjuk, hogy nem ez a felső határ, és hogy a gyorsabb növekedés­nek csupán a gazdaságosság szab határt. Ugyanakkor azon­ban — amint arra figyelmezte­tett — sok gazdaságban akad­nak még jócskán hiányossá­gok, amelyek megszüntetése újabb tartalékká válhat. Számolunk a reális lehetőségekkel Beszélgetés baranyaiakkal a kongresszuson (Munkatársunk telelőn je­lentése) A hét végén termelőszö­vetkezeti tagokkal és kül­döttekkel telt meg Budapest két nagy szállodája, a budai Körszálló es a Szabad­ság. A 3.5 fős baranyai de­legációt a Budapest Kör­szállóban helyezték el. A kongresszusi teremben 20 küldött és 15 meghívott kép­viseli Baranya megyét. Köztük Lukács János, a megyei párt- bizottság első titkára és Hor­váth Lajos, a megyei tanács elnöke. Az elnökségben Szí­ven Kálmán mágocsi és Papp Zoltán rózsafai tsz-el- nök kapott helyet. Szabó István TOT-elnök nagy tetszést és tapsot ki­váltó beszámolója után Papp Zoltán, a Baranya rtiegyei Tsz-szövetség elnöke, a TOT ellenőrző bizottságának el­nöke lépett a mikrofonhoz, és beszámolt a harmadik kongresszus óta végzett el­lenőrzési munkáról. A kongresszus szünetében a baranyai küldöttek is élén­ken vitatták a beszámolót és a felszólalásokat. — Miről beszél, ha majd szót kap — kérdeztem Túrós Sándor beremendi tsz-elnö- köt. — A mezőgazdaság ipari hátteréről, a gép- és eszköz- ellátás gondjairól készültem szólni, de ketten is megelőz­tek. Fülöp László bátai tsz- elnök és Puskás Gézáné, a Hajdú-Bihar megyei Berek- böszörményről lényegében megfogalmazták a mondan­dómat. Ha szombaton szót kapok, élek a jogommal, mert van bőven mondani­valóm. Gaszler József sombereki, Renner Tibor sásdi, Harma­tos József mohácsi tsz-elnök, Husti Mihály szajki főagro- nómus első ízben vesznek részt a szövetkezetek orszá­gos kongresszusán. — Mi az, ami a beszá­molóból kimaradt, amit még szóvá lenne — kérdezem Hus­ti Mihályt. — Szabó István beszá­molója minden lényeges kér­désre kitért, kevés hozzáten­ni valóm lehetne. Sziveri Kálmán 32 éve ve­zeti a mágocsi Béke Tsz-t. — Ez a hatodik kongresz- szus, amin részt veszek. Az 50-es években a Tsz-ek Or­szágos Tanácsának is tagja voltam, akkor még a tsz- szervezés volt a mozgalom országos fórumának a fő té­mája. A termelőszövetkeze­tek első és második kong­resszusán az önálló vállalat- szerű gazdálkodás kialakítá­sán, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás korszerű felté­teleinek megteremtésén volt a fő hangsúly. A harmadik kongresszus történelmi vív­mánya a szociális kérdések megoldása. Ez a negyedik kongresz- szus, a megkeményedett gazdasági feltételek között igyekszik útmutatást adni a szövetkezeteknek. Nagy utat járt be az elmúlt három év­tizedben és megerősödött a szövetkezeti mozgalom. Ez az erő képes tovább emelni a szocialista mezőgazdaság eddigi eredményeit. — Rné — Losonczi PáJ a következők­ben arról szólt, hogy az ered­mények forrása a további fej­lődés alapja, a pártnak elvei­ben következetes és folyamato­san megújuló agrár- és szö­vetkezetpolitikája. Ez a politi­ka mindig számolt a reális le­hetőségekkel és ezt az utat követi a jövőben is. Agrárpoli­tikánk megvalósulásának pil­lérei az intenzív fejlődés hor­dozói, a szocialista nagyüze­mek, az állami gazdaságok és tsz-ek, a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését a jövőben is ezekre építjük, ám még több gondot kell fordítani a terme­lés, a feldolgozás, a kisterme­lés és a melléktevékenységek integrációjára. A nagyüzemek vezetőinek még többet kell tenniük azért, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok ter­melési lehetőségeiket mind tel­jesebben kihasználhassák. Er­re egyébként a beruházási le­hetőségek szűkössége is ösz­tönöz, a háztájiban meglevő termelőberendezések pedig kínálják az alkalmat. A nagy­üzemekre alapozott kistermelés, és értékesítés lehet a továb­biakban is járható útja e fon­tos tevékenységnek. Á melléküzemági tevékenységről Szólt arról, hogy a jogos társadalmi igényeknek enged­ve, ha kanyargóson is, de utat tört magának a melléküzem- ági tevékenység. Ennek is tu­lajdonítható, hogy az idén mintegy 25 ezerrel nőtt a tsz- ben dolgozók száma. Munká­jukkal valós társadalmi szük­ségletet elégítenek ki, s nem kell ettől félteni sem a szocia­lizmust, sem a nagyüzemet- Foglalkozott a tsz-társulósok jelentőségével, a belső érde­keltségi rendszer korszerűsíté­sének igényével, majd arról szólt, hogy a szövetkezet nem csupán kollektív gazdasági vál­lalkozás, hanem egyben társa­dalmi közösség is. Nem sza­bad szem élői téveszteni, hogy a szövetkezeti tag nemcsak dolgozó, hanem tulajdonos is, aki a közös ügyekben a döntés jogát gyakorolja. Nem vélet­len, hogy a szövetkezeti de­mokrácia a gyakorlatban szin­te kézzel fogható termelési té­nyezővé válik. És az sem vélet­len, hogy a szövetkezeti élet a maga irányítási, termelési for­máival demokráciánk egyik hathatós fóruma. Az emberek tízezreit nevelte a közös ügyekben jártas és a szó legnemesebb értelmében vett közéleti emberré. Az ön- tevékenység, a kezdeménye­zőkészség növelése érdekében még több gondot kell fordíta­ni a fórumok demokratikus mű­ködésére, a tagok tájékozta­tására és a döntésekbe való bevonására. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta a tsz-ek érdekképvi­seleti szerveinek korszerű mun­kastílusukból adódó eredmé­nyeit, egyebek között azt, hogy az utóbbi években a gondot okozó ellentmondások egész sorát vetették fel, és érlelték a megoldást, valamint a dön­tések meghozatalát. Ajánlása­ikkal és állásfoglalásaikkal, a jó tapasztalatok közreadásával hathatósan segítették a szö­vetkezeteket a szigorúbbá váló gazdasági feltételekhez való alkalmazkodásban. Befejezésül kifejezte meg­győződését, hogy a mezőgaz­daság, így a tsz-ek dolgozói továbbra is jeleskednek majd az elkövetkező és az eddigiek­nél semmivel sem kisebb fel­adatok megoldásánál. A vitában felszólalók fog­lalkoztak a gazdálkodás ered­ményeivel, gondjaival. Egyebek között azzal, hogy bár a ga­bonatermesztés a nemzetközi élvonalba került, és újabban anyagi ösztönzése is erőtelje­sebb, a termelők gépellátása és az alkatrész-utánpótlás nem zavartalan. Sürgették, hogy a gyártókat tegyék még érdekel­tebbé a műszaki ellátás javítá­sában. Javasolták, hogy a gaz­daságos energiafelhasználás eddigi sikerei alapján gyorsabb ütemben fokozzák a műszaki fejlesztést, a hulladékok és a mezőgazdasági melléktermé­kek hasznosítására. Szóltak a vegyszerhasználat 'gondjairól; szívesen használnának olyan műtrágyákat, amelyek többfé­le hatóanyagot tartalmaznak, ezek hiányában kétszer-hórom- szor kell a gépekkel a földe­ken végigmenni. Nem tartották kielégítőnek a zöldség, és a gyümölcsértékesítés biztonságát sem, részben ezzel hozták ösz- szefüggésbe, hogy a gazdasá­gok rendre elmaradnak a tele­pítési előirányzat teljesítésétől. A háztáji termelés eredmé­nyeit több felszólaló is ele­mezte, A fejlesztés útját egye­bek között abban látták: erő­síteni kell a nagyüzemek köz­vetlen érdekeltségét a kister­melés fenntartásában, sőt fo­kozásában. Segíteni kell a ház­táji portákon meglévő, régebbi épületek felújítását, illetve használatba vételét is. A beszámoló feletti vitával a kongresszus szombaton foly­tatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents