Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-06 / 334. szám

Hat vállalkozó kedvű szakember Szervezés alatt Baranya első fémipari kisszövetkezete Önálló alkatrészboltra is gondolnak Belváros a szervezett felújítás útján (5*) A belváros északkeleti negyede, ahol a legtöbb magántulajdonú ház van. Fotó: Panyik István Mi lesz a magán- tulajdonú házakkal? A város szeretete a legfőbb késztető erő Ahol visszaállították az eredeti állapotot: Leonardo da Vinci ut­ca 10. Az elmúlt hónapokban több alkalommal hírt adtunk az egyéni vállalkozási kedv fel­lendüléséről, — végre egy konk­rét vállalkozás. Baranya me­gye első fémipari kisszövetke­zetét Vörös Géza alapítja meg, aki egy évtizeden át a Pécsi Vasasipari Szövetkezet /üzem­vezetője és műszaki tanács­adója volt. A hazai rotációs kapagyártás egyik jeles elindí­tója felmondással, harag és sér­tődés nélkül vált meg a szövet­kezettől, ahol saját konstrukcióit, így a benzinmotoros fűnyíró­gépet, az újabb típusú rotációs kapólógépet sorozatban gyárt­ják nagy sikerrel. Január 1-ig — amikor hivata­losan is vállalkozni lehet kis- szövetkeAt-alapításban, — az egyik budapesti szövetkezet al­kalmazza bedolgozóként, amely­hez majd később kapcsolódik a jelenleg még csak hat fős kis­üzemével. Ezen kívül egy vál­lalat is számít az általa irányí­tott termelőközösség munkájá­ra. A budapesti cégekhez azért akar kötődni, hogy kevesebb tő­két kelljen befektetni, a magas­nak ígérkező adó mérséklődjön, sőt biztonságos legyen az érté­kesítés, valamint az anyagellá­tás is. Ugyanis teljesen önálló­an fémipari szakmákban rend­kívül nehéz vállalkozni elsősor­ban a magas, legalább egy­milliós tőkebefektetés miatt, Baranyában ezen az őszön többen akartak kisiparosként ilyen jellegű vállalkozásba fog­ni, de mindegyik vállalkozó meghátrált. S nem annyira az útmutatások, a rendelkezések bonyolultságára hivatkoztak, ha­nem azzal érveltek, hogy anya­got, alkatrészt beszerezni szin­te lehetetlen. Mindezzel tisztá­ban van Vörös Géza is, éppen ezért az együttműködés szer­teágazó hálózatát alakítja ki egyebek között baranyai tsz- melléküzemágakkal, különféle vállalatokkal, kisiparosokkal, hogy a műszaki ötletének a realizálása a gyárthatósáqig mindössze egy évbe teljék. így például nem lehet házilag hő­kezelésre, lefejtő marásra, fe­lületkezelésre, horizontálási gép­munkára „berendezkedni''. Mire is vállalkozik? Az öt év­re szóló fejlesztési programját elfogadta a két fővárosi cég, és így rotációs kapáló, fűnyíró, önjáró fűnyíró aprómag veté­Az MHSZ pécsi, illetve vidé­ki gépjárművezető-képző isko­láiban évente átlagosan ezer- hatszáz-ezerhétszázan tesznek sikeres vizsgát, szereznek gép- járművezetői engedélyt. Az em­lített adat az úgynevezett úrve­zetői tanfolyamokon végzettek­re vonatkozik, amely a Bara­nyában jogosítványt kapók egy része, hiszen az MHSZ mellett az ATI-nál is egymást érik a ve­zetői tanfolyamok. Mint Balogh Géza, az MHSZ gépkocsivezető-képző iskola vezetője megemlítette, régi ke­letű az ATI-val való együttmű­ködés, az MHSZ szerepe e te­kintetben inkább kisegítő jel­legű. Az elméleti képzést Pé­csett elsősorban az MHSZ Szá­lai utcai székházában végzik, ám igény szerint — amennyiben elegendő jelentkező van — elő­adóik a vállalatoknál szervezett tanfolyamokra is magukkal vi­szik az oktatáshoz szükséges technikai felszereléseket. Leg­utóbb például a Mecseki Érc- bányászati Vállalatnál bonyo­lították le ily módon a gépko­csivezetői tanfolyamot. Az isko­la egyébként húsz Zsiguli típu­sére alkalmas adapter, valamint görgőseke prototípusának a házi előállítását ajánlotta fel úgy, hogy az alkatrészeket, a motorokat teljesen szocialista piacról szerzi be az őt támo­gató cégek segítségével. A szo­cialista import szinte biztosra vehető már most, ami nagy szó, hisz ezzel jelentős összegű valutát váltanak ki, arról nem is szólva, hogy a KGST-orszá- gofkból olcsóbb, könnyebb vá- rásoloi alkatrészeket, motoro­kat. A vállalkozó kedvű pécsi szakemberek és az őt mene­dzselő cégek a szovjet megren­delések felerősödésében bíz­nak, hisz a Szovjetunióban is zöld utat kapott a háztáji gaz­dálkodás, de a hazai kiskert­tulajdonosok igényeit is mesz- szemenően figyelembe veszik Vörös Géza kevés, legfeljebb 50—60 000 forintos befektetés­sel számol, ugyanis 10—15 év­vel ezelőtt kisiparosként magas színvonalon fejlesztette ki Csil­lag utcai műhelyét, amikor a maga konstruálta rotációs ka­pát, elektromos kárpittisztítót, a tűzveszélyes folyadékot kimérő készüléket négy cég vásárolta meg gyártásra, sőt a kárpit­tisztító azóta is értékes export­cikk. így csak bővíti a 30 négy­zetméteres műhelyet a duplá­jára, felújítja a gépparkot, de a fontosabb marógépeket, az automata esztergákat az em­lített cégektől bérli. Sokkal na­gyobb gond, hogy miként is biz­tosítsa a folyamatos munkát, az értékesítés zavartalanságát épp akkor, amikor majd szüne­telnek a megrendelések. Ebben az esetben a hiánycikknek számító alkatrészeket, így el­sősorban csavarokat, alátéte­ket és anyákat fognak előállí­tani. A hiánycikkpótlásra is kész a szerződés az érintett ke­reskedelmi szervekkel, üzletek­kel, de nincs kizárva, hogy ön­álló alkatrészboltot nyissanak. Mi az, amitől nem tartanak? így például az, hogy naponta 10—12 órát, havonta pedig 250—300 órát kell dolgozni. S ami a legfontosabb, hogy a minőséget mindig magas szin­ten tudják biztosítani. Forgácsolók, lakatosok, gép­szerelők, szerkesztők és kisipa­rosok szövetkeztek Baranya első fémipari kisszövetkezetében. sú személygépkocsival rendel­kezik. Az úrvezetői tanfolyamok hall­gatói szinte kivétel nélkül töb­bet vezetnek ai harminc óránál, ami eléri a harmincötöt. A bu­kási arány a műszaki vizsgánál tíz százalék, a KRESZ-szel kap­csolatos tudnivalókat viszont még ma is nehezen jegyzik meg o vizsgázók: KRESZ-ből ugyanis átlagosan harminc százalékos a bukási arány. Az iskola vezetője által el­mondott statisztikából kiderül, hogy a fiatalok körében ke­vésbé vonzó a hivatásos gép­kocsivezetői jogosítvány, mint a korábbi években volt. Ennek el­lenére évente több százan sze­reznek hivatásos vezetői enge­délyt az MHSZ pécsi, siklósi, mohácsi iskoláiban személy- és tehergépkocsira. A hivatásosok­nál a követelmények természe­tesen sokkal magasabbak. Míg ez úrvezető átlagosan két hó­nap alatt szerzi meg o jogosít­ványt, addig aki szakmájának választja a gépkocsivezetést, annak legalább négy hónapon át kell a tanfolyamra járni. S. Gy. Évtizedekig a gúnyoló­dás céltáblája volt Pécsett a Leonardo da Vinci utcá­ban a 8—10. számú ház felső része. A jelenlegi tu­lajdonos — aki már tönk­retett homlokzattal vette meg a házrészt — nem bír­ta már idegekkel és a kö­zelmúltban elhatározta, hogy visszaállítja az erede­ti állapotot. A ház ma már ismét egységes homlokzat­tal áll előttünk, frjuk le a tulajdonos nevét is: Búzás Gyula, a Konzum Áruház munkavédelmi előadója. Azért érdemes megjegyezni a nevét, mert amióta a bel­város szervezett felújítá­sa a megvalósulás szaka­szába lépett, ő az első a rengeteg magántulajdonos közül, aki merő városszere- tetből vállalkozott e nem csekély költséggel járó fel­újításra. Dicséret és elis­merés érte! E példa szolgáljon beveze­tőül sorozatunk mostani ré­széhez, amelyben azt vizsgál­juk, hogyan vehet részt a nagy belvárosi felújításban a magántulajdonosok serege. A kérdés sokkal nagyobb hord­erejű, mint első olvasásra hinnénk. A 4013 belvárosi la­kásból ugyanis 1836 van ma­gántulajdonban, egy-két-há- rom-lakásos házakban. Több­ségük a Széchenyi tértől ke­letre található. A tulajdono­sok többsége pedig' idős nyugdíjas. A probléma tulajdonképpen az, hogy ha nem sikerül meg­találni a módját annak, hogy a magántulajdonú házak ugyanúgy belekerüljenek a nagy felújítás áramába, mint az állami tulajdonúak (ame­lyek részére megvan a szük­séges állami támogatás), ak­kor már nem is beszélhetünk szervezett feíúj'tasról. Meg­jegyzendő: minden, a belvá­rossal foglalkozó terv és tár­gyalási anyag úgy számol ez­zel a nagy tömegű magántu­lajdonú lakással, mint a re­konstrukció elidegeníthetetlen részével. De hiszen másként nem is lehet! Nem állítha­tunk ugyanis magunk elé olyan programot, aminek rész­beni teljesíthetetlenségével eleve számolunk. Pedig ezzel — a jelenlegi ismeretek alapján — mint realitással kellene számolnunk. Városképjavító felújítások Sorozatunk előző részében az állami lakások, lakóházak rekonstrukciós lehetőségeiről volt szó. Amit a felújítás szük­ségességét illetően azokról el­mondtunk, a magántulajdon­ban levő házakra, lakásokra is érvényes. Ezek között is vannak egészségtelenek, élet- veszélyesek, korszerűtlenek, komfortosításra várók és bő­ven akadnak város- és utca­képet rontó külleműek is. Az állami tulajdonú lakások kor­szerűsítési, felújítási költsége százezrekben mérhető (műem­lékieknél a milliót is elérhe­ti!), ami — személyi tulajdon esetében — aligha varázsolha­tó elő az idős nyugdíjas tu­lajdonos zsebéből. De az ilyen nagy költségű munka vállalására az esetek többsé­gében még csak késztetni sem lehet. Aki ugyanis hosz- szú évtizedeket leélt egyazon lakásban, az nyilván nem is akar változtatni azon, annyira megszokta. Korszerűsítésre fő­leg akkor lehet számítani, ha tulajdonosváltozás következik be, ez pedig esetleges is, időben is elhúzódik, ami ilyenformán aligha lehet a szervezett felújítás meghatá­rozó tényezője. Vagy mégis? Többségében tehát város­képjavító felújításokról lehet szó, ami szintén nagy terhet ró a tulajdonosra. Ennek a vállalására csakis önmaga késztetheti magát, ha kellő mértékben él benne a város szeretete. Ez - tehát a ne­mes értelmű lokálpatriotizmus — lehet szinte az egyetlen késztető erő! De az ilyen vá­rosképjavító felújítások is ren­geteget tehetnek a pécsi bel­városért. Járjuk csak be az északkeleti szektort (itt van a legtöbb magántulajdonú ház) és figyeljük meg rosszul ér­telmezett korszerűsítés ürü­gyén hány épületet tettek tönkre úgy, mint a bevezető­ben említettet is. Ezek tulaj­donosainak sok mindent be kell látniuk ahhoz, hogy vál­lalják a felújítást. Kötelezés, kényszer­tatarozás — Egyáltalán mi lehetne az az impulzus, ami kimozdíthat­ná ezeket a házakat a holt­pontról — tűnődik el Németh Péter, a tanács vb-hivatal mű­szaki osztályának a vezetője, amikor ezekről a dolgokról beszélgetünk. — Ha magától nem mozdul valaki, vele szem­ben a mi lehetőségünk a kö­telezés elrendelése. De tény­leges eredményt ez sem hoz­hat, hiszen a kötelezés nem vonatkozhat az épület alap­rajzi rendszerének a megvál­toztatását is szolgáló felújí­tásra. Ez a kötelezés is a tu­lajdonos zsebére megy. Ha Dedig a kötelezési határoza­tot anyagi vagy egyéb helyze­ténél fogva nem tudja vég­rehajtani, kényszertatarozást rendelhetünk el kivitelező kije­lölésével a lakóházfelújítási anp e célra elkülönített ré­szének a terhére. Ilyenkor a költséget az ingatlanra ter­heljük, s közadó módjára hajtjuk be. De ez oly csekély lehetőség, hogy ezzel, mint előrevivő módszerrel semmi­képpen sem számolhatunk. Al.kcr hát mivel? Támogatás és hitelek A tavelyi miniszteri értekez­leten is felvetődött, az intéz­kedési tervben is megfogal­mazódott: személyi tulajdonú épületek felújításához műem­léki védettség miatt 196 lakás esetében egyszeri hozzájáru­lás szükséges. Ez utóbb a ha­todik ötéves tervidőszak vo­natkozásában 130-ra módo­sult, u hozzájárulás mértékére peaiq 30—50 ezer forintot ja­vasoltak. Ebben azonban dön­tés még nem született. Ugyancsak megfogalmazó­dott c különleges OTP-támo- gatós igénye is. A tanács úgy vélte: műemléki lakásoknál 300 000, nem műemlékieknél pedig 150 000 forintra lenne szükség. Az OTP azonban a generális rendezés javasolt módját elutasította, s egyedi elbírálást helyez kilátásba. Ez viszont — a lakások nagy szá­mát ismerve — megkérdőjelez­né a magántulajdonosoknak a szervezett felújításban való részvételét. Főhatóságok sala­moni döntésére van tehát szükség! Maradjunk azonban az egyedi elbírálásnál. így mi módon ad hitelt a takarék- pénztár? Dér Lászlótól, az OTP Baranya megyei igazga­tósága építési kölcsön osztá­lyának a vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint a szoká­sos építési és helyreállítási kölcsönökről van szó: maxi­mum 100 000 forint és maxi­mum 15 éves törlesztés. Úgy tűnik, hogy az OTP — ami a pécsi városfejlesztés oly sok területén partnere a tanács­nak — a belvárosi felújításnál még nem jutott el idáig. Igaz: nem a helybelieken múlik ez. Ök ugyanis — pécsi­ek lévén — jól tudják, mit je­lent a városnak az, hogy a belváros szervezett felújítása erről az oldalról is megkapja a szükséges támogatást. Hársfai István HÉTVÉGE 5. És ahol félreértelmezték a korszerűsítést: Nagy Flórián utca 8. Csuti János Cép járművezető- képzés az MHSZ-nél

Next

/
Thumbnails
Contents